Mesék 38 csillagozás

Hans Christian Andersen: Mesék Hans Christian Andersen: Mesék

Válogatásunk az összegyűjtött mesék bő egynegyedét tartalmazza a leghíresebbektől kezdve a feledésszámba menő ismeretlenekig, így rávilágít a dán meseköltő világirodalmi jelentőségére. Andersen tágan értelmezte a mese műfaját, kutatta a benne rejlő lehetőségeket, és rájött, hogy a meséken keresztül minden elmondható az emberi lélekről gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. Meséi nem egyformák: igaz, hogy mindegyikre erősen rányomja bélyegét a költő senki máséval össze nem téveszthető személyisége, ám mindegyik más-más ötletre épül, mindegyiknek más az előadásmódja, így mindenki találhat magának újabb kedvenceket a régiek mellé. Mesekönyvünk legnagyobb szenzációja az, hogy a fordítás dán nyelvből készült, melyre Magyarországon korábban soha nem volt példa. Kiadónk ezzel a különleges mesekönyvvel szeretné emlékezetessé tenni Andersen születésének 200. évfordulóját.

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2018
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554982 · Fordította: Kertész Judit · Illusztrálta: Nikolaus Heidelbach
>!
Park, Budapest, 2005
318 oldal · ISBN: 9635303165 · Fordította: Kertész Judit · Illusztrálta: Nikolaus Heidelbach
>!
Ifjúsági, Bukarest, 1969
218 oldal · Fordította: Szilágyi Domokos · Illusztrálta: P. Vălcunescu

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 19

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ViveEe P
Hans Christian Andersen: Mesék

Mindig olyan gyönyörű köteteket lehet ilyenkor a Libritől szerezni. Minden évben kíváncsian várom mit hoznak.
Egy újabb mesegyűjtemény, a mesék egy igazi nagy alakjától. Szégyen, de egy mesét sem olvastam ezelőtt, csak ismertem néhányat.
A Hüvelykpanni nagyon nem tetszett, sosem volt szimpatikus a története, és zavart is, hogy eszébe sem jutott, hogy az anyja aggódik érte.
A rút kiskacsa és a Vadhattyúk volt szerintem a legszebb, azok tetszettek. Na és a kis hableány. Tudtam, hogy végződik, de mégis reménykedtem, hogy mégsem így lesz. Kislányként ez volt a kedvenc hercegnős mesém, de ma már nem bírom megnézni. Disney igazán keveset kért Arieltől, ahhoz képest itt mi mindent áldoz fel. Egy naiv álmodozó, egy kislány. De a végén mégis olyan áldozatot hoz, amit nagyon kevesen lennének képesek.
Sajnos sok volt a szomorú történet, de azok is szépek. Csak éppen nem bánnám, ha nem csak depresszív mesékkel bombázna a Libri így karácsonykor, gondolok itt a tavalyi Wilde kötetre is.
Örülök, hogy olvashattam ezt a kötetet.

>!
latinta SP
Hans Christian Andersen: Mesék

Igazából régóta ismerem ezeket a meséket. Most, ebben a változatban olvasva őket egyre világosabb számomra, hogy nem afféle – ráaggatott jelzővel – depressziós hangulatot árasztó szövegek, hanem egy, a gyermekek világába visszavágyó nagyon is felnőtt férfi hol játékosan, hol meghökkentően megfogalmazott igaztörténetei a(z önfeláldozó) szeretetről, barátságról, hűségről, hitről, kitartásról, odaadásról…

    És ezek ugyan mind-mind a „gyermeki képzelet” rejtett kincsei is, egyáltalán nem ártana, ha a – magukat bölcseknek tartó – felnőttek rá tudnának csodálkozni erre a világra… (Mint ahogyan Kosztolányi Dezső tette például a Hajnali részegségben…)

>!
Belle_Maundrell 
Hans Christian Andersen: Mesék

Még mindig nagyon jó ötletnek tartom a Libri kis karácsonyi köteteit, de már A boldog hercegnél – amit csak ősszel olvastam – is eszembe jutott, hogy talán kicsit vidámabb vizekre is evezhetnénk, ha már ünnep meg boldogság. Ettől függetlenül persze tetszett, mostanában egyébként is nagyon érdekelnek a mesék cenzúrázatlan változatai. Azért valljuk be, nem valami bababarát válogatás, én legalábbis régen utáltam a szomorú meséket, szegény rút kiskacsát is mindig úgy sajnáltam, hogy teljes letargiába estem, az igazi kis hableányt meg csak hallomásból ismertem, mert fel se merték olvasni nekem. :P A kis gyufaáruslányról meg inkább ne is beszéljünk.
A Hüvelykpanni (vagy Panna) viszont nagy kedvencem volt, én mindig azért szurkoltam, hogy maradjon a fecskével. Teljesen rám tört a nosztalgia, nem is ezeket az illusztrációkat láttam lelki szemeim előtt, hanem kicsiny gyermekkorom egyik kedvenc mesekönyvéét, ahol Hüvelyk Panna sokkal szebb volt.
És akkor meg is ragadom az alkalmat, hogy az illusztrációkról beszéljek. A borító gyönyörűséges, ez fogott meg először a könyvben, és a tájakat meg állatokat ábrázoló képek is nagyon szépre sikerültek, különösen a hattyúk. De az emberek… hát az valami katasztrófa, ennyi tömzsi, kövér királylányt még nem láttam egy rakáson. Mindenki úgy néz ki, mint a ronda kislányok, ami elég hülyén jön ki, ha minden oldalon le van írva, hogy hősnőnk légiesen gyönyörű és mindenki feleségül akarja venne csak úgy látvány alapján. Vagy ha kövér, akkor ne legyen az a szövegben, hogy milyen karcsú meg törékeny. Sajnálom, nekem ez olyan, mint a kövér Barbie, egy hercegnő igenis legyen szép, és ne olyan vaskos keze meg lába legyen, mint egy medvének. Az a balerina is hogy néz már ki A rendíthetetlen ólomkatonában… mintha valami szörnycirkuszból szabadult volna.
Na szóval, vissza a lényegre. Nekem először nem esett le, hogy ezek nem a „szelídített” változatok, és meg is lepődtem, hogy pl. a pocok néni milyen gonosz, mert én kedvesként emlékeztem rá. Aztán úgy a hullaevő lámiák meg a boszorkányper körül derengett a dolog, hogy ez messze van a korábbi tapasztalataimtól.
Mai szemmel nézve A vadhattyúk tetszett a legjobban, de mindegyiknek megvan a maga varázsa, meg persze a nosztalgia is befolyásoló tényező. Nekem kicsit sok volt a vallás meg az imádkozás, de egyébként jó volt. Jól esett eltölteni egy estét Andersen társaságában, akit azóta szeretek igazán, mióta tudom értékelni a szomorúan szép dolgokat. Bár még mindig azt mondom, hogy a kis hableány jobban járt volna, ha megöli a hülye herceget.

1 hozzászólás
>!
littlelinda P
Hans Christian Andersen: Mesék

Nem ismertem az összes történetet – igazából négyet ismertem, egyet pedig névről –, de így is volt, amelyik egészen megdöbbentett. Andersen gyakorlatilag kiszámíthatatlan, hogy mikor lesz boldog vége egy meséjének és mikor tépi ki a szívedet. Számomra A kis hableány pontosan ilyen meglepetés volt: gyanútlanul belevágtam, hogy dejó, ezt a mesét ismerem, erre egészen más fordulatot vett a történet… Örültem, hogy ennyi mesét megismerhettem Andersentől, akár boldog akár szomorú volt, mert mindegyiket élvezet olvasni, annyira gyönyörűen vannak megírva – talán ezért is szorongatja meg annyira az ember szívét. A kedvencem egyértelműen A rút kiskacsa volt, ez a legédesebb és legszebb mese (spoiler) a kötetben. Az öt egymás után következő szomorú mese azért kicsit kikészített, úgyhogy jó döntés volt a végére A hókirálynő, legalább feldobja egy kicsit az ember hangulatát. Aminek kifejezetten örültem, hogy 2-3 mesét leszámítva mindegyiknek volt valamilyen tanulsága, le lehetett vonni valamilyen következtetést, nem csak szórakoztató jellegűek voltak. Talán csak annyi nem tetszett, hogy a megjelent női karaktereknek szinte mindig a házasság volt a legnagyobb problémája, valamint nekem kicsit sok volt benne a vallási utalgatás, hogy minden a jóisten nagyszerű teremtménye. Maga a kötet viszont nagyon igényes: kisméretű, gyönyörűek (és néha ijesztőek) az illusztrációk, a szerkesztés és fordítás is színvonalas, a borító pedig egyszerűen mesés :) nagyon jó húzás volt ez a kötet a Libritől

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Hans Christian Andersen: Mesék

Nagyon szeretem a meséket, különösen így karácsony táján, amikor az ember elgondolkodik, számot vet.
A kedvencem évtizedek óta A rendíthetetlen ólomkatona

>!
GingerKid I
Hans Christian Andersen: Mesék

Nagyon örülök, hogy végre elmerülhettem ezekben a csodás mesékben. Andersen tényleg igazi nagybetűs Mesélő. Gyönyörűen fűzi a történeteket, amik az olvasó lelkének mélyére hatolnak. A gyufaárus kislány akárhányszor olvasom, mindig megríkat, de nem kevésbé megható A rút kis kacsa , A vadhattyúk, vagy épp A kis hableány meséje.
Szerettem, hogy annyira áthatotta ezeket történeteket az a hangulat, ami Dánia és a skandináv országok sajátja lehet, ezzel csak jobban elősegítette az éledező karácsonyi hangulatomat. :)
Talán 1-2 mese volt, ami kevésbé kötött le, vagy annyira nem lopta be magát a szívembe, mint eddig, de ezt az apróságot leszámítva szívmelengető élmény volt.

>!
zsálya P
Hans Christian Andersen: Mesék

Nagyon szép ez a mesekönyv, jó érzés kézbe venni. Már a napját sem tudom, mikor olvastam utoljára igazi meséket felnőtt fejjel, ezért nagyon jól esett. Mindegyik történetet ismertem már valamilyen formában, de az eredeti „anderseni” változatokat szerintem még sosem, vagy csak elvétve olvashattam, így végre egy teljes képet is kaptam ezekből a klasszikusokból. A kötet egyedüli hibája, hogy a szépségük és tanulságaik ellenére is többnyire bánatos vagy igen komoly megpróbáltatásokkal teli mesék ezek, amik nem mindig olyan felszabadítóak, például így Karácsony előtt.

>!
Habók P
Hans Christian Andersen: Mesék

Szeretem Andersen meséit, és legnagyobb örömömre volt néhány számomra ismeretlen mese ebben a válogatásban. Viszont a fordítás… lehet, hogy gyerekkori nosztalgia, de az az ős-mesekönyv Rab Zsuzsa fordításában sokkal szebb volt. És az illusztrációkkal sem igazán vagyok kibékülve. Andersen öt csillag, de a könyv…, az nem annyi.

>!
Tünde_Vágási
Hans Christian Andersen: Mesék

Gyermekkorom nagy kedvenc meséi. Az összes mese a kedvencem lett. Tanulságos mese gyűjtemény. Mindegyik meseből le lehetett venni valamilyen következtetést. Odáig voltam érte. Nem egy meséjét tudtam, hogy végződik, mégis reménykedtem másik befejezés én. Ilyen pl. spoiler

>!
Aliko P
Hans Christian Andersen: Mesék

A Libri jóvoltából bővült a mesekönyv gyűjteményem, ráadásul egy imádott írómtól kaptam egyet meglehetősen olcsón és iszonyú szép borítóval.

Andersen gyerekorom egyik nagy alakja volt és több kedvenc mesémet is az ő tollából eredeztetik. Aminek külön örültem, hogy a 11 között megtaláltam az én két nagy favoritomat a Vadhattyúkat és az igazi Kis hableányt. Nálam mind kettő gyerekkori szerelem. Ezek voltak az első olyan sztorik, amikben végre egy belevaló kiscsajt kaptam, aki képes tenni valamit magáért és a szeretteiért és nem csak a herceget várja fehér lovon körmöt reszelve. Mind két mese egy rövidke kis történet az önfeláldozásról, a szeretetről és a kitartásról :)

Kislányos anyák előre ezt olvasni kell!


Népszerű idézetek

>!
Habók P

(…) és a hibáiról senki sem beszél szívesen, mások úgyis mindig megteszik helyette.

A teáskanna

>!
Habók P

Nevén kell nevezni mindent.
Ha általában nem megy, legalább a mesében.

Mottó

>!
Belle_Maundrell 

Boldog, aki magáról megfeledkezik a másikért!

68. oldal, A teáskanna (Libri, 2018)

>!
Belle_Maundrell 

– Isten veled! Isten veled! – búcsúzott a fecske, és a meleg országokból visszaröpült Dániába, ahol épp a mesemondó ember ablaka fölött fészkelt. Neki énekelgette, hogy „csivit, csivit”. Tőle tudjuk ezt a mesét.

28. oldal, Hüvelykpanni (Libri, 2018)

>!
Belle_Maundrell 

A jütlandi mezők borókabokrai magasra nyúltak, akár az itáliai ciprusok, a fényes, szúrós krisztustövis téli hidegben és nyári hőségben is zöldellt, hogy gyönyörűség volt ránézni. Előttük többféle páfrány nőtt, némelyikük mintha a pálmák gyermeke lett volna, a másik meg talán annak a szép, finom kis növénynek a szülője, melyet vénuszhajnak nevezünk. Nőtt itt lenézett bojtorján, mely oly szép a maga frissességében, hogy akár csokorba is illik. A bojtorján a szárazabb talajon díszlett, lentebb, a nedves földben sóska nőtt, mely szintén lenézett növény, pedig hosszú szárával és nagy leveleivel festőien szép. Rőfnyi magasra felszökött a tömött virágú, a mezőről beültetett ökörfarkkóró, olyan volt, akár egy terebélyes, sokkarú kandeláber. Virult itt szagosmüge, kankalin, erdei gyöngyvirág, cad kála és háromlevelű, zsenge madársóska. Nézni is öröm volt.

40. oldal, A kertész és az uraság (Libri, 2018)

>!
Belle_Maundrell 

Milyen szép is volt odakint, vidéken! Nyár volt, sárgállt a búza, zöldellt a zab, a zöld mezőkön boglyákba hordták a szénát, és hosszú, piros lábán ott sétálgatott a gólya. Egyiptomiul kelepelt, mert ő azt a nyelvet tanulta az anyjától. A szántóföldeket és mezőket sűrű erdők övezték, az erdők mélyén kék tavak csillogtak. Csakugyan gyönyörű volt odakint, vidéken!

46. oldal, A rút kiskacsa (Libri, 2018)

>!
Belle_Maundrell 

Mit számít, ha baromfiudvarba születik, aki hattyútojásból kel ki?

63. oldal, A rút kiskacsa (Libri, 2018)

>!
Belle_Maundrell 

(…) mindnyájunknak vannak hibái, de adottságai is.

66. oldal, A teáskanna (Libri, 2018)

>!
Belle_Maundrell 

Szívében félelemmel, mintha valami gonosztettet vinne véghez, kiosont a holdfényes éjszakába, le a kertbe, a hosszú fasoron át kifutott a kihalt utcára, egészen a temetőig. Ott azt látta, hogy az egyik széles sírkövön lámiák, gonosz boszorkányok ülnek körben, levetették rongyaikat, mintha fürödni készülnének, hosszú, göcsörtös ujjaikkal kiássák a friss sírokat, kihúzzák a hullákat, és lerágják a húsukat.

94. oldal, A vadhattyúk (Libri, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány
>!
Belle_Maundrell 

– A hableányoknak nincs halhatatlan lelkük, csak egy ember szerelme által nyerhetik el. Örök létük egy idegen hatalomtól függ.

153. oldal, A kis hableány (Libri, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék lányoknak
Kedves Andersen meséim
Jakob Martin Strid: Hihetetlen történet az óriás körtéről
Jakob Martin Strid: Mimbo Jimbo és a hosszú tél
A kis hableány
Elin Bing: Eduárd pillangója
G. Beke Margit – Korompay Bertalan (szerk.): A Szoria-Moria palota
T. Aszódi Éva (szerk.): Minden napra egy mese
Benedek Elek: Piros mesekönyv
Szalai Lilla (szerk.): Északi népmesék