Tények 55 csillagozás

Hans Rosling – Ola Rosling – Anna Rosling Rönnlund: Tények

o ​Hányan élnek mélyszegénységben a földön?
o Miért növekszik a világ népessége?
o Ugyanannyian halnak meg természeti katasztrófák következtében, mint száz évvel ezelőtt?

Ki gondolná, hogy ezekre a kérdésekre még egy csimpánz is jobb válaszokat ad, mint a megkérdezett tanárok, újságírók, Nobel-díjasok vagy befektetési bankárok?

Hogy ez miként lehetséges, arra ad megdöbbentő magyarázatot szerzőtársaival együtt a svéd orvos-kutató és akadémikus, Hans Rosling. A TÉNYEK című, óriási nemzetközi figyelmet kiváltó könyvben Rosling és csapata bemutatja azt a tíz ösztönös késztetést, amely eltorzítja az érzékelésünket, és amely miatt tévesen és rosszul ítéljük meg a világot, amelyben élünk.

Az a probléma, állítják a szerzők, hogy nem tudjuk, mit nem tudunk, és még a feltételezéseinket is az öntudatlan előítéleteink határozzák meg. Ha azonban félretesszük ezeket a vélekedéseket, és helyette a tényeket nézzük, rájövünk, hogy a világ sokkal jobb hely, mint… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2018
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633109588 · Fordította: Sóskuthy György
>!
Libri, Budapest, 2018
304 oldal · ISBN: 9789634335160 · Fordította: Sóskuthy György
>!
Libri, Budapest
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634338000 · Fordította: Sóskuthy György

Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Svédország


Kedvencelte 13

Most olvassa 16

Várólistára tette 75

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Hans Rosling – Ola Rosling – Anna Rosling Rönnlund: Tények

Nem tudom, megvan-e a Philadelphia c. filmből az a rész, amikor Denzel Washington azt mondja: „Most magyarázza el ezt úgy nekem, mintha egy hatéves gyerek volnék.” Na. Pont ilyen érzésem volt a könyv elején – mintha egy hatéves lennék, akinek épp magyaráznak. Rosling megosztja velünk, hogy mindenféle Nobel-díjasoknak, miniszterelnököknek, szuperbankároknak tart rendszeresen előadásokat, és minden előadás végén leveszi az ingét – alatta egy fekete atlétatrikó –, és lenyel egy kardot. Azt mondja, azért, mert ezzel példázza, hogy nincsen lehetetlen. Én meg azt gondoltam, nem, nem azért. Hanem hogy megmutassa, le tudja nyelni azt a kardot. És ezzel mindent elmondtunk Roslingról, vélekedtem. Ez pedig egy tipikusan „oszd el tízzel”-könyv lesz.

De tévedtem. A kötet innen tornázta fel magát négy csillagra. Sőt*. Ez nagy dolog ám.

Merthogy ha megszokjuk a szerző stílusát, rá kell jönnünk: igaza van. Valóban borzasztó pesszimistán szemléljük a minket körülvevő világot – sokkal rosszabbnak látjuk, mint amilyen valójában. És ebben partnereink vezetőink (róluk később) és a média is – utóbbi például sosem fogja hírként kezelni, hogy az idei volt repülésbiztonsági szempontból a legjobb év, amióta a gépmadarakat feltalálták, hanem inkább előszedi az egyetlen repülőt a millióból, ami lepottyant, és azzal kürtöli tele a főműsoridőt. Persze Rosling nem állítja, hogy ne lenne baj elég, nagyon is érzékeli, hogy a gazdasági válságok, a szegénység, a betegségek, a klímaváltozás vagy a háborúk jelen vannak és szenvedést okoznak. Annyit állít csupán, hogy nagyobbnak látjuk a bajt, mint amilyen valójában, és ennek az állításnak nem pusztán annyi az értelme, hogy ha hiszünk neki, akkor nyugodtabban alszunk. A túlpörgetett veszélyérzet ugyanis félelmet okoz, és aki félelem hatása alatt áll, az képtelen tisztán gondolkodni: siet, ezért nem jó megoldásokat választ, bűnbakokat keres, durván általánosít, és nem mellesleg irányíthatóvá válik. És itt jönnek be a képbe rossz vezetőink, akik a félelemmel tartanak minket pórázon, egyes veszélyeket nagyobbaknak mutatnak, mint amilyenek valójában, és ezzel arra késztetnek minket, hogy hozzájuk forduljunk támogatásért**. És itt nem tudom megállni, hogy ne jusson eszembe a bibói aforizma: „demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”***. Mert tényleg erről van szó: a félelem a bizalom ellensége. Bizalom nélkül nincs együttműködés. Együttműködés nélkül nincs társadalom – legalábbis olyan, amiben szeretnék élni. Szóval támaszkodjunk a tényekre. Keressük, kutassuk őket – e kötet szépen pontokba szedi nekünk, hogyan fogjunk hozzá. Használhatjuk mankónak ezt a könyvet is – bizonyos pontokon kifejezetten inspirálóan állít szembe minket az előítéleteinkkel. És nagyon frappáns sztorik is vannak benne. Még ha soknak is tűnnek néha – tagadhatatlanul frappánsak.

* spoiler
** Meg kell jegyeznem, Rosling nagyobb bizalommal van vezetőink iránt, mint én – na ja, Svédország –, következésképpen a fenti mondat a roslingi állítások finoman módosított verziója. Viszont tartom, hogy egyenesen következik a szerző állításaiból. (Ha nem is a világ minden részén, de néhol: igen.) Ezt tekinthetjük akár e könyv hiányosságának is – hogy ezt a következményt nem részletezi.
*** A teljes mondat: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.” Innen: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága (1946)

17 hozzászólás
pufirizs>!
Hans Rosling – Ola Rosling – Anna Rosling Rönnlund: Tények

'Ha a tudásunkat kellő alázattal tesztelik, annak eredménye a túláradó kíváncsiság lesz, és új felismerések valóságos tárháza nyílik meg előttünk.'
és meglepő módon ez abban az esetben is működik, ha mindenféle alázat nélkül a képedbe vágják a szemeszter első előadásán, hogy hülyébb vagy, mint egy csimpánz. amúgy nem gáz, tényleg az vagyok, de most már a könyv után hátha egy kicsit kevésbé.
Bill Gates ajánlása a borítón nem hazudik, tényleg az egyik legfontosabb könyv jelenleg. provokatív és bátor, sokszor csodálkoztam, hogyan lehet ennyire tökös Hans, hogy leírjon ilyeneket, amikor tudja, hogy emberek milliói fogják olvasni. nem azért mert téves, amit állít (bár sokszor nem tudtam vele egyetérteni – igaz, ez nem sokat számít, nem én vagyok a tudós), hanem mert egy emocionálisabb beállítottságú vagy makacsabb személyt jó eséllyel felháborítana, és a sarokba vágná a kötetet, hiába támasztják alá a kijelentést egyértelműen az adatok.
meleg szívvel ajánlom mindenkinek, akinek görcsöl a gyomra a szupermarketben, amikor az embertársai két rétegnyi zacskóba csomagolnak egy fürt banánt, és látja maga előtt, ahogy felrobban a Föld, összeszorul a szíve, ha a lassan eltűnő állatfajokra gondol, vagy úgy érzi, ezen a világon soha nem jöhet el, hogy mindenki kényelemben éljen, anélkül, hogy folyamatosan veszélyben forogna az élete a különböző fertőzések vagy háborúk miatt.
tudnod kell, hogy a jelenlegi világ nem feltétlen jó, de jobb, mint valaha volt. hogy világszinten átlagosan a nők mindössze egy évvel járnak kevesebbet iskolába, mint a férfiak, illetve az összes alacsony jövedelmű országban 60%-uk befejezi az általános iskolát. hogy ha nem hazudnak a számok, nem fogunk túlnépesedni, hiszen az emberiség 10%-ának kivételével már mindenhol átlagosan csak 2 gyereket vállalnak a szülők – és ez igaz például Indiára, Mexikóra vagy Iránra is. hogy a világ egyéves gyermekeinek 80%-a kapott már védőoltást valamilyen betegség ellen. hogy az utóbbi kettő évtizedben a szélsőséges szegénységben élők aránya a felére csökkent.
rengeteg mindent tudnod kell, valószínűleg mégsem tudod, ahogy én sem tudtam, és más sem tudja – a legbefolyásosabb döntéshozóink sem. ez nem szégyen, csupán nincsen az agyunk birtokában ennek a szemléletnek. pedig sokkal fontosabb lenne, hogy ne csak a drámai katasztrófákkal törődjünk, hanem tényekre támaszkodjunk, és észrevegyük, ami körülöttünk történik, és ünnepeljük azt. ne dőljünk hátra, hiszen ez közel sem a megfelelő állapot, de vegyük észre, hogy fejlődtünk.
Hans Rosling és családjának munkája lenyűgöző, egy egész élet tevékenysége van ebben a 300 oldalban, amit nem tudok eléggé tisztelni.

PS: akkor azért megkaphatnám légyszi a kettesem a tárgyból?

3 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!
Hans Rosling – Ola Rosling – Anna Rosling Rönnlund: Tények

Nagyon jóféle könyv arról, hogy egyáltalán nem olyan rossz a világ, amelyben élünk – mindezt tényadatokkal alátámasztva. Oké, van még hova fejlődni, van még mit javítani, de bőven nem annyira borzalmas a helyzet, mint ahogy hisszük.
Én azt hiszem a Kiszámolón link hallottam róla először, amikor a Dollar Street-ről volt egy cikk link link . Nagyon tanulságos amúgy az a honlap.
És valóban, ha csak a saját életemre gondolok, mennyit változott az életminőségünk, kezdve azzal, hogy amikor megszülettem, egy 1 szobás lakásban laktunk szüleimmel és nővéremmel, aztán meg volt, hogy egy lepusztult, régi parasztházban laktunk, ahol a konyhában nem volt fűtés… egészen mostanáig, amikor meg már annyi mindent megengedhetünk magunknak.
Na de visszatérve a könyvre, tetszett a szenvtelensége, csak a tényekre való szorítkozása, de az is, ahogyan a saját előítéleteiről illetve balfogásairól ír. Egyedül az nem tetszett, hogy néha nagyon svéd… előkerül itt az elnyomó patriarchátustól kezdve több dolog is, ez kicsit olyan mehh.. kategória volt.
Ja, és 8/13 az én teszteredményem, szóval okosabb vagyok, mint a csimpánzok :D

Lady_L>!
Hans Rosling – Ola Rosling – Anna Rosling Rönnlund: Tények

Tömegmédiától szorongó emberek önsegítőkönyve, merem remélni, hogy az üzletembereknek, magas pozícióban lévő döntéshozóknak* már elavult.
Hogy miért nem hajítottam ki az ablakon még az elején? Mert fel van állványozva a ház, és le vannak zárva az ablakok. Elismerem, ebben az esetben jobban jártam. Azt vallom, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy rosszat olvassak, most ezt azért erőszakoltam, mert tényleg érdekelt, mit tud mondani, hiszen még a Kuszma sem f.kázta le végül. Meg hát nekem is megvannak a magam szorongásai spoiler.
Kb összefoglalta, miért nem nézek tévét, nem hallgatok kereskedelmi rádiókat és az írott sajtóval is finnyás vagyok. Azt, hogyan dolgozom fel az információt. Szóval semmi, de semmi újat nem adott. Nyilván csak mert számomra totál evidens dolgokat ír le, még nem ok arra, hogy lehúzzam, sőt inkább kifejezetten rajonghatnék érte, mert végre valami, amit mások kezébe nyomhatok. De nem sikerült. Ha bármi érdekel a világ történéseiből, akkor független hírekre és összefoglalókra támaszkodok, vagy több irányból járom körbe off. Amikor valaminek utánanézek, vagy egy ilyen könyvet is olvasok, én azt akarom, hogy azt mondják nekem, itt van egy két decis pohár, van benne egy deci víz.
És itt a bajom. Ő ugyanazt teszi, amit a néphülyítő, mindent sötétnek beállító média képviselői, csak ő azt próbálja nekem csiri-csáré grafikonokkal, szelektíven kiválasztott adatokkal lenyomni a torkomon, hogy a pohár félig tele van. Ugyanúgy manipulál és itélkezik és szájba rág, csak a másik oldalt képviseli. Ami persze vidámabb és felszabadítóbb, mint a paraoldal, de szerintem semmivel sem konstruktívabb. Ezzel húzott fel nagyon. Aztán kb a 6. fejezettől kezdett megváltozni és már nem próbált egy marék száraz csillámport lenyomni a torkomon, onnantól kezdve akár az én megszokott, lelkesedős 5 csillagomat is szivesen adtam volna.
Igazából leírja feketén-fehéren, nem titkolja, hogy bináris gondolkodású, a világot jóra és rosszra osztó emberekhez szól**, akiknél még a csimpázok is jobb eredményeket érnek el – ezt többször elismétli, ha az emberek gondolkodnak, amikor választ adnak a kérdéseire, akkor rosszabb eredményt érnek el a csimpázoknál. off. Magyarországon meg szoktam kapni a kérdést: Franciaországban élsz és nem félsz? Hogy mitől? A terrorizmustól. A legjobb válaszom erre az, hogy de, nagyon (mert troll vagyok és ez a leghatásosabb, leggyorsabb válasz). Mondjuk nekik jó lesz ez a könyv.
Marhajó lehetne, ha nem ugráltak volna rajtam csillámpónik néha, de talán ez kell azoknak, akik meg úgy érzik, túl sok nagy, nehéz szörny liheg folyamatosan a hátuk mögött. off

*miután ezt leírtam, rajöttem, hogy nem, mert az ebolás sztori kisértetiesen hasonlított a koronavírus-helyzet kezelésére
** Valahogy nagyon kiakasztott, hogy azt a kérdést és az arra adott válaszokat elemzi a pasi, hogy „Melyik kijelentéssel ért egyet a leginkább, a világ egyre jobb lesz, a világ egyre rosszabb lesz, a világ nem lesz sem jobb, sem rosszabb” ő maga osztotta fel jóra és rosszra. Én nem tudom értelmezni a kiindulókérdést, kicsit tág. Ő meg végigkérdezett mindenkit, aki a keze ügyébe került, és szerintem erre egy gondolkodó ember csak udvariasságból választ valamit a meghatározott 3 közül, ő meg rendületlenül azt hiszi, ezzel a kérdéssel minden rendben van, csak az emberek rossznak hiszik, pedig a helyes válasz a jó, és levonja a következtetést, hogy sokan tudatlanabbak, mint egy csimpánz. Hm. Egyébként ebben is totál egyetértek vele, az emberek többsége tényleg hülyébb, mint egy csimpánz, de akkor inkább ne örömködjünk az iskolázottságra vonatkozó számokon ;) spoiler

Rocketdog>!
Hans Rosling – Ola Rosling – Anna Rosling Rönnlund: Tények

Zseniális könyv. Teljesen objektívan, adatokra, tényekre alapozva mutatja be, hogy miért is jobb a világ, mint amilyennek hisszük. Rengeteg mindenre kitér: életkörülmények, kereset, gyermekhalandóság, várható élettartam, balesetek, terrorizmus, de még a szabadidőt, szórakozást érintő javuló adatokat is közöl. Azt is elmagyarázza, hogy miket hiszünk tévesnek és azt is, hogy miért vagyunk hajlamosak rosszabbnak ítélni a helyzetet a valóságnál.
Szerintem nagyon fontos könyv, mert az alapvető ítélőképességünket és tájékozódásunkat terelgeti a reálisabb irányba.
Ja és Bill Gates is azt mondta rá, hogy fontos könyv :D

Barbár>!
Hans Rosling – Ola Rosling – Anna Rosling Rönnlund: Tények

Tényalapú világkép kialakítása az olvasóban – ez volt a szerző célja könyvével, és meghökkentő, de igaz állításai sok humorral előadva biztosítják a sikert. Tényekkel bizonyítja, hogy sok mindent nem tudunk, vagy nem tudunk jól. de nemcsak mi átlagemberek, hanem gyakran a tudósok sem, az újságírókról, politikusokról nem is beszélve. Bebizonyítja, hogy a világ felosztása fejlett és fejlődő országokra már teljesen idejétmúlt kategorizálás, ezért az egy főre jutó nemzeti jövedelem alapján négy fejlettségi szintre osztja a világ országait, egy grafikonon pedig úgy ábrázolja őket, hogy mindezt kombinálja az adott ország egészségügyi mutatói alapján elfoglalt helyével. Ténykérdéseket tesz fel olvasóinak, amelyeket már előzőleg feltett kiválasztott embereknek. A kérdések egyszerűek, mégis ritkán találjuk el a választ, akárcsak a kiválasztottak. Miért rossz a válaszok többsége, és mit kell tenni azért, hogy ez megváltozzon? Ha a könyvet elolvassuk mindezt megtudjuk, és jobban eligazodunk a világban.
A lényeg, hogy megtanuljunk helyesen gondolkodni. Ebben segít a pozitív végkicsengésű könyv. Én azért egy kicsit visszafognám ezt a sok pozitívumot, mert néha az az érzésem, hogy amikor a szerző az első szint, vagyis a legszegényebb országok gazdasági növekedésének sebességét ábrázolja, akkor abból indul ki, hogy ez a sebesség hosszú távra egyenletesen növekszik. Közismert viszont, hogy az alacsony bázisról kiinduló növekedés ütemét nem lehet kivetíteni a jövőre, mert az szükségszerűen csökkenni fog.

Achatius>!
Hans Rosling – Ola Rosling – Anna Rosling Rönnlund: Tények

Eleinte amikor a könyvet olvastam, felemás érzéseim voltak. Láttam a grafikonokból, hogy a világ egyre jobb hely lesz, égis ott motoszkált a fejeben: „Rendben van, 6 milliárd ember nagyjából élhető színvonalon él, de a maradék 1 milliárd emberrel mi a helyzet?”
Az írói optimizmus is bosszantott. Hogyan legyek így optimista, ha mindenhonnan a klímakatasztrófa képe köszön vissza?
Végül mindez megváltozott. Beláttam, hogy ugyanabba a hibába estem, mint több milló vagy milliárd ember, de jött egy svéd orvos és megváltoztatta azt, ahogy a Világra eddig tekintettem.
A könyv maga számomra nem lett tökéletes. A rövid kérdéseket én kihagytam volna belőle, a végén már inkább fárasztóak voltak, mintsem tanulságos. Viszont a személyes történetek mindezekért kárpótoltak.
Sokkal többet adott ez a könyv számomra, mint legelőször gondoltam volna, és bár személyesen már lehetetlen hogy elmondjam, de köszönöm mindezt Hans!

pytta>!
Hans Rosling – Ola Rosling – Anna Rosling Rönnlund: Tények

Szemléletformáló, elgondolkodtató könyv arról, hogy mennyire rosszul tudunk egy csomó mindent a világunk állapotáról és működéséről.
Lendületes, könnyen fogyasztható stílusban, szerintem nem túlmagyarázva ír a szerző, jó volt olvasni.
Kicsit már kezdek megcsömörleni az ilyen „popular science” könyvektől, de ez kifejezetten üdítő olvasmány volt.

FZolee P>!
Hans Rosling – Ola Rosling – Anna Rosling Rönnlund: Tények

Ha már úgy érzed, hogy ez a világ egyre rosszabb, pesszimista vagy a Föld jövőjével kapcsolatban, akkor érdemes ezt a könyvet a kezedbe venni. Pár, egyszerűnek tűnő kérdés segítségével a szerzők bebizonyítják, hogy gyakorlatilag senki sincs képben olyan alapvető dolgokkal sem, amelyek alapjaiban határozzák meg az emberek életét, nagyságrendi tévedések vannak például azzal kapcsolatban is, hogy a gyermekek hány százaléka kap védőoltást, a lányok átlagosan hány évvel kevesebbet járnak iskolába.
A kérdések nagyon nagy részét én sem találtam el, bevallom, de azért vigasztal, hogy például a Nobel-díjas tudósok sem teljesítettek jobban.
A szerzők meg akarnak tanítani mindenkit gondolkozni, a sztereotípiákat eloszlatni, azt hiszem ez jól sikerült nekik. Sok érdekes történetet és gondolatot tartalmaz a könyv, azonban néha kicsit szájbarágósnak éreztem, pedig nem amerikaiak írták, hanem svédek. Összességében nagyon jó volt, ajánlom mindenkinek.

Bayek>!
Hans Rosling – Ola Rosling – Anna Rosling Rönnlund: Tények

Érdekes és értékes könyv. Bár a szerző magát nem optimistának, hanem „lehetőségistának” tartja, én a könyv elolvasása után is túlzónak érzem az ennyire pozitív jövőképét – kíváncsi lennék, hogy a könyv befejezése óta eltelt több, mint 2 év történései után valamennyire finomítana-e a hozzáállásán. Szinte biztos, hogy nem, pedig lehet, hogy kellene – vagy pont, hogy a könyvben ecsetelt okok mondatják csak ezt velem. Ugyanakkor nekem az olvasás közben többször eszembe jutott, hogy ő egy kicsit naiv idealista tudós, és a jelen egyes történései nem az általa vázolt görbén vannak már. Néha úgy éreztem, hogy azokkal az adatokkal dolgozik, amik alátámasztják az elméletét, más adatokat nem vesz figyelembe. Nekem furcsa volt, hogy egy fejlődési ívet egyetlen adatpárossal támaszt alá – én tudnék mondani egyes esetekben olyat, ami legalábbis árnyalja a képet. És idealistaként nem feltételez alapvetően rosszat senkiről: pl. szerinte az újságírók és politikusok nem akarnak direkt félrevezetni, csak az ő világképük is téves. Én erről nem vagyok meggyőződve. Ennyi a negatívum, ezért a fél csillag levonás.

Bár a könyv elején lévő teszten a csimpánzoktól lényegesen jobb eredményt értem el, magamon is észrevettem (sajnos) sok téves gondolatot, és a mozgatórugók is világosak a könyv alapján már. Valóban látványosan ábrázolja a fejlődést, és a végén a veszélyeket sem hallgatja el (klímaváltozás, 3. világháború stb.). Sokkoló, hogy az egyes témák szakértői, döntéshozói mennyire nincsenek képben a saját területükkel. A megállapításai többsége elgondolkodtató, főleg a média hatalma kapcsán írtak ütősek. A saját gondolkodásunk átformálására tett javaslatai hasznosak.

A könyvben egy komoly tudós összefoglalja életművét, és megpróbálja a végső ütést bevinni a tudatlansággal szembeni küzdelmében. Tartok tőle, hogy az áttöréshez egy svéd orvos-kutató könyve kevés lesz, de hátha elindít idővel folyamatokat.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Négyéves voltam, amikor először láttam, hogy édesanyám ruhákat pakol egy mosógépbe. Óriási nap volt ez anyám számára: apámmal évekig gyűjtögették a pénzt, hogy megvehessék a készüléket. A nagyanyám, aki szintén hivatalos volt a mosógépavatási szertartásra, még izgatottabb volt. Egész életében tűzön melegítette a vizet, és kézzel mosta ki a szennyest. Most pedig láthatta, hogy ezt a munkát az elektromosság végzi el. Annyira izgatott volt, hogy a mosás alatt végig ott ült a gép előtt, és megbabonázva bámulta. Az ő szemében a mosógép csodával ért fel.
De csoda volt anyámnak és nekem is. Varázslatos szerkezetnek tűnt. Azon a napon anyám így szólt hozzám: „Jól van, Hans, bepakoltuk a szennyest, a többit már elvégzi a mosógép. Most el tudunk menni a könyvtárba.” Beraktuk a szennyest, és kivettük a könyveket. Köszönöm neked, iparosítás, köszönöm, acélmű és köszönöm, vegyipar, hogy időt kaptunk tőletek, hogy könyveket olvashassunk.

204-205. oldal, A hibáztatás ösztöne

6 hozzászólás
Kuszma P>!

1948 nagyon fontos év volt. A II. világháború véget ért, a téli olimpián Svédország végzett az éremtáblázat élén, és megszülettem.

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1948 · Svédország
26 hozzászólás
BenedekDávid>!

• Meg kellene tanítanunk a gyermekeinknek, hogy valamennyi jövedelmi és egészségügyi szinten vannak országok, és hogy a legtöbbjük középtájon helyezkedik el.

• Meg kellene tanítanunk nekik a saját országuk szociális-gazdasági helyzetét a világ többi részéhez képest, és azt, hogy ez miként változik.

• Meg kellene tanítanunk nekik, hogyan haladt felfelé a saját országuk a jövedelmi szinteken, amíg eljutott a mostani helyzetéig, és hogyan használható fel ez a tudás annak megértésére, milyen is az élet ma más országokban.

• Meg kellene tanítanunk nekik, hogy az emberek felfelé haladnak a jövedelmi szinteken, és hogy a legtöbb dologban javul az életük.

• Meg kellene tanítanunk nekik, milyen is volt régen valójában az élet, nehogy tévesen azt gondolják, hogy semmi haladás nem történt.

• Meg kellene tanítanunk nekik, hogyan tarthatnak az elméjükben egyszerre két gondolatot: azt, hogy a világban rossz dolgok történnek, és azt, hogy ettől még sok minden javul.

• Meg kellene tanítanunk nekik, hogy a kulturális és vallási sztereotípiáknak nincs semmi hasznuk a világ megértése szempontjából.

• Meg kellene tanítanunk nekik, hogyan fogyasszák a híreket, és hogyan vegyék észre a drámai elemeket anélkül, hogy ők maguk stresszessé vagy reményvesztetté válnának.

• Meg kellene tanítanunk nekik, mik a leggyakoribb módszerek, ha be akarják csapni őket a számokkal.

• Meg kellene tanítanunk nekik, hogy a világ továbbra is változni fog, s hogy egész életükben rendszeresen frissíteniük kell majd a tudásukat és a világképüket.

De ami mind közül a legfontosabb: meg kellene tanítanunk a gyermekeinket az alázatra és a kíváncsiságra.

BenedekDávid>!

…rémisztő eseményekről volt szó: természeti csapásokról (az összes halálozás 0,1 százaléka), repülőgép-szerencsétlenségekről (0,001 százalék), gyilkosságokról (0,7 százalék), nukleáris szivárgásokról (0 százalék) és terrorizmusról (0,05 százalék). Egy sincs közöttük, amelyik az évente bekövetkező halálesetek 1 százalékánál többért lenne felelős, a média mégis óriási figyelmet fordít rájuk. Természetesen dolgoznunk kellene ezen halálozási arányok csökkentésén is, de ezek az adatok azért elég jól jelzik, milyen óriási mértékben torzítja a figyelmünket a félelem.

apple_pie >!

Ahhoz, hogy megértsük a világ jelentős problémáit, nemcsak a hibát elkövető egyént kell látnunk, hanem a rendszert is, amelyben a hibát elkövette.

193. oldal

BenedekDávid>!

…„lehetőségista” vagyok. Ezt a szót én találtam ki, és olyasvalakit jelent, aki nem remél ok nélkül, nem fél ok nélkül, és aki folyamatosan ellenáll a túldramatizált világképnek.

apple_pie >!

     Tekintsünk tehát reálisan arra, mi az, amit a világ ötmilliárd, a ruhákat még mindig kézzel mosó embere remél, és aminek az eléréséért bármit hajlandó megtenni. Teljesen irreális azt várni tőlük, hogy önként visszafogják a gazdasági növekedésüket. Mosógépeket akarnak, villanyvilágítást, rendes csatornarendszert, egy hűtőszekrényt az ételek tárolásához, szemüveget, ha rosszul látnak, inzulint, ha cukorbetegek, és jó közlekedési feltételeket, hogy elmehessenek nyaralni a családjukkal – ugyanannyira akarják ezeket a dolgokat, mint az olvasó vagy én.
     Ha mi nem vagyunk hajlandóak lemondani mindezekről, és kézzel mosni a farmernadrágjainkat és a lepedőinket, miért várjuk, hogy ők megtegyék?

205. oldal

Barbár>!

A kemofóbia azt is jelenti, hogy nagyjából hathavonta felbukkan egy „új tudományos bizonyíték” egy a szokványos ételeinkben igen csekély mennyiségben jelen lévő mesterséges vegyületről, amelyből ha három éven át naponta megennénk egy-két hajórakománnyit, akár bele is halhatnánk. Ezen a ponton a művelt emberek felöltik a legaggodalmasabb arckifejezésüket, és megvitatják a kérdést egy pohár vörösbor mellett. E beszélgetések során láthatóan teljesen mellékes, hogy az anyag senkit nem ölt meg. A félelem szintjét a jelek szerint a láthatatlan anyag „vegyi” jellege emeli az egekbe.

114. oldal

Barbár>!

Ha magányos számot látok egy hírben, azonnal jelez a riasztócsengő, mivel kellene a számot összehasonlítanom? Mennyi volt ez az érték egy évvel ezelőtt? És tíz évvel ezelőtt? Mennyi az értéke egy másik, hasonló országban vagy régióban? És mivel kellene elosztanom? Mennyi az egész, aminek ez a része? Mennyi lenne ez fejenként? Összehasonlítom az arányokat, és csak az után döntöm el, hogy valóban fontos számról van-e szó.

135. oldal

Barbár>!

Aki azt állítja, hogy a demokrácia szükségszerű a gazdaság növekedéséhez és a lakosság egészségének javulásához, azt kockáztatja, hogy a valóság meg fogja cáfolni. Jobb, ha a demokrácia mellett elérendő célként érvelünk, nem pedig a számunkra fontos célok elérésének legjobb eszközeként.

188. oldal

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia

Hasonló könyvek címkék alapján

Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú
Almási Kitti: Hűtlenség… és ami mögötte van
Vekerdy Tamás: Jól szeretni
Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei
Kapitány-Fövény Máté: Függőben
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú függőség
A pszichológia nagykönyve
Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása
Elliot Aronson: A társas lény