A ​kalandos Simplicissimus 19 csillagozás

Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus

Hans ​Jakob Christoffel von Grimmelshausen (Gelnhausen, 1621. – Renchen, 1676. augusztus 17.) prózaíró, a német barokk legnagyobb képviselője.

1621-ben egy protestáns pék gyermekeként született. Ifjúságát katonai szolgálatban töltötte a harmincéves háborúban. A katonaság után áttért a katolikus vallásra és különböző állásokat töltött be a német fejedelmi udvarban, végül 1667-ben osztrák Vilmos Lipót, strassburgi püspök szolgálatában állt.

Műveit Samuel Greifenson v. Hirschfeld, German Schleifheim von Sulsfort, Signeuer Messmahl stb. álneveken írta, csak 1837-ben derült fény valódi nevére. 1879-ben halálának helyszínén, Renchenben szobrot emeltek a tiszteletére. 1993-ban nevét viselő német irodalmi díjat alapítottak.

Főműve az 1669-ben íródott Der abenteuerliche Simplicissimus Teutsch, d.h. die Beschreibung des Lebens eines seltsamen Vaganten, genannt Melchior Sternfels von Fuchsheim, (magyarul: A kalandos Simplicissimus) a XVII. század második felének… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1669

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A világirodalom klasszikusai Európa

>!
Európa, Budapest, 1984
1304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630735466 · Fordította: Háy Gyula
>!
Helikon, Budapest, 1964
1236 oldal · keménytáblás · Fordította: Háy Gyula · Illusztrálta: Hincz Gyula

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Magyarország


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus

Ez a könyv egy (több) csirkefogóról szól, minek megfelelően már a címe is csalás.
Annak kéne odaírva lenni, hogy „Grimmelshausen összes művei”.
Maga a Simplicissimus csak az első kötetet teszi ki. A többi annak az első, második, x-edik folytatása. Értsd: Grimmelshausen már a XVII. században rájött, hogy a sikeres műveket először nyújtani köll, mint a rétestésztát, aztán meg minél több bőrt lehúzni róla sorozatosítani, ha meg akar élni belőle a szerző.

Nagyon örülök, hogy elolvastam, bár nagyon sokáig kellene élnem, és nagyon el kellene fogyniuk a könyveknek körülöttem ahhoz, hogy én ebbe belefogjak még egyszer. Monumentális szöveg, nagyon barokk. Egyetértek az utószóval abban, hogy attól lett ez nagy háborús regény, hogy az összes főszereplője népi alak. Vagyis olyan figurák, akik nem irányítják a háborút – maximum egy-két csata megnyerésében vállalnak szerepet –, hanem sodródnak vele. Az esetek 99%-ában úgy, hogy az egész harmincéves háborúból semmit nem értenek. Még azt sem értik, hogy nem német háborút, hanem tulajdonképpen világháborút élnek át. A legokosabbak se látnak tovább az orruknál, vagyis a saját anyagi érdeküknél, kalandvágyuknál, vándorkedvüknél, testi vágyaiknál, lelki üdvösségüknél. Viszont mivel többnyire alulnézetből figyelik koruk társadalmát, nagyon alapos, részletes rajzot adnak róla, legalább öt különböző nézőpontból. Alaptapasztalatuk, hogy a szerencse forgandó, és ezt a közhelyet azzal teszik elevenné, hogy folyamatosan a saját bőrükön érzik. Felfordult világ ez, vásári komédia.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/02/hans_jakob…

19 hozzászólás
Chöpp >!
Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus

Imádom! Sehonnan nem lehet olyan nagyszerű, átfogó képet kapni a harmincéves háború mindennapjairól, mint ha ezt elolvasod. És ráadásul Simplicissimus nem akármilyen jó fej ám! Minden egyes sorát élveztem!

9 hozzászólás
kaporszakall>!
Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus

Pékinas, lovászlegény, zsoldoskatona, intéző és falusi bíró: Grimmelshausen, ha hihetünk utólag összegyűjtögetett életrajzának, számos foglalkozásba belekóstolt, s bőven szerzett tapasztalatokat. Ez a két kötet, mely Simplicissimus nevű hőséhez kapcsolódó összes művének laza láncolata, e tapasztalatokat osztja meg velünk, változatos helyszínekkel, eseményekkel és hangnemben.

A központi téma: a harmincéves háború, mely – kiterjedését, a résztvevők számát és a pusztítás mértékét figyelembe véve – a kor igazi világháborúja volt; egy nemzedék alatt a német földek lakossága egyharmadára csökkent. Ebbe a pokolba csöppen bele – először falusi kölyök gyanánt – a címszereplő, aki aztán, persze nem jószántából, maga is hadiösvényre lép. Az eredetileg öt könyvben megírt, majd egy apró folytatással megspékelt történet – a pikareszk regényekben megszokott betétnovellák és vargabetűk ellenére – még kerek egész; s főleg a zsoldoslét kalandjait és gyötrelmeit beszéli el, tárgyilagos, sőt, helyenként frivol hangon. Ez tehát a regény, A kalandos német Simplicissimus, mely annak idején önálló kiadásban látott napvilágot (s e magyar gyűjtemény első kötete tartalmazza). A szerző azonban nem érte be a kezdeti sikerekkel, s – mohó filmrendezőkhöz hasonlatosan – további részeket gyártott az eredeti munkához. Ezek részben egyes mellékszereplők életét beszélik el a háború alatt (Kurázsi (nem mama!) alakja csak halványan emlékeztet Brecht belőle továbbalakított figurájára, a különös Ugrifüles pedig tipikus zsoldoskarriert fut be), de A csodálatos madárfészek két blokkja már csak meseszerű kalandok sorozata, egyre híguló cselekménnyel, és egyre kenetesebb, a romlott világ bűneit ostorozó prédikációkkal. Az utolsó két írás pedig már csak összegereblyézett bölcselkedések halmaza, valódi cselekmény nélkül: megerjedt gondolatok kazlából komposztált füveskönyv…

Míg a háborús történetek kifejezetten életszagúak (helyenként idillikusan illatoznak, de többnyire penetránsan bűzlenek), addig az idősödő szerző kései szentenciái a kiszáradt kútból búsan brekegő béka hangjára emlékeztetnek. Ez a gyűjtemény tehát – az olvasással előrehaladván – egyre romló színvonalat képvisel: az első kötet Kakuk Marcihoz hasonlatos, cinikus, pergő elevenségét a második kötetben a Kurázsi– és az Ugrifüles-történet színes, habár kissé monoton cselekménye váltja fel; ezt a madárfészek-sorozat középkori népkönyvekből ismerős meséi követik, a Kalendáriumnak titulált végső bukás előtt.

Ha valaki sokallja a közel 1200 oldalt, az nyugodtan beérheti a gyűjtemény első felével. Abból már kiderül: négyszáz éve az emberek (köztük az államok vezetői) éppoly hülyék voltak, mint manapság. A csillagozásomról annyit: az első kötet még öt csillagos volt, aztán a második kötet fokozatosan húzta lefelé… A négy csillag ehhez képest kissé tán magas is, de bónusz gyanánt vettem figyelembe, hogy a regény újkori újjászületésének egyik első, úttörő darabjáról van szó.

Gabriella_Balkó>!
Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus

Ez a könyv egy Švejk-Don Quijote-Tristram Shandy-féle keverék. De alapvetően szórakoztató. Habár néhol elég erkölcstelen és gusztustalan.
A hossza és a műfaja miatt (pikareszk) kicsit tartottam tőle, de felesleges volt a félelmem. Sok okos gondolat van benne leírva, kár, hogy nem jelöltem és idézgettem belőle.
Az I. kötet, Simplicissimus élete érdekes volt számomra, bár azt az utolsó könyvet ki lehetett volna hagyni belőle, ami a természetfelettiség felé hajlott, addig elég hihető és élethű események történtek, és ez pedig egy csöppet elrontotta ezt a vonalat.
A II. kötet több egymáshoz szabadon kötődő könyvből állt, amiből a „madárfészkes”-ek tetszettek, de a Kurázsi-könyv nagyon nem illett bele, azt is ki lehett volna hagyni.
Egyébként én ajánlom elolvasni, egyszer mindenképpen. Nem bántam meg, olvasható könyv. :)

>!
Helikon, Budapest, 1964
1236 oldal · keménytáblás · Fordította: Háy Gyula · Illusztrálta: Hincz Gyula
Novák_Natália I>!
Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus

Az idei évem legnagyobb felfedezettje ez a könyv. A véletlen révén bukkantam rá, és biztos voltam benne, hogy meg kell szereznem. Már a második oldalon tudtam, hogy új kedvencet avatok. Hihetetlen, hogy 1669-ben ennyire eleven, szórakoztató, humorral, fekete humorral, iróniával teletömött írás tudott megszületni. És az még hihetetlenebb, hogy írója ezt nem tartotta irodalomnak, még a nevét is úgy nyomozták ki később. A fordítás is szenzációs. Ránéztem mellette az német verzióra is, vajon hogy mondják a spessarti tájon pl. a tatát, nyanyát, toportyánt, de nagy csalódásomra csak a tata volt tájnyelvi. Érdekes kontrasztot adtak végig a fordulatos kalandok közé ékelt buzgó bölcselkedések a keresztény erkölcsökről, korának elvárásai szerint, amik olyan magas követelményeket támasztanak, amelyek egy remetének is becsületére válnának. Az antik hivatkozások nekem kicsit visszatetszők voltak egy olyan fiú szájába adva, aki gyakorlatilag a nevét sem tudta, még akkor is, ha később meséli el a történetet, amikor már kikupálódott. De ezek hitelesen kapcsolják korához. Hatalmas mű, nem tudtam letenni, pedig elég terjedelmes. Erről biztosan kellene szót ejteni az iskolában. Jól látszik, hogy írója saját tapasztalatai alapján írta meg, részletes és élő képet fest a 30 éves háború értelmetlen pusztításáról, a különböző rétegek életét belülről, alaposan ismeri. Közel érzem hozzá a Vaják sorozatot, azt tippelném, sokat merített belőle Sapkowski (is).

gorogsaviolak>!
Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus

Az első 400 oldal küzdelem és kínszenvedés. Kifejezetten bosszantó. Aztán hirtelen nagyon jó lesz, felpörögnek az események és még humorosnak is mondhatnám, de ha beleképzelem magam abba a helyzetbe, hogy egy xvii. századi kocsmában ülök, tél van, semmi dolgom, sört iszom és közben valaki meséli ezt a történetet, úgy könnyebben emészthető.


Népszerű idézetek

kaporszakall>!

Manapság (amikor már sokan azt hiszik, hogy eljött minden idők vége) olyan kórság kezd lábra kapni az alacsony származásúak között, hogy aki abba beleesik – és már összeszédelgett, összekufárkodott annyit, hogy nemcsak a bugyellárisában feszít néhány krajcár, hanem még egy újmódi, ezerféle selyempántlikával cifrázott bolondos ruhára is futja neki, vagy valami másféle szerencsés véletlen révén megtollasodott, és nevet is szerzett magának – egyszeriben lovagi rangban lévő uraság és ősrégi nemzetségből való nemes személyiség akarna lenni. Pedig hát a szorgos utánajárás legtöbbször kideríti s napfényre hozza, hogy ősei nem voltak egyebek, csak napszámosok, talyigás emberek meg málhahordók, atyjafiai szamárhajcsárok, fivérei poroszlók meg pribékek, húgai kurvák, anyja kerítőnő, vagy éppenséggel boszorkány, summa summárum egész nemzetsége mind a harminckét felmenőjével olyan szennyes népség, hogy még a hírhedett prágai Cukorkotyvasztó Céh sem olyanabb. Bizony ez az új notabilitás sokszor annyira setét, mintha Guineában született és nevelkedett volna.

Első könyv, első fejezet (9. oldal)

ZolKov>!

… az én vágyam mindig az volt, hogy Ő Cári Felségének legalázatosabban szolgálatjára legyek, evégből is jöttem az országába, most is az az intencióm, habár az látom, hogy szinte fogolyként tartóztatnak.
– Ejnye, uram, dehogy is – felelte –, kegyelmed nem fogoly, hanem Ő Cári Felsége oly igen szereti kegyelmedet, hogy valósággal nem tudja személyét nélkülözni!
– Akkor miért őriznek? – kérdeztem.
– Azért – felelte –, mert Ő Cári Felsége attól tart, hogy kegyelmedet baj érheti.

I. kötet, 441. oldal, 24. fejezet - Hogyan ment további sora Simpliciusnak Moszkvában (Európa, 1984)

ZolKov>!

Amint a méhek mézet színak a virágból, a pókok pedig mérget, úgy merítenek a jó emberek jót a könyvekből, a rossz emberek pedig rosszat.

II. kötet, 479. old. 22. fejezetet - Hogyan folytatódott ez a történet, és mit lehet belőle tanulni?

ZolKov>!

Ameddig el tudsz lenni a régi ruháddal, hordd azokat, és ne vegyél újat.

II. kötet, 525. oldal Pluto tanács ülése, avagy A meggazdagodás művészete

ZolKov>!

Amit ki tudsz varrni cérnával, ahhoz ne végy selyemszálat.

II. kötet, 525. oldal Pluto tanács ülése, avagy A meggazdagodás művészete

ZolKov>!

Ezért, kedves parasztok, ne higgyetek oly könnyen az idegen hangoskodóknak! Becsapnak azok benneteket, hisz nem az egészségeteket akarják, hanem a pénzeteket.

I. kötet, 4. könyv, 8. fejezet, 311. oldal.

enlightened_owl>!

Remete: Hát a Tatád hogy hívott?
Simplex: Az is fiúnak hívott.
Remete: De hogy híjják a Tatádat?
Simplex: Azt Tatának híjják.
Remete: De hogy szólította a Nyanyád?
Simplex: Tatának. Meg mesternek is.
Remete: Sohase hítta másképp?
Simplex: De hítta.
Remete: Hát hogy?
Simplex: Rüpőknek, otromba tahónak, részeg disznónak, meg még másképp is, ha veszekedett.

25. oldal, 8. fejezet, Első könyv - Hogyan árulja el Simplicius emelkedett beszédével a maga kiválóságát? (Magyar Helikon, 1964)

Timár_Krisztina I>!

Nem vagyunk szellemek, hanem halandó lényecskék, akiknek ugyan értelmes lelkük van, de az a testükkel együtt meghal és elenyészik. […] De nem beszélek én az örökkévalóságról, hiszen mi képtelenek vagyunk azt élvezni, hanem egyedül a mulandóságról, melyben a mindennél jóságosabb Teremtő lelkünket elegendőképpen ellátta jó, egészséges értelemmel, Isten legszentebb akaratának felismerésével, amennyire az nekünk szükséges, hosszú élettel, a nemes szabadsággal, elegendő tudással, művészettel és minden természetes dolgok elegendő értésével; és végül, ami a legfőbb, nem vétkezünk, ezért Isten haragjának, büntetésének, de még a legcsekélyebb betegségnek sem vagyunk alávetve […]

409-411. oldal, I. kötet

Timár_Krisztina I>!

[…] nem szorulunk rá, hogy előbb, mint Theophrastus Paracelsus a Lib. de Nymphis, Sylphis, Pygmaeis & Salimandris & C-ben […] teszi, különös és hallatlan teremtményeket költsünk, különösképpen, mivel óvakodnunk kell, nehogy a gonosz ördög ilyen nimfák avagy vízisellők, pygmeák avagy hegyi manók, sylphek avagy légi tündérek, aztán meg még szalamandrák, a vulkánok vagy tűzemberek képében űzze incselkedéseit, hogy bennünket, embereket megcsalhasson.

274-275. oldal, II. kötet

1 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Miguel de Cervantes – Jonathan Swift – Gottfried August Bürger: Don Quijote / Gulliver utazása Lilliputban / Münchhausen báró kalandjai
Leslie L. Lawrence: Siva utolsó tánca
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Nicholas Eames: A Wadon királyai
Kevin Hearne: Trapped – Beszorítva
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Alistair MacLean: Kémek a Sasfészekben