Mindig úgy gondoltam, hogy könnyű helyzetben van az az íróember, aki egy történetet mesél el. Ahhoz, hogy ezt sikerrel tegye, már nem is kell más, csupán egy jó ötlet, élettel teli karakterek, érdekes cselekmény, ügyesen használt technikák, és persze még az a bizonyos istenadta tehetség. Persze abból csőstül!
Na, de mi a helyzet az én titkos favoritjaimmal, azokkal a bizonyos történettelen történetekkel…?
Mi van akkor, ha nincs semmi különös, amiről írni akarok? Nincs világmegváltás, hatalmas eposzi kanyarok, drámai csúcsok és tragikus végek? Akkor bizony rá kell döbbennem, hogy de bizony, van… Mégiscsak létezik egy misztikus, titkos hely, ahol mindez a kincs együtt van, egy kupacban és csak a kezem kell kinyújtani érte.
Ezen a területen ugyan rendkívül ingoványos, süppedékes fundamentumra építkezik a kedves szerző, de ha sikerül megtartani a kényes egyensúlyt, ha betalál az írás, akkor nagyot tud ütni. Ez a hely pedig nem más, mint a személyes érintettség lápi lidércek által őrzött, zsombékos földje.
Kockázatos terület ez, mert nagyon mellé lehet nyúlni vele. Amikor a lelkem legmélyét tárom fel ország-világ előtt, ha a dobogó szívemet próbálom kitépni és felkínálni az olvasó felé, az sikerülhet bizony nagyon manírosra, akaratlanul is szentimentális-nyálasra, esetleg önigazolóan túlmagyarázóra. Borzasztóan érzékeny a határ, ameddig még hiteles a kitárulkozás, őszinte, személyes a vallomás.
Úgy gondolom, hogy Harag Anita ezen a nehezített pályán kifejezetten jól teljesített. Novellái inkább felskiccelt krétarajzok, mint finoman kidolgozott miniatűrök. Az írások általában a semmiből toppannak be egy képzeletbeli ajtón és köszönés nélkül, huss… már mennek is tovább. A hangvétel viszont tiszta, egyszerű, elkerüli még az árnyékát is a talmi álcának, a mesterkélt póznak.
Egyértelműen érezhető, hogy a szerző mennyire otthon érzi magát, amikor ezen a bizonyos, mélyen érintett, belső hangon szólalhat meg, és mennyire sír a sztori a keze alatt, ha ki kell lépjen ebből a fájdalmasan „kényelmes” családi körből, ahol a téma képletesen az utcán hever.
Szerintem igen tehetséges ifjú szerzőhöz van szerencsénk, csak ajánlani tudom. Kíváncsian várom a további írásait.
Részolvasásaim:
https://moly.hu/konyvek/harag-anita-evszakhoz-kepest-huvosebb/en-es-a-konyv/gesztenye63