Farkasok 96% 30 csillagozás

Egy sajátos nézőpontból készült, a nácizmus kifejlődését, s a II. világháború időszakát bemutató regény Hans Hellmuth Kirst Farkasok-ja. A civilek oldaláról mutatja be Németország belső világát, ezen belül is Pomerániát, Mazuriát. Egy tehetős gazda, Alfons Materna a – ma azt mondanánk – egy másként gondolkodó, aki fia halála után bosszút esküszik – s együtt üvöltve a farkasokkal –, látszólag együttműködve, de közben nevetségessé téve a helyi náci hordát, embernek maradva menti az üldözötteket és igyekszik túlélni a vészkorszakot, ami – bár számos áldozat árán – de sikerül.
Egy kedélyes, valahogy – nekem – vidékies stílusban írt regény a kisember lehetőségeiről a magukat triumfáló kiskirályokkal szemben, packázva persze közben a sorssal és a véres valósággal. Kicsit túlírtnak tartom a terjedelem miatt, de tetszett.

Érdekes feldolgozása a nácizmus, a 2. világháború és az egész borzalomnak, hogy hogyan is fejlődött ki a kisemberek szemszögéből. Mondhatni leegyszerűsítve, ahogy ők láthatták.
Egy olyan ember története, aki mindig, a vérzivataros időben is próbált ember maradni, segíteni az üldözötteknek, és néha az orrára koppintva az üldözőknek.

Kívánságlistán volt, évtizedekkel ezelőtt ajánlották nekem. Nemrég hozzájutottam e formátumban. Beleolvastam és rögtön eldöntöttem, hogy hamarosan be kell iktassam olvasásaim sorába. Aztán tovább olvastam és már szó sem lehetett semmiféle halogatásról, minden mást félretettem és csak a Farkasokra koncentráltam.
Letehetetlen.
Kedvenc lett. Most, hogy gyűjtögetem ki belőle az idézeteket, ismét belefeledkezek az olvasásába.
Bizonyára nem tökéletes, de a végeredmény szempontjából teljesen lényegtelenek a hibái. Ritkán érzek így egy regénnyel kapcsolatban.
Bár nagy terjedelmű, mégis gyorsan lehet olvasni egyrészt feszes, rövid leírásokra és gyors, két-három mondatos pattogó párbeszédekre épülő szerkezete miatt, másrészt a rendkívül változatos figurák köré szőtt izgalmas, hosszú – több mint egy évtizedre nyúló – története miatt. Egy kelet-poroszországi parasztember története ez, arról, hogyan lehetett tisztessége megőrzése mellett túlélni a farkasok idejét, a náci korszakot. Egyszerre humorral átszőtt modern mese, és gondolkodásra, állásfoglalásra késztető tragikomédia.
Nem írok többet, mert túl lelkes vagyok ahhoz, hogy legalább látszólagosan objektíven nyilatkozzam róla.

Korabeli leírásokat olvasva, dokumentumfilmeket nézve könnyen háboroghat az ember: hogy mondhatják, hogy nem tudták, meddig alkudhat meg az ember, hogy ne roppanjon el a gerince?
A könyv egy mazúriai falucskán keresztül mutatja be, hogy igenis létezik a másik oldal: azoké, akik nem a könnyvebb utat választják, akik tudják, hogy bárha farkasok vesznek körül, nem kell szükségképp farkassá válni.
Materna akár egy magyar népmeséből is előbújhatott volna – józan, jóhumorú, állhatatos, a hatalmon ravaszul kifogó parasztember – céljában pedig a legnemesebb: élni akar. Igen ám, de amikor a fiát elveszejtik, majd a nemzetszocialisták hatalomra jutnak és az ő zárt kis világukban is teret nyer a nacionalista ideológia, az igazságérzete felülmúlja a puszta békevágyát és a maga simulékony és fondorlatos módján minden erejével igyekszik borsot törni a helyi hatalom orra alá.
A Farkasok drámai és felemelő, mégis sokszor komikus.
Elveszíteni egy gyermeket tragédia. A mód, ahogy Materna világraszóló temetést rendez neki, mégis kivált az olvasóból egy meghökkent kis nevetést és csodálatot. Zsidóellenes jelszavakat skandálni és idegengyűlöletet szítani persze borzasztó. De egy határmenti településen, amely fél tucatnyi nemzet és vallás olvasztótégelye, és ahol egy szem zsidó él, finoman szólva értelmetlen.
Nagyon gördülékeny könyv ez, értékes gondolatokkal, emlékezetes szereplőkkel. Nincs egy szó sem, amit kihúznék, megemlíteném viszont Materna monológját a történet végén. Nem védőbeszéd ez, nem is prófécia vagy iránymutatás; egyszerű sommázása csupán a tényeknek: a bűn másé, de a teher közös, ezért a jövőért vállalt felelősség is súlyosabb lesz.
Talán az előbbi bekezdéssel kellene zárnom az értékelést, de a könyv vége sem hoz feloldozást, mert a háború végével betör a vörös hadsereg, a világ pedig ismét kifordul önmagából, talán utoljára.
Akartok hallani valami még lehangolóbbat? Sok-sok embert menekített át a határon a náci rezsim alatt Materna kis osztaga, hadifoglyokat, zsidókat vegyesen. A keleti határon, Lengyelország felé.

Kirst főhősei számomra mindig olyanok kicsit (a Tisztgyár című regényét olvastam először), mint Bendegúz a bakterházban: ha belépnek a képbe, kő kövön nem marad, az ember meg csak vigyorog üdvözülten, miközben az akcióikról olvas. Persze esetükben kicsit nagyobb tétje van a játéknak, mint kibabrálni a banyával vagy a bakterral. Egyébként mindig kalapot emelek az előtt, milyen jól látja, és épp ezért, mennyire remekül kifigurázza Kirst az akkori viszonyokat, tipikus karaktereket. (Mondjuk félve jegyzem meg, hogy nekem úgy tűnik, egyik-másik figurának minden korban megvan a maga megfelelője.) A történeteit áthatja a fanyar, sötét humor (az, amivel minden elvakult, álságos szólamot két perc alatt nevetségessé lehet tenni) csibészség és fiús lezserség, de közben a főhősök is érzik, hogy amiből itt megpróbálnak viccet csinálni, és úgy küzdeni ellene, amin igyekeznek röhögni, az valójában végtelenül szomorú.

Általában csak nem fikciós művekben, tanulmánykötetekben találkozom a harmincas-negyvenes évek Németországának bemutatásával, így Kirst könyveit már csak azért is izgalmas kézbe venni, mert ad valami plusz ízt egy olyan ember tollából olvasni az ismerős kifejezésekről, szervezetekről, nevekről, helyszínekről, aki jelen volt, látta, hallotta, benne élt.

Mekkora ostoba voltam, hogy nem olvastam el korábban!! Miután elhatároztam, hogy el fogom olvasni, jó ideig bele se kukkantottam, mert valahogy nem volt bizalmam a könyv iránt. Mikor aztán hozzákezdtem, fejbe vágott a haláleset a könyv elején, ami nem is volt akármilyen egyszerű gyilkosság…! Szinte igazolni látszott korábbi félelmeimet és azt a hitet, hogy ezt a könyvet én el nem olvasom—! Aztán megszoktam a légkörét, a szereplőit…aztán azon kaptam magam, hogy vigyorgok és nagyon nehezen veszem rá magam, hogy időnként letegyem a regényt. Mert a nácizmustól lehet félni, borzadni állatias cselekedeteiktől és a fajgyűlölettől, amit járványként terjesztettek – de kifigurázni és nevetségessé tenni őket, furtonfúrt borsot törni az orruk alá, úgy, hogy időnként észre se veszik, mi történik velük, egymás ellen ugrasztani őket, hogy egymás ellenségeivé legyenek és egymást irtsák ki, sokkal nehezebb! S erre képes Alfons Materna és barátai. Előbb a passzív védekezés a fegyverük, majd egyre bátrabban lépnek fel a „farkasok” ellen. Mentik a falut, amíg lehet, s az arra érdemes embereket.
Csodálatos könyv, nagy kedvenc lett, biztosan el fogom később újra olvasni!

Ha valaki megkérdezi tőlem, melyik a legnagyobb kedvencem a könyvek közül, gondolkodás nélkül válaszolom: Farkasok. Sok-sok évvel ezelőtt olvastam el először, azóta szó szerint rongyos lett a regény a sokszori olvasástól. Minden mondatát imádom. Egy mazúriai faluban – Maulenben-, mutatja be a szerző, hogyan nyer teret a nácizmus, s hogyan lehet sajátos eszközökkel ezt a hatalmat nevetségessé tenni. Alfons Materna fia halála után veszi fel a küzdelmet a helyi NSDAP ellen.Ehhez bizony nagy bátorság kell. Kéretlen segítőivel bebizonyítja, hogy nem nemes szándék miatt teszik a falu vezetői, amit tesznek, hanem nagyon is önös szándékból. Megtudjuk, hogy ki az igaz, tiszta ember, akit hatalmi szóval és fenyegetéssel sem lehet megijeszteni. A cselekményről nem írok, de mindenkinek ajánlom, aki iróniával átszőtt, igazi regényt szeretne olvasni erről a korról.
2021-es értékelés:
Sok könyvet olvastam a Farkasok óta, de még mindig ez a regény a legnagyobb kedvencem. Örülök, hogy egy kihívás kapcsán újra kézbe vettem. Ugyanúgy hatott rám, mint először. Csak ajánlani tudom – ezt a sajnos alig ismert – regényt. A sok lapozgatástól már nagyon megviselt szegény. Új ruhát fog kapni, úgy kerül vissza a kedvencek polcára.

Csodálatos könyv,nagyon szeretem!

ez a kedvenc… nincs évszám mikor mert többször is, sötét nemes humor van a főhősnek, becsületes parasztember nyakas, de tartása az van…borzasztóan tetszett, aki szereti a 2.vh us regényeket, annak ajánlom,nagyon ajánlom

Nagyon tetszett a könyv.
Nagyon jól bemutatta a kis falu életét a háború borzalmaiban.
A főszereplő nagyon kedvelhető, jó volt olvasni.