Egy ​kis élet 45 csillagozás

Hanya Yanagihara: Egy kis élet

Barátság, család, szerelem, sikerek és kudarcok, boldogság és mély, sötét fájdalom…
azaz EGY KIS ÉLET.
Négy fiatal, akik egyetemi éveik alatt ismerkedtek meg, a hírnév és a gazdagság vágyával New Yorkba költöznek. Mindannyian gondokkal küzdenek, sodródnak, és csak barátságuk és ambíciójuk élteti őket. Kapcsolatuk, melyet drogfüggőség, siker és büszkeség árnyal, az évtizedek folyamán egyre mélyül; a barátokat közös rajongásuk tartja össze: mindannyian szeretik a nagyon okos és titokzatos Jude-ot, akit kimondhatatlan gyerekkori trauma sebzett. A testvéri kötődés himnusza, a huszonegyedik századi szeretet és szerelem mesteri ábrázolása. Hanya Yanagihara felkavaró és lebilincselő regénye a családokról szól, amikbe beleszületünk, és amiket magunknak hozunk létre. Megmutatja a fájdalom mélységeit és a barátság határát, mely minden emberi életet behálóz.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Maxim, Szeged, 2017
784 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632618647 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Jude · Willem · Jude St. Francis


Kedvencelte 21

Most olvassa 11

Várólistára tette 164

Kívánságlistára tette 198

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

Odett>!
Hanya Yanagihara: Egy kis élet

Ez a könyv egy lázadás számos írástechnikai szabály ellen, amivel volt szerencsém találkozni. Szerepel is egy rövid anekdota a történetben egy emberről, aki egész jól rajzol kutyát, elmegy egy művészeti képzésre, ahol egy éven keresztül csak köröket, vonalakat, meg négyszögeket rajzolnak, végére beleőrül, és már csak négyszögeket tud rajzolni, mire az egyik tanára azt mondja neki, hogy ez az egész arra megy ki, hogy letörjék őket, de az igazán tehetségesek ebből is újra tudják építeni magukat. Ehhez még hozzájön, hogy az írónő egyik általam olvasott interjújában azt nyilatkozta, hogy ő legalább tud kutyát rajzolni, így előttem rögtön kibontakozott egy sejtés, hogy itt mindenféle konvenciókat, keretbe záró szabályokat, négyszögesítésre alkalmas írástechnikai szabályokat szétfeszítő tudatfolyam áradások nagyon is szándékos, önmagát felépítő írói gesztus megnyilvánulásai. A címet számtalan módon lehet értelmezni, de az biztos, hogy ez a könyv az olvasó életének is egy kis részébe kerül… Egyszerűen nem tudtam vele sietősen haladni, felemésztett és kínzott, gyötört és elszomorított, elgondolkoztatott.
Ez a könyv szadista. Az írónő megalkotja ezt a gyönyörű teremtményt Jude-ot, ezt az emberi feletti nemes, éteri lényt, szépség és roppant intellektus elegye, a könyv is kimondja, hogy ember feletti ember, mintha a megtestesült fény hírnőke lenne, akit aztán ember alatti emberek gyötörnek, tesznek lelki ronccsá. Olyan szintű szenvedéseket mér a regényvilág Jude-ra, hogy sokszor már az volt az érzésem, hogy az írónő titkon élvezi, hogy a szenvedését, lelki és testi kivérzését figyeli, vizsgálja, mintha ő, a regény mindenható és könyörtelen megalkotója titokzatos mosollyal tetszelegne abban, ahogy regényvilágának szereplői kíntól vonaglanak színe előtt. Még sosem volt korábban ilyen benyomásom, de aztán ez egyre erősebbé váló, viszolyogtató érzést keltett bennem. Főleg a regény utolsó fordulata/húzása volt különösen aljas. Ha Jude nem lenne ilyen ember feletti ember, ennyi szenvedést nem is tudott volna így kiállni, sokkal előbb felemésztették volna lelkének démonai, szerintem. DE, ahogy felnőtt életére tulajdonképpen megkapta a legtöbb ember által óhajtott ideális életet, családot, barátokat, karriert, lelkes és szerető párt, az amerikai álmot, és nézni, ahogy a megnyomorított lelke miatt végig üvegbura alatt marad, semmihez ami jó és szép, nem tud igazán kapcsolódni, mert örökre tönkre tette a gyermekkora… A poklok után megkapta a legnagyobb örömöket is, mint azoknál, akiket elvileg az Istenek nagyon kedvelnek, csak már képtelenül rá, hogy ezt a sok jót egy picit is képes legyen élvezni. Egy vak festő, kéz nélküli szobrász tragédiája. Annyit tudott volna szeretni, de örökre lesavazták lelkének ezen részeit.

1 hozzászólás
cseri P>!
Hanya Yanagihara: Egy kis élet

Kicsit haragszom magamra, hogy elolvastam ezt a könyvet, habár persze abszolút belefér, hogy az ember elolvasson néha egy rossz könyvet, csak sajnos ez 1500 oldal. Ezt az írónő arroganciájának tekintem egyébként, hogy nem tudott mértéket tartani, holott a könyve egy giccses nyáltenger.

V_Szilvió IP>!
Hanya Yanagihara: Egy kis élet

A négy barát Malcolm, JB, Willem és Jude, akik az egyetemen kollégiumi szobatársak, és úgy hozza az élet, hogy azon túl is barátok maradnak. Malcolm és JB jó családból származnak, értem ez alatt a körülményeiket és a biztos háttért, míg Willem előélete problémákat hordoz, Jude-éről pedig nem tudunk meg sokáig semmit. És ennek ellenére, vagy talán éppen ezért ez a titokzatos, helyes, matematika szakos, sántító srác lesz a barátságuk fókuszában. Vagyis a narrátor őt követi leginkább.

Azon túl, hogy fiatal felnőttként ismerjük meg őket, végig követjük az életüket. A fiatalok különböző időpillanatokban, az életük különböző pontján sikeresek lesznek. Malcolm építészetet tanul, és művészi szinten fogja űzni. Éleslátó, ugyanakkor tapintatos. JB képzőművész arc és nagy partiállat, aki körül mindig sokan vannak. Willem színész lesz, remek színházi és filmes munkákkal, amik mellett a legjobb barát szerepében is helyt kell majd állnia. Jude legjobb barátjaként. Mert Jude nem csak sánta, de néha erős fájdalmai is vannak, mindig hosszú ujjú ingbe jár, és izgalmas a múltja, és szomorú, és terhelt. Jude küzd. Az egész könyvön keresztül küzd. A matematika után jogot is végez, hátha így megtudja, hogyan lehet képes az embereket távol tartani magától.

Ez a könyv nagyon mélyre megy, amikről konkrétumokat mondani állati nagy spoiler lenne. Nem realista a szó azon értelmében, hogy nem egy reális terhelt karaktert látunk, hanem egy akár eltúlzottan terheltet, viszont annak minden terhe és minden következménye nagyon következetes, őszintének és igaznak hat a könyv világában. És ez megdöbbentő, sokkoló, és hatásos.

Ez a könyv hat. Állatira. Amikor befejeztem, csak álltam felette, és nem hittem el, hogy vége. Mert imádtam, de talán sosem gyűlöltem ennyire olyan könyvet, amit ennyire szerettem, és sosem szerettem ennyire könyvet, amit ennyire gyűlöltem. Ez a könyv nem szeret téged, azt hiszem ez a lényeg. Jude olyan, mint ez a könyv, hogy el akarja mondani a történetét, mert végre képes rá, és nem fogod tudni letenni. Nem lesz szíved félbehagyni és bele fogsz szakadni.
Sokkal részletesebben katt ide: https://egymelegsracolvas.hu/hanya_yanagihara_egy_kis_elet

2 hozzászólás
nola P>!
Hanya Yanagihara: Egy kis élet

Valami egészen másra számítottam, mint amit végül kaptam ettől a könyvtől.

Ez a regény annyira kontrasztos, fekete-fehér, akár egy mese. Egy nagyon szomorú, nyomasztó mese, ami hol az emberi természet legsötétebb, legkegyetlenebb oldalát mutatja, valószerűtlenül halmozva a kegyetlenségeket, hol pedig a szeretet, barátság, önzetlenség, tisztaság olyan végleteit villantja fel, amitől szinte végig a giccs határán egyensúlyoz. De valahogy sikerül nem átlépnie ezt a határt.
Ha nem várunk realizmust a történettől, ha beletörődünk, hogy bizony igenis túlírt, legalább 100-200 oldallal lehetett volna rövidebb is, akkor azonban egy bámulatosan magával ragadó regényt kapunk.
Nem emlékszem, mikor fordult elő velem utoljára, hogy ennyire megkedveltem egy kitalált karaktert. Még mikor épp nem is olvastam a könyvet, a gondolataim újra meg újra Jude-ra terelődtek, aggódtam érte, drukkoltam neki, megoldást próbáltam keresni…
Az írónő stílusa egyszerű, néha a mellékszereplők miatt kicsit zsúfoltnak is éreztem a szöveget, de az időkezelése, illetve az, ahogyan élővé tette a főbb karaktereket, lenyűgözött. Mindeközben rengeteg fontos témát is érintett, kik vagyunk, mi határoz meg bennünket, változhat-e az ember, mi a barátság, mi a szerelem, hol a határ a kettő között, mi tartja egyben a párkapcsolatokat, meg lehet-e gyógyítani valakit, van-e értelme az életnek, el lehet-e engedni azt, akit szeretünk…

Minden hibája ellenére meghatározó olvasmányélmény marad.

Kinga0>!
Hanya Yanagihara: Egy kis élet

A könyv pozitív hatással volt rám, mégis annyira szívbemarkoló és fájdalmas volt, hogy alig tudtam olvasni, annyiszor bekönnyeztem, és sírtam rajta. Eleve egy érzékeny típus vagyok, tehát nem volt a legjobb választás a számomra. Mégis szerettem.
Jude, Mal, JB és Willem csodálatos története volt ez. A fiatalkorúk, a felnőtté vallásuk, és végül spoiler. Ezután a könyv után sok mindent átértékeltem és rájöttem mennyi szép, és fontos dolog is van az életemben, amiért szerencsés vagyok.
Jude és Willem kapcsolata lehengerlő volt, szavakat nem tudok rá találni. Willem egy olyan ember akiről mindenki példát vehetne, az a tolerancia és a mérhetetlen szeretet amit képes egyesek iránt érezni fenomenális.
Most teljesen el vagyok ájulva a könyvtől. Bár a vége fele van egy hatalmas – és váratlan – fordulat, ami miatt egy hétig elő sem tudtam venni a könyvet. De ez sem zavart, mert a könyv szinte vonzott magához bármilyen rossz dolog történet is.
A karaktereket nagyon életszerűre alkotta meg az írónő, teljesen realista volt az egész könyv. Néhol izgalmas, néhol lassabb folyású, mégis minden szereplő története kidolgozott és befejezett lett. Jude élete nagyon fájdalmas, és elképzelni sem tudom mit élhetett át szegény, de nem ezt érdemelte volna.
Tetszett az egész könyv sejtelmes, titokzatos, de szomorkás, komor hangulata, ettől lett olyan egyedi, és különleges a számomra.
Nem ígérhetem, hogy mindenki ennyire imádni fogja, mint én, de egy esélyt megér. Lelkileg mindenki készüljön fel.

harumay>!
Hanya Yanagihara: Egy kis élet

„Ezért igyekszem kedves lenni mindenhez, amit látok, és mindenben, amit látok, őt látom.”
Ide készítettem magam mellé a könyvet. Magyarul, ezzel a számomra gyönyörű borítóval. Elég ránéznem és a sírás kerülget, de az értékelés megírása közben biztosan sírni is fogok.
Először is, tudtam, mire vállalkozom, közben meg mégsem. Erre nem készültem fel. Szinte az egész sztorit hallottam mástól, azt hittem, nem érhetnek meglepetések és értek, nagyon fájóak, nagyon mélyek. Le kell szögeznem itt és most, hogy ez a történet nálam innentől kezdve örökké az első helyen áll, senki és semmi nem taszíthatja le a helyéről. Nem érdekel, ki szerint túl drámai, túlzó a véleményem, de még soha, egyetlen szereplőgárda sem volt képes ekkora nyomot hagyni bennem és ez az első alkalom, hogy spoiler szakadatlanul sírtam, alig pár perces, majd fél órás szünetekkel. Elaludni sem tudtam rögtön, fájt a fejem, a szemeim égtek a sok könnytől és a mellkasom is szúrt a zokogástól. Úgy taccsra vágott fokozatosan, aztán egy jó nagy gyomorszájon vágással az írónő, hogy szerintem még napokig sírni fogok, ha eszembe jut. Márpedig eszembe jut, folyamatosan ezen agyalok. Belőlem ezt váltotta ki az Egy kis élet.
Amit Jude átélt, azt senki sem érdemli meg. Nem megyek bele a részletekbe, felesleges lenne spoiler fülekkel teletűzdelni az értékelést. A figyelmeztetések, a címkék elég egyértelműen céloznak rá, mi vár az olvasóra. De mondom, ezek ellenére sem lehet felkészülni erre az érzelmi hullámvasútra, a mély gödrökre és a még mélyebbekre, amik egy-egy boldogabb rész után következnek. Ott és akkor rúg beléd a történet, amikor nem számítasz rá. És erre még rátesz egy lapáttal a megfogalmazás, a jó fordítás. Angolul kezdtem el olvasni, magyarul fejeztem be, mert nem akartam megkockáztatni, hogy a mostanra gyatra angolommal valami lényegeset ne értsek meg. Jude St. Francis a szívem legbiztonságosabb, legtisztább, legmélyebb helyét nyerte el, kézen fogva Willem Ragnarssonnal és Harold Steinnel. Ők hárman a mindeneim, bármi áron megvédeném őket, ha tehetném. Meg persze Andy Contractor. Őt semmiképp sem akarom kihagyni a felsorolásból.
A magyar fordításban spoiler van egy részlet, amit, ha bárhol meglátnék, elsírnám magam. Kiírtam egy kis lapra, betettem a naplómba, mindig ott lesz velem és most is, ahogy ezt írom, érzem, hogy sírni fogok. Azt a jelenetet olyan valóságosan, erősen el tudom képzelni és látom magam előtt… A legkedvesebb részlet számomra. Emellett az, amit Harold mondott Jude-ról spoiler állandóan a fejemben ismétlődik, ahogy az is, amit Jude gondolt Willemről és ami egyben tény is spoiler. Szeretném, ha részem lehetne ilyen mély és őszinte barátságban, az ő kapcsolatuk számomra a minden. Tegnap, mikor nagyon kiborultam spoiler, azt akartam, hogy senki se szóljon vagy érjen hozzám, hadd süllyedjek el, hadd maradjak még egy kicsit a szereplőkkel, hadd védjem meg őket! Nem álltam készen erre. Ilyen érzelmekre nem…
Abba hagyom itt. Jobb, ha nem bonyolódok bele jobban, mert úgysem tudnám kifejezni, mit is érzek pontosan. Ez a könyv nagyon sok mindenre tanít, figyelmeztet, emlékeztet. A szereplők egytől egyig tökéletesek spoiler spoiler, a megfogalmazások és a fordítások spoiler hibátlanok, az írónő remek munkát végzett. Sikerült egy olyan könyvet alkotnia, ami nem csak akkor okoz fájdalmat, ha hozzád vágják a maga 700+ oldalával.
Ahogy leülepszik majd bennem ez az egész, lesznek még fájó pontok, sírós időszakok és bármennyiszer veszem kézbe a könyvet, az összes alkalom kegyetlen lesz. De már tudom, mit fogok kapni és azt is tudom, hogy ennek ellenére az újra olvasásoknál is fájni fog.
De még utoljára.. Drága Jude és Willem, Harold, Andy, Malcolm, JB… Én úgy szeretlek titeket! Nagyon-nagyon!

Ellington>!
Hanya Yanagihara: Egy kis élet

Az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. De nem emlékszem, hogy egyetlen regény is ennyire meggyötörte volna a lelkemet. Többször félre kellett tennem. Vártam, hogy vége legyen, de féltem is, hogy vége lesz. Ha nem olvastam, akkor is a főszereplőkre gondoltam. Valószínűleg soha többet nem tudom újra elolvasni – és nem a hossza miatt – de akkor is: ott lesz a polcomon az egyik legcsodálatosabb regény, amit ember írhatott.

1 hozzászólás
Flór>!
Hanya Yanagihara: Egy kis élet

Az igazán jó regények minden elképzelésünket felülmúlják, pusztán a képezlet korlátozottságából adódóan.

Azokról a könyvekről a legnehezebb értékelést írnom, amik igazán megérintenek. Ez a regény pedig megérintett. Megérintett, felpofozott, megrugdosott, megölelt és még sorolhatnám. Nagyon ritkán veszek el annyira egy történetben, hogy egy szomorúbb résznél könnyeket tudjak hullatni, de itt megtörtént, nem is egyszer.
Olvastam értékeléseket a könyvről, amikben egyesek vontatottnak és hosszúnak tartották, tele nyavalygással és drámákkal. A leírások és eszmefuttatások már pedig elengedhetetlenek a megfelelő hangulatteremtéshez és a karakterek komplex személyiségének ábrázolásához. A nyavalygyásról és drámázásról csak annyit, hogy ez az élet velejárója. Főleg ha olyan életed van, mint Jude-nak. Bár mondanám, hogy remélem sosem volt, nincs és nem is lesz senki, akinek ilyen élet jut, de ennyi erővel hihetnék az unikornisokban is, mert voltak, vannak és lesznek még Jude-ok és történetek,spoiler
Ez az élet, és ez a regény elénk tárja annak minden magasságát és mélységét, aztán magunkra hagy nyomorúságos tehetetlenségünkkel, mert egész egyszerűen megesik néha, spoiler

Elinor_Carlise>!
Hanya Yanagihara: Egy kis élet

Számomra ez a regény a feltétlen bizalomról és annak elvesztéséről szól. Ha gyermekként valakit megtörnek, megkaphatja felnőttként a világ legjobb barátait, szüleit, élhet anyagi biztonságban, sajnos ezek egyike sem tudja gyógyítani a megtört lelket. Nem tökéletes regény, néhol túlírt, lehetne picit rövidebb, de mégis nagyon jó, a kedvenceim közé került.

Masni_the_blogger>!
Hanya Yanagihara: Egy kis élet

Őszinte leszek, fogalmam sem volt arról, hogy tulajdonképpen mire is vállalkoztam. Ez a későbbiekben nagy hibának bizonyult. Mivel nagyon szeretem megismerni az emberek történeteit; sejtettem, hogy kielégítő lesz ez az olvasmány, általában ugyanis bármit is olvasok a karakterekre szoktam koncentrálni és az ő lelki világukra. Yanagihara mondhatni svédasztalt kínált elém és ez kezdetben megijesztett, nem tudtam hová tenni a cselekményt és a szereplőket. A kezdeti „ csalódottságom” abban a pillanatban megszűnt, mikor felvettem az írónő ritmusát és megszoktam a stílusát. Belecsöppentem JB, Malcolm, Willem és Jude barátságába és életébe. Sokáig nem tudtam merre is tartunk, hol fogunk kilyukadni, aztán lassan kezdtem felfogni és féltem. Néha olvasás közben fizikailag fájt folytatnom a történetet és kénytelen voltam letenni és csak másnap folytatni. Talán tovább nehezítette a helyzetem, hogy 2 héten keresztül minden egyes nap haladtam az olvasással és napról-napra azt vettem észre, hogy a szereplőkkel élek. Nem tudtam kiverni őket a fejemből és akármennyire is szenvedtem néha, ez az ő félelmeikhez és fájdalmukhoz képest semmi sem volt. Nem akartam….

Folytatásért katt ide:
http://masnitheblogger.blogspot.com/2018/06/valosag.html


Népszerű idézetek

Kinga0>!

– Egyedül akarok lenni – mondta neki.
– Megértem – felelte Willem. – Együtt leszünk egyedül.

427. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jude · Willem
Marcsi061>!

Tudod, Jude, az életben néha előfordul, hogy jó dolgok történnek jó emberekkel. Nem kell aggódnod… nem történnek olyan gyakran, amennyiszer történniük kéne. De ha mégis, a jó ember csak annyit mond, hogy köszönöm, és továbblép, talán figyelembe véve, hogy az a személy, aki a jót cselekszi, élvezi, hogy jót tehet és tényleg nincs abban a hangulatban, hogy meghallgasson minden okot, mi szerint az a személy, akivel a jót tette, miért tartja magát érdemtelennek és méltatlannak a vonatkozó jótettre.

131. oldal

nola P>!

Voltak idők, amikor a boldogság elérésének belső kényszere szinte nyomasztó volt; mintha a boldogság olyasmi lenne, amit mindenki elérhet és el is kéne érnie, így keresésében minden kompromisszumot valahogy a saját hibánknak tekintünk.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
V_Szilvió IP>!

Az üreshalmaz-axióma a zérus alapigazsága. Azt mondja ki, hogy léteznie kell a nem-létezés fogalmának, a semmi alapigazságának, vagyis a nulla koncepciójának egyszerűen lennie kell: nulla érték, nulla adat, nulla darab, nulla tétel. A matematika feltételezi, hogy létezik a nemlétezés fogalma. De vajon bizonyítást nyert ez? Nem. De léteznie kell.

319. oldal

Masni_the_blogger>!

Egészen másképp kezdte látni a barátait: nemcsak mint élete kiegészítőit, mint a hozzá tartozókat, hanem mint egyedi karaktereket, akik saját történetüket népesítik be; néha úgy érezte, hogy ilyenkor látja őket először, hiába ismeri őket sok éve.

46. oldal

Masni_the_blogger>!

-azért versek, mert a vers nem nyugtalanít senkit, a düh és a szépség üres aforizmákká gyengülnek.

49. oldal

Masni_the_blogger>!

Amikor ambícióinak hajszolása átlépte a határt és ami egykor bátorság volt, már meggondolatlanságnak számít? Honnan tudja az ember , mikor kell abba hagyni?

53. oldal

Masni_the_blogger>!

-A világon csak kétfajta ember létezik.-(…) – Azok, akik hajlandók meggyőződéssel élni, és azok, akik nem.

126. oldal

Masni_the_blogger>!

Ha más ember lennék, azt mondhatnám, ez az egész, nem várt történés metaforája: vannak dolgok, amik tönkremennek, és néha megjavítják őket, az esetek többségében pedig az ember rájön, hogy akármi is ment tönkre, az élet átrendezi magát, hogy kárpótoljon minket a veszteségért; és néha csodálatos jóvátételben van részünk.

154. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Sherry Gammon: Elviselhetetlen
Brittainy C. Cherry: Tűzeső
Leitner Lili: Tűzzel játszók
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Alafair Burke: Egy feleség dolga
Colleen Hoover: Too Late – Túl késő