A ​rút kiskacsa 91% 103 csillagozás

Apukám meséje, sokszor mesélte és bizony együtt párásodott a szemünk.
Elfogadásról, másságról és a felnőtte válás nehézségeiről.
Igaza volt apámnak, sok mindenben, abban is, hogy csúfolkodással teli gyerekkor elmúlik.

Jópofa a szövege. Nem emlékeztem rá, pedig ez is nagy kedvencem volt.

Két kedvencem:

– Ó, micsoda óriási nagy a világ!

Már belehibbantál a semmittevésbe! Tojjál tojást, vagy tanulj meg dorombolni, meglátod, kigyógyulsz a bolondságaidból! :)))

Imádom !! 》 ♡

Imádni való mese, az egyik legszebb. :)

Annyira tetszenek a rajzok!
Szinte az egész oldalt elfoglalják a színes képek.
A történet tanulságos, az életbe beépíthető, megszívlelendő.

Tanulságos , szomorkás kis mese. Örök klasszikus.

Ettől a mesétől mindig olyan szomorú lettem kiskoromban, de imádom Andersen meséit, az ÖSSZESET, csak azt sajnáltam, hogy ilyen rövid volt…de akkor is nagyon szeretem. :) Olyan szomorú és egyben tanulságos is, szerintem kiskorában egy gyereknek mindenképpen fel kell olvasni. Én sokat éreztem azt gyerekként, hogy egy kis rút kiskacsa vagyok (főleg ha a suliban valaki valami rosszat mondott), de már csak várom, hogy hattyú legyek én is.
Nem maradhat ki senki olvasmányai közül. A tökéletes leírása annak, hogy belül mindenki szép.

Annyira szép mese! Többször hallottam, láttam, olvastam, s bizony mindig tetszett. De mindannyiszor bosszankodtam is, hogy miért ilyen kegyetlenek az állatok (igazából embereknél is így van), miért üldözik el, közösítik ki ha a társuk nem úgy néz ki, ahogy elvárnák. A végén minden jóra fordul, de addig szegény rút kiskacsának szomorú napjai voltak.
Sok tanulságot hordozó mese.

Lám, lám…nem mai a probléma… :(

Nagyon szeretem ezt a mesét. Eddig csak a Disney verziót olvastam és az is nagyon tettszett, de ez az eredeti még jobban. Úgy sajnáltam a rút kiskacsát, hogy mindenki bántotta. Olyan elveszett volt. Örültem, mikor végre megtalálta a végén a saját fajtáját.