Katonadolog? 0 csillagozás

Harai Dénes: Katonadolog?

A szerző egyetemi tanár, szakterülete a pedagógia. Kutatásai során a személyközi kommunikáció, valamint a kultúrantropológia katonai vonatkozásaival foglalkozik. Különösen ez utóbbi területen végzett egyedülálló kutatásait összegzi a könyv. Hihetetlenül érdekes eszmefuttatásokat olvashatunk a katonai mentalitásról, „aréna- és agora-típusú” emberekről, a halál bürokráciájáról, a XX. századi gyerekkatonákról, a katonai identitásról, és még sok más, a katonasággal összefüggő területről.

>!
Masszi, Budapest, 2003
176 oldal · ISBN: 9639454435

Enciklopédia 18


Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

schummyka >!

A XX.század első fele sajátos képletbe foglalható: I. világháború + Trianon + II. világháború + Nürnberg = a katonatudatok disszociációja. Az I. világháborút követően az osztrák-magyar tisztek katonacsászári apatudata, Trianon következtében etnikai/nemzettudata, a II. világháború során a stratégia alkotó tudata és végül Nürnbergben a katonai kaszt hivatástudata szenvedett traumát. Ez utóbbi esetben együtt vált háborús bűnössé a politikus, a katona és a bankár. Először libbent fel a fátyol a politikai hatalom természetéről, történetéről, ami megerősítette Karl Popper értékelését, amely szerint az nem más, mint a nemzetközi bűnözés és tömeggyilkosságok története – igaz, hozzátartoznak az ezek felszámolására irányuló kísérletek is –, ezt a történelmet tanítják az iskolákban, hősként magasztalva a legnagyobb bűnözők némelyikét.

116. oldal, V. rész - Összefoglalás (Masszi, 2003)

schummyka >!

Történelmileg az elmúlt évszázad diktatúrái egy-egy torz személyiség tudatának és ösztöneinek szétáramoltatását jelentették. Ezért a kelet-európai országokban minden rendszerváltáskor az engedelmességspirált egy gyűlöletspirál váltotta fel, amit egy tagadáshullám követett. A bürokratikus értékek – tekintély, kötelesség, engedelmesség, fegyelem, törvénytisztelet – megrendültek (sokan nem engedelmeskedtek a behívó parancsnak stb.). A gyűlöletspirál hatására embertípusok, társadalmi rétegek kollapszusa következett be; a hivatások, közöttük a katonatiszti, rendőrtiszti stb. presztízse visszaesett. Az értékvesztés mindig humán mértékvesztés is. A demokrácia legnagyobb veszélye az értékerózió. Nietzsche nyomán azt mondhatjuk, hogy nemcsak az kockáztatja magát, aki parancsol, hanem az is, aki engedelmeskedik.

61. oldal, II. rész - A halál bürokráciája (Masszi, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
schummyka >!

Az első magyarországi Vadászati Világkiállításon (1971) egy megfigyelésem jelentős élményt nyújtott, amikor az egyik (férfi) látogató az akkor high-technek számító egymás fölött lévő kétcsövű vadászpuskát kézbe vette, nézegette, majd hirtelen vállhoz emelte és célzott a képzeletbeli vadkanra. A szem tüze és az arc szédült mikrogesztusai máig tartó nyomot hagytak. Ezt azóta is sokszor tapasztaltam – és minden szakasz-/századparancsnok is tapasztalta – akkor, amikor a bevonult katonák megkapják először a gépkarabélyt. Van valami prédakereső bestialitás e komplex jelenségben, ami az ősi múltból közvetítődik, nem veszítve semmit dinamikájából, energiakészletéből. Az embernél az ölés arisztokratikus kielégülés vágya, növeli a gőgösséget, az ellenség vagy egyszerűen csak a civilek lenézését, megvetését (gondoljunk az olyan kifejezésekre, mint a „piszkos civil” stb.). A Vergilius által ős-vétekként megnevezett emberi bestialitás, a vérbűn valóban ősi, és bizonyos feltételek mellett, jeleinek adott csoportjai újból és újból utasítássá szerveződnek. Az embernek e regresszióhoz nem kell pszichés erőfeszítést tennie. Ennek az ösztönnek csak a korlátozása a kultúra célja napjainkban is.

69. oldal, II. rész - A halál bürokráciája (Masszi, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: katona
schummyka >!

A történelemtudat fejlődésének legjelentősebb inflexiós pontja a háború, a hadsereg – a tömeges erőszakos halál – megítélésének átváltozásához tapad. Az emberi szellem kiszabadult a frontszellem nyomása alól. A felvilágosodás nyomán a XVIII. század második felében már Jacques de Guibert francia hadtudós így fogalmaz: „A katonai mesterség nem az ész és a filozófia mestersége; ez egy természetellenes hivatás, amelynek mozgalmait állandóan el kell folytani.”

115. oldal, V. rész - Összefoglalás (Masszi, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: felvilágosodás · filozófia · háború · hadsereg
schummyka >!

W. Churchill, amikor André Maurois megkérdezte tőle, hogy miért engedett Anglia az etióp kérdésben, így válaszolt: „Tanulmányozta ön már életében a páncélos rák életszokásait? Nem? Nos, akkor érdeklődjék utána, mert igen furcsa állat. Élete különböző szakaszaiban ugyanis elveszti védőpáncélját. Ilyen időben visszavonul a tengerpart sziklahasadékaiba és megvárja, míg páncélja újra kinő. Anglia ügyetlen és gyáva miniszterek hibái miatt elvesztette páncélzatát; most a sziklahasadékban kell megvárnunk, amíg újra kemény és erős lesz a páncél.”

29. oldal, I. rész - Vadászat-harcászat (Masszi, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · Winston Churchill
schummyka >!

A XX. század is véget ért (a naptér szerint), és nem cáfolta meg O. Spengler következtetését, hogy a történelem mindig hadtörténelem. A történelem különböző korszakait vizsgálva azt találjuk, hogy mindegyik létrejöttében küzdelem/harc van az életért, a területért, a zsákmányért, a szuverenitásért és még sorolhatnám, nem térve ki az adott társadalmi alakzatokon belüli polgárháborúkra, puccsokra, forradalmakra, valamint e harcokon belül az emberek mikroharcaira az egzisztenciáért, a humánus emberi létért, a személyes szabadságért.

49. oldal, II. rész - A halál bürokráciája (Masszi, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Oswald Spengler
schummyka >!

Az egyszerű közember nem indít háborút. Az emberrel összefüggésben a háború szót csak metaforaként használhatjuk. Ha két ember egymásnak esik, az verekedés, ha kétszáz, az tömegverekedés, ha egyik család irtja a másikat, az vendetta és nem háború.

115. oldal, V. rész - Összefoglalás (Masszi, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: háború · verekedés

Hasonló könyvek címkék alapján

Régi Tamás: Minimális antropológia
Kepes András: Világkép
Papp Richárd: Vízzel írt valóság
Szórádi István – Faragó Ottó: Egy kommandós élete
Róheim Géza: Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata
Kovács Éva – Orbán Jolán – Kasznár Veronika Katalin (szerk.): Látás, tekintet, pillantás
Boglár Lajos: A kultúra arcai
Tóth Csaba – Török Gábor: Politika és kommunikáció
Antos Balázs – Fiáth Titanilla: Határsávok
A. Gergely András – Papp Richárd (szerk.): A szakralitás arcai