Válogatásunk az összegyűjtött mesék bő egynegyedét tartalmazza a leghíresebbektől kezdve a feledésszámba menő ismeretlenekig, így rávilágít a dán meseköltő világirodalmi jelentőségére. Andersen tágan értelmezte a mese műfaját, kutatta a benne rejlő lehetőségeket, és rájött, hogy a meséken keresztül minden elmondható az emberi lélekről gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Meséi nem egyformák: igaz, hogy mindegyikre erősen rányomja bélyegét a költő senki máséval össze nem téveszthető személyisége, ám mindegyik más-más ötletre épül, mindegyiknek más az előadásmódja, így mindenki találhat magának újabb kedvenceket a régiek mellé. Mesekönyvünk legnagyobb szenzációja, hogy a fordítás dán nyelvből készült, melyre Magyarországon korábban soha nem volt példa. Kiadónk ezzel a különleges mesekönyvvel szeretné emlékezetessé tenni Andersen születésének 200. évfordulóját.
Mesék 178 csillagozás
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Libri díszkiadások Libri, Scolar, Jaffa




Enciklopédia 13
Kedvencelte 14
Most olvassa 11
Várólistára tette 58
Kívánságlistára tette 63

Kiemelt értékelések


Meseországban sem minden móka és kacagás.
Kiskoromban az egyik kedvencem volt A rút kiskacsa, ami illusztrált, nagyalakú mesekönyv formájában volt meg nekünk. Akkor még szerintem csak maga a kiskacsa és az átalakulása fogott meg, felnőtt fejjel már egészen mást értettem meg belőle.
És ez majdnem minden meséről elmondható a kötetben, hogy mindegyik mást adott most, és bevallom, a többsége elég kegyetlen volt. Amin Hüvelyk Pannának és A kis hableánynak át kell mennie, hát, az minden, csak nem egy tündérmese. Főleg utóbbi történetén nagyon meglepődtem, a Disney-től egészen más tálalásban kaptuk meg. Így már abszolút értem, miért is van Koppenhágában szobra a hableánynak.
Amúgy ez a karácsonyi Libris kiadás valami elképesztően igényes és szép, az illusztrációk, az egész kialakítása, egy élmény kézbe venni. És nem csak anyukáknak ajánlom, hanem bárkinek, aki szeretne kicsit jobban megismerkedni a dán mesevilággal.


Mese, mese, mese….minden mennyiségben.
Igaz Andersen meséi kicsit szomorúak, nem mindig boldogság a vége. De kell ilyen is.
A Libri által kiadott könyv pedig csodálatos.


Mindig olyan gyönyörű köteteket lehet ilyenkor a Libritől szerezni. Minden évben kíváncsian várom mit hoznak.
Egy újabb mesegyűjtemény, a mesék egy igazi nagy alakjától. Szégyen, de egy mesét sem olvastam ezelőtt, csak ismertem néhányat.
A Hüvelykpanni nagyon nem tetszett, sosem volt szimpatikus a története, és zavart is, hogy eszébe sem jutott, hogy az anyja aggódik érte.
A rút kiskacsa és a Vadhattyúk volt szerintem a legszebb, azok tetszettek. Na és a kis hableány. Tudtam, hogy végződik, de mégis reménykedtem, hogy mégsem így lesz. Kislányként ez volt a kedvenc hercegnős mesém, de ma már nem bírom megnézni. Disney igazán keveset kért Arieltől, ahhoz képest itt mi mindent áldoz fel. Egy naiv álmodozó, egy kislány. De a végén mégis olyan áldozatot hoz, amit nagyon kevesen lennének képesek.
Sajnos sok volt a szomorú történet, de azok is szépek. Csak éppen nem bánnám, ha nem csak depresszív mesékkel bombázna a Libri így karácsonykor, gondolok itt a tavalyi Wilde kötetre is.
Örülök, hogy olvashattam ezt a kötetet.


Igazából régóta ismerem ezeket a meséket. Most, ebben a változatban olvasva őket egyre világosabb számomra, hogy nem afféle – ráaggatott jelzővel – depressziós hangulatot árasztó szövegek, hanem egy, a gyermekek világába visszavágyó nagyon is felnőtt férfi hol játékosan, hol meghökkentően megfogalmazott igaztörténetei a(z önfeláldozó) szeretetről, barátságról, hűségről, hitről, kitartásról, odaadásról…
És ezek ugyan mind-mind a „gyermeki képzelet” rejtett kincsei is, egyáltalán nem ártana, ha a – magukat bölcseknek tartó – felnőttek rá tudnának csodálkozni erre a világra… (Mint ahogyan Kosztolányi Dezső tette például a Hajnali részegségben…)


Ez a kötet kívül-belül gyönyörű.
Látszik, milyen odafigyeléssel, gondoskodással készült – minden egyes oldaláról süt az igényesség. Andersen legismertebb meséi kaptak helyet benne, ráadásul Nikolaus Heidelbach különleges, olykor kissé melankolikus hangulatú illusztrációi teszik teljessé a képet.
Nekem a Hókirálynő a legkedvesebb, de ugyanígy A rút kiskacsa, a Vadhattyúk, a Kis hableány, vagy a Rendíthetetlen ólomkatona is felejthetetlen. Számomra ezek a mesék a gyerekkoromat testesítik meg – milliószor hallgattam meg őket Anyukám felolvasásában. Hat éves voltam, amikor megkaptam az első Andersen mesekönyvemet, ami történetesen még Németországba is utazott velem. Épp ezért ezek a figurák minden újraolvasáskor ezt a varázslatos időszakot elevenítik fel, amihez számtalan szép emlék fűz.
A dán meseírónak mindig is örök helye lesz a szívem csücskében, de igazán felnőttként értettem meg, hogy meséi valójában az emberi jóságról, a szeretetről, a kitartásról szólnak, amit finoman sző át a szerző vallásos lelkülete. Hősei nem csak királylányok és királyfiak, sokkal inkább hétköznapi, ám nagyon is szerethető szereplők, akiket kedvességük és mérhetetlen emberségük emel ki a többiek közül.
Kétségtelenül az egyik legszebb darabja a mesegyűjteményemnek!


Nagyon szép kiadású könyv. Köszönöm @Jean, hogy benne lapult a karácsonyi csomagban :)
Teljesen meglepő módon volt benne számomra ismeretlen mese is (A kertész és az uraság vagy A teáskanna vagy A hóember), de olyan is, aminek nem emlékeztem a „csattanójára” (Hüvelykpanni).
Mint minden mese, szerintem felnőttként hat igazán…ott, benne az emberi lélek minden tulajdonsága felbukkan.
Nekem a kedvencem A teáskanna című mese lett: röviden, tömören a szépség elmúlásáról – és a hasznosságról. Sokszor eszembe jut az olvasás befejezése óta is.


Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Kezdjük az utóbbival: Andersen fantáziája határtalan. Aki már halott tőle valaha is akárcsak egy mesét, az tudja. Amikor kinyitottam ezt a válogatás kötetet kellemes nosztalgia érzés fogott el, akárcsak a legtöbbünket. Jó pár történetet ismertem, igazán kellemes volt feleleveníteni őket. Akadt azonban olyan mese is, amit most olvastam először igaz valójában, például a Kishableány, amiről tudtam, hogy az eredeti történet más, mint a Disney verzió, de hogy pontosan mennyire azt nem. Meglepő, hogy a stúdió mennyire kicicomázta ezt a mesét (is). :D De tetszett az eredeti történet is.
Andersen meséinek szereplői sokszor sok nehézségen mennek át, vannak benne igazán kegyetlen pillanatok, amik egyszerre faracsják a szívét és mégis kellemesen melengetik.
Ami miatt kicsit sír a lelkem, hogy pár történetre hosszabban emlékeztem, egy-kettő pedig olyan összecsapottnak tűnik, és nem lehetett igazán elvarázsolódni benne. A sokak által dicsért illusztrációk engem nem mindig győztek meg. Akadnak olyan varázslatosak és hangulatosak, mint a borítón lévő hattyú, de akad sajnos olyan is, ami nem igazán nevezhető bizalomgerjesztőnek.
Összeségében azért örülök, hogy a magánkönyvtárunkba került ez a kis kötet. Szeretném, ha a gyermekeim is ismernék majd ezeket a meséket, ha már nagyobbacskák.




Ki ne ismerné a világ legnagyobb mesélőjét, a dán Andersent? Műveit a világ szinte összes nyelvére lefordították már, melyek között alig-alig találni olyat, ami ne vált volna klasszikussá, vagy ne jelenítették volna meg színpadon, filmvásznon. Ez a gyönyörű, kézbe simuló, letisztult és szemkápráztatóan szépen illusztrált kötet is tartalmaz jó néhányat azok közül, amiken felnőttünk. Kapott benne helyet a rút kiskacsa, Hüvelykpanni és a rendíthetetlen ólomkatona is. Egy ilyen gazdag életmű esetében nem lehetett könnyű meghúzni azt a bizonyos képzeletbeli vonalat, hogy mi kerülhet még bele a kötetbe és mi az ami már nem.
Andersen meséi szívszorítóan szépek és emellett tanulságosak, mély mondanivalóval bírnak. Ez a kötet pedig, talán csak egy-két rövidke kivételtől eltekintve, végig a bennünk lakozó jót szólítja meg, megrendítően, már-már szadisztikus módon tépve-szaggatva a lelkünket. Ezzel persze kétségtelenül hatásossá teszi a történeteket, amelyek maradandó tanmesékké válnak a szeretetről, a megbecsülésről, vagy épp az emberségről. Visszagondolva a gyerekkoromra, nem emlékszem, hogy ennyire szomorúak, vagy épp brutálisak lettek volna a mesék, de ha voltak is, nem okoztak traumatikus élményt. (Ennek persze az is lehet az oka, hogy egyes esetekben, nem az eredeti történetekkel ismerkedtem meg, hanem a finomított, lecsiszolt feldolgozásokkal.) Ellentétben ezzel a kötettel, ami az eredeti meséket tartalmazza és az elejétől a végéig, újra és újra torokszorító élmény volt. A kis gyufaárus lány történeténél pedig, ha eddig még erőt is vettünk magunkon, garantáltan eltörik a mécses (pedig ezt a mesét mindig ebben, az eredeti formájában ismertem).
Viszont nincs mese, mesét olvasni, Andersent olvasni kell, mert jó dolog, mert szép, tanít és érzelmileg is kimunkál. Nem csak a gyerekeket, de talán még a felnőtteken is tud dolgozni egy keveset. Gyönyörködtet a maga eleven és érzékeny világával, csak épp azt nem tudtam még eldönteni, hogy milyen életkorban merném ezt a kötetet felolvasni, vagy egy gyerek kezébe adni. Esti mesék nem lennének belőle az fix, de összebújós, pityergős pillanatokra, annál inkább garancia.


Jó volt elmerülni egy kicsit a mesék birodalmában, jól esett a lelkemnek az esti mese, visszarepített gondtalan, vidám gyermekkoromba :-) Sok-sok nosztalgikus kép, emlék jött elő olvasás közben, s az is, amikor lánykáimnak olvastam ezeket a meséket vagy feldolgozásukat. Hüvelykpanni meséjén jól meg is lepődtem, nem ezt a verziót ill. nem a teljeset ismertem. A kis gyufaárus lány története pedig még mindig könnyekig hatott. Többször elő fogom még venni ezt a kis Andersen mesegyűjteményt!




A mesét megunni nem lehet, hisz mindig kínál új értelmezési felületet.
Andersen meséi is ilyenek. A kötet legtöbb írását már korábbról ismertem, viszont szép számmal akadtak újak is. Egyik ilyen nagy kedvencem A hajdina című lett. Az ismertek közül pedig a kis hableányról szóló gondolkodtatott el.
Csendes órájában minden felnőtt nyugodt és nyitott lélekkel elmerülhet ezekben a történetekben. Meleg szívvel ajánlom őket :)
Népszerű idézetek




Boldog, aki magáról megfeledkezik a másikért!
68. oldal, A teáskanna (Libri, 2018)




A macska volt az úr a házban, a tyúk meg az úrnő. Mindig úgy beszéltek: „mi meg a világ”, mert azt hitték, hogy ők a világ fele, méghozzá a jobbik fele. A kiskacsa más véleményt is lehetségesnek tartott, de a tyúk ezt nem tűrte:
– Tudsz tojást rakni? – kérdezte.
– Nem!
– Akkor leszel szíves befogni a csőröd!
A macska azt kérdezte:
– Fel tudod púposítani a hátad, tudsz dorombolni, sziszegni?
– Nem!
– Akkor ne is legyen véleményed, amikor az okosak beszélnek!
57-58. oldal, A rút kiskacsa (Park, 2018)




Mit számít, ha baromfiudvarba születik, aki hattyútojásból kel ki?
63. oldal, A rút kiskacsa (Libri, 2018)




Túlságosan is boldog volt, de gőgös nem, hiszen a jó szív sohasem gőgös!
64. oldal A rút kiskacsa




Messze, kinn a tengeren oly kék a víz, akár a legszebb búzavirág szirma, s áttetsző, mint a legtisztább üveg, de olyan mély, hogy nincs az a horgonykötél, mely leérne a fenekére. Jó néhány templomtornyot kéne egymás tetejére rakni, hogy a mélyből elérjen a víz felszínéig. Ott, lent a mélyben lakik a tenger népe.
111. oldal, A kis hableány
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lev Tolsztoj: Mesék 85% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: Százpettyes katica ·
Összehasonlítás - Gianni Rodari: Mesék a jövőből ·
Összehasonlítás - Benedek Elek: Székely Tündérország 88% ·
Összehasonlítás - Anna Sakse: Mesék a virágokról ·
Összehasonlítás - Tandori Dezső – Tandori Ágnes: Madárnak születni kell…! ·
Összehasonlítás - E. Román Kata (szerk.): A csillag nyomán ·
Összehasonlítás - Fazekas László (szerk.): Kincskeresők ·
Összehasonlítás - Michael Ende: A varázslóiskola 83% ·
Összehasonlítás - Tábori Piroska (szerk.): Grimm mesék ·
Összehasonlítás