Öröknyár 17 csillagozás

Hannu Rajaniemi: Öröknyár

A Brit Birodalom felfedezte és sikeresen gyarmatosította a túlvilágot, így az 1930-as évek Európájában a halál már régóta nem a rettegett vég. A britek éteri fővárosa, Öröknyár minden elhunyt alattvalót szívesen lát, azonban másvilági egyeduralmukat komolyan fenyegeti a bezárkózó, egyre erősebb Szovjetunió, amely saját istent teremtett.

A fokozatosan elvaduló konfliktus árnyékában két nagyhatalom kémei vívják háborújukat az élők és a holtak között. Amikor a brit hírszerzés egyik ügynöke, Rachel White rájön, hogy valaki a szervezetből a szovjeteknek dolgozik, mindent kockára kell tennie, ha le akarja fülelni a kémet. Apró bökkenő, hogy a gyanúsítottat nem pusztán befolyásos emberek védik, hanem valószínűleg már régen nem is él…

Eredeti mű: Hannu Rajaniemi: Summerland

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek

>!
GABO, Budapest, 2019
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634067917 · Fordította: Juhász Viktor
>!
GABO, Budapest, 2019
344 oldal · ISBN: 9789634068532 · Fordította: Juhász Viktor

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Rachel White


Most olvassa 3

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 100

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Noro 
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Rajaniemi ismét egy merészen eredeti világgal rukkolt elő, ezúttal dieselpunk, vagyis alternatív 30-as évekbeli alapokon. Miután viktoriánus tudósok bebizonyítják, hogy a túlvilág nem más, mint egy négydimenziós energiastruktúra, a halál nem csak ismert tartománnyá válik, de kiaknázható erőforrás lesz belőle. Minden nagyhatalom felépíti a maga másvilági hídfőállását, és a megfelelő kódok memorizálásával bárki számára biztosítható a túlvilági élet. A médiumok pedig arra is képesek, hogy a negyedik dimenzió energiáit ektoplazmává alakítsák, és félelmetes fegyverek (ektotankok, éterpuskák) formájában vessék be a halandó világban. Ugyanakkor az élet értéke lecsökkent: az orvostudomány nem fejlődik, sokan pedig egyenesen előléptetésnek tekintik, ha átkerülnek egy „túlvilági beosztásba”. Pedig a halálból még itt sincs visszaút.

A történet elsősorban a hidegháborús kémregényekből merít. A brit és a szovjet hírszerzés a spanyol polgárháború leple alatt csap össze egymással a létezés mindkét síkján. A szovjetek azonban nem csak egy új politikai rendszert, de egy újfajta túlvilágot is propagálnak. Mert Lenin él és élni fog, szelleme pedig magába olvaszt minden elhunyt elvtársat a kommunizmus nevében. Ez a milliókból összeolvadt szuper-entitás áll szemben a brit elhárítás némiképp ódivatú módszereivel, amelynek még egy női ügynök elfogadása is gondot jelent.

Érdemes megjegyezni két dolgot: egyrészt a regény logikája legalább olyan közel áll a sci-fihez, mint a fantasyhez, hiszen a szerző matematikai alapossággal alkotta meg a túlvilág e modelljét. Másrészt viszont zseniális háttér-elemei nem nyomják el annyira a történetet, mint az a Kvantumtolvaj-trilógiára jellemző. Vagyis a könyv könnyebben feldolgozható és követhető, bár első fantasynek azért továbbra sem ideális. Vájtfülűek ugyanakkor megtalálhatják benne a nekik szánt apró nyalánkságokat, mint a négydimenziós adattárolás eleganciája vagy az ektoplazma-technológia zsigeri morbiditása.

A narráció nagyon jól megoldott: felváltva látjuk az élő kémelhárító és a halott kettős ügynök szemein keresztül a történteket, és fokozatosan ismerjük meg mindkettejük mélyebb motivációit. Bár nagy lélekbúvárkodásba ez a mozgalmas 340 oldal nem megy bele, de kapunk elgondolkodtató részleteket arról, hogyan is változtatta meg az étertechnológia a halál felfogását, és ezen keresztül az élet értelmezését is. Megjelennek a jó alternatív történelem kihagyhatatlan elemei, az átdolgozott történelmi személyek is. (A brit miniszterelnök neve ne zavarjon meg, igen, ez ő :) spoiler Végül még annyit, hogy a sztori tulajdonképpen folytatható lenne spoiler, de szerintem teljesen érthető, hogy ebben a formában miért itt van vége a regénynek.

1 hozzászólás
>!
ViraMors P
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Öröknyárban nem volt teljesen veszélytelen álmodni, mert a formálható éterből bármikor rémálmok foganhattak meg.

Ha az örökkévalóságot vesszük, és nem határtalan temporális időtartamot értünk alatta, hanem időtlenséget, akkor az öröklét azoknak a kiváltsága, akik a jelenben élnek.

Kellett egy kis idő, mondjuk olyan 50-70 oldal, mire beletörődtem, hogy ebben a könyvben nem azt a zsongó kavalkádot kapjuk, mint a Jean le Flambeur trilógiában. Addigra többé-kevésbé sikerült összebarátkoznom a könyv világával, még ha a történettel és a szereplőkkel nem is.
Maga a világ nagyon megfogott. A négydimenziós túlvilág felfedezése és felhasználása*, a holtak viselkedése, a kommunikáció holtak és élők között… megannyi izgalmas, remek ötlet. A történet sem lett volna rossz, némi kémjátszma itt, kettős ügynök ott, dráma és halál amott, ha a két főszereplőt meg tudom kedvelni. Peter elég ellentmondásos volt és sem ő, sem Rachel nem kapott igazi mélységet. Egyik-másik kisebb szereplő messze érdekesebbnek tűnt, mint ők ketten együttvéve. Nem nagyon tudom eldönteni, hogy a végkifejletet olvasva azért került el a hűha érzés, mert tényleg gyengére sikerült, vagy csak azért, mert a szereplők miatt nem tudott meghatni.
Végeredményben az Öröknyár kellemes olvasmány, de Rajaniemi tud – és írt is – ennél jobbat. Valahogy az az érzésem, hogy a sztori és a szereplők csak az alibit szolgáltatták ahhoz, hogy eljátszadozhasson a világával.

*nem igazán érzem találónak a „gyarmatosítás” szót arra, ami történik, de lehet, hogy velem van a baj.

2 hozzászólás
>!
csartak MP
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Zseniális ötletkavalkád az alapötlet, a háttérvilág, viszont ez a kémkedős történet nem az én világom, nehezen tartottam fenn az érdeklődésemet.

2 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Rajaniemi egy kémtörténet köré szőtt olyan világot, aminek az ötlete már a fülszöveget olvasva felkeltette az érdeklődésemet. Aztán megláttam, hogy kinek ajánlja a könyvet és nem tudom, hogy okkal, vagy ok nélkül, de azóta kicsit másként látom az egészet.
Ebben az alternatív, harmincas évekbeli világban a halál már nem a végleges búcsút, az elmúlást jeleni. Az elhunytakkal továbbra is tartható a kapcsolat, visszajöhetnek, kommunikálhatnak, élhetik a túlvilági életet Öröknyárban. A főszereplőnk a brit hírszerzésnek dolgozó Rachel élőkkel és holtakkal is kapcsolatba kerül, miközben egy nemzetközi konfliktust próbál megakadályozni.

A szerző zsenialitása ebben a könyvében is kiütközött, mert a fantasy/alternatív történelem címke ellenére kicsit sci-fi izű a történet és jócskán bukkannak fel olyan elemek, amik jól kigondolt, tudományos háttérre utalnak (legalábbis az egyszeri olvasó számára).
Díjazom az alapötlet egyediségét, a könyv világának a kidolgozottságát, maga a kémtörténet viszont nem annyira kötött le. Ha nincs Öröknyár és a médiumok, az ektofon és a szellempáncél, akkor ennél jóval kevesebb csillagot adtam volna.

2 hozzászólás
>!
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Ez a történet szerintem egy nagy marhaság volt, de azért mégis tetszett egy kicsit.
Az elején nem nagyon értettem, hogy mi történik, hogy melyik szereplő hús-vér ember és melyik szellem.
Öröknyár a szellemek lakóhelye volt, egy párhuzamos világ, de csak azok a szellemek élhettek viszonylagosan valós életet, akiknek jegyük volt oda. Akiknek nem volt, azok is oda kerültek, de minden elfelejtettek és kifakulva lézengtek az utcákon, míg teljesen meg nem szűntek. Szóval érdekes teória volt a halál utáni életről.
Amúgy érdekes volt az alternatív történelmi vonulat, valós történelmi személyek neveinek felhasználásával, és az 1930-as évek idejéből kifacsart történelmi eseményekkel.
Szóval egynek elment, és tulajdonképpen a szép borító keltette fel az érdeklődésemet a könyv iránt.

2 hozzászólás
>!
Zsoofia
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

A szerző korábbi munkájához, a Kvantumtolvajhoz képest egy határozottan érthetőbb darab, viszont nem vesztett sokat a megszokott világba vetett mélységből. Ezt szolidan meghintették egy kis filozófiával arról, hogy a halál teszi értékessé az életet, és mégis mennyire kétségbeesetten kapaszkodik mindenki a halál utáni élet koncepciójába (és hogy sorvad el ezek mellett a gyógyszerkutatás, például). Nem is lenne ember az ember, ha a kiaknázható erőforrásokat nem alapból a hadseregbe próbálná invesztálni. Lenyűgözött a világ aprólékossága, és ha nem lett volna olyan csapnivalóan értelmetlen Peter Bloom motivációja, simán szórtam volna neki az öt csillagot. Rachel viszi messze a hátán az egész könyvet a motivációjával (ami néha egy kicsit szájbarágósra sikerült) és a kétségbeesettségével. Ha a történet vége egy kicsit jobban meggyőz, hogy a történetnek itt kell végetérnie, boldogabb lettem volna. spoiler

A kötet célközönsége elég limitált, ugyanis az igazi mély karakterdrámát nélkülöző, cselekménycentrikus kémkrimit olvasók körében lehetne népszerű, hogyha az ember mögött van egy év aktív fantasztikum. Minimum.

>!
Dávidmoly
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Azt hitték, a szovjet népnek Istenre van szüksége, ezért építettek nekik egy elektromos istenséget. Mostanra pedig mindenhol ott vannak a kis Kripták, az isten mindent látó Szemei. Szigorúbb atya, mint a cár valaha volt. És ha meghalunk, eggyé válunk vele.
*
A szélmalom, amit célba vet, nagyon magas, nagyon öreg és nagyon angol… úgy hívják, hogy kiváltság.
*
Egy élő madár fontosabb a halott kémeknél.
*
Nem tartom gyávának. Szerintem teljesen őrült, de ez dicsőséges téboly.
*
Milyen világot szeretne? Ahol létezik halál, vagy ahol nem?

A pozitívumok: A négydimenziós túlvilág abszolút telitalálat, nagyon érdekes volt, ugyanakkor könnyebben átlátható, mint a Jean le Flambeur-trilógia világa. A bemutatott technológiák kellően egyediek és logikusak, az alkalmazásuk pedig (többé-kevésbé) következetese. Nagyon tetszett, hogy a kémek (a cselekmény döntő részében) tényleg kémkednek, és nem ütlegelik egymást információszerzés címén. A mellékkarakterek zseniálisak, a kedvencem Max Chevalier, a híres természetbúvár és kémmester, aki történetesen halott, de ez itt szerencsére nem jelent semmit. A magyar kiadás szövege jól olvasható, még a kézírásos hatású részeknél is, és egy-két sutább megfogalmazástól eltekintve elégedett voltam vele.
A negatívumok: A két főszereplővel nem sikerült tartósan közös hullámhosszra kerülnöm: Rachellel még csak-csak, de Petert nem igazán sikerült megértem. spoiler A megoldás spoiler szerintem gagyi kevés. Őszintén szólva nem úgy tűnt számomra, hogy a túlvilág gyarmatosítása sokat használt volna az emberiségnek, spoiler. Összességében valahogy hiányzik a szövegből behúzó erő, amitől igazán érdekelni tudna A magyar kiadás borítója ugyan nem kifejezetten csúnya, de bizarr módon véletlenszerű (a megfejtések várjuk a szerkesztőségbe).
Négy ektotank az ötből.

>!
Carsus_the_odd_one
Hannu Rajaniemi: Öröknyár

Tegnap este, miután befejeztem a könyvet hosszan elgondolkoztam rajta, hogy mit is írok majd róla, és hány csillagra értékelem? Merthogy ez volt az idei évben az eddigi leggyengébb olvasmányom az biztos.
Valőszínűleg amikor kiválasztottam, a borító és a rajta szereplő hívószavak hipnotizáltak picit, mert hát Lovecraft és Hichkcock két elég erős név; Ilyenek hallatán feszültséget és a megfoghatatlan félemek megelevenedését várja az ember. Hiába vártam őket.
A könyv alapötlete ennek ellenére egészen egyedi. A túlvilági társadalomba, Öröknyár városában vígan éldegélő holtak, – akik időnként, médiumok testét kibérelve visszatérnek a való világba ügyeket intézi és mulatozni – elképzlése egészen szórakoztató. A 30as évek kissé noir hangulatú valóvilága mellé így kapunk egy színes vízóhalomként lefestett túlvilágot, aminek lakói bizonyos technikai felszerelések révén hétköznapi kapcsolatban állnak az élők világával. Az emberiség kisismerte a halált; Az ismeretlentől való félelemnek ezzel befellegzett sőt inkább nevetségessé tétetett, amikor az évtizedek óta elhunyt édesanyád felhív ektofonon, hogy vegyél gumicsizmát mert a BBC esőt mondott.
A történet kissé döcögősen indult, de a kötelező bemutatkozó körök után elindult a nyomozás a brit hírszerzés sorai közé befurakodott orosz kém után. A szálak magasra vezetnek, a főszereplőnek, Rachel White nyomozónőnek minden (luz)követ meg kell mozgatnia, ha el akarja csípni a kémet akit úgy tűnik a Nyári udvar legfelsőbb körei védelmeznek.
Aki szereti a kémregény műfaját, annak érdekes és szórakoztató lehet az Öröknyár, én viszont merőben mást vártam a könyvtől.


Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

Mindig arról álmodtam, hogy egyszer az emberiség apró-cseprő problémáin túlmutató kérdésekkel is foglalkozhatok.

204. oldal

3 hozzászólás
>!
ViraMors P

Ha távol akarod tartani a sajtót egy valódi sztoritól, gondolta, adjál nekik valami jobbat.

14. oldal

>!
Riszperidon P

Rachel White kicsapta a bérkocsi ajtaját, bankjegyet nyomott a sofőr kezébe, és kiugrott a szakadó esőbe.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Rachel White
>!
Riszperidon P

Miközben aludt, a padlón összegyűlt némi gondolatpelyva. Öröknyárban nem volt teljesen veszélytelen álmodni., mert a formálható éterből bármikor rémálmok foganhattak meg. Ezúttal Peter tudatalattija ártalmatlannak tűnő holmikat szült: egy absztrakt, spirálforma szalagot, pár döglött, fehér szárnyú molylepkét és egy játékkatonát.

65. oldal

>!
ViraMors P

– Nagyon cinikus hangulatban van.
– Cinikus természetem van. Foglalkozási ártalom.

>!
Dávidmoly

Rachel arra számított, hogy düledező papírkupacokkal teli termeken sétálnak majd át, helyette viszont makulátlan tisztaság fogadta, ahol rendezett sorokban álló iratszekrények álltak.
– Lehet, hogy hanyag és részeges ember vagyok – mondta az ezredes –, de a könyvtárosi hivatást nagyon komolyan veszem.

244. oldal, Tizennyolcadik fejezet: Beetetés

3 hozzászólás
>!
NewL P

– Butaság. A halált sohasem tapasztalhatjuk meg. A halál nem az élet egyik eseménye. Ha az örökkévalóságot vesszük, és nem határtalan temporális időtartamot értünk alatta, hanem időtlenséget, akkor az öröklét azoknak a kiváltsága, akik a jelenben élnek.

>!
NewL P

A hírszerzés számos egykori gyarmati katonatisztet foglalkoztatott, akik dühítő érzéketlenséggel álltak a szakma minden olyan aspektusához, amelyhez sem torpedónaszádok, sem sétapálcába rejtett tőrkardok nem kellettek.

>!
Dávidmoly

És valószínűleg Bloom sem ismerte őt. Végtére is csak pár órát töltöttek együtt különböző alkalmakkor, és udvariasan hazudoztak egymásnak, még akkor is, ha a hazugságok többsége igaz volt.

293. oldal, Huszonegyedik fejezet: Összejövetel az Alba Klubban

>!
Dávidmoly

Rachelnek most először tűnt fel, hogy az ektoplazma nem fehér, hanem a szivárvány összes egymásba olvadó színéből áll, nem is beszélve azokról az árnyalatokról, amelyeknek a nevét sem tudta.

329. oldal, Huszonharmadik fejezet: Alvilági kórház


Hasonló könyvek címkék alapján

Ashley Carrigan: Halál és Gloria
Csurgó Csaba: Kukoricza
Paul Willems: A hattyú krónikája
Dan Abnett: Triumff
Robert Jackson Bennett: Csodák városa
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció
Karen Chance: Holdvadász
Jeaniene Frost: Sírig hű szerelmed
Victoria Schwab: Az Archívum
Amanda Stevens: A birodalom