A ​szerencse sárcipői 1 csillagozás

Hans Christian Andersen: A szerencse sárcipői

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1953
302 oldal · puhatáblás · Fordította: Hevesi Sándor · Illusztrálta: Heinzelmann Emma

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

paraszt

Helyszínek népszerűség szerint

Koppenhága


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Hans Christian Andersen: A szerencse sárcipői

Most sem kellett csalódnom Andersenben. Meglepetés volt, hogy valóban egész vidámak és humorosak ezek a történetek, persze, azért mégis ott bujkál a sorok között a szomorúság, és sokszor finoman belengi a melankólia fenséges szépsége is. Az utolsó mese tanulságait pedig meg tudom erősíteni: a lidércek valóban a városban vannak; a templomokban, a parlamentben –, mindenhol…
A Mese pedig elillant, gyermekmesékké minősítették le és forgácsolták szét, így történhetett meg, hogy ezeket a történeteket már ki se adják, nincs rá kereslet, én is úgy találtam rá, mint a mesében: ha nem is egy égerfa tönkjének titkos fiókjában, de egy selejtezésen egy ódon pince legalsó polca alatt, 10 Ft-ért…


Népszerű idézetek

Carmilla >!

     – Az emberek egyre okosodnak, de nem lesznek jobbak! – mondta Dédapó. – A legszörnyűbb fegyvereket találják ki egymás megsemmisítésére!

257. oldal, Dédapó (Magvető, 1953)

Kapcsolódó szócikkek: fegyver
Carmilla >!

     – Régen volt jó világ – mondta –, az nyugodt és becsületes világ volt! Most mindenki nyargal, s minden összevissza megy. A fiatalságé a szó, s a fiatalok a királyokkal is csak komáznak. Manapság akármilyen jöttment fráter beletörölheti a szennyes csizmáját egy becsületes ember képébe.

255. oldal, Dédapó (Magvető, 1953)

Kapcsolódó szócikkek: fiatalság
Carmilla >!

A lidérc minden alakot magára ölthet, és mindenhová beléphet. Eljár például a templomba, de nem az üdvösség miatt, hanem talán azért, hogy befészkelje magát a papba. Választáskor is szónokol, nem az ország és a birodalom érdekében, hanem a maga javára.

299. oldal, A lidércek a városban vannak, mondta a láp asszonya (Magvető, 1953)

Kapcsolódó szócikkek: lidérc
Carmilla >!

    Volt egyszer egy fiatalember, aki költészetet tanult; húsvétra költő akart lenni, hogy megházasodjék s a költészetből éljen, mert tudta, ahhoz csak ki kell találni valamit – csakhogy ő nem tudott kitalálni semmit.

11. oldal, Amit ki lehet találni (Magvető, 1953)

Kapcsolódó szócikkek: költészet · költő
Carmilla >!

[…] Suta tyúk volt, a fél szemére pislogott, de elég jó formájú volt. „Kot, kot!” mondta: hogy közben mit gondolt, nem tudom, de a paraszt azt gondolta, amikor meglátta: – Ez a legszebb tyúk, amelyet életemben láttam, szebb, mint a pap tojóstyúkja; ez kellene nekem.

32. oldal, Amit apjuk tesz, mindig beválik (Magvető, 1953)

Kapcsolódó szócikkek: paraszt · tyúk
Carmilla >!

    Nagyon jó ember volt a gazda, de az a furcsa nyavalyája volt, hogy rá nem tudott nézni semmiféle egyházfira; ha szeme elég került valamelyik egyházfi, szörnyű dühbe gurult.

41. oldal, Kis Kolozs meg nagy Kolozs (Magvető, 1953)

Carmilla >!

[…] Milyen szerencséje öreganyámnak, hogy már meghalt, különben ez kioltotta volna az életét!

49. oldal, Kis Kolozs meg nagy Kolozs (Magvető, 1953)

Carmilla >!

Kegyed ama gondolkodó, mélyenérző lelkek, ama nagy tehetségek közé tartozik, akik ámulatba fogják ejteni a világot!

81. oldal, A csiga meg a rózsabokor (Magvető, 1953)

Carmilla >!

[…] Az a sok nagyszerű és okos dolog, amit az ember álmában mond és hall, mind olyan, mint a földalatti manók aranya; amikor az ember kezébe kapja, fényes és csengő, de napvilágnál csak kavics és száraz levél.

169. oldal, A szerencse sárcipői (Magvető, 1953)

Kapcsolódó szócikkek: álom
Carmilla >!

[…] A fasorban két iskolás fiúval találkozott, akik úri gyerekek voltak, ami társadalmi osztályukat illeti; szellemileg, az iskolában a legalsó osztályba tartoztak.

171. oldal, A szerencse sárcipői (Magvető, 1953)


Hasonló könyvek címkék alapján

T. Aszódi Éva (szerk.): Harmadik meséskönyvem
Thomas Winding: Zagyvakór
Lengyel Balázs (szerk.): Az ébenfa ló
Tótfalusi István (szerk.): A kékfényű lámpás
Jutta Langreuter: Cápa kapitány és a tengeri szörny
Tony Wolf: Legszebb meséim
Tábori Piroska (szerk.): Grimm mesék
Vladimír Hulpach (szerk.): Négy évszak meséi – Tél
Jutta Langreuter: Bee! – mondja Babette
Jutta Langreuter: Kismackó óvodába megy