Évszakhoz ​képest hűvösebb 339 csillagozás

Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

„Álldogál, és az egyik piros kabátos lányról én jutok az eszébe. Vagy egy francia bulldogról, hogy odafutok, megsimogatom. Vagy egy illatról, utánafordul. Álldogál, és valamiről az eszébe jutok, de nem vagyok ott. Ha az eszébe jutok, sosem vagyok ott. Ha az eszembe jut, sosincs itt. Olyan meg nincs, hogy ne jusson az eszembe.”

Harag Anita történetei ismerős helyzeteket mutatnak meg váratlan szempontokból. Valaki nyelvismeret nélkül próbál helytállni egy multicégnél, valaki a halott apja után próbál rendet rakni annak házában, valaki a demens nagyanyjával próbál szót érteni. A rokonok érthetetlenek, a kapcsolatok keserédesek. Harag Anita 1988-ban született Budapesten. 2018-ban Petri György-díjat kapott. Ez az első kötete.

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2021
134 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631439489
>!
Magvető, Budapest, 2020
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631439489
>!
Magvető, Budapest, 2019
132 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631439489

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 12

Most olvassa 18

Várólistára tette 216

Kívánságlistára tette 208

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

„Ezek a novellák olyanok, mint ahogy az életben történnek a dolgok. Nincs lezárásuk, csak belenézünk egy-egy szereplő életébe, bekapcsolódunk a történetükbe, de aztán ott kell hagyni őket.” – nyilatkozta a szerző első kötete kapcsán. Ennél jobban én se tudnám leírni, mit éreztem olvasás közben.
A novellák női sorsokat mutatnak be különböző életszakaszokból, egy-egy meghatározó momentumot kiemelve. Van mindenféle korosztály, de mindig női szemszögből látjuk az eseményeket. Szerettem, ahogy az idővel, a múltba való visszaemlékezésekkel és a jelennel bánik. Ahogy szinte összemosódik a kettő. Én imádtam a rövid, tömör mondatokat, az eszköztelenséget. Jó volt végre olyan keserédes kortárs történeteket olvasni, amelyek nem a csúnya szavakkal vagy az erőszakkal, durvasággal operálnak. Kedvencem a könyvből: Huszonöt méter. Várom a folytatást az írónőtől!

>!
Magvető, Budapest, 2019
132 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631439489
11 hozzászólás
Málnika P>!
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

”Csak elindulni nehéz, utána könnyebb. Megyünk? Gyorsan kell lemerülni, akkor csak pár másodpercig fáj. Ne gondolkodjak, csak fussunk.”

Harag Anita realista novellái a hétköznapok lenyomatai. A stílus elképesztően tömör, sallangmentes, amely nagyon jól illeszkedik a teljesen mindennapi események rögzítéséhez. A kötet olvasása során 13 nő életébe tekinthetünk be igen rövid idő erejéig, a fókusz azonban nem befelé, hanem kifelé irányul: a multicégre, a részeges apára, a beteg anyára, a haszonleső szomszédokra, vagy épp a gyerekpótléknak használt kutyára. Az írások többségét borongós hangulat lengi át, a halál, a betegség, az életuntság és az üresség is erőteljesen képviselteti magát. A novellákban nincs sorsfordulat, ahogy a csattanószerű zárásra is hiába várunk. Nekem mégis az érzelmek hiányoznak leginkább, olvasás során azt tapasztaltam, hogy a leírtak semmilyen hatással nincsenek rám, emiatt még kedvenc novellát sem tudnék kiemelni. A modern, minimalista kötet a maga egyszerűségében ragadja meg napjaink életérzéseit, emiatt értem is a körülötte kialakuló hype-ot, meg nem is.

7 hozzászólás
szadrienn P>!
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

Hogy tudsz így fázni, kérdezte, dörzsölgette a karomat, mondd meg magadnak, hogy ne fázzál. Én mindig egy réteggel kevesebb ruhát veszek fel, hozzá kell szokni a hideghez.

Bizony a hideget szokni kell, ha valaki az Évszakhoz képest hűvösebb olvasásába fog. Általában egy csendes, visszafogott, szinte érzelemmentes monológra épül valamennyi novella, de a jeges fuvallat, a kellemetlen huzat mindig besüvít valahol a kulcslyukon. Nagyszülők és unokák, férjek és feleségek, gazdik és kutyák, munkatársak és bizonytalan, magányos fiatalok között épülhetne itt talán reményteljes, segítő kapcsolat fontos, érzékeny élethelyzetekben, de valamilyen fal, gát, kommunikációs képtelenség, vagy a generációk közötti kölcsönös meg nem értés megakadályozza azoknak az érzelmeknek az átélését, amik mellett melegedni, kiteljesedni lehet. Marad az üresség, a kétségbeesett kapaszkodás a tárgyiasult valóságba, a stílus pedig ennek megfelelően minimalista, kopár, eszköztelen.
A két ember közötti áthidalhatatlan távolság mellett a kötet másik fontos témája a betegség és a halálfélelem, a veszteség, a feszült várakozás az orvos rendelője előtt. Küzdelem az alattomos kórral és gyötrő érzelmi hiányérzet.

Ha az eszébe jutok, sosem vagyok ott. Ha az eszembe jut, sosincs itt. Olyan meg nincs, hogy ne jusson az eszembe.

Figyelemreméltó bemutatkozó kötet.

2 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

Évszakhoz képest hűvösebb, átlaghoz képest borongósabb, de a magyar valósághoz és a kortárs magyar prózához képest egy árnyalatnyival optimistább.

Teljesen átlagos, hétköznapi kis élethelyzetek, szinte semmi kis történetek, de ha egy picit megkapargatjuk a felszínt mindig találunk valami takargatnivalót, amitől rögtön kevésbé lesz komfortos a helyzet.

Kicsit több mint egy tucat novella egy olyan nő és egy olyan generáció szemszögéből, akik már teljes mértékben egy új, a rendszerváltás utáni időszak gyermekei. Ebből a szemszögből nézve úgy tűnik, hogy szinte áthidalhatatlan a szakadék a nagyszülők, szülők élete és a fiatal generáció között. De nemcsak a generációk között, hanem a házastársak és a szerelmespárok, sőt a munkatársak között sincs valódi kommunikáció, a novellák szereplőinek alapélménye a lelki és szellemi magány. A minimalista, szikár nyelvezetű szöveg szintén ezt a magányosságot erősíti.

Harag Anita csendes és neutrális hangnemének köszönhetően az általa felvázolt világ a magyar rögvalósághoz képest derűsebb, és talán ezáltal népszerűbb és könnyebben fogyasztható.

3 hozzászólás
balagesh I>!
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

Manapság egy kezdő novellistának (különösen, ha még nőnemű is) azonnal egy kördiagramon ábrázolják a hozzáadott Tóth Krisztina- és Szvoren Edina-értékeit. Harag Anitánál jó nagy cikkely satírozható mindkét névhez. Ez azért nem a rosszabbik eset. Nem az, amikor kicsik a cikkelyek, a maradék meg az érdeklődésre számot nem tartó egyediség. Harag Anitát össze lehet mérni a két nagy névvel. Ez viszont mindig egy „azokhoz képest” kitétel. Az azokhoz képestből – és ezt fontos kiemelni – nem lehet egy lépésben kitörni. Két életműhöz képest egy vagy két kötet nem ad ki feltétlen különbséget. Harag Anita kiérdemelte, hogy idő és tér nyíljon előtte. Érdeklődők fogják követni műveit.
Ami nekem egyelőre kiadódott, hogy Harag Anita egyszerűbb és könnyedebb a két mesternél. (Nem egyszerű és nem könnyed!) Talán az az egyik titka, hogy a traumák szinte mindig a múlt részei. Sőt gyakran akár egy másik ember múltjában történtek meg. A legtöbbször romok fölött állunk, vagy helyreállítások révén újra élhetővé tett területeken mozgunk. Óvatosan, félve. Vagy néha akár közönyösen. Poszttraumatikus rétegek rakódnak le éppen. Ezek a folyamatok pedig nagyon jól megfigyeltek, és így az olvasók számára nagyon jól megfigyelhetők. Innen talán a könnyedebbség. És (részben) innen talán a népszerűség is.

2 hozzászólás
Csabi >!
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

Azt hiszem, meg tudom érteni a kurátorokat, hogy Haragnak adták idén a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat. Nem igazán tudnék olyant mondani ezekre a novellákra, ami cáfolná döntésüket, hacsak nem az eredetiség hiányát*. De ha valaki úgy nem eredeti, hogy jól ír, akkor megbocsátható.
Ha van olyan felosztás a magyar kortárs novellában, hogy pszicho-, ill. szociónovella, akkor Harag az előbbit műveli, és akkor mindjárt elő is lehet rángatni Szvorent, aki ennek a műfajnak kimagasló képviselője itthon, de azért azt is hozzáteszem, hogy Harag novelláiban jobban beszűrődik a szoció elem, és ebből a szempontból (végre) nagyon szerencsés a kötet címválasztása, mert ez a hűvösség nagyon is jellemző ezekre az írásokra. Az író egyik fő témája a meg nem értés, az azonosulás képtelensége azokkal, akiktől elválaszt minket, mondjuk az idő: hiába van itt több nagyszülő-unoka kapcsolat ábrázolva, a fiatal nem érti az öreget, mintha egy idegen lény lenne, és viszont. De ugyanez a helyzet a multikulti munkahelyen, ahol egy külföldi képtelen beilleszkedni, az idegenség szép lassan falat emel a munkatársak közé, mint egy kezdő kőműves brigád. Vagy egy harmadik, extrémebb példa, amikor az ifjú gazdi képtelen megfelelő kommunikációt kialakítani az új kutyával, és már az is megfordul a fejében, mennyivel kényelmesebb lenne, ha a kutya elpusztulna. Ez a mennyivel egyszerűbb egy kapcsolatot kidobni, mint felépíteni ijesztő valósága az, ami ismerős ebből a könyvből, mert ebben élek/ünk minden nap, és itt töményen meg van fogalmazva ez az egész lerohadás, amit egy pénz uralta világ kitermelt magából.
Mindehhez hozzájön még az író visszafogott stílusa, nem drámázik, és a szereplők sem drámáznak egymással, mintha már azt az energiát is sajnálnák a másiktól, hogy leüvöltsék a fejét. Nekem ez tetszik, hogy nem erőszakolják rám, melyik szereplő a jó, melyik a rossz (és melyik a csúf), és néha a végén magam is meglepődöm, hogy rosszul álltam valamelyikükhöz, mert a sztereotípiák működnek.

* Van ez a novella, Székesfehérvártól nyugatra, ebben a lány a párjával lemegy vidékre az elhalt apja házába, ott pakolnak, takarítanak, hát ez nagyon ismerős, mintha valakinél majdnem ugyanezt a novellát olvastam volna nemrég. Nem ismerős valakinek?

3 hozzászólás
reccs P>!
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

Sokat gondolkodtam, hogy mi az, amitől nem fog meg annyira ez a kötet. @Málnika értékelésében találtam rá: „az érzelmek hiányoznak leginkább”. Ezt vettem észre én is. Pedig olyan traumatikus élethelyzetről is ír, amit átéltem. Ha ez szerepel egy könyvben, az mindig hatni szokott rám, de ennél nem éreztem semmit. Amit meg nem éltem át, azoknál még esélytelenebb volt az átérzés. Az események le vannak szépen írva, de valahogy a szereplők lelkébe nem látunk bele. Ez nem állítom, hogy hiba, csak magamból indulok ki. Én az érzelmeket soha semmiből nem tudom kizárni, így számomra ezek a novellák kicsit szárazak és üresek. Mindig azt figyelem, mit érez a másik, amit ezeknek a szereplőknek az esetében hiába kerestem. Nem azt mondom, hogy mindig addig rágjunk egy lelki problémát, amíg már lenyelni se tudjuk, de azért legyen benne valami, amitől rá lehet hangolódni az adott élethelyzetre, megérteni a karakter viszonyulását hozzá. Egyébként jó a stílusa, jó olvasni, de sajnos el fogom felejteni ezeket a történeteket, mert nem úgy lettek megírva, hogy megérintsenek. Szerintem ez az írásmód és témaválasztás nem a legjobb kombináció. Kíváncsi lennék, milyen, mikor ebben a stílusban egészen más témákról ír.
Kedvenc történetem a Magyarul volt, és nem csak azért mert a témája találkozik az érdeklődésemmel, hanem ebben valahogy a többinél jobban átérezhető volt a főszereplő küzdelme.
Besokalltam a 18-19. századi világirodalom kötelezőitől, a túldramatizált lelki vívódásoktól, ezért vettem a kezembe. Így lehet, hogy nem a megfelelő pillanatban olvastam, mert túl nagy lett a kontraszt. De ha ezt figyelembe veszem, akkor sem változik a véleményem. Azért kikapcsolódásnak tényleg jó volt, nem bántam meg az elolvasását.

1 hozzászólás
gesztenye63>!
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

Mindig úgy gondoltam, hogy könnyű helyzetben van az az íróember, aki egy történetet mesél el. Ahhoz, hogy ezt sikerrel tegye, már nem is kell más, csupán egy jó ötlet, élettel teli karakterek, érdekes cselekmény, ügyesen használt technikák, és persze még az a bizonyos istenadta tehetség. Persze abból csőstül!
Na, de mi a helyzet az én titkos favoritjaimmal, azokkal a bizonyos történettelen történetekkel…?
Mi van akkor, ha nincs semmi különös, amiről írni akarok? Nincs világmegváltás, hatalmas eposzi kanyarok, drámai csúcsok és tragikus végek? Akkor bizony rá kell döbbennem, hogy de bizony, van… Mégiscsak létezik egy misztikus, titkos hely, ahol mindez a kincs együtt van, egy kupacban és csak a kezem kell kinyújtani érte.
Ezen a területen ugyan rendkívül ingoványos, süppedékes fundamentumra építkezik a kedves szerző, de ha sikerül megtartani a kényes egyensúlyt, ha betalál az írás, akkor nagyot tud ütni. Ez a hely pedig nem más, mint a személyes érintettség lápi lidércek által őrzött, zsombékos földje.
Kockázatos terület ez, mert nagyon mellé lehet nyúlni vele. Amikor a lelkem legmélyét tárom fel ország-világ előtt, ha a dobogó szívemet próbálom kitépni és felkínálni az olvasó felé, az sikerülhet bizony nagyon manírosra, akaratlanul is szentimentális-nyálasra, esetleg önigazolóan túlmagyarázóra. Borzasztóan érzékeny a határ, ameddig még hiteles a kitárulkozás, őszinte, személyes a vallomás.

Úgy gondolom, hogy Harag Anita ezen a nehezített pályán kifejezetten jól teljesített. Novellái inkább felskiccelt krétarajzok, mint finoman kidolgozott miniatűrök. Az írások általában a semmiből toppannak be egy képzeletbeli ajtón és köszönés nélkül, huss… már mennek is tovább. A hangvétel viszont tiszta, egyszerű, elkerüli még az árnyékát is a talmi álcának, a mesterkélt póznak.
Egyértelműen érezhető, hogy a szerző mennyire otthon érzi magát, amikor ezen a bizonyos, mélyen érintett, belső hangon szólalhat meg, és mennyire sír a sztori a keze alatt, ha ki kell lépjen ebből a fájdalmasan „kényelmes” családi körből, ahol a téma képletesen az utcán hever.

Szerintem igen tehetséges ifjú szerzőhöz van szerencsénk, csak ajánlani tudom. Kíváncsian várom a további írásait.

Részolvasásaim:
https://moly.hu/konyvek/harag-anita-evszakhoz-kepest-huvosebb/en-es-a-konyv/gesztenye63

robinson P>!
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

Ezt most olyan jó volt olvasni, mint a fáradt vándornak egy friss pohár víz. Nem okoskodom, nekem ez így kerek, hibáival is. Minden benne van, amit az előző (Atwood) olvasmányomból hiányoltam. Remek döntést hozott a zsűri, nem is kérdés. Kedvenceim, a címadó novella mellett: Székesfehérvártól nyugatra, Negyvenből negyven, Családi anamnézis. Tetszett: A Lánchíd északi oldala, Minden csütörtökön, októbertől novemberig, Nyaralás, hat betű. Várom a folytatást, ez valóban biztató kezdés.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/05/evszakhoz-kepest…

5 hozzászólás
Annamarie P>!
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

Tizenhárom novella az elsőkönyves Harag Anitától.
Tizenhárom női novella.
A legerősebb érzés, ami olvasás után bennem testet ölt, hogy ezek a női sorsok tetten ért mozdulatai. Egy szikár összenézés, amikor egy tekintetből tudjuk, hogy miről van szó.
(…)
Témai sokoldalúsága tulajdonképpen a különféle életszakaszok eseményeiben villan fel, mondhatni semmi különös, ilyeneket élünk meg mindannyian. Mégis köznapiságuk mellett mindegyikben felbukkan egy pici disszonancia, amikor az élet kicsit kibillen. A legtöbbször az egyensúlyvesztés oka a betegség, a halál, vagy egyéb veszteség, legyen az a függetlenség, vagy a stabilitás megingása. Mégis azt mondom, hogy Harag Anita minden írása egy külön univerzum, és muszáj úgy kezelni őket, mert egytől egyik erős, kerek történetek és mindegyik megérdemel egy saját időt. Éppen ezért nehéz írni egyben a kötetről.
Ha megpróbálom megragadni, hogy mi az, ami egységet képvisel a darabokban, akkor talán a kissé csendes, érzelemmentes megközelítést emelném ki. Ez a hozzáállás semlegessé teszi a terepet az olvasó számára, és így képesek vagyunk hozzáadni a magunk részét a történethez. Itt van például a címadó novella, az Évszakhoz képest hűvösebb, melyben a szakítások után Lukács folyton visszajön a lányhoz, és egy alkalommal arra hivatkozik, hogy milyen volt a horvátországi nyaralás. A lány végiggondolja, hogy milyen is volt, nem minősít, az olvasó hozzárak egy privát véleményt, egy érzést, és a szöveg fut is tovább ugyanebben a tempóban. Szóval van munkánk még ezzel, nem kapunk készen semmit. Mindenképp ott lopakodik egy kellemetlen érzés a sorok között, ha más nem, egy kósza anyajegy a háton, egy hűtlenségre utaló mozzanat, egy soha ki nem deríthető tény.

Formai megközelítésből érdekes volt a Huszonöt méter, ami olyan intenzív utakat jár be érzelmi szempontból, amire nem számítottam. Szeretet, ragaszkodás, utálat milyen közel is vannak olykor egymáshoz. Legmeghatározóbb novella a Székesfehérvártól nyugatra volt számomra, talán mert átéltem magam is a helyzetet. De nagyon tetszett az első írás, az Ásványvíz és a záró darab, a Családi anamnézis, melyet érdemes picit magunkban is kifejteni.

Tartalmas kötet, azt mondom, hogy érdemes lesz később újra elővenni egyet-egyet a novellák közül. Ismerkedjetek Harag Anita nevével, érdemes!

https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/05/harag-anit…

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

getler>!

A legcsendesebb lányok okozzák a legnagyobb meglepetést, ezt már megtapasztalta többször is.

63. oldal, A Lánchíd északi oldala

Grapefruitossy>!

Leülünk a bárhoz, segít felmásznom a magas bárszékre. Nem ér le a lábam, himbálom, néha belerúgok a bátyámba véletlenül. Ő ilyenkor mindig visszarúg véletlenül.

41. oldal

Málnika P>!

Anyám később azt mondta, annyira lefoglalta nénémet a sok tennivaló, hogy amikor végül minden simán ment, és nem kellett már ezen görcsölnie, egyszerre szakadt rá az egész szomorúság.

102-103. oldal (Magvető, 2020)

robinson P>!

Mi baj, kérdezi anyám. Apám még csak egy éve halt meg, óvatosan beszélünk róla, mintha a kisszobában aludna, és nem akarnánk felébreszteni.

72-73. oldal

robinson P>!

Én toporgok, nem tudok mit kezdeni magammal, körbenézek, a feliratokat olvasom a sírokon, apám egy csomó öreg férfi és nő között fekszik.

46. oldal

robinson P>!

A tenger illata nem ilyen, a tengertől sós lesz a szám, enyhén iszap- és halszagú a bőröm. Ilyen a tengervíz: sós, iszapos és halas. Lukács illata más, az ilyen, mint ez a dezodor.

121. oldal, Évszakhoz képest hűvösebb

olvasóbarát>!

A nők megbámulják, de figyelnek, észre ne vegye. Rám nem figyelnek, látom, ahogy nézik a kendős fejét. Anyám negyvenes, nem ötvenes, vagy hatvanas. Biztos arra gondolnak, nekik is van gyerekük, mi lenne velük, ha rákosak lennének. Ha kihullana a hajuk, és kendőt kéne kötni a fejükre. Biztos azért festi ki ilyen erősen a szemöldökét, mert a szempillája is kihullott.

48. oldal, Huszonöt méter

robinson P>!

A kutya ösztönösen megérezte, kivel lehet jóban, kivel nem. Az óriás uszkár a második legokosabb kutya a világon.

11. oldal

robinson P>!

Anyám megengedte, hogy csillámport rakjak a szemhéjamra, ettől úgy érzem, szép vagyok, hogy először nem hazudik, amikor azt mondja, szép vagyok.

42. oldal


Népszerű triviák

Suba_Csaba P>!

2020. október 15-én a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál kapcsolódó programjaként megvalósuló Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron hatodik alkalommal adták át a Margó-díjat a legjobb első prózakötet szerzőjének, Harag Anitának. A Magvető Kiadónál megjelent, az Évszakhoz képest hűvösebb című novelláskötet erős mezőnyben nyerte el a félmillió forintot, a próbafordítást, a tárcasorozatot, bemutatkozást a Müpa 2021/22-es Literárium-sorozatában és a Bookline 15 millió forintos médiatámogatását.

[konyvesmagazin.hu]

Kapcsolódó könyvek: Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

Kapcsolódó alkotók: Harag Anita

Suba_Csaba P>!

A novelláskötet bekerült a 2020-as Aegon Irodalmi Díjra esélyes öt könyv közé.

[konyvesmagazin.hu]

Kapcsolódó könyvek: Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb

Kapcsolódó alkotók: Harag Anita


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruby Saw: Angyalom
Ruby Saw: Beleszeretni
Gaby Roney: Helló Karácsony!
Darvasi László: Az év légiutas-kísérője
Anne L. Green: Elfojtott indulatok (novella)
Ruby Saw: A pillangó öröksége
Ruby Saw: Gázt neki, Család!
Ruby Saw: Csak két lépés a kertváros
Gaby Roney: A szerelem útvesztője
Palotás Petra: Lélekszirmok