Négyes ​pályán 4 csillagozás

Régóta a polcon van, mostanában olvastam Hargitay Andrással egy beszélgetést, és úgy gondoltam, elolvasom a könyvet is róla.
A külseje után ítélve mindig is úgy gondoltam, hogy ez a pasi nem csak jól szituált, hanem egy értelmes, kellemes ember, így muszáj volt utánajárnom a dolgoknak.
Ráadásul egy sportrajongó ismerősöm mesélte nem olyan régen, hogy éjszaka kellett ügyeletre vinnie a kutyáját, és már előre felhergelte magát, hogy biztos fel kell ébresztenie az ügyeletes állatorvost, és az majd jó mérges lesz, hogy miért nem nappal gyógyíttatja az ebét. Becsengetett, és bizony az ajtót maga Hargitay András nyitotta ki.
Mosolyogva, természetes odafigyeléssel, gondolkodással vette keze ügyébe a kutyát. Közben vidáman elbeszélgetett a gazdival, mintha az lenne a természetes, hogy beteg kutyával az ölében járkál az ember az éjszaka kellős közepén.
Nos, a könyvet olvasva ugyanezt az intelligenciát, kitartást és határozott, de nyugodt viselkedést tapasztaltam.
Céltudatosan ment előre, mindig lebegett határozott cél a szemei előtt, és azért kitartóan küzdött, ráadásul tudta, hogy mikor jött el az a pont, amikor abba kellett hagynia az aktív sportot. Viszont pályafutása közben is tudta, hogy örökké nem lehet a medencében, bizony a megélhetéshez és a normális idős korhoz valamit le kell tennie az asztalra a magánéletben is, így tanult és tanult.
Olvasásomnak az a végkifejlete, hogy továbbra is tisztelem és becsülöm Hargitay Andrást, mint sportolót és, mint állatorvost is.