Mesék 91% 38 csillagozás

Mindig olyan gyönyörű köteteket lehet ilyenkor a Libritől szerezni. Minden évben kíváncsian várom mit hoznak.
Egy újabb mesegyűjtemény, a mesék egy igazi nagy alakjától. Szégyen, de egy mesét sem olvastam ezelőtt, csak ismertem néhányat.
A Hüvelykpanni nagyon nem tetszett, sosem volt szimpatikus a története, és zavart is, hogy eszébe sem jutott, hogy az anyja aggódik érte.
A rút kiskacsa és a Vadhattyúk volt szerintem a legszebb, azok tetszettek. Na és a kis hableány. Tudtam, hogy végződik, de mégis reménykedtem, hogy mégsem így lesz. Kislányként ez volt a kedvenc hercegnős mesém, de ma már nem bírom megnézni. Disney igazán keveset kért Arieltől, ahhoz képest itt mi mindent áldoz fel. Egy naiv álmodozó, egy kislány. De a végén mégis olyan áldozatot hoz, amit nagyon kevesen lennének képesek.
Sajnos sok volt a szomorú történet, de azok is szépek. Csak éppen nem bánnám, ha nem csak depresszív mesékkel bombázna a Libri így karácsonykor, gondolok itt a tavalyi Wilde kötetre is.
Örülök, hogy olvashattam ezt a kötetet.

Igazából régóta ismerem ezeket a meséket. Most, ebben a változatban olvasva őket egyre világosabb számomra, hogy nem afféle – ráaggatott jelzővel – depressziós hangulatot árasztó szövegek, hanem egy, a gyermekek világába visszavágyó nagyon is felnőtt férfi hol játékosan, hol meghökkentően megfogalmazott igaztörténetei a(z önfeláldozó) szeretetről, barátságról, hűségről, hitről, kitartásról, odaadásról…

    És ezek ugyan mind-mind a „gyermeki képzelet” rejtett kincsei is, egyáltalán nem ártana, ha a – magukat bölcseknek tartó – felnőttek rá tudnának csodálkozni erre a világra… (Mint ahogyan Kosztolányi Dezső tette például a Hajnali részegségben…)

Még mindig nagyon jó ötletnek tartom a Libri kis karácsonyi köteteit, de már A boldog hercegnél – amit csak ősszel olvastam – is eszembe jutott, hogy talán kicsit vidámabb vizekre is evezhetnénk, ha már ünnep meg boldogság. Ettől függetlenül persze tetszett, mostanában egyébként is nagyon érdekelnek a mesék cenzúrázatlan változatai. Azért valljuk be, nem valami bababarát válogatás, én legalábbis régen utáltam a szomorú meséket, szegény rút kiskacsát is mindig úgy sajnáltam, hogy teljes letargiába estem, az igazi kis hableányt meg csak hallomásból ismertem, mert fel se merték olvasni nekem. :P A kis gyufaáruslányról meg inkább ne is beszéljünk.
A Hüvelykpanni (vagy Panna) viszont nagy kedvencem volt, én mindig azért szurkoltam, hogy maradjon a fecskével. Teljesen rám tört a nosztalgia, nem is ezeket az illusztrációkat láttam lelki szemeim előtt, hanem kicsiny gyermekkorom egyik kedvenc mesekönyvéét, ahol Hüvelyk Panna sokkal szebb volt.
És akkor meg is ragadom az alkalmat, hogy az illusztrációkról beszéljek. A borító gyönyörűséges, ez fogott meg először a könyvben, és a tájakat meg állatokat ábrázoló képek is nagyon szépre sikerültek, különösen a hattyúk. De az emberek… hát az valami katasztrófa, ennyi tömzsi, kövér királylányt még nem láttam egy rakáson. Mindenki úgy néz ki, mint a ronda kislányok, ami elég hülyén jön ki, ha minden oldalon le van írva, hogy hősnőnk légiesen gyönyörű és mindenki feleségül akarja venne csak úgy látvány alapján. Vagy ha kövér, akkor ne legyen az a szövegben, hogy milyen karcsú meg törékeny. Sajnálom, nekem ez olyan, mint a kövér Barbie, egy hercegnő igenis legyen szép, és ne olyan vaskos keze meg lába legyen, mint egy medvének. Az a balerina is hogy néz már ki A rendíthetetlen ólomkatonában… mintha valami szörnycirkuszból szabadult volna.
Na szóval, vissza a lényegre. Nekem először nem esett le, hogy ezek nem a „szelídített” változatok, és meg is lepődtem, hogy pl. a pocok néni milyen gonosz, mert én kedvesként emlékeztem rá. Aztán úgy a hullaevő lámiák meg a boszorkányper körül derengett a dolog, hogy ez messze van a korábbi tapasztalataimtól.
Mai szemmel nézve A vadhattyúk tetszett a legjobban, de mindegyiknek megvan a maga varázsa, meg persze a nosztalgia is befolyásoló tényező. Nekem kicsit sok volt a vallás meg az imádkozás, de egyébként jó volt. Jól esett eltölteni egy estét Andersen társaságában, akit azóta szeretek igazán, mióta tudom értékelni a szomorúan szép dolgokat. Bár még mindig azt mondom, hogy a kis hableány jobban járt volna, ha megöli a hülye herceget.

Nem ismertem az összes történetet – igazából négyet ismertem, egyet pedig névről –, de így is volt, amelyik egészen megdöbbentett. Andersen gyakorlatilag kiszámíthatatlan, hogy mikor lesz boldog vége egy meséjének és mikor tépi ki a szívedet. Számomra A kis hableány pontosan ilyen meglepetés volt: gyanútlanul belevágtam, hogy dejó, ezt a mesét ismerem, erre egészen más fordulatot vett a történet… Örültem, hogy ennyi mesét megismerhettem Andersentől, akár boldog akár szomorú volt, mert mindegyiket élvezet olvasni, annyira gyönyörűen vannak megírva – talán ezért is szorongatja meg annyira az ember szívét. A kedvencem egyértelműen A rút kiskacsa volt, ez a legédesebb és legszebb mese (spoiler) a kötetben. Az öt egymás után következő szomorú mese azért kicsit kikészített, úgyhogy jó döntés volt a végére A hókirálynő, legalább feldobja egy kicsit az ember hangulatát. Aminek kifejezetten örültem, hogy 2-3 mesét leszámítva mindegyiknek volt valamilyen tanulsága, le lehetett vonni valamilyen következtetést, nem csak szórakoztató jellegűek voltak. Talán csak annyi nem tetszett, hogy a megjelent női karaktereknek szinte mindig a házasság volt a legnagyobb problémája, valamint nekem kicsit sok volt benne a vallási utalgatás, hogy minden a jóisten nagyszerű teremtménye. Maga a kötet viszont nagyon igényes: kisméretű, gyönyörűek (és néha ijesztőek) az illusztrációk, a szerkesztés és fordítás is színvonalas, a borító pedig egyszerűen mesés :) nagyon jó húzás volt ez a kötet a Libritől

Nagyon szeretem a meséket, különösen így karácsony táján, amikor az ember elgondolkodik, számot vet.
A kedvencem évtizedek óta A rendíthetetlen ólomkatona

Nagyon örülök, hogy végre elmerülhettem ezekben a csodás mesékben. Andersen tényleg igazi nagybetűs Mesélő. Gyönyörűen fűzi a történeteket, amik az olvasó lelkének mélyére hatolnak. A gyufaárus kislány akárhányszor olvasom, mindig megríkat, de nem kevésbé megható A rút kis kacsa , A vadhattyúk, vagy épp A kis hableány meséje.
Szerettem, hogy annyira áthatotta ezeket történeteket az a hangulat, ami Dánia és a skandináv országok sajátja lehet, ezzel csak jobban elősegítette az éledező karácsonyi hangulatomat. :)
Talán 1-2 mese volt, ami kevésbé kötött le, vagy annyira nem lopta be magát a szívembe, mint eddig, de ezt az apróságot leszámítva szívmelengető élmény volt.

Nagyon szép ez a mesekönyv, jó érzés kézbe venni. Már a napját sem tudom, mikor olvastam utoljára igazi meséket felnőtt fejjel, ezért nagyon jól esett. Mindegyik történetet ismertem már valamilyen formában, de az eredeti „anderseni” változatokat szerintem még sosem, vagy csak elvétve olvashattam, így végre egy teljes képet is kaptam ezekből a klasszikusokból. A kötet egyedüli hibája, hogy a szépségük és tanulságaik ellenére is többnyire bánatos vagy igen komoly megpróbáltatásokkal teli mesék ezek, amik nem mindig olyan felszabadítóak, például így Karácsony előtt.

Szeretem Andersen meséit, és legnagyobb örömömre volt néhány számomra ismeretlen mese ebben a válogatásban. Viszont a fordítás… lehet, hogy gyerekkori nosztalgia, de az az ős-mesekönyv Rab Zsuzsa fordításában sokkal szebb volt. És az illusztrációkkal sem igazán vagyok kibékülve. Andersen öt csillag, de a könyv…, az nem annyi.

Gyermekkorom nagy kedvenc meséi. Az összes mese a kedvencem lett. Tanulságos mese gyűjtemény. Mindegyik meseből le lehetett venni valamilyen következtetést. Odáig voltam érte. Nem egy meséjét tudtam, hogy végződik, mégis reménykedtem másik befejezés én. Ilyen pl. spoiler

A Libri jóvoltából bővült a mesekönyv gyűjteményem, ráadásul egy imádott írómtól kaptam egyet meglehetősen olcsón és iszonyú szép borítóval.

Andersen gyerekorom egyik nagy alakja volt és több kedvenc mesémet is az ő tollából eredeztetik. Aminek külön örültem, hogy a 11 között megtaláltam az én két nagy favoritomat a Vadhattyúkat és az igazi Kis hableányt. Nálam mind kettő gyerekkori szerelem. Ezek voltak az első olyan sztorik, amikben végre egy belevaló kiscsajt kaptam, aki képes tenni valamit magáért és a szeretteiért és nem csak a herceget várja fehér lovon körmöt reszelve. Mind két mese egy rövidke kis történet az önfeláldozásról, a szeretetről és a kitartásról :)

Kislányos anyák előre ezt olvasni kell!