A ​szép aktualitása 7 csillagozás

…a szép fogalma – különösen Platón gondolkodásában – olyan funkciót kap, mely mélyen bevilágít problematikánkba. Phaidrosz című dialógusában Platón egy nagy mítosz formájában írja le az ember rendeltetését, korlátozottságát az istenivel szemben, belehanyatlását testi, ösztönök által meghatározott létünk földhözragadtságába. Leírja a lelkek nagyszerű felvonulását, melyben a csillagok éjszakai útja tükröződik. Egyfajta utazás ez az égbolt csúcsán, s a menet élén az olümpuszi istenek kocsijai haladnak. Az emberi lelkek is fogatokat hajtanak, s követik az isteneket, akik naponta ismétlik ezt a felvonulást. Az égbolt csúcsán aztán megnyílik a rálátás a valódi világra. Itt már nem a földi, úgynevezett világtapasztalatunk állhatatlan, zűrzavaros nyüzsgéseit láthatjuk, hanem a lét igazi állandóit és maradandó alakzatait…

A lenni-hagyás: magának a találkozásnak a hatására hagyjuk lenni azt ami volt, annak számára, akik vagyunk…

A művészet azért „lehetséges", mert a természet a maga alakító tevékenységében mindig hagy valamit, amit még alakítani lehet…

Nyelvi emlékezetünkben még él a „szép erkölcsiség" kifejezés, mellyel a német idealizmus (Schiller, Hegel) jellemezte a görög állam és erkölcs világát, ellentétben a modern államgépezet lelketlen mechanizmusával. A „szép erkölcsiség" itt nem azt jelenti, hogy az erkölcsiség tele van széppel, azaz pompával és dísszel, hanem azt, hogy a társadalmi élet valamennyi formájában él és látható az egészre kiterjedő rendező elv, s így lehetővé teszi hogy az ember állandóan önmagával találkozzék saját világában…

Minden műalkotásnak van valamilyen saját ideje, amit ránk kényszerít. Ez nemcsak atranzitorikus művészetekre igaz, hanem a statuáris művészetekre is: a képeket is felépítjük és „olvassuk”, az épületeket is bejárjuk. A művészet tapasztalatában az történik, hogy a műalkotásokon megtanuljuk az elidőzés egy sajátos fajtáját.

A szimbólum, a szimbolikusnak a tapasztalata azt jelenti, hogy ez az egyes, az a különös, olyan léttöredék, amely azt ígéri, hogy valami neki megfelelőt helyrehoz és teljessé egészít ki. (Előtte elmondja azt a görög történetet, hogy a szimbólum eredetileg a kettétört cserépdarab, a tessera volt, amiről a vendég és a vendéglátó leszármazottai akár harminc-ötven év múlva is megismerhették egymást.) „A szép, s különösen a művészi szép tapasztalata egy lehetséges rend felidézése, akárhol is legyen az."

…a görögöktől épp azt kellene megtanulnunk, hogy a művészet annak a tágabb fogalmába tartozik, amit Arisztotelész poiétike episztémé-nek, tehát előállítás tudásának és képességének nevezett.

Az égbolt szabályos rendje a rend egyik legnagyobb szemléletessége.

26. oldal

Mindennapi életünk útját a múlt és a jövő egyidejűsége szegélyezi.

20. oldal

Sose szabad lebecsülni azt, amit egy szó mondani képes nekünk. A szó a gondolkodás olyan teljesítménye, melyet az már előttünk elvégzett.

23. oldal