Andersen ​meséi 91% 39 csillagozás

Andersent senkinek sem kell bemutatni, mindenki szereti. Az egész könyv gyönyörű Csodaszép képekkel, igazi klasszikus mesékkel. A legjobban az tetszik, hogy arany színű az oldalak éle, olyan antiknak tűnik, vagy nem is tudom, hogy mihez lehetne hasonlítani… Talán egy kódexhez. Mindegy, nagyon szép kiadvány! :)
Köszönet érte a Reader 's Digestnek!

Nagyon szeretem a meséket. Teljesen együtt tudok érteni azokkal a kutatókkal, akik hangsúlyozzák, hogy a mesék egyáltalán nem csak a gyerekeknek szólnak. Felnőtteknek is remek kikapcsolódást nyújthatnak. Jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek ezt a remek kötetet.

Ez egy olyan gyűjtemény volt, amit tartalom ide, vagy oda, a külső alapján emeltem le a polcról. Gyönyörű kiadás lett, és kimondottan megfogott, hogy normál könyv méretű, a csillogó fedlap meg egyenesen vonzotta a gyerekeket.
Az illusztrációk szépek, habár nem lettek kedvencek, de a mesék végül mindenért kárpótoltak.

Örökérvényű gondolatok és a legfontosabb tanulságok szövik át a nagy, dán meseíró képzeletvilágát. A játékok, mint élő és lélegző szereplők sokszor öltenek testet, beszélnek egymás között, kalandoznak a szobában vagy akár kint a nagyvilágban, ezek nekem kifejezetten tetszettek (A szilárd cinkatona, A pásztorlányka és a kéményseprő). A régi értékek megőrzése, az emlékezet ereje is több műben központi szerepet tölt be, valódi elérzékenyülésre késztetve az olvasót (A régi ház, A bodza-anyóka). Természetesen a szerelem, az irigység, a szerénység, az emberi esendőség, és a sokszor egész konkrét társadalomkritika alapmotívumok (A vízcsepp). A szépséget és varázst gyönyörűen képes kifejezni, igazi mesebeli képekkel, néhol hatványozottan el lehetett veszni bennük (A Paradicsom kertje). Nem mindegyik volt ismeretlen, és akadt közöttük kifejezetten humoros (A császár új ruhái). Viszont helyet kapott egy kissé bizarr történet is – egyébként szeretem a régi mesék durvább, naturalistább világát, mint például a Grimm testvéreknél –, ahol elfelejtettem pislogni, talán mert nem számítottam rá, hogy spoiler (A rózsatündérke). No, de a sírás, a rózsaillat és a szerelmi fájdalom mellé elfér egy kis thriller is. :D
A MEK-en olvastam: https://mek.oszk.hu/17400/17465

Imádom ezt a mesekönyvet, bár meg kell mondanom, hogy egyáltalán nem gyerekeknek való. De valószínűleg ezért szeretjük olvasni mi, felnőttek is.
De az is tény, hogy a gyerekek is szeretik, bár nem éppen rózsaszín-korszakban születtek, van bennük durvaság és embertelenség jócskán, de csak akkor, ha nem tudunk felülemelkedni önmagunkon.
Mert ha nem gondolkodunk, hanem csak átadjuk magunkat az olvasás élvezetének, akkor öröm minden egyes részlete.
Kedvencem az ólomkatona, a hableányt viszont unalmassá és elcsépeltté tette a százezer feldolgozás.

Ebben a csodás kiadású könyvben ismert és kevésbé ismert történetek egyaránt találhatóak.
A meséket inkább idősebbeknek ajánlom, kisebbek nem biztos hogy megértik még.
Az illusztrációk szépek benne.
Az én kedvencem a rendíthetetlen ólomkatona,a kisfiamnak a kis hableány tetszett és a Pöttöm Panna.
A borító csodaszép,a csillámló díszítés igazán egyedivé teszi.

Inkább csak kísérleti jelleggel hoztam ki a könyvtárból, korántsem lévén biztos benne, hogy gyermekünknek be fognak jönni Andersen meséi, amelyek azért erősen különböznek a Disneytől és egyebektől megszokott rózsaszín hangulatú történetektől (amelyekkel, félreértés ne essék, semmi bajom, sőt). De bejött neki.
El kell róla beszélgetni a gyerekkel a mesék végén, hogy mit szűrt le belőlük, mert nem úgy gondolkodik, ahogy mi, felnőttek gondoljuk, hogy gondolkodik. (A hóemberből például azt szűrte le, hogy a hó melegben elolvad, az ólomkatonából meg hogy vigyázzunk a játékainkra :D) Bár szerintem alap lenne az, hogy elbeszélgetünk a gyerekkel arról, amit olvastunk, és nem csak az ilyen fajsúlyosabb olvasmányok esetében, hanem például Caillounál, Micimackónál vagy más, eredetileg is ezt a korcsoportot célzó meséknél sem árt tisztázni bizonyos dolgokat (Micimackó Tigrise: pocsolyákban ugrálni nem valami jó ötlet; Caillou utálja a zöldségeket – miért és miért ne).
Egyébként meg szókincsbővítésnek sem utolsó.

Vegyes mesék: szomorúak, viccesek, ötletesek, tanulságosak. Nem mindig tetszettek, meg néha elgondolkostam, hogy egyes meséket mernék-e egy gyereknek felolvasni, de mindenképpen ötletesek és néhol nagyon szépen megírtak (ihletet is adtak többször új mesékhez). Nekem jobban tetszett, mint a Grimm mesék.

Aranyos kis mesék gyűjteménye ez a könyv, mindegyiknek van valami tanulsága és szépsége. Én biztosan ebből olvasnék fel a gyerekemnek éjszaka. A legjobbak:
– A rút kiskacsa
– A kis gyufaáruslány

Nem kifejezetten happy end végűek, de mindenképpen elgondolkodtató mesék.
Kedvencem: A teáskanna.