Halál ​Texasban 6 csillagozás

Hans Habe: Halál Texasban Hans Habe: Halál Texasban Hans Habe: Halál Texasban

Az amerikai elnökválasztás fináléjában jelenik most meg Habe igen aktuális műve, mely 1964-ben magyarul egyetlen nap alatt 50 000 példányban fogyott el. A szerző éppen hosszabb utat tett az Egyesült Államokban akkor, amikor John Fitzgerald Kennedyt, az USA elnökét Dallasban meggyilkolták. Az író nem annyira a gyilkosság körülményeinek járt utána, hanem Amerikát akarta felfedezni az elnökgyilkosság kapcsán.
Néhány fejezetcím a riportregényből: Út a homályba; Kennedy és az üzletember; Fehér nő Harlemben; Loreley a Hudson partján; Milyen egy „tojásfej”?; Gyapotföldek és Hootenanny; A Colliers Heights milliomosai; A „Fekete Üdvözítő” tragédiája; Mr. Bronner szépségkirálynői; „K. O. the Kennedys!”; A New Orleans-i fabábu; A gyűlölet forrásainál; Ki ölte meg Kennedyt?

Eredeti cím: Der Tod in Texas

Eredeti megjelenés éve: 1964

>!
K.u.K., Budapest, 2008
304 oldal · ISBN: 9789637437939 · Fordította: Vajna János
>!
Irodalmi, Bukarest, 1969
362 oldal · puhatáblás · Fordította: Vajna János
>!
Magvető, Budapest, 1964
308 oldal · puhatáblás · Fordította: Vajna János

1 további kiadás


Most olvassa 1

Várólistára tette 4


Népszerű idézetek

Szelén>!

Amerika tragédiája, hogy Tennessee Williams darabjai nem történelmiek: nem azt ábrázolják, ami volt, hanem azt, ami van. Amerikának nem az a tragédiája, hogy nincs múltja, hanem az, hogy az a múlt még mindig megvan.
Természetesen, hogy ez a világ megihlette Tennessee Williamst, a nagy költőt. A Dél nem jellemző Amerikára, ám Amerika legjellemzőbb része; és egyetlen szerencsénk, hogy tévesen múltnak képzeljük, ami valójában a jelenben játszódik. A deszka falú kávéházak, a sűrű szövésű moszkitóhálók, amelyeken a rovarok fennakadnak, akár a menekülő foglyok a drótkerítésen, a kopott fehér, fekete és fehér, más szín nincs, a színek hiánya, a „juke box”-ok, a sajtbura alatt az avas papírt idéző sütemények – a legyek úgy ragadnak rájuk, mint kiéhezett rabok –, a híg kávé, az étlapok összefogdosott celluloidtokban, a papírszalvéták az elgörbült tartókban, üres cigarettaautomaták és „candy bar”-ok, bádog evőeszköz, mint a börtönben – ingujjas kereskedelmi utazók, férfias lányok blue jeansben, csapzott pincérnők, whisky, whisky, whisky az egyetlen vigasz, és sex, sex, sex, mert nincs más, csak sex és whisky, whisky és sex, kotló brutális, alattomos hallgatás, és mindent beborítva a nyomorúság sűrű levegője, a kisebbrendűségé és ingerlékenységé – mi lehet itt a cselekvés motívuma, ha egyszer itt az élet a cselekvés motívuma?

K. O. the Kennedys!

Szelén>!

Texasról beszélgettünk, és összehasonlítottuk a két nagy nyugati pionír államot. Történetükben sok a hasonlóság: mind a kettő az amerikai hódítások végállomásának számított; a pionírok mind a kettőt kemény harcokban hódították el az indiánoktól; mind a kettő fölött Spanyolország zászlója lobogott; mind a kettő a puszták országa volt, és kincseit ököllel, makacs szorgalommal kellett elragadni; mind a kettőt ugyanabban az időben csatolták az Államszövetséghez – Kaliforniát 1850-ben, öt évvel később mint Texast –, mindkettő hirtelen virágzott fel, az egyik az olaj révén, a másik olaj és arany révén, röviden szólva, mind a kettő az volt, amit közönségesen Vadnyugatnak neveznek. De Texas Vadnyugat maradt, Kaliforniából pedig szelíd Nyugat lett.

A szelíd nyugat

oscarmániás>!

Felismertük, és szintoly lehangolónak találtuk, hogy az új amerikaiak éppúgy, mint a „született amerikaiak”, múltjuk egy meghatározott pontjához kapcsolódnak, s a múltat e meglazult szögre akarják felakasztani. Ami a Vadnyugat az „igazi” amerikainak, az a Magyarországról érkező új bevándorlónak a Horthy-fasizmus áporodott katonatiszti romantikája, a Puerto Rico-i bevándorlónak a harc hosszú időszaka az idegen uralom ellen, a Németországból való bevándorlónak a Lili Marleen-varázs. A gyökerektől való elszakadás és az új gyökerek lebocsátása között kopár senkiföldje terül el.

90. oldal, Loreley a Hudson partján

3 hozzászólás
oscarmániás>!

Bill elmondott egy viccet, ez most körbejárt New Yorkban: „A kis Caroline – az elnök kislánya – újra és újra, egész az unalomig ismételgeti, hogy négerhez, csakis négerhez akar feleségül menni. Az elnök, immár tanácstalanul, megbeszéli a dolgot öccsével Roberttel, akinek nagy a tekintélye Caroline előtt. Amikor Bobby belép a gyerekszobába, Caroline újra felkiált: 'Négerhez akarok férjhez menni! Négerhez akarok férjhez menni!' Erre a nagybátyja félnyájasan, félszigorún megmagyarázza: 'Caroline, nem mehetsz négerhez férjhez. Hát te nem tudod, hogy az összes négerek protestánsok?' ”

38. oldal, Út a homályba

1 hozzászólás
oscarmániás>!

Efféle jelkép, bármily meglepően hangzik, a tudatlanság. Cleveland Amory alapvető könyvében, a Who Killed Society-ben (Ki ölte meg a társaságot?) elmondja, hogy Mrs. Cafritz, Washington körülhízelgett vendéglátója, fején stilizált rádióantennával jelent meg egy velencei álarcosbálon, és a kérdésre, kit alakít, így felelt: „Madame Curie-t – hiszen tudja, ő találta fel a rádiót” – e kis jelentőségű tévedés azonban semmi kárt sem okozott társadalmi rangjának, épp ellenkezőleg.

23. oldal, Arisztokrácia és lumpenproletariátus

oscarmániás>!

Elöljáróban ennyit: az ember mégsem exportcikk. Nem lesz, mondja Heine, „jobb az exporttól, éppen úgy, mint a müncheni sör”: holott azóta a müncheni sör nagyszerűen exportálható, részben üvegben, részben bádogdobozokban – ezt egyébként sosem fogom megszokni, mert a bádogdobozt kényelmes szardíniakoporsónak vélem ugyan, de soha amíg élek, üvegpótléknak nem fogadom el, – szóval a müncheni sör exportálható, az ember azonban ma sem lesz jobb a szállítástól. Ha Puerto Rico polgárai otthon úgy viselkednének, ahogy közülük sokan itt New Yorkban teszik – már rég kölcsönösen leszúrták volna egymást, pedig ez korántsem így van: talán Puerto Ricóban a legmagasabb az életszínvonal az összes latin-amerikai államok között.

89. oldal, Loreley a Hudson partján

Szelén>!

….tudom, hogy az utánzás, a bókok legnagyobbika végül is gyűlöletbe csap át, ha nem sikerül: senkit nem gyűlölünk jobban, mint azt, akit hiába próbálunk utánozni.

Ember a szappanosládán

Szelén>!

Lehetetlen úgy tenni, mintha nem tudnók, amit tudunk: a tudatlanságot mindig könnyebb leplezni, mint a tudást.

Amerika függönye

Szelén>!

Manhattan majd annyira éber volt még, mint délben. Ez a város sosem alszik, csupán félálomban hever hajnali három és öt között.

Az álmatlan város


Hasonló könyvek címkék alapján

Sienna Cole: Elmejáték
Ruby Saw: A rezervátum titka
Ronnie W. A.: Momster
K. M. Holmes: Dario
Réti László: Polip
Marilyn Miller: Bűnös érintés
Anita Boza: A vágy tüzében
Baráth Viktória: Az igazság ára
Ludányi Bettina: Festménybe zárt lelkek
Anne L. Green: Heather vonzásában