Cápauszonyok 2 csillagozás

Hú, elég érdekes kis kötetecske ez. A novellák nagyon változatosak és színesek, mind a témák, mind a stílus szempontjából. Legtöbbükön érződik a forradalom hatása, ezek bevallom egy kicsit távol álltak tőlem, ellentétben a lélektani vagy hétköznapi(bb) tematikájúak nagyon sokszor megfogtak.
A kötet fülszövege azt írta, hogy a magyar olvasók számára is ismerős, híres alkotókról van szó, bevallom nekem nagyon-nagyon halványan rémlett talán kettőnek a neve (akiktől önálló kötet is jelent meg magyar nyelven, több kiadásban), így kíváncsian ültem le, hogy mit adhatnak és sokszor nem csalódtam.
A kötetről egyben írni nagyon nehéz a színessége miatt, de kedvenc novellákat könnyen tudnék ajánlani, ilyen volt a Cápauszonyok, az Ulán és a Kisgaras, ezek voltak számomra a legemlékezetesebbek.
A kötetnek a kiadása is nagyon igényes, beleragasztott képekkel, szükséges helyeken magyarázatokkal és a végén egy rövid, de hasznos jegyzettel a kubai irodalomról.

Szerettem volna többet megtudni a kubai irodalomról és kultúráról, bár a kötet végére érve még mindig úgy érzem, hogy csak egy szűk ablakon keresztül tudom szemlélni a helyi állapotokat, főként az indiánokat mellőzte a válogatás a vártnál jobban. Nagyon sok történetről lerítt, hogy átitatja a propaganda – a legtöbb még csak nem is tagadta. Valamint sok volt a visszatérő téma is (szegénység, éhezés, a hirtelen betörő modern életmóddal nem boldoguló maradiak és a falusiak zárt, meg nem alkuvó közössége stb.), emiatt néha fárasztott a kötet ahelyett, hogy szórakoztatott vagy elgondolkoztatott volna. Ennek ellenére így is velem maradt pár novellacím, csak a legtöbb a kötet második felében összpontosult, így a válogatás első 50-60 oldala nehezen tartotta fenn az érdeklődésemet.
A jutalom c. novella csattanóját előre kitaláltam, mégis érzelmileg hatni tudott rám, kegyetlen történet egy asszonyról, akinek haldoklik a gyermeke, miközben a férje börtönben van. A Rizs egy öregedő emberről szól, aki nagy merészen új életet kezd ifjú feleségével az oldalán, de későn jön rá, hogy csőbe húzták. Az ócskavas a háború és a fegyveres konfliktusok értelmetlenségét ekézi a kisember szemszögéből. A magnószalag érdekesen narrálja a cselekményt, konkrétan egy magnószalagról visszajátszott párbeszédből lehet következtetni arra, mi történt a magnó tulajdonosával – ez egy üde színfoltja volt a válogatásnak, meglepően modernnek hatott. A Leocadia néném, a szerelem és a korai kőkor két szálon futó történetében láthatjuk a fejlődő Kubát a főszereplő szemszögéből, miközben a kávéját kortyolgatva visszaemlékezik, régen melyik zug hogyan nézett ki, s ennek kapcsán eszébe jut a szerelemben szerencsétlenül járt nagynénje esete (ez lett számomra az egyik kedvenc történet). Az Akár hiszik, akár nem egy furcsa újságcikk megszületésének körülményeit meséli el humorosan. A sétabot az előítéletes falusi közeget állítja pellengérre.
Az illusztrációkat nagyon szerettem, színes, elnagyolt festményszerű ábrák, melyek hűségesen követik az adott történet hangulatát a színvilágukkal és az emberfigurák pozíciójával, méreteivel is.