Kvantumtolvaj (Jean le Flambeur 1.) 257 csillagozás

Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jean le Flambeur kifinomult úriember és fondorlatos mestertolvaj, aki gondolatokat, ékszereket és titkokat lovasít meg a jövőbeli Naprendszer egzotikusan különc társadalmaiban. Élő legenda, aki egyszer mégis rajtaveszt, és utána hosszú időn át egy virtuális börtönben kénytelen saját másolataival halálos párbajokat vívni.
Egészen addig, amíg egy titokzatos lány és még rejtélyesebb megbízója ki nem szabadítja… azonban a jótettnek ára is van, és ezzel kezdetét veszi Jean le Flambeur eddig legnagyobbnak ígérkező kalandja. Irány a Mars, ahol egy vándorló városban egyszerre kell felkutatnia régi önmagát és kicseleznie egy zseniális ifjú mesterdetektívet, a tét pedig sokkal nagyobb, mint elsőre azt bárki gondolná.

Eredeti mű: Hannu Rajaniemi: The Quantum Thief

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Ad Astra, Budapest, 2012
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229046 · Fordította: Juhász Viktor

Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Jean le Flambeur · Mieli · Christian Unruh · Csizmás Kandúr · Isidore Beautrelet · Pixil

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Mars


Kedvencelte 38

Most olvassa 6

Várólistára tette 259

Kívánságlistára tette 115

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

A Jean le Flambeur sorozat a posztmodern a sci-fi irodalmon belül.

Bár a prekoncepcióim szerint egy hard-SF-t kellett volna olvasnom, de ez a könyv annak ellenére sem az, hogy az írója matematikus, akinek nyilván a kisujjában van az egész kvantumelmélet, nem csupán annak matematikai alapjaival, de az interdiszciplinaritás jegyében a fizikai kiterjesztésekkel is.

A regény a rengeteg – a könyv harmadán túljutva már nagyjából megfejthető tartalmú – jövőbeni fogalommal operál, ami elég kemény feladattá teszi az olvasást, de a hozzám hasonló egyszeri olvasó szerintem nem azért akarja majd újraolvasni a regényt, hogy letisztázott fogalmi háttér miatt meg is értse, hogy miről szól a könyv, hanem a történet miatt.

Fontos persze, hogy a gogolok, a zoku vagy a gevulot fogalmát helyén kezelve érthetővé váljon néhány finomság a regény elejéről is, de szerintem sokkal fontosabb, hogy egy újraolvasásnál kerülhet helyre pár olyan utalás, ami a cselekményt és a főszereplő múltját érinti és független a techno-szlengtől.

Rajaniemi ugyanis posztmodern módon játszadozik két dologgal.
Egyrészt a regényének kerete és stílusa, a cselekmény elemei a klasszikus XIX. századi francia kalandortörténetekre reflektálnak. Nem véletlen, hogy a főszereplő számtalan név- és személyiség variánsa mind-mind a mestertolvaj Arsène Lupinre utal.
Nekem olvasás közben a történet hangulata nem egy legújabb hullámos SF-et idézett, hanem ezeket a néhol határozottan gótikus hangulatú történeteket*.

És itt lép be a másik olyan motívum, az identitáskeresés, ami miatt az egyébként is modern poszthumán SF megint nagyot nőtt a szememben.
A főhős a történet során végig a saját identitásának felkutatásáért küzd, amelynek során sokszorosan is szembe kell néznie magával.
S ahogy ezt megteszi, az néha érzésem szerint több mint ironikus.

* Többek között sok olyan jelenet volt, amely a horrorba hajló Vidocq c. filmet idézte fel.

10 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Mivel szeretem a műfajt egész jól elszórakoztatott a könyv, de azt hiszem, egy kicsit jártasabbnak kellene lennem a fizikában ahhoz, hogy igazán élvezni tudjam. Szerencsére a rengeteg idegen kifejezés mellett a könyvnek volt tartalma, egy igazi kaland, ami két szálon futott. Míg a megszöktetett tolvaj az adósságát próbálja ledolgozni ebben a furcsa marsi városban, addig egy fiatal egyetemista, egy hobbidetektív a helyi igazságosztóknak segít rejtélyeket megoldani. Alkalmanként teljessen beszippantott a sztori, mert izgalomban nem volt hiány, hogy aztán egyes elemeivel megint fejtörést okozzon. A vége nem is egy csavart tartalmaz, hanem egy egész csokrot. Haladó szintű sci-fi rajongóknak ajánlom.

6 hozzászólás
>!
ViraMors P
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

spoiler

Rajaniemi egy zseni. Az, hogy valaki annyira élvezetesen tud írni, hogy még azt is elnézem neki, hogy a könyv első harmadában olyan mennyiségű számomra ismeretlen kifejezéssel dobálózik, hogy minden ujjamra jut néhány, ezért csak sejtem, hogy mit is olvasok, egyértelműen azt jelenti, hogy zseni.
Szuperlatívuszokban szeretnék zengeni a könyvről, de nem igazán találom a szavakat. Lenyűgöző, de megfoghatatlan, ezt olvasni kell, nem magyarázni. Aztán újra elolvasni, legalább még egyszer, amikor már az elején is lesz némi esélyem megérteni, hogy mi, merre, mennyi… Összetett könyv, nagyon oda kell figyelni olvasás közben, a stílusa viszont egyszerűen remek, szabályosan olvastatja magát.
Tolvajtörténet, ami titkolatlanul merít Maurice Leblanc: Arsène Lupin történeteiből, némi Sherlock-kal, játékelmélettel, pár Aliz Csodaországban/Tükörországban áthallással. Egy zseniálisan felépített és bemutatott világ, sokrétű, élvezetes történettel, remek karakterekkel. Élveztem az első oldaltól az utolsóig, leírhatatlanul jól esett belemerülni ebbe a hömpölygő kvantumkavalkádba. És sejtem, hogy amit leírtam, rémségesen kuszának hathat, de egyelőre nem tudom jobban összeszedni, mennyire lenyűgözött a könyv, mennyire hatott rám.
Olvassátok el. Érdemes!

27 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Mottó: Ha majd transzhumán entitás leszek, és ki kell választanom, kinek az agyában tárolt információkat akarom feltölteni a virtuális tudatomba, Rajaniemi az esélyesek között fog szerepelni. És élvezni fogom.*
@pat

Hardcore sci-fi poszthumán, cyberpunk világban, az elején egy szót sem értettem belőle, csak drukkoltam, hogy a főhős megússza, olyan volt mint egy akciófilm, halálos párbaj a Dilemmabörtönben.
Aztán szépen lassan letisztult, jöttek az információk, okosan adagolva, tudományos jövő**, posztmodern kalandozás***, jutott idő lírai közjátékokra is, miközben kinyílt a világ, mindig újabb és újabb körökön keresztül, de a kíváncsiság és a feszültség kitartott egészen a csúcspontig, ami talán kissé összecsapott, jócskán maradt elvarratlan szál is, de nem baj.
Jól szórakoztam, érdekel a folytatás, szeretem a tudományos-fantasztikus ponyvát.

Ja, és imádtam az oroszos elnevezéseit: gogolok, fjodorovok, Szobornoszt, meg a többit is: pellegrini, arkhón, cádik, gevulot, zoku, hallgatagok.

* @pat értékelése: http://moly.hu/ertekelesek/946601
** lásd erről @hispan értékelését: http://moly.hu/ertekelesek/1831668
*** lásd erről @vicomte értékelését: http://moly.hu/ertekelesek/1351236

1 hozzászólás
>!
Riszperidon P
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Kész, csillagos ötös, levett a lábamról teljes mértékben.
Most kezdek ismerkedni a sci-fivel. Eddig ennél azért „lazábbakat” olvastam, egy ideig halogattam is a könyvet, mondom, még hátha túl nagy falat lenne, és esetleg a felét sem érteném, aztán félbehagyva végezné valahol a könyv.
De nem. Rajaniemi világa 20 perc alatt olyan szinten magába szippantott, hogy teljesen beleszerelmesedtem. Emlékszem, még elalvás előtt is félig ott voltam, és azon pörgött az agyam, hogy te jó ég, micsoda jövőkép! Oké, azt nem tudom, hogy több komoly sci-fi után mennyire hozta volna ezt a hatást, de kit érdekel? Engem most itt, ez fogott meg, de nagyon!
Tényleg nagyon szájensz volt meg nagyon fiksön, megfoghatatlan, egyedi világgal, számomra egyedi ötletekkel, de mellette olyan akciódúsra sikeredett, hogy nem győztem kapkodni a fejem.
Nem tudok mást írni, csak, hogy imádom, imádom, imádom, és minél előbb bele akarok kezdeni a folytatásokba is!
Köszönöm @Lisie87, hogy sok noszogatás után elindítottál a sci-fi útján, mert sok új kalandban lesz részem, úgy érzem. És kicsit neked is @elge76, még ha a te iránymutatásod leginkább abban teljesedett ki, hogy leakadtál azon, hogy nem érdekel a Star Wars világa. :D
És legvégül egy egész megnyugtató dolog. Jó látni, hogy a nagyon távoli jövőben is van csokoládé! :D

37 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Kicsit rontott az élményből, hogy az író beletett minket egy olyan világba, aminek minden második szava annyira idegen volt, hogy azt sem tudtam, hogy miről olvasok! :D Azért nem estem kétségbe. Idővel kapunk erre-arra magyarázatot, csak nem szeretem, ha már az elején beledobnak a mély vízbe.
A könyv első fele számomra annyira nem állt össze, hogy ki kivel van, és mit és miért csinál, hogy kicsit félre is tettem és belekezdtem a [[Brandon Sanderson: Ködszerzet – A Végső Birodalom| Ködszerzet ]] – be. Amikor újra kézbe vettem, akkor újra elkapott a láz és tetszett a könyv, közben a vége felé kezdtek összefutni a szálak, és már több értelmet nyert a történet, mint az elején. A vége fantasztikus lett, sok csavarral és izgalommal, emelem a kalapom előtte! :)
Összességében tetszett, és mindenképpen elolvasom a folytatásokat, bizakodva, hogy jobban képben leszek. Az írói stílus is bejött, mert lehetett vele haladni és élvezni. Tényleg csak ez a sok fizikai kifejezés és egyéb finomságok húztak le egy csillagot.

18 hozzászólás
>!
marschlako P
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Gondban vagyok, miként is értékeljem ezt a regényt. Helyenként valóban érdekelt és szórakoztatott, de tőlem nagyon idegen volt. Eleve nem rajongok túlságosan a poszthumán lét ilyetén formáiért, no meg az ilyen-olyan kiberkütyükért, így ezek a könyvek eleve erős hátrányból indulnak nálam. Rajaniemi könyvére azonban azt mondtam, hogy na, valahogy így kell ezt csinálni*. Kedvenccé persze nem tudott válni, valahogy nem tudok azonosulni a szuperképességekkel bíró emberfeletti emberekkel, így eddig Jean le Flambeur sem mozgatott meg annyira.
A világ persze minden furcsasága ellenére érdekes, bár nagyon idegen, nem szeretnék ilyenben élni, talán ezért is tartom a tisztes távolságot vele. Pedig a regény felépítése zseniális: Rajaniemi szép lassan adagolja a dolgokat, sorra dob be új és új fogalmakat, melyekről eleinte gőzünk sincs, mik lehetnek, de aztán persze szép lassan még azelőtt rájövünk, hogy a szájunkba rágná.
A másik problémám a regény hard SF oldala. Mert bár az író húrelméletből doktorált, és röpködnek is a tudományos kifejezések, a történet szempontjából nem mindig van jelentőségük, ezért úgy érzem Rajaniemi ezt egy kicsit túlcicomázta.
A folytatásokra azért kíváncsi vagyok, mert elég sok minden nyitott maradt az első rész végén.
S még egy utolsó megjegyzés, a magyar fordításhoz: a Naprendszer utolsó, angolul Neptune névre hallgató bolygójának becsületes magyar neve Neptunusz (nem pedig Neptun).

*S akkor miért lett levonva egy fél csillag? Egyedül a nagy elvárások miatt.

>!
csartak MP
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Hannu Rajaniemi matemaikus, fizikus. És nem semmi egy arc lehet. Úgy építi fel az egyedi világát, hogy tökéletesen szabadjára engedi a fantáziáját, nem érzek megalkuvást vagy esetleg görcsösséget, hogy mi olvasók esetleg nem érthetünk valamit. Minden, elsőre furcsa szó, mondat úgy bontakozik ki, mintha természetes lenne, hogy tudom, mi az hogy gogol, exomemoria, gevulot, vaszilíj.. Aztán ahogy alakul a történet, egy-egy elejtett mondat, szituáció, helyrebillenti a dolgokat, és valami hihetetlenül jó sztorit kapunk. Élvezettel olvastam, mert lenyűgözött ez a világ, a vándorló város, a test fizikai kötöttségének elvesztése, a mostani tudatunktól oly eltérő gondolkodásmód.
Azoknak ajánlom akik szeretik a mélyebb összefüggéseket, az elejtett mondatokat, a visszautalásokat, és persze a detektív sztorikat sci-fi-be csomagolva. Kíváncsian várom a következő részt.
Végül, ez a zene járt a fejemben: http://www.youtube.com/watch…

8 hozzászólás
>!
meacska
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Hűha… Ez volt azt hiszem az első sci-fi olvasmányom. Jól beleválasztottam a tutiba!

Az első fejezetnél majdnem leraktam a könyvet, mondván, ez nekem magas… Szinte egy mukkot sem értettem belőle, noha egy csöppet már belekóstoltam matematikába, fizikába, mesterséges intelligenciába… De maradtam, mert azért első fejezetnél nem adunk fel semmit, meg hát annyi ember olvasta már itt a molyon is, hogy nem lehet, hogy mindenki minimum matematikus :)

Először sokkolt, aztán lassan összeállt a kép; az író szépen adagolta az információkat, aztán a cselekmény is felpörgött, szóval megérte kitartani a végéig, és mielőbb be kell szerezni a következő részt is, mert nagyon kíváncsi vagyok, és a vége nagyon elkapott, és most nagyon hiányom van :)

A világ nagyon bonyolult, a leírás kevés, a cselekmény rohan (csak bírjuk tempóval), a szereplők szerethetőek, de mindenképpen érdekesek. A fordító előtt meg le a kalappal, de komolyan.

És nagyon szomorú vagyok, hogy lemaradtam a dedikálásról :( (Teljesen szerelmes lettem :D)

>!
ponty
Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj

Lelkesedős ötös.
Tudományos fantasztikus zöldfülűségem minden erejével lelkesedős ötös. Nem is elemezgetem, mert a műfajban jártasaknak jóval több lövésük van. Én magam sokáig szemeztem ezzel a könyvvel, még azután is, hogy egyértelműen horogra akadtam már.
Belelestem értékelésekbe is, @pat például azt írta, hogy első sci-fi olvasásként (a nulladik, a nekem még kicsit komoly, és nehéz A sötétség balkeze volt) üthet igazán nagyot. Ez jópofa kísérletnek tűnt, és az eredmény, hogy annyira élveztem, mintha először menne a moziban, mondjuk a Vissza a jövőbe. Szóval baromira.
Rögtön a startnál lazán megteremtette a kellő betyár romantikát, majd nagy lendülettel száguldani kezdett, és többé aztán vissza se nézett már ez a Raikönnen kölyök.
Mert tudta, hogy jövök.
Kapaszkodtam a cselekményszál másik végébe. Kanyaroknál néha visszalapoztam, de szerencsére nem volt túl nehéz utazás. A könnyed, mese stílus nálam telitalálat. Végig jó helyen éreztem magam, minden alkalommal várt a pörgő folytatás, és én is nagyon vártam. Kedveltem az összes szereplőt. Meg is jegyeztem magamnak, hogy jé, milyen érdekes, Jean és Isidore tök hasonló figurák. Még azt sem akartam észrevenni, amit láttam. Hú, de naiv kisgyerek voltam. Ó, madarak! És, de szépek a fák is. Szedek virágot! Nem jön valaki labdázni? Beadta nekem az ezeréves trükköt Hakkinen, de csak egy pillanatra húztam el a szám miatta, mert szerencsére nem csinált belőle nagy ügyet. Én sem a kissé gyakori gépelési hibákból. AA dupla A betűk például csakis, a kiadó által megosztott marketingszilánkok lehettek, hogy világosan emlékezzek rájuk. Mindegy is, mert ügyes srác ez a Kovalainen. Csak, hogy a fenébe lehettem én akkora gyökér, hogy nem szereztem be ezzel együtt a folytatást is!?

13 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
mirez

Akkoriban még apacs voltál a nagyvárosban, utcai huligán, sivatagi homokkal a talpán. Bárdolatlan és bátor. És nézd, mi lett belőled! Egy gyémánt.

312. oldal

2 hozzászólás
>!
Izolda +SP

– Ez a lakás semmit sem változott – mondom.
Isaac egy múlóanyag palackban vodkát hoz.
– Most viccelsz? Alig húsz év telt el! A tavaszi nagytakarítás csak negyvenévente esedékes.

322. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean le Flambeur
>!
Leoni I

Vannak dolgok, amelyeket képtelenség megszokni: az érzés, amikor a felforrósodott fém átszakítja a koponyát, majd a tarkón át távozik, egyike ezeknek.

8. oldal

4 hozzászólás
>!
meacska

Tetszik a kis barátod. Van neve?
– Nincsen.
– Kár. Nem ártana neki egy. Mondjuk valami lovecrafti csengésű. Bár vannak errefelé nála jóval nagyobb és nyálkásabb csápos lények is.

192. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Howard Phillips Lovecraft
>!
csartak MP

Végtelenül gyengéden megragadja egy új gogol friss hajtásait és kiemeli a földből: ez a példány ritka rendellenességgel született, ezért azt hiszi, üvegből van a teste, és bármikor eltörhet. A Mérnök eddig ezt hitte ez a rendellenesség már évszázadokkal ezelőtt eltűnt. Kifejlett szkizofréniával kombinálva olyan elmét gyárthat belőle, ami saját akaratából osztódhat és kombinálódhat tovább – Majtek marsalltudatai imádni fogják. Lehasít magáról egy gogolt, hogy folytassa hétköznapi munkát és figyelmét ismét a nagy egésznek szenteli – a Mérnök-Alfa lobogó fehér labor köpenyben emelkedik az ég felé. Igen, abból az ültetvényből remek sárkányszónokok lesznek. Amott a roppant labirintusban pedig már bebábozódnak az eddigi kopófélék: hamarosan készen állnak majd arra, hogy világokkal is nagyobb paramétereket derítsenek fel, és matematikai hangyaként fésüljék át át a gigászi Gödel-univerzumot, bizonyítatlan elméleti tételek után kutatva.

381-382. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kurt Gödel
6 hozzászólás
>!
Fleur_Rouge_Cerise

– Beszéljünk erről a holmiról, amit loptál!
– Találtam.
– Lényegtelen.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean le Flambeur · Mieli
>!
Röfipingvin MP

A memóriapalota az emlékezést elősegítő bonyolult rendszer. A módszer alapja, hogy a személy helyeket és képeket tárol el az elméjében. Képzelt helyszíneket, ahol az emlékeket megszemélyesítő szimbólumokat tárolja. A módszert görög szónokok, középkori tudósok és reneszánsz okkultisták használták. A könyvnyomtatás elterjedésével lassan feledésbe merült.

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet
>!
Chöpp 

Csak akkor vagy börtönben, ha te magad is elhiszed.

35. oldal

>!
Riszperidon P

Ki tudja, talán mindannyian jobban tennénk, ha több időt töltenénk a jelenben, nem igaz?

189. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Christian Unruh

A sorozat következő kötete

Jean le Flambeur sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alastair Reynolds: Jelenések tere
Neal Stephenson: Seveneves – A hét Éva
Dennis E. Taylor: MI, Bob
Greg Egan: Diaszpóra
Mészáros András: Tolvaj Jamie
Brandon Hackett: Isten gépei
Joan Slonczewski: Agypestis
Greg Egan: Karantén
Harry Harrison: A Rozsdamentes Acélpatkány
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.