Értékelések 5

A hároméves Mimivel olvastuk, és az lett a konklúzióm, hogy még kicsit korai volt, annak ellenére, hogy néhány mesét már kívülről tudtam szinte, annyiszor kellett elolvasni neki. Azok a mesék voltak a kedvencek, amelyek szereplője kisgyerek, és egy hétköznapi / játékos szituációt vittek át a fantázia / szürrealitás világába (pl. Millikó nem akar aludni, Ninta sárkánya). A felnőttekról / nagyobb gyerekekről szóló abszurd mesék viszont őt még nem igazán kötötték le, ahogyan a címadó halandzsamese sem (pedig olyanokat ő maga is szokott szép számmal költeni). A könyv illusztrációi szerintem zseniálisak, nagyon egyedi világuk van, emlékeztetnek a gyerekrajzok csapongó, impulzív és színes világára. Ennek ellenére a kisgyerekek számára szerintem nehezen fogyaszthatóak, főleg amiatt, hogy a kép és a szöveg úgy hoz létre közös kompozíciót (egyébként nagyon izgalmasan és jó ízléssel), hogy a képi elemek sokszor nem csak kifutnak az oldal széléig, hanem kifejezetten bizarr helyeken vannak elvágva.

Képek itt: https://www.instagram.com/p/CLj1hgTl0GV/

Nekem túl nagy katyvasz a történetek többsége, pedig szeretem az elrugaszkodott meséket.
Érzékeny mesékről írnak az ajánlóban, de igazán csak egyre igaz ez, na jó kettőre: a papírsárkányosra és a Millikó nem alszikra. A Millikó nem alszik külön önmagában több csillagot érdemelne.

Kurta-furcsa mesék a szürrealitás határán. A klasszikus mesei megoldásokat eldobtuk, és a határtalan fantáziáé a főszerep, még akkor is, amikor az irrealitás felüti fejét… de ettől lesz szép.
Semmihez sem hasonlítható történetek. Élveztem barangolni köztük.

Dilemmáztam a csillagozással mert a történetek legtöbbje tetszett, volt amit többször olvastunk újra. Szóval a szöveg jó, vicces és ötletes, de az illusztrációk nagyon nem jöttek be. A gyerekemnek sem, nekem sem. Végül erős közepes összképben maradt a családi kupaktanács.

Ez a nem hétköznapi című mesekönyv egyáltalán nem hétköznapi történeteket tartalmaz. De ha jól megnézzük, akkor inkább nagyon is hétköznapiakat.

De annyira, hogy az jutott eszembe Harcos Bálint meséiről, amikor elkezdtem a gyerekeimnek mesét mondani fejből, és össze-vissza kanyarodott a történet, amikor pedig elakadtam, akkor ők is bekapcsolódtak egy-egy ötlettel, és ilyenkor teljesen más irányt vett a mese és képtelenebbnél képtelenebb ötletek sorakoztak egymás után a fejünkben, várva a sorukra, hogy bekerülhessenek a mesébe, ami össze-vissza kanyarog, már-már halandzsa, de mégis annyira kedves halandzsa, hogy másnap és harmadnap este is folytatni kellett.
Nagyon élveztem a könyv hangulatát és eredetiségét. Ez az a mesekönyv, ami nem csak a gyerekeket szórakoztatja, hanem a meséket olvasó felnőtteket is. Többszöri olvasásra is találhatnak benne ők is valami újat, valami megmosolyogtatót. És ez nem hátrány, amikor estéről estére fel kell olvasnunk ugyanazokat a meséket.

Ezekben a mesékben nincsenek korlátok, mindenki az lehet, ami szeretne, a fantázia szabadon szárnyalhat, és az sem baj, ha időnként őrületesen nagy halandzsa az egész.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2020/10/harcos-balint-hal…