Mesék 91% 178 csillagozás

Meseországban sem minden móka és kacagás.

Kiskoromban az egyik kedvencem volt A rút kiskacsa, ami illusztrált, nagyalakú mesekönyv formájában volt meg nekünk. Akkor még szerintem csak maga a kiskacsa és az átalakulása fogott meg, felnőtt fejjel már egészen mást értettem meg belőle.

És ez majdnem minden meséről elmondható a kötetben, hogy mindegyik mást adott most, és bevallom, a többsége elég kegyetlen volt. Amin Hüvelyk Pannának és A kis hableánynak át kell mennie, hát, az minden, csak nem egy tündérmese. Főleg utóbbi történetén nagyon meglepődtem, a Disney-től egészen más tálalásban kaptuk meg. Így már abszolút értem, miért is van Koppenhágában szobra a hableánynak.

Amúgy ez a karácsonyi Libris kiadás valami elképesztően igényes és szép, az illusztrációk, az egész kialakítása, egy élmény kézbe venni. És nem csak anyukáknak ajánlom, hanem bárkinek, aki szeretne kicsit jobban megismerkedni a dán mesevilággal.

Mese, mese, mese….minden mennyiségben.
Igaz Andersen meséi kicsit szomorúak, nem mindig boldogság a vége. De kell ilyen is.
A Libri által kiadott könyv pedig csodálatos.

Mindig olyan gyönyörű köteteket lehet ilyenkor a Libritől szerezni. Minden évben kíváncsian várom mit hoznak.
Egy újabb mesegyűjtemény, a mesék egy igazi nagy alakjától. Szégyen, de egy mesét sem olvastam ezelőtt, csak ismertem néhányat.
A Hüvelykpanni nagyon nem tetszett, sosem volt szimpatikus a története, és zavart is, hogy eszébe sem jutott, hogy az anyja aggódik érte.
A rút kiskacsa és a Vadhattyúk volt szerintem a legszebb, azok tetszettek. Na és a kis hableány. Tudtam, hogy végződik, de mégis reménykedtem, hogy mégsem így lesz. Kislányként ez volt a kedvenc hercegnős mesém, de ma már nem bírom megnézni. Disney igazán keveset kért Arieltől, ahhoz képest itt mi mindent áldoz fel. Egy naiv álmodozó, egy kislány. De a végén mégis olyan áldozatot hoz, amit nagyon kevesen lennének képesek.
Sajnos sok volt a szomorú történet, de azok is szépek. Csak éppen nem bánnám, ha nem csak depresszív mesékkel bombázna a Libri így karácsonykor, gondolok itt a tavalyi Wilde kötetre is.
Örülök, hogy olvashattam ezt a kötetet.

Igazából régóta ismerem ezeket a meséket. Most, ebben a változatban olvasva őket egyre világosabb számomra, hogy nem afféle – ráaggatott jelzővel – depressziós hangulatot árasztó szövegek, hanem egy, a gyermekek világába visszavágyó nagyon is felnőtt férfi hol játékosan, hol meghökkentően megfogalmazott igaztörténetei a(z önfeláldozó) szeretetről, barátságról, hűségről, hitről, kitartásról, odaadásról…

    És ezek ugyan mind-mind a „gyermeki képzelet” rejtett kincsei is, egyáltalán nem ártana, ha a – magukat bölcseknek tartó – felnőttek rá tudnának csodálkozni erre a világra… (Mint ahogyan Kosztolányi Dezső tette például a Hajnali részegségben…)

Ez a kötet kívül-belül gyönyörű.

Látszik, milyen odafigyeléssel, gondoskodással készült – minden egyes oldaláról süt az igényesség. Andersen legismertebb meséi kaptak helyet benne, ráadásul Nikolaus Heidelbach különleges, olykor kissé melankolikus hangulatú illusztrációi teszik teljessé a képet.

Nekem a Hókirálynő a legkedvesebb, de ugyanígy A rút kiskacsa, a Vadhattyúk, a Kis hableány, vagy a Rendíthetetlen ólomkatona is felejthetetlen. Számomra ezek a mesék a gyerekkoromat testesítik meg – milliószor hallgattam meg őket Anyukám felolvasásában. Hat éves voltam, amikor megkaptam az első Andersen mesekönyvemet, ami történetesen még Németországba is utazott velem. Épp ezért ezek a figurák minden újraolvasáskor ezt a varázslatos időszakot elevenítik fel, amihez számtalan szép emlék fűz.

A dán meseírónak mindig is örök helye lesz a szívem csücskében, de igazán felnőttként értettem meg, hogy meséi valójában az emberi jóságról, a szeretetről, a kitartásról szólnak, amit finoman sző át a szerző vallásos lelkülete. Hősei nem csak királylányok és királyfiak, sokkal inkább hétköznapi, ám nagyon is szerethető szereplők, akiket kedvességük és mérhetetlen emberségük emel ki a többiek közül.

Kétségtelenül az egyik legszebb darabja a mesegyűjteményemnek!

Nagyon szép kiadású könyv. Köszönöm @Jean, hogy benne lapult a karácsonyi csomagban :)
Teljesen meglepő módon volt benne számomra ismeretlen mese is (A kertész és az uraság vagy A teáskanna vagy A hóember), de olyan is, aminek nem emlékeztem a „csattanójára” (Hüvelykpanni).
Mint minden mese, szerintem felnőttként hat igazán…ott, benne az emberi lélek minden tulajdonsága felbukkan.
Nekem a kedvencem A teáskanna című mese lett: röviden, tömören a szépség elmúlásáról – és a hasznosságról. Sokszor eszembe jut az olvasás befejezése óta is.

Az egyik szemem sír, a másik nevet.

Kezdjük az utóbbival: Andersen fantáziája határtalan. Aki már halott tőle valaha is akárcsak egy mesét, az tudja. Amikor kinyitottam ezt a válogatás kötetet kellemes nosztalgia érzés fogott el, akárcsak a legtöbbünket. Jó pár történetet ismertem, igazán kellemes volt feleleveníteni őket. Akadt azonban olyan mese is, amit most olvastam először igaz valójában, például a Kishableány, amiről tudtam, hogy az eredeti történet más, mint a Disney verzió, de hogy pontosan mennyire azt nem. Meglepő, hogy a stúdió mennyire kicicomázta ezt a mesét (is). :D De tetszett az eredeti történet is.
Andersen meséinek szereplői sokszor sok nehézségen mennek át, vannak benne igazán kegyetlen pillanatok, amik egyszerre faracsják a szívét és mégis kellemesen melengetik.

Ami miatt kicsit sír a lelkem, hogy pár történetre hosszabban emlékeztem, egy-kettő pedig olyan összecsapottnak tűnik, és nem lehetett igazán elvarázsolódni benne. A sokak által dicsért illusztrációk engem nem mindig győztek meg. Akadnak olyan varázslatosak és hangulatosak, mint a borítón lévő hattyú, de akad sajnos olyan is, ami nem igazán nevezhető bizalomgerjesztőnek.

Összeségében azért örülök, hogy a magánkönyvtárunkba került ez a kis kötet. Szeretném, ha a gyermekeim is ismernék majd ezeket a meséket, ha már nagyobbacskák.

Ki ne ismerné a világ legnagyobb mesélőjét, a dán Andersent? Műveit a világ szinte összes nyelvére lefordították már, melyek között alig-alig találni olyat, ami ne vált volna klasszikussá, vagy ne jelenítették volna meg színpadon, filmvásznon. Ez a gyönyörű, kézbe simuló, letisztult és szemkápráztatóan szépen illusztrált kötet is tartalmaz jó néhányat azok közül, amiken felnőttünk. Kapott benne helyet a rút kiskacsa, Hüvelykpanni és a rendíthetetlen ólomkatona is. Egy ilyen gazdag életmű esetében nem lehetett könnyű meghúzni azt a bizonyos képzeletbeli vonalat, hogy mi kerülhet még bele a kötetbe és mi az ami már nem.

Andersen meséi szívszorítóan szépek és emellett tanulságosak, mély mondanivalóval bírnak. Ez a kötet pedig, talán csak egy-két rövidke kivételtől eltekintve, végig a bennünk lakozó jót szólítja meg, megrendítően, már-már szadisztikus módon tépve-szaggatva a lelkünket. Ezzel persze kétségtelenül hatásossá teszi a történeteket, amelyek maradandó tanmesékké válnak a szeretetről, a megbecsülésről, vagy épp az emberségről. Visszagondolva a gyerekkoromra, nem emlékszem, hogy ennyire szomorúak, vagy épp brutálisak lettek volna a mesék, de ha voltak is, nem okoztak traumatikus élményt. (Ennek persze az is lehet az oka, hogy egyes esetekben, nem az eredeti történetekkel ismerkedtem meg, hanem a finomított, lecsiszolt feldolgozásokkal.) Ellentétben ezzel a kötettel, ami az eredeti meséket tartalmazza és az elejétől a végéig, újra és újra torokszorító élmény volt. A kis gyufaárus lány történeténél pedig, ha eddig még erőt is vettünk magunkon, garantáltan eltörik a mécses (pedig ezt a mesét mindig ebben, az eredeti formájában ismertem).
Viszont nincs mese, mesét olvasni, Andersent olvasni kell, mert jó dolog, mert szép, tanít és érzelmileg is kimunkál. Nem csak a gyerekeket, de talán még a felnőtteken is tud dolgozni egy keveset. Gyönyörködtet a maga eleven és érzékeny világával, csak épp azt nem tudtam még eldönteni, hogy milyen életkorban merném ezt a kötetet felolvasni, vagy egy gyerek kezébe adni. Esti mesék nem lennének belőle az fix, de összebújós, pityergős pillanatokra, annál inkább garancia.

Jó volt elmerülni egy kicsit a mesék birodalmában, jól esett a lelkemnek az esti mese, visszarepített gondtalan, vidám gyermekkoromba :-) Sok-sok nosztalgikus kép, emlék jött elő olvasás közben, s az is, amikor lánykáimnak olvastam ezeket a meséket vagy feldolgozásukat. Hüvelykpanni meséjén jól meg is lepődtem, nem ezt a verziót ill. nem a teljeset ismertem. A kis gyufaárus lány története pedig még mindig könnyekig hatott. Többször elő fogom még venni ezt a kis Andersen mesegyűjteményt!

A mesét megunni nem lehet, hisz mindig kínál új értelmezési felületet.

Andersen meséi is ilyenek. A kötet legtöbb írását már korábbról ismertem, viszont szép számmal akadtak újak is. Egyik ilyen nagy kedvencem A hajdina című lett. Az ismertek közül pedig a kis hableányról szóló gondolkodtatott el.

Csendes órájában minden felnőtt nyugodt és nyitott lélekkel elmerülhet ezekben a történetekben. Meleg szívvel ajánlom őket :)