Öröknyár 51 csillagozás

Hannu Rajaniemi: Öröknyár

A Brit Birodalom felfedezte és sikeresen gyarmatosította a túlvilágot, így az 1930-as évek Európájában a halál már régóta nem a rettegett vég. A britek éteri fővárosa, Öröknyár minden elhunyt alattvalót szívesen lát, azonban másvilági egyeduralmukat komolyan fenyegeti a bezárkózó, egyre erősebb Szovjetunió, amely saját istent teremtett.

A fokozatosan elvaduló konfliktus árnyékában két nagyhatalom kémei vívják háborújukat az élők és a holtak között. Amikor a brit hírszerzés egyik ügynöke, Rachel White rájön, hogy valaki a szervezetből a szovjeteknek dolgozik, mindent kockára kell tennie, ha le akarja fülelni a kémet. Apró bökkenő, hogy a gyanúsítottat nem pusztán befolyásos emberek védik, hanem valószínűleg már régen nem is él…

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek

>!
GABO, Budapest, 2019
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634067917 · Fordította: Juhász Viktor
>!
GABO, Budapest, 2019
344 oldal · ISBN: 9789634068532 · Fordította: Juhász Viktor

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Rachel White


Most olvassa 5

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Az általam szeretve tisztelt John le Carré, a modern kémregény atyja és anyja egy személyben (és itt most feledkezzünk meg nagyvonalúan romantikus, rovott múltunk Ian Flemingjéről!), egyszer talán (úgy kb. száz év múlva, post mortem) kiadja majd hiteles emlékírásait, „A szellem, aki bejött a hidegről” címmel. Tekintve, hogy kedves szerzőnk örökifjú és hála az örökkévalónak, elpusztíthatatlannak tűnik, ez igenis valós lehetőség.
Nos, ha a jóslat beválik, akkor nyugodtan tekinthetünk majd az Öröknyárra úgy, mint a mester záródolgozatának korai előhírnökére. Hiszen abban a jövőben már nem sokkol majd senkit, hogy közvetlen kapcsolatban állunk a negyedik (éteri) dimenzióval. Olyannyira, hogy alternatív történelmi múltunkba visszatekintve, nem csak a brit titkosszolgálat és az NKVD piszkos játszmáinak valós hátterére derül majd fény, hanem azt is megtudjuk, hogy Vlagyimir Iljics „Jelenvaló” Uljanov isteni nimbuszának farvizén hogyan bontogatja szárnyait egy bizonyos Joszif Dzsugasvili nevű tehetséges szeminarista, szépreményű jövendő tömeggyilkos. Azt is látjuk már, hogy a spanyol forradalmárokat korántsem a Condor légió fenyegeti a leginkább, hanem az ismert asztrálfizikai (az elírás nem a véletlen műve…) törvényszerűségeknek mindenben ellentmondóan, a történelem ezredévei során jobblétre szenderült elhunytak száz és százmiriádjai. S akkor még nem is beszéltünk mindezen fenyegetéseknek a való világban ektoplazmatikus módon bekövetkezhető maniszfesztációjáról. S mindezen döbbenetes huncutságok mellett/alatt/közben szakadatlanul zajlik az agyafúrt kémjátszma (George Smiley haló porában is vigyorog – „nomen est omen”, ugyebár!).

Szóval dübörög a szórakoztatás ezerrel. Amennyire rettegtem Rajaniemi tudományos alapokra épített, vaslogikával megtámogatott, agyzsibbasztó eszmefuttatásaitól (Jean le Flambeur híre), annyira könnyen csúszott ez az éteri (lét?)síkba kacsingató különleges ötletparádé. Azért megjegyzendő, hogy amit a szerző leír az Öröknyárban, az – természetesen a maga által szabott törvényeknek fejet hajtva – tökéletesen logikus és jól követhető, precízen, alaposan felépített világ(ok)ra épül.
Azon túl, hogy egyáltalán megértettem Rajaniemit, az is rendkívül kellemes meglepetést szerzett, hogy mennyire könnyedén elringatott a szerző képzeletének játéka Öröknyárban. Ajánlom ezért minden szórakozni vágyó olvasónak.

8 hozzászólás
Noro >!
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Rajaniemi ismét egy merészen eredeti világgal rukkolt elő, ezúttal dieselpunk, vagyis alternatív 30-as évekbeli alapokon. Miután viktoriánus tudósok bebizonyítják, hogy a túlvilág nem más, mint egy négydimenziós energiastruktúra, a halál nem csak ismert tartománnyá válik, de kiaknázható erőforrás lesz belőle. Minden nagyhatalom felépíti a maga másvilági hídfőállását, és a megfelelő kódok memorizálásával bárki számára biztosítható a túlvilági élet. A médiumok pedig arra is képesek, hogy a negyedik dimenzió energiáit ektoplazmává alakítsák, és félelmetes fegyverek (ektotankok, éterpuskák) formájában vessék be a halandó világban. Ugyanakkor az élet értéke lecsökkent: az orvostudomány nem fejlődik, sokan pedig egyenesen előléptetésnek tekintik, ha átkerülnek egy „túlvilági beosztásba”. Pedig a halálból még itt sincs visszaút.

A történet elsősorban a hidegháborús kémregényekből merít. A brit és a szovjet hírszerzés a spanyol polgárháború leple alatt csap össze egymással a létezés mindkét síkján. A szovjetek azonban nem csak egy új politikai rendszert, de egy újfajta túlvilágot is propagálnak. Mert Lenin él és élni fog, szelleme pedig magába olvaszt minden elhunyt elvtársat a kommunizmus nevében. Ez a milliókból összeolvadt szuper-entitás áll szemben a brit elhárítás némiképp ódivatú módszereivel, amelynek még egy női ügynök elfogadása is gondot jelent.

Érdemes megjegyezni két dolgot: egyrészt a regény logikája legalább olyan közel áll a sci-fihez, mint a fantasyhez, hiszen a szerző matematikai alapossággal alkotta meg a túlvilág e modelljét. Másrészt viszont zseniális háttér-elemei nem nyomják el annyira a történetet, mint az a Kvantumtolvaj-trilógiára jellemző. Vagyis a könyv könnyebben feldolgozható és követhető, bár első fantasynek azért továbbra sem ideális. Vájtfülűek ugyanakkor megtalálhatják benne a nekik szánt apró nyalánkságokat, mint a négydimenziós adattárolás eleganciája vagy az ektoplazma-technológia zsigeri morbiditása.

A narráció nagyon jól megoldott: felváltva látjuk az élő kémelhárító és a halott kettős ügynök szemein keresztül a történteket, és fokozatosan ismerjük meg mindkettejük mélyebb motivációit. Bár nagy lélekbúvárkodásba ez a mozgalmas 340 oldal nem megy bele, de kapunk elgondolkodtató részleteket arról, hogyan is változtatta meg az étertechnológia a halál felfogását, és ezen keresztül az élet értelmezését is. Megjelennek a jó alternatív történelem kihagyhatatlan elemei, az átdolgozott történelmi személyek is. (A brit miniszterelnök neve ne zavarjon meg, igen, ez ő :) spoiler Végül még annyit, hogy a sztori tulajdonképpen folytatható lenne spoiler, de szerintem teljesen érthető, hogy ebben a formában miért itt van vége a regénynek.

1 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Huh, ez érdekes volt. És teljesen más, mint a Kvantumtolvaj. Könnyebben érthető, egyszerűbb cselekmény, bár elég abszurd. Fura ízlése van az írónak. Ritkán olvasok kémregényeket, nem állnak közel hozzám, épp ezért nehezen rázódtam bele a történetbe. Számomra a könyv felétől kezdett érdekes lenni. Nem volt rossz a csavar benne, reméltem, hogy lesz valami plusz.
Végülis egyszer ezt is el lehet olvasni.

ViraMors P>!
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Öröknyárban nem volt teljesen veszélytelen álmodni, mert a formálható éterből bármikor rémálmok foganhattak meg.

Ha az örökkévalóságot vesszük, és nem határtalan temporális időtartamot értünk alatta, hanem időtlenséget, akkor az öröklét azoknak a kiváltsága, akik a jelenben élnek.

Kellett egy kis idő, mondjuk olyan 50-70 oldal, mire beletörődtem, hogy ebben a könyvben nem azt a zsongó kavalkádot kapjuk, mint a Jean le Flambeur trilógiában. Addigra többé-kevésbé sikerült összebarátkoznom a könyv világával, még ha a történettel és a szereplőkkel nem is.
Maga a világ nagyon megfogott. A négydimenziós túlvilág felfedezése és felhasználása*, a holtak viselkedése, a kommunikáció holtak és élők között… megannyi izgalmas, remek ötlet. A történet sem lett volna rossz, némi kémjátszma itt, kettős ügynök ott, dráma és halál amott, ha a két főszereplőt meg tudom kedvelni. Peter elég ellentmondásos volt és sem ő, sem Rachel nem kapott igazi mélységet. Egyik-másik kisebb szereplő messze érdekesebbnek tűnt, mint ők ketten együttvéve. Nem nagyon tudom eldönteni, hogy a végkifejletet olvasva azért került el a hűha érzés, mert tényleg gyengére sikerült, vagy csak azért, mert a szereplők miatt nem tudott meghatni.
Végeredményben az Öröknyár kellemes olvasmány, de Rajaniemi tud – és írt is – ennél jobbat. Valahogy az az érzésem, hogy a sztori és a szereplők csak az alibit szolgáltatták ahhoz, hogy eljátszadozhasson a világával.

*nem igazán érzem találónak a „gyarmatosítás” szót arra, ami történik, de lehet, hogy velem van a baj.

2 hozzászólás
pat P>!
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Ambivalens élmény volt ez a könyv, de alapvetően nagyrabecsülésem, és lényegileg imádtam. Bizonyos szempontokból.

A világépítés, az tökéletes. Nincs túltolva, túlrészletezve, időnként csak futó utalásokból szerzünk tudomást a dolgokról, de a figyelmes olvasó számára egy csoda: részletes, átgondolt, logikus, szellemes. Biztos vagyok benne, hogy Rajanieminek egy stóc jegyzete van otthon róla (na jó, egy hatalmas mappa a gépén), és minden kis részlet hátterét órákig tudná mesélni, ha rákérdeznék.
A humor szót kissé óvatosan használom a regénnyel kapcsolatban – szerintem van neki valami olyasmije, de háromrészes öltönyt hord nyakkendővel, London tipikus októberi fényei adják a megvilágítását, viszont ellenben legalább négy dimenziója van. Mindenesetre, az eszkatológia ornitológiai vonatkozásain még napok múlva is fel-felkuncogtam.
És tudom, a karakterek nem valami nagyon nagy számok (tetszőleges háttér elé pozicionált kémregény esetében persze nem is szériatartozék a színes, szélesvásznú jellemábrázolás), de nekem most nagyon rendben voltak. Kevés karakterrel találtam mostanában annyi kapcsolódási pontot, mint most Rachel White-tal és bizony még Peter problémái között is volt egy-két olyan, ami komolyan megmozgatott.
Stílus, fordítás, minden abszolút rendben volt.

Csak hát az a történet… Hogy engem ez a politikás-kémes mászkálódás most mennyire nem bírt lekötni és érdekelni, arra gyakorlatilag nincsenek is szavak. Volt, hogy a cselekményesebb részeknél oldalakat olvastam el úgy, hogy a leghalványabb emléknyomom sem maradt arról, mit is olvastam. Ez nyilván az én befogadó oldali hibám, de azért kicsit rányomja a bélyegét a szubjktív olvasmányélményre. Sajnos.

9 hozzászólás
meseanyu P>!
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Nagyon izgalmas alapötlet (szerintem sokunkat foglalkoztat a túlvilág), és ezt a szerző szépen fel is építette, alternatív történelemmel és steampunkkal fűszerezte, úgyhogy kellemes olvasmány lett belőle. Kicsit többet vártam hangulatilag, az dobott volna még rajta, de így is határozottan élvezetes volt.

csartak P>!
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Zseniális ötletkavalkád az alapötlet, a háttérvilág, viszont ez a kémkedős történet nem az én világom, nehezen tartottam fenn az érdeklődésemet.

2 hozzászólás
Fallen_Angel P>!
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Rajaniemi egy kémtörténet köré szőtt olyan világot, aminek az ötlete már a fülszöveget olvasva felkeltette az érdeklődésemet. Aztán megláttam, hogy kinek ajánlja a könyvet és nem tudom, hogy okkal, vagy ok nélkül, de azóta kicsit másként látom az egészet.
Ebben az alternatív, harmincas évekbeli világban a halál már nem a végleges búcsút, az elmúlást jeleni. Az elhunytakkal továbbra is tartható a kapcsolat, visszajöhetnek, kommunikálhatnak, élhetik a túlvilági életet Öröknyárban. A főszereplőnk a brit hírszerzésnek dolgozó Rachel élőkkel és holtakkal is kapcsolatba kerül, miközben egy nemzetközi konfliktust próbál megakadályozni.

A szerző zsenialitása ebben a könyvében is kiütközött, mert a fantasy/alternatív történelem címke ellenére kicsit sci-fi izű a történet és jócskán bukkannak fel olyan elemek, amik jól kigondolt, tudományos háttérre utalnak (legalábbis az egyszeri olvasó számára).
Díjazom az alapötlet egyediségét, a könyv világának a kidolgozottságát, maga a kémtörténet viszont nem annyira kötött le. Ha nincs Öröknyár és a médiumok, az ektofon és a szellempáncél, akkor ennél jóval kevesebb csillagot adtam volna.

2 hozzászólás
kvzs P>!
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy ez a könyv a klasszikus hidegháborús kémregényk és a viktoriánus Anglia paródiája egyben, Rajaniemi módra. Néhány helyen ugyanis annyira túl van tolva a kémesdi, a titkolózás és a mindenki gyanús dolog, hogy nem tudtam rajta nem röhögni.
Emellett persze kedvenc finn szupersztárunk kőkemény társadalmi és politikai kérdéseket is feszeget. Mi lesz ugyanis a motiváció bármire, ha tudjuk, hogy a halál nem a vég? Ha minden magas pozíció foglalt jóóóóóóó hosszú időre előre? Ha az orvostudománynak csak annyi a dolga, hogy könnyűvé tegye az átkelést? Vagy éppen mi az érdeke egy birodalomnak, ha belenyúlkál más ország politikájába? Ja, és ott van még a nemi szrerpek kérdése is, amibt szintén felvillant a történet….
Ha nem lett volna ez a mélység a bámulatos ötletkavalkád mögött, akkor valószínűleg nem élveztem volna ennyire a könyvet, így viszont nagyon szórakoztató, üdítő színfolt volt.

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Ez a történet szerintem egy nagy marhaság volt, de azért mégis tetszett egy kicsit.
Az elején nem nagyon értettem, hogy mi történik, hogy melyik szereplő hús-vér ember és melyik szellem.
Öröknyár a szellemek lakóhelye volt, egy párhuzamos világ, de csak azok a szellemek élhettek viszonylagosan valós életet, akiknek jegyük volt oda. Akiknek nem volt, azok is oda kerültek, de minden elfelejtettek és kifakulva lézengtek az utcákon, míg teljesen meg nem szűntek. Szóval érdekes teória volt a halál utáni életről.
Amúgy érdekes volt az alternatív történelmi vonulat, valós történelmi személyek neveinek felhasználásával, és az 1930-as évek idejéből kifacsart történelmi eseményekkel.
Szóval egynek elment, és tulajdonképpen a szép borító keltette fel az érdeklődésemet a könyv iránt.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

gesztenye63 P>!

Amikor minden, ami vagyok és voltam, örökre kifakul a létezésből, remélem, hogy az utolsó érzésem a büszkeség lesz, amiért a fiamnak nevezhetem.

273. oldal

ViraMors P>!

Mindig arról álmodtam, hogy egyszer az emberiség apró-cseprő problémáin túlmutató kérdésekkel is foglalkozhatok.

204. oldal

3 hozzászólás
ViraMors P>!

Ha távol akarod tartani a sajtót egy valódi sztoritól, gondolta, adjál nekik valami jobbat.

14. oldal

NewL P>!

– Butaság. A halált sohasem tapasztalhatjuk meg. A halál nem az élet egyik eseménye. Ha az örökkévalóságot vesszük, és nem határtalan temporális időtartamot értünk alatta, hanem időtlenséget, akkor az öröklét azoknak a kiváltsága, akik a jelenben élnek.

Riszperidon P>!

Rachel White kicsapta a bérkocsi ajtaját, bankjegyet nyomott a sofőr kezébe, és kiugrott a szakadó esőbe.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Rachel White
Dávidmoly P>!

Rachel arra számított, hogy düledező papírkupacokkal teli termeken sétálnak majd át, helyette viszont makulátlan tisztaság fogadta, ahol rendezett sorokban álló iratszekrények álltak.
– Lehet, hogy hanyag és részeges ember vagyok – mondta az ezredes –, de a könyvtárosi hivatást nagyon komolyan veszem.

244. oldal, Tizennyolcadik fejezet: Beetetés

3 hozzászólás
Riszperidon P>!

Miközben aludt, a padlón összegyűlt némi gondolatpelyva. Öröknyárban nem volt teljesen veszélytelen álmodni., mert a formálható éterből bármikor rémálmok foganhattak meg. Ezúttal Peter tudatalattija ártalmatlannak tűnő holmikat szült: egy absztrakt, spirálforma szalagot, pár döglött, fehér szárnyú molylepkét és egy játékkatonát.

65. oldal

ViraMors P>!

– Nagyon cinikus hangulatban van.
– Cinikus természetem van. Foglalkozási ártalom.

NewL P>!

A hírszerzés számos egykori gyarmati katonatisztet foglalkoztatott, akik dühítő érzéketlenséggel álltak a szakma minden olyan aspektusához, amelyhez sem torpedónaszádok, sem sétapálcába rejtett tőrkardok nem kellettek.

Dávidmoly P>!

A legtöbb szigorúan titkos megbeszélés, amelyen Peter Bloom részt vett a pályafutása során, egy kívülálló számára elképesztően unalmasnak tűnt volna. Senki sem emelte fel a hangját, mindenki alaposan mérlegelte a tényeket, az egész annyira volt szenvedélyes és izgalmas, mint egy biztosítási cég kedd reggeli értekezlete.
Az ibériai helyzet különleges bizottságának második gyűlése egyáltalán nem emlékeztetett ezekre.

201. oldal, Tizennegyedik fejezet: Záróvizsga


Hasonló könyvek címkék alapján

Ashley Carrigan: Halál és Gloria
Csurgó Csaba: Kukoricza
Paul Willems: A hattyú krónikája
Dan Abnett: Triumff
Robert Jackson Bennett: Csodák városa
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció
Karen Chance: Holdvadász
Jeaniene Frost: Sírig hű szerelmed
Victoria Schwab: Az Archívum
Amanda Stevens: A birodalom