Mesék ​és történetek felnőtteknek 13 csillagozás

Hans Christian Andersen: Mesék és történetek felnőtteknek

Hans Christian Andersen meséin generációk sora nőtt fel, és népszerűsége csaknem két évszázad múltán is egyre növekszik. Műveit több mint száz nyelvre lefordították, és ihletésére nap mint nap születnek újabb regények, drámák, operák, filmek és képregények.
Hallatlan népszerűségét azonban mindössze néhány közismert meséjével érte el. Ez az összeállítás a kevésbé ismert, groteszk és ízig-vérig modern Andersent szeretné bemutatni a magyar olvasóknak, aki inkább felnőtteknek szóló meséiben szinte észrevétlenül keverte a hétköznapi élet jelenségeit fantáziája színpompás képeivel, és aki egyaránt lelkesedett a gőzvasút, a modern technika, egy Liszt-koncert, vagy Budapest szépségei iránt.
Az újra lefordított meséken kívül a kötet néhány magyarul most először megjelent írást is tartalmaz.
2005-ben, Andersen születésének kétszázadik évfordulóján világszerte műveinek új kiadásával ünneplik a nagy mesemondót, és megkezdődött a róla kialakult kép árnyaltabb bemutatása is.

Tartalomjegyzék

>!
Polar Könyvek, Budapest, 2005
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632179021 · Fordította: Kertész Judit

Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

Hans Christian Andersen · Liszt Ferenc

Helyszínek népszerűség szerint

Prága · Bécs · temető · Pest


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Hans Christian Andersen: Mesék és történetek felnőtteknek

Tetszett, valóban egy sokkal átfogóbb képet fest le H. C. Andersenről, akinek itt bepillanthatunk a hétköznapjaiba. Megismerjük a gyermekkorát, ifjúkora szenvedéseit, meg nem értettségét, „a csodabogarat, aki Dániában a maga korában elsősorban költőként, dráma- és regényíróként volt ismert. Meséit Ő maga sem sokra becsülte, kezdetben barátai, jótevői gyermekeit szórakoztatta velük, később is csak a honorárium miatt adta ki őket.”
Részt vehetünk társaságában egy európai körutazáson (Magyarország is igen tetszik neki), bepillanthatunk a Párizsi Világkiállításra, meghallgathatjuk Liszt fenomenális muzsikáját és az elsők közt kipróbálhatjuk a vadiúj gőzparipát, amely mind egyaránt lenyűgözte és felvillanyozta e fogékony művészembert. Mindez költőien és a rácsodálkozó gyermeki elme frissességével leírva valóban üdítő, de körüllengi a meg nem értettség szomorúsága is, és a kritikusok iránti bosszúság keserűsége.
Különleges adalékai a könyvnek a benne található papírkivágások, amelyek eredetijét Andersen maga készítette, ezzel is szórakoztatva a korabeli közönségét, akiknek felolvasta meséit, történeteit.
Szeretem a meséit, ezek után még nagyobb megértéssel fogom őket olvasgatni. :)

>!
Polar Könyvek, Budapest, 2005
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632179021 · Fordította: Kertész Judit
>!
Aurore
Hans Christian Andersen: Mesék és történetek felnőtteknek

Kiskoromban annyira szerettem Andersen meséit – A vadhattyúkat például –, hogy már felnőttként megkaptam 2005 karácsonyára Papától (apukámtól) ezt a kötetet. Mint oly sok könyv a Moly és a várólista-csökkentős projektek előtt ez is csak várt eddig türelmesen a sorára.

Érdemes volt. Most, ennyi idős fejjel, és ennyi olvasás után (http://moly.hu/idezetek/13494) tudom értékelni ennek a felnőtteknek szóló, és Andersen életrajzi írásaiból válogató, abból is a magyar vonatkozásokat kiszemezgető kötetet. Engem most leginkább az a hasonlóság ragadott meg, amit Oscar Wilde komorabb írásai (pl. A boldog herceg) és az ő stílusa között vélek felfedezni. Igaz, Wilde csupán 21 éves volt, amikor Andersen meghalt, de ez nekem itt és most nem számít: mindkettejük írásait áthatja a „Belle Époque” atmoszférája, pezsgése – gondoljunk a féktelen technikai fejlődésre abban a korban, a könyvben is említett vasútra, gőzhajókra, a párizsi világkiállításra –, illetve ugyanaz a fajta költőiség és melankólia és értékrend. (Ezeket O.W. sajátos humorával és paradoxonaival igyekezett ellensúlyozni, Andersennél ez nincsen.) Pedig Andersen egészen más személyiség (vagy mégsem?), sőt amennyire én az írásaiból le tudtam szűrni aszexuális is volt (vagy mégsem?). Akit érdekel, járjon utána!

Egy írást emelnék ki különösen, amely a mostanában olvasott egyik könyvem okán különösen megragadott. A Lisztről és az ő játékáról szóló írása ugyanis maximálisan megfelel az A kritikus mint művész c. Wilde esszében foglalt kritériumoknak. Andersen valami olyasmit méltat, amit ő maga nem tudott volna megtenni (úgy zongorázni, mint Liszt), a zenéről ír, alapanyaga a legabsztraktabb művészet, hiszen nincs benne cselekmény, az egész pusztán érzelmek és impressziók sorozata, s olyan képekkel festi le az előadást, amelyek messze túlmutatnak azon, ami a zeneszerző előadóművész fejében járhatott vagy szándéka lehetett. Úgy ír erről a játékról, „ahogy a nagy könyvben meg van írva”, s maga ez a kritika már önmagában egy műalkotás: az én szememben átjött az, mennyire átjárta Liszt Ferenc zongorázását a szenvedély, és mekkora sztár volt ő a maga idejében – a mai popkultúra képviselőinek előfutára, csak neki még volt hozzá stílusa. Már csak emiatt is érdemes ezt a kötetet kézbe venni.

>!
Polar Könyvek, Budapest, 2005
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632179021 · Fordította: Kertész Judit
>!
Uzsonna 
Hans Christian Andersen: Mesék és történetek felnőtteknek

Négy történet, két részlet életrajzaiból és részletek útleírásaiból a kötet tartalma, amelyet Andersen születésének 200. évfordulójára jelentettek meg. Az előszóban megismerkedhetünk Andersen életével is, ami nem éppen mesébe illő volt, sok-sok küzdelem, megaláztatás is része volt. Eleinte az egzisztenciális gondok, majd mikor már ismertté vált, a kritikusok okoztak neki sok keserűséget.
A négy történetből 3 tetszett, igazi Andersenes meseszövés és fordulatok jellemzik őket, de ezek már tényleg felnőtteknek valóak. A negyedik történet, a Kutykurutty, nem jött be, ezt a kritikusok ellen írta, de nem jelent meg kötetben előtte (szerintem nem véletlen).
Érdekes volt a két életrajz részlet is: az egyiket 27 évesen veti papírra, és az egzisztenciális küzdelmeit írja le, vajon ki tudná őt támogatni. A másik részlet egy később papírra vetett idealizált életrajz részlete, itt már szó sincs a küzdelmek részletezéséről, mert ekkor már elérte azt, amire vágyott egy isteni igazságszolgáltatás részeként.
Az útirajzokat olvastam még nagy érdeklődéssel, hiszen Andersen Magyarországon is járt 1840-ben, gőzhajóval utazott a Dunán délről észak felé. Egy-egy városnál ki is szálltak és nézelődtek, Budán és Pesten többet is időzik. (Fél csillag levonás, amiért Mohácson nem nézte meg a csatáról készült képet, amit persze megbánt). Érdekes olvasni az akkori magyarországi állapotokról, nemsokkal a nagy dunai árvíz után, szinte látjuk a reformkori nyüzsgő fővárost is magunk előtt. Sok legendát megörökített (nemhiába mesemondó volt), és sok szép tájleírást is olvashatunk.
Tetszett még a Liszt zenéjét magasztaló írása is: útja során kétszer is alkalma volt az akkor már „sztár” zeneszerző koncertjére eljutni, amely nagy élményt jelentett számára. Nagyon szépen fogalmazza meg az ott hallott zene által támadt érzéseit, gondolatait.
És a vasút: akkoriban kezdett elterjedni ez a „félelmetesen gyors” (40 km/órás) közlekedési eszköz. Andersen bátorítja az embereket, hogy próbálják ki, aprólékosan ecsetelve az általa átélt élményeket.
Érdemes volt elolvasni a mesék mellé ezt a kötetet is, így lett kerekebb számomra Andersen élet-műve.

5 hozzászólás
>!
Carmilla 
Hans Christian Andersen: Mesék és történetek felnőtteknek

Szép és szomorú – Andersennél mindig kéz a kézben jár e kettő. Ennek ellenére már gyerekkoromban is szerettem a meséit, és később, mikor önállóan tudtam olvasni, – és elég erősnek éreztem magamat hozzá! –, akkor végigolvastam mindent, amit otthon találtam tőle. Láttam egyszer egy róla szóló életrajzi filmet, és olvastam róla tanulmányokat, amikből megtudtam, hogy aszexuális volt, és szűzen halt meg, mert csúnyasága miatt sosem mert közeledni a nőkhöz (se férfiakhoz). E könyvbe végre a papírkivágásai közül is bekerült néhány, szóval egész szép kiadvány, bár a borítója kicsit szerencsétlenül sikerült.


Népszerű idézetek

>!
Kkatja P

Collin iskolába íratja, ahol a helyesírást ugyan nem sikerül elsajátítania, viszont a nála sokkal fiatalabb gyerekek között egy életre való nyersanyagot szerez be megaláztatásból és szenvedésből. A lelketlen iskolamester, Meisling mindenáron le akarja törni becsvágyát, és megtiltotta neki a versírást. Ezt azonban a nyilvánvalóan féltékeny fűzfapoéta semmilyen fenyítéssel sem tudta elérni, az engedetlen tanítvány írásai lassan kezdtek megjelenni folyóiratokban. Ekkor született híres verse, a „Haldokló gyermek” is, mely nemsokára angolul és németül is sikert aratott.

10-11. oldal Élete

>!
Aurore

    Aki a technikai készség művészetét csodálja, mélyen meg kell hajolnia Liszt előtt, de akit az istenadta tehetség ragad magával, még mélyebbre hajoljon! korunk Orfeusza felpezsdítette hangjával a gépek világvárosát, igazat kell adnunk annak a koppenhágai férfiúnak, aki így fejezte ki magát: „Liszt minden ujja egy-egy vonat vagy gőzgép”; az ő géniusza nagyszerűbben köti össze a világ szellemeit, mint bármilyen vasút. Korunk Orfeusza Európa kereskedelmi központjában muzsikált, és az emberek, legalábbis abban a pillanatban hitték az Evangélium szavait: a szellem aranya nagyszerűbben cseng, mint a világé.
    Gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy „hangok tengere” anélkül, hogy belegondolnánk, nos, ami Liszt zongorájából árad felénk, az pontosan az. Mintha a zongora egész zenekarrá változna át, s ezt e hatalmas géniusz a tíz ujjával éri el; készséget már-már emberfelettinek nevezhetnénk; olyan tenger ez, mely éppen tombolásában tükrözi minden izzó lélek legégetőbb feladatát. Találkoztam politikusokkal, akik Liszt játékát hallva értették meg, hogyan tudták a Marseillaise hangjai annyira felkavarni a nyugodt polgárt, hogy fegyvert fogva, otthonát otthagyva harcba indult egy eszméért! láttam jámbor koppenhágaiakat, akiknek dán őszi köd folyik vérükben, valóságos politikai bacchánsokká átváltozni; matematikusok beleszédültek a hangzásalakzatokba és a hangok számszerű felbecsülésébe. Ifjú hegeliánusok, mégpedig a valóban tehetségesek, és nem azok a fafejek, akiket a filozófia galvanikus árama éppen csak egy szellemi grimaszra késztet, felismerték e hangtengerben a tudomány hullámformájú előrehaladását a kiteljesedés partjai felé; a költő megtalálta benne szívének egész líraiságát, legmerészebb alakjainak gazdag pompáját! az utazó – hogy magammal zárjam a sort – hangképeket kap arról, amit lát, vagy eztán lát majd. Úgy hallgattam játékát, mint utazásom nyitányát; hallottam, hogy kalapál vérző szívem, midőn hazámtól búcsúztam; hallottam a hullámok Isten hozzád kiáltását, a hullámokét, melyeket csak Terracina szirtjeinél hallok újra; s mintha Németföld régi dómjainak orgonáit is hallottam volna, gleccserek zuhanását az Alpokból, ahogy Itália táncol a jelmezes karneválon, lecsap ostorával, s közben szívében Cézárra, Horatiusra, Raffaellóra gondol! Lángokban állt a Vezuv és az Etna, az ítélet harsonái szóltak a görög hegyek közül, ahol a hajdani holt istenek lakoznak; hangokat hallottam, melyekre nincs szavam, melyeket nem ismertem eddig, a Kelet hangjait, a képzelet honából, mely a költő második hazája!

156-157. oldal, Liszt (Polar, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc
>!
Carmilla 

(…) Az első benyomásom az volt róla, ahogy sápadt arcán tükröződő hatalmas szenvedéllyel ül a zongoránál, mint egy démon, akit odaszögeztek hangszeréhez, s a hangok úgy áradtak e hangszerből, mintha önnön véréből, gondolataiból áradtak volna; démon volt, aki játékával fel tudta szabadítani a lelkét; állta a kínzást, folyt a vére, idegei remegtek; de ahogy sápadt arcára nemesebb, finomabb kifejezés ül, szeméből az isteni lélek világít, minden vonása úgy megszépül, ahogy csak a szellemtől és a lelkesedéstől szépülhet meg valaki!

155. oldal, Liszt (Polar, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc
>!
Kkatja P

A világ összes országából küldtek embereket a kiállításra, hogy a vén cigányhalak, dévérkeszegek, a gyors lazacok és mohás pontyok mind-mind megnézzék maguknak e teremtményeket, és véleményt alkossanak fajtájukról.
     – Rákfélék! – állapította meg egy szutykos kis keszeg. – Naponta kétszer-háromszor váltják páncéljukat, és hangokat adnak ki, ezt beszédnek nevezik. Mi nem vedlünk, és sokkal egyszerűbben megértetjük magunkat: elég, ha felhúzzuk a szánk sarkát, és kimeresztjük a szemünket! Alaposan megelőzzük az embert!

57. oldal, A driád, Mese az 1867-es Párizsi Világkiállításról

>!
Carmilla 

    Az öregasszonyok befestették koromfeketére a pálinkájukat, mielőtt megitták, annyira gyászoltak, ám ennél többet már igazán nem tehettek.

75. oldal, Az útitárs (Polar Könyvek, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: pálinka
>!
Carmilla 

(…) Pest utcáit járjuk; de hiszen ez Bécs, vagy legalábbis Bécsnek egy része; ugyanazok a boltok, ugyanazok a szép, színes cégtáblák, arcképekkel, allegóriákkal, az ember legszívesebben megállna mindegyiknél!

128. oldal, Útirajzok - Pest és Buda (Polar Könyvek, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Bécs · Pest
>!
Carmilla 

Hol van mindaz, amiről hallottam, ami után vágyódtam, ami miatt ide akartam jönni? Mit tapasztaltam, mit találtam, mit tanultam? éppen úgy elvágyódom, mint annak előtte, érzem az életet, melyet meg kell ragadnom, és élnem kell vele! az élők közé kell mennem! ott akarok tülekedni, repülni mint a madár, látni, érezni, egészen emberré válni, legalább egy fél napot megragadni az életből, ahelyett, hogy éveken át a hétköznapok unalmas életét éljem itt, ahol csak elsorvadok, lehanyatlom és elenyészek, akár a tűnő köd a mező fölött.

47. oldal, A driád (Polar Könyvek, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: élet · vágy
>!
Carmilla 

    A driádot félelem fogta el, mint azt az asszonyt, aki felvágta ereit a kádban, és miközben elvérzett, azt kívánta, bárcsak mégis élhetne tovább.

61. oldal, A driád (Polar Könyvek, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
>!
Carmilla 

Azt ajánlotta olvasóinak, hogy meséit a nagyobb testvér olvassa fel hangosan a kisebbnek, méghozzá úgy, hogy a szülők is hallják.

7. oldal, Az ismeretlen Andersen (Polar Könyvek, 2005)

>!
Carmilla 

    „Utazni annyi mint élni” – írta egyik levelében barátjának –, és ezt meg is valósította: harminc nagyobb utazást tett, a legkülönfélébb járműveken ötször bejárta Európát, és kapcsolatban állt a kor olyan nagy íróival, művészeivel, mint Victor Hugo, Wagner, Heine, Dickens, Ibsen, Balzac, de a királyi udvarok is egymással versengve fogadták.

11. oldal, Az ismeretlen Andersen - Élete (Polar Könyvek, 2005)


Hasonló könyvek címkék alapján

August Strindberg: Három dráma
Kedves Andersen meséim
Jakob Martin Strid: Hihetetlen történet az óriás körtéről
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék lányoknak
Elin Bing: Eduárd pillangója
A kis gyufaáruslány
G. Beke Margit – Korompay Bertalan (szerk.): A Szoria-Moria palota
T. Aszódi Éva (szerk.): Tündérek, törpék, táltosok
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról
Sulyok Magda (szerk.): Az arasznyi emberkék