Ismerjétek meg Petyát, ezt a vörös hajú, rátermett kisfiút! Egy rozoga bérház legfelső emeletén lakik, a padlás alatt. Na persze nem egyedül: itt lakik még Aurél, egy nagybajszú cincér; Berci, a mókus; Ficam, a balerinának készülő flamingó és Mezítláb Jaguár, aki bárhol, bármilyen helyzetben el tud aludni. És ne feledkezzünk meg Ciliről, Petya kishúgáról sem.
Ám mindenekelőtt és elsősorban itt van Tulipán, ez a nagy, bumfordi, imádni való medve. Épp most esett be a padlásról. De mit keres Petyáéknál? Honnan jött? És mi az a rejtélyes Sundabunda Cirkusz? Iblekra és Hopplekra tényleg boszorkányok? Ki az a titokzatos, Hergenszőrif nevű őz, aki imádja a találós kérdéseket? És legfőképp: hová tűnt Apu? Ezt mind ki kell deríteni: még ma!
Megható, kalandos és vicces meseregény öt éven felülieknek Harcos Bálinttól, a Szofi-könyvek, A Tigris és a Motyó és A csupaszín oroszlán szerzőjétől.
Petya és Tulipán 43 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2016
Tagok ajánlása: 6 éves kortól
Kedvencelte 1
Most olvassa 3
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 23
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Adélka szerette, én valami csont nélkülibbet vártam.
Persze jó volt, de… Mindenképp ovis kortól ajánlanám, szerintem mi már kicsit nagyok vagyunk hozzá. Ettől függetlenül örülök, hogy megismertük ezt a csipet csapatot. Az illusztráció pedig szuper!!
Pici csalódottság van bennem, mert azt reméltem, hogy ez most valami nagyon zseniális lesz, de aztán bár voltak benne hihetetlenül kreatív mozzanatok, a végére még sem állt össze a csoda. Ennek ellenére egy meglehetősen értékes és értékelhető darab, kellemes estéket lehet vele eltölteni, ha óvodásoknak meséljük. Az illusztráció viszont tényleg kikezdhetetlen, Bognár Éva Katinkáról fogunk még sokat hallani szerintem.
Nagyon vártam már, hogy a könyvtár beszerezze ezt a könyvet, ugyanis a tavaly megjelent gyerekkönyvek Merítés-zsűrizése kapcsán Harcos Bálint személyében gyerekkönyves kedvencet avattam.
Szuper ez a kis medveszöktetős, kalandos, humoros, nyelvi leleményes történet. Kicsit mást vártam tőle, ami miatt csökkent a lelkesedésem a mese közepe táján, meg záporoztak bennem a begyöpösödött felnőtt elme által előtérbe tolakodó földhözragadt kérdések. Például: Miért Petya viszi a bölcsibe a kishúgát? Hol van Anya? Hol van Apa? stb. Némileg paradox, hogy mindeközben az nem zavart, hogy a Vörös Pippelner társulat tagjainak nagy része beszélő és leleményes állat, s a fő attrakció, hogy Aurél, a cirkuszi mutatványos cincér az Állathegy tetején egyensúlyozva tizennégymorzsás mutatványt képes produkálni! Hiszen ez egy MESE!
Szóval, a végén annak ellenére, hogy az utolsó előtti fejezetben már nagyon sejtettem a végkifejletet, amelyet egyenesen vártam is, azaz egyáltalán nem lepődtem meg – mégis, jól szórakoztam. És ez a lényeg. Az illusztrációk is nagyon bájosak, a színek, a figurák, minden nagyon ott volt a porondon. Ajánlom!
Jópofa, izgalmas kis mese, néha picit talán „katyvasz” és pörgős, mintha becsődítenénk 4-5 gyereket a szobába és megkérnénk, hogy meséljék el a vakációjukat és egyszerre kezdenének el zsibongani és beszélni. De szerintem a kölyköknek bejön ez a stílus, egyben elolvasva érződött néha így „soknak”, de esténként egy-egy fejezetet haladva biztos leköti a gyerkőcöket (max. nem tudnak utána elaludni, annyira felpörögnek tőle :-D). A rajzok nagyon tetszettek, aranyosak, nagy kedvenc volt a fejre göndörödő mókus és az esernyővé avanzsált flamingó :-D Van benne rejtvény, humor, egy kis mágia, legyőzendő gonoszok, egy eltűnt apuka és egy cirkusz, ami nem is cirkusz. No meg rengeteg állat :-D
„Szép reggel volt, négy perccel múlt tavasz.” – micsoda kezdet! Felvillanyozva vártam a következő hasonlatos mondatokat, hangulatokat, de nem jöttek. A varázs szétfoszlott, és próbáltam a történet menetére, illetve a szereplők és neveik kapcsolatára koncentrálni elengedve a logikai ellentmondásokat… @dianna76-tal értek egyet: „Igazából ez egy Legyőzzük a gonoszt!, azaz A jó győzedelmeskedik a gonosz felett! mese, poénágyon tálalva.”
Csak az a kezdeti hangulatocska hiányzott nekem…
Ez tetszett! :)
Beszédes nevek, fantázia minden mennyiségben -hisz meséről van szó-. Megtudhatjuk, hogy mi a sámli-ringatás következménye, s azt is, ki az a Hengerszőrif, s mi kerül a retiküljébe.
Azok az illusztrációk: a reszkető egér, Baltafej tetkója… nagyon menő volt. Olyan jókat lehet nevetni egy-egy hozzászóláson, párbeszéden. Ajánlom kicsiknek, nagyoknak.
Miután Szofival ízelítőt kaptunk Harcos Bálint mesevilágából, miért fogtuk volna vissza magunkat? Elkezdtük olvasni a szintén a könyvheti újdonságok között megjelenő Petya és Tulipán történetét.
Az első pár oldal elolvasását követően elkezdtek bennem kattogni Michael Ende, és Annie M.G.Schmidt nevei. Ahogy haladtunk a történetben egyre határozottabban éreztem a párhuzamot Harcos Bálint és az említett klasszikusok között. Nem mintha a történetek különösebben hasonlítanának egymásra (leszámítva az állatokat és a gyerekeket). A végére kibújt a szög a zsákból: Harcos Bálint is olyan igazi jó mesét kerekített Petya és Tulipán történetéből, amilyet a két kedvenc klasszikus tudott. Olvastatja magát és a felnőtt is szívesen enged a kedves unszolásnak, a saját könyve helyett inkább folytatja a gyerekét. Amikor pedig belekezd az olvasásba, elhalkulnak körben a duruzsoló felnőttek, mert Petyáék érdekesebbek.
Folytatás itt:
http://hintafa.blog.hu/2016/09/11/harcos_balint_petya_e…
Megint egy mesekönyv, ami nagy közönségsikernek örvend, de én nem tudok ömlengeni róla. Sőt, az elején kimondottan azt éreztem, hogy ez nekem egy hatalmas csalódás lesz. Csalódás végül nem lett, de olyan érzéseket sem hagyott bennem, hogy el kelljen olvasnom valamikor újra.
Nekem nem tetszett, hogy egy kisfiú egyedül ellátja a bölcsis tesóját. Tudom, ezt egy kialakult élethelyzet hozta csupán, de akkor is! A mindenféle állat sem mindennapi egy lakásban, legalábbis a könyvben felsorakoztatottak, de mivel ez csupán egy mese, ám legyen. A történet alapjául szolgáló segítségnyújtás, kimenekítés a rosszból, tetszett. Ahogy a boszis és őzes fejezetek is tetszettek. Ezeket örömmel olvastam, és jót szórakoztam rajtuk. És akkor nem említettem azt a jelenetet, amikor Petya a lépcsőházban összefutott Nusi nénivel, s el kellett rejteni az állatseregletet. Örülök, hogy ezt illusztrációként is megörökítette Bognár Éva Katinka. Szóval, azért nem unatkoztam olvasás alatt én sem. A történetbe szőtt rejtélyek, azaz rejtvények is nagyon tetszettek.
Igazából ez egy Legyőzzük a gonoszt!, azaz A jó győzedelmeskedik a gonosz felett! mese, poénágyon tálalva.
Megismertük és igazán megszerettük Petyát, a rátermett kisfiút, barátaival egyetemben. Harcos Bálint egyszerre egy kis Lázár Ervin (Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő), egy kis Varga Katalin (Varga Katalin: Bonca) de leginkább mégis Harcos Bálint. A bérházas történetek nekem mindig a szívem csücskei. Számomra egyfajta nosztalgikus, utánozhatatlan alaphangulatot adnak a meséknek. Valójában tele vannak érdekes/vicces/fura alakokkal. Nincs ez másként Petyáék házában sem. Nusi néni, Seprű, a két idős hölgy mind lakhatnának a szomszédban is. A rokonaik itt is laknak de inkább nem nevesítem őket. Biztosan ők is elneveztek minket de erről inkább nem szeretnék tudni :). A történetbe pillanatok alatt bele lehet feledkezni. Segítenek ebben a nagyon eltalált illuszrációk is. Aggódtunk, izgultunk, szurkoltunk, jókat nevettünk és meg is hatódtunk. A rengeteg érdekes, különös szó mind csak még érdekesebbé és egyedibbé teszi Harcos Bálint stílusát. Azt hittem, hogy a háromévesemnek sok lesz majd Iblekra és Hopplekra, Hergenszőrif és a Sundabunda Cirkusz. De nem. Sőt, most már nekünk is van egy Cufókunk. Bevallom, hogy én nagyon vártam az estéket, hogy olvashassam a következő fejezetet. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egyik kedvencünk lett ez a csupa fantázia kaland-mese.
Népszerű idézetek
– Ááá – ásított egy nagyot a jaguár. – Én inkább alszom egyet.
– De hisz most aludtál – mondta Petya.
– Igen, és úgy elfáradtam benne… Ki kell pihennem…
És nyomban vissza is aludt.
15. oldal
Petya odasúgta Tulipánnak:
– Mackó, te menj balra!
Tulipán visszasúgta:
– Az merre van? Jobbra?
50. oldal
– Forduljunk balra – vezényelt Petya. – Most jobbra! Most balra!
Berci és Jaguár mentek elöl.
– Ne arra – hadonászott Petya –, erre!
– Azt mondtad: balra! – súgta a mókus.
– Nem: jobbra!
– Az nem arra van! – mérgelődött Berci.
– Hát?
– Szerintem balra van jobbra – súgta Ficam.
– Szerintem egyenesen – tűnődött Jaguár.
29. oldal
Petya meglepődött:
– És ide hozzánk hogy jöttél be?
Tulipán bocsánatkérőn egy nagy lyukra mutatott a plafonon.
– Kilyukasztottad a plafont? – képedt el Petya.
– Nem – röstelkedett a mackó –, csak beszakadt. Alattam.
– Még jó, hogy nem riadtak föl a kicsik!
– A kicsik?
– A lakótársaim – magyarázta Petya. – Bent alszanak a szobában. És elég könnyen felriadnak.
– Áá – legyintett a medve –, nem voltam olyan hangos… Fenékre puffantam. És az nekem elég párnás.
– Így akkor sem illik bejönni egy lakásba.
– Tudom. De szökésben vagyok! – mondta a mackó. – És akkor szabad!
11. oldal
Ekkor egy furcsa, piros ajtó elé ért, ami előtt el kellett haladnia. „Brr! – rázkódott össze. – Itt lakik Iblekra és Hopplekra, a két boszorkány. Pont a szomszédban! Tényleg boszorkányok. A múltkor is hallottam, hogy az egyik azt mondja: Iblekra! Hol a hajcsavaróm?! Már megint eltüntetted! A másik meg azt: Hát kifut a tej, Hopplekra! Te teljesen el vagy varázsolva?!”
6. oldal, 1. fejezet - Petya
– És kik azok a többiek?- csámcsogott Berci.
– Hát a többi állat. Van ott egy csomó… Például sarki róka, óriásvidra, topázkolibri… Még egy Galapágosi teknős is, aki folyton tüsszög.
– Ez elég gyanús- töprengett a mókus.
– Mi? Hogy tüsszög?
– Nem; hogy ilyen állatokat tartanak egy cirkuszban.
19. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Andreas H. Schmachtl: Ki mondta, hogy az erdő unalmas hely? ·
Összehasonlítás - Michael Bond: Paddington a belvárosban ·
Összehasonlítás - Jan Svěrák: Bubu visszatér ·
Összehasonlítás - Berg Judit: A Nádtenger télen 97% ·
Összehasonlítás - Bodor Attila: A tél menyasszonya 97% ·
Összehasonlítás - Mechler Anna: Olina és a varázsszirmok 96% ·
Összehasonlítás - Kolozsi Angéla: Bódog és Szomorilla 96% ·
Összehasonlítás - Berg Judit: Tündérnaptár 95% ·
Összehasonlítás - Révész Emese: Simi és a rendetlen betűk 95% ·
Összehasonlítás - Kiss Judit Ágnes: Zsálya hercegnő és az öregnek hitt herceg 94% ·
Összehasonlítás