A ​Trelawney-ház 14 csillagozás

Hannah Rothschild: A Trelawney-ház

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hannah ​Rotschild egyszerre szatirikus és megható regénye egy hóbortos, diszfunkcionális angol arisztokrata családról és omladozó kastélyukról emlékeztet bennünket arra, hogy a nők életét és reményeit még mindig a család és a szerelem kötelékei formálják.

Hétszáz éven át a hatalmas, borongós Trelawney-kastély Cornwallban – tornyok, díszek, szobák az év minden napjára, négymérföldnyi folyosó és ötszáz hold – Trelawney grófjainak pompás és impozáns „háromdimenziós névjegykártyájaként” szolgált. 2008-ban azonban már szinte teljesen romokban hever, köszönhetően a huszonnégy gróf egyre kevésbé pislákoló ambícióinak, pénzügyi alkalmatlanságának, két világháborúnak, a nagy gazdasági világválságnak és az örökösödési illetéknek. De az örökös, Kitto, a felesége, Jane, a három gyerekük, a kutya, Kitto agg szülei és bolhákat tanulmányozó, entomológus nénikéje, Tuffy mégis elevickélnek a felszínen. A történet igazából négy nőről szó: Jane-ről, Kitto húgáról, Blaze-ről, aki elhagyta… (tovább)

Eredeti cím: House of Trelawney

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Európa, Budapest, 2021
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635044450 · Fordította: Neset Adrienn

Enciklopédia 16


Most olvassa 4

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

meseanyu P>!
Hannah Rothschild: A Trelawney-ház

Érdekes könyv ez, mert egyensúlyoz a lektűr és a szépirodalom között, és valahogy végig középen marad, amit ennyire elegánsan és szórakoztatóan szerintem kevesen képesek megcsinálni. Amikor azt érzed, hogy jönne egy klisé, akkor szépen kikerüli, aztán ott a meglepetés. Volt egy pár ilyen váratlan fordulat, és ez engem nagyon felüdített. Jó volt a csipkelődő, társadalomkritikus humora, a lerobbant régi kastély romantikája, tetszettek a fura, különc szereplők, a közgazdaságtani, biológiai és történelmi érdekességek, a csodás tájleírások. Nem lett kedvenc, mert pár dolgot máshogy alakítottam volna, de nagyon maradandó élmény volt, igazán jó volt olvasni.

Modry>!
Hannah Rothschild: A Trelawney-ház

Jól megírt családtörténet a 2008-as pénzügyi válság idejèn. A Downton Abbey-re utalás a borítón inkább marketingfogás, mint érvényes párhuzam a történettel, de valóban, szó esik arról is, hány ember kellett egy ilyen hatalmas birtok igazgatásához, de erre alapozva csalódni fog az olvasó. A romantikus szálakat is szerettem, bár inkább a történetnek más aspektusai fogtak meg, ezek jobban is kibontásra kerültek: a pénzügyi felelősség kérdése, a bosszú, ami generációk életét hatarozza meg, de legfőképpen az újrakezdés lehetősége miatt érdekes a könyv. Reménykeltő, hogy akkor is, amikor minden a legrosszabbul alakul, van lehetőség a szembenézésre és újra fel lehet építeni mindent, csak kitartás és rugalmasság kérdése minden. Abszolút jó történet, ajánlom annak, aki szereti a könnyedebb, de nem ponyva történeteket.

Storczné_Révész_Ágnes P>!
Hannah Rothschild: A Trelawney-ház

Nagyon szeretem a családregényeket, többek között ezért is választottam ezt a könyvet, meg a borítóján található Downton Abbey utalás miatt. Hát, elég bátor párhuzam. A sorozatban rebesgették, hogy a hagyományos angol arisztokrata birtokoknak a fennmaradás érdekében alkalmazkodniuk kell a XX. század kihívásaihoz és újdonságaihoz. Na, ez a könyv azt mutatja be, hogy mi történik, ha ez az igazodás nem történik meg. Kb. ennyi köze van a DA-hoz.
Három barátnő története köré épül a különböző női sorsokon keresztül bemutatott, a csillogását már csak nyomokban őrző angol arisztokrácia életét elénk táró regény. Akár választhatnánk is, hogy melyik hölggyel cserélnénk szívesen, de annyit talán spoiler nélkül is elárulhatok, hogy egyik sem csábító életút, sőt! A család berendezkedése hagyományosan patriarchális, de ez mintha csak nehezítené a férfiak dolgát.
A fejezetkezdő dátumok szerint 2008 és 2010 között játszódik a történet, de valójában a XX. század második felét élhetjük át a családdal, melynek anyagi helyzete, erkölcsi megítélése, szeretete, összetartása és a ház(tulajdonképp az előzőek szimbóluma) kéz a kézben halad a teljes pusztulás és enyészet felé, míg a végén aztán… Olvasás közben sokszor eszembe jutott, hogy az írónő az angol társadalomban elfoglalt pozíciójából adódóan valószínűleg nagyon jól ismeri a Trelawney-ékhoz hasonló dinasztiák életét. Lehet, hogy a valóságot írta meg?
Nem lesz újraolvasós, szerintem szépirodalmi értéke sincs különösebben, nem okoz könyvmásnaposságot, de azért vannak értékei: a szereplők (egy-két kivétellel) a hibáikkal, rossz döntéseikkel együtt nagyon szerethetők, Tony bácsi humora, Clarissa szarkasztikus megnyilvánulásai feldobják a hangulatot, a különc Tuffy életszemlélete érdekes színfolt a családban. Arra az esetre ajánlom, ha nem akartok elmerülni a világirodalom klasszikusainak érzelmi mélységeiben, de többre vágytok, ,mint amit egy ponyvaregény nyújthat.
off

4 hozzászólás
Belle_Maundrell >!
Hannah Rothschild: A Trelawney-ház

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, de végül egyáltalán nem ájultam el tőle úgy, mint vártam.
Kezdjük azzal, hogy a borítón olvasható Downton Abbey-párhuzamnak én nem sok nyomát láttam, bár őszintén szólva nem is számítottam rá. Viszont azt hittem, hogy egy szórakoztató, hangulatos történetet olvashatok majd. És néha tényleg az is volt: nagyon bejött a romos, omladozó kastély és az elvadult birtok leírása, a teljesen abszurd család a hagyományokkal meg a múlthoz való ragaszkodással, és a többé-kevésbé lelkes erőfeszítéseik, hogy egyben tartsák Trelawney-t. Clarissa nagyin kifejezetten jókat derültem, igazi üde színfolt volt. Az írónő stílusa is tetszett, értékeltem az ironikus felhangot.
Közben viszont ott van az a sok dögunalmas rész a pénzügyi válságról meg a tőzsdéről, amihez vagy túl hülye voltam, vagy csak végtelenül untam. Értem, hogy ennek is nagy szerepe volt abban, hogy Trelawney-ék tönkrementek, meg ugye Blaze is ezzel foglalkozott, de rövidebben is le lehetett volna írni, mert engem borzasztóan kizökkentett.
A nagy időbeli ugrások sem segítettek, valahogy mindig akkor került rájuk sor, amikor igazán belejöttem az aktuális cselekményszálba, és szívesen olvastam volna tovább.
A vége elég elkapkodott, én örültem volna, ha picit részletesebb. Végig haladunk egy irányba, aztán a drámai csúcsponton koppanunk egy nagyot, de alig van magyarázat, és hirtelen már hónapokkal később látjuk viszont a szereplóket. spoiler
Érdekes volt látni, milyen irányt vett az életük, kíváncsi lennék, ki hogy boldogul majd. spoiler
Összességében nem volt rossz, egyszer el lehetett olvasni, de hiányoltam belőle a varázst.

panka77 P>!
Hannah Rothschild: A Trelawney-ház

Lehet, hogy a 3 kicsit igazságtalan, mert igazából jó volt olvasni ezt a könyvet. Csak a fordító miatt vettem meg, @Adrienn_Neset , ismét élmény volt!
Azért is igazságtalan kicsit, mert szerintem ez egy jól megírt regény, olvastatja magát, az írónő stílusa gördülékeny, szórakoztató… csak ezek a kibírhatatlan szereplők ne lennének!
Ahogy az egyik tanítványom fogalmazna: „A szereplők közül talán esetleg leginkább Jane az, akivel azonosulni tudtam”, valószínűleg éppen azért, mert annyira kilóg ebből a családból. Ja és Tony, őt nagyon bírtam. Az elején még úgy tűnt, Blaze és én is jóban leszünk, de a szerelmi szál annyira szánalmas és idegesítő, mint bármelyik tinikoromban olvasott Júliában, igazán kár érte.
Abban sem vagyok biztos, hogy az átlagolvasót (engem) érdekel és leköt ennyi információ a tőzsdéről, sőt, biztos vagyok benne, hogy nem.
Ha kb. 200 oldallal kevesebb lenne, simán adnék 4 csillagot.


Népszerű idézetek

Jagika P>!

A Trelawney-kastély, ami nyolcszáz éve ugyanannak a családnak a birtokában van, a dél-cronwalli tengerre néző partmeredélyen áll.

(első mondat)

9 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

Vannak emberek, akik idősebbek lesznek ugyan, de elfelejtenek felnőni.

390. oldal, 26. A megnyitó

Belle_Maundrell >!

– Anya szerint a megbánás az egyetlen érzés, amitől félni kell. Az volt a mondása, hogy „A szenvedély megsebez, a megbánás megöl.”

167. oldal, 10. Vulkánok

Belle_Maundrell >!

– […] A halottak csak a házat hagyják el, az életünkben ott maradnak.

183. oldal, 12. A randi

Kapcsolódó szócikkek: halott
Belle_Maundrell >!

– Olyan levest szeretnék, amit halálos sérülések nélkül is el lehet fogyasztani. – Clarissa eltolta maga elől a tányért.
– Majd kihűl – jegyezte meg Blaze.
– Nemsokára meghalok, nekem nincs arra időm, hogy kivárjam, amíg a leves kihűl. Bármelyik pillanatban megtörténhet.

246-247. oldal, 17. Ajánlatok

Belle_Maundrell >!

– […] A szépség a legrettenetesebb átok. Tárgyiasítja az embert, ami csak arra jó, hogy megbámulják vagy birtokolják. Amikor először találkoztam szegény Marilyn Monroe-val, egyedül vacsorázott a Bel-Airben. Senki sem akart beszélgetni vele, csak a szájukat tátották. Én odamentem hozzá és megkérdeztem, csatlakozhatom-e. Úgy örült nekem, mint teve az oázisnak. Még sohasem láttam senkit, aki olyan hálás lett volna.
– Szép volt?
– Tudod, hogy a cseresznyefák életében van egyetlen tökéletes pillanat, amikor minden virág egyszerre rezzen meg egy szellőtől? Amikor a színük megcsillan a tavaszi napsütésben? Ez volt ő, de állandóan. Az ember nem tudta levenni róla a szemét.

316. oldal, 22. Forró csokoládé

Kapcsolódó szócikkek: cseresznyefa · Marilyn Monroe · szépség
Belle_Maundrell >!

– Elég sikkes vagyok?
– Úgy érted, girhes? – kérdezte Arabella.
– Wallis Simpson azt mondta, hogy az ember nem lehet túl gazdag vagy túl sovány. – Clarissa megnézte magát mindkét oldalról. – Az ilyen pillanatokban kezdjük értékelni az önmegtartóztatásr – amikor kiderül, hogy sikerült megőrizni az alakunkat. Ezt a ruhát 1946-ban, az első bálomon viseltem. Megtartottam, hogy legyen mit felvennem a koporsóban is.

363. oldal, 26. A megnyitó

Belle_Maundrell >!

– Látom, egyházi személy is jelen van.
– Truro püspöke. Csak Jane Austen hívott közönséges lelkészeket az estélyeire,

433. oldal, 29. A születésnap

Kapcsolódó szócikkek: Jane Austen
Belle_Maundrell >!

– Biztosan nagyon büszke a családjára, annyi évszázad után még mindig itt vannak.
– Az ember akkor büszke, ha megnyeri a virágkötő versenyt vagy a Cheltemham Aranykupát, a családot legfeljebb elviseli. Abban reménykedik, hogy legalább tisztelni tudja a családtagjait, jó esetben kedvelni is őket, de azért ne tegyük magasra a lécet.

434-435. oldal, 29. A születésnap

Belle_Maundrell >!

– Annyi templom van, minek ez a hókuszpókusz?
– Blaze nem akarta megbántani a gyerek apját egy keresztény szertartással.
– Miért, druida? Vagy annál is rosszabb? Ha belegondolok, mi lehet annál rosszabb? – Elgondolkodott. – Igazság szerint számos borzalmas alternatíva jár az eszemben. – Színpadiasan megborzongott.

477. oldal, 32. A névadó


Hasonló könyvek címkék alapján

Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett
Sarah MacLean: Hozományvadászok kíméljenek!
Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval
Ken Follett: A katedrális
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
Jane Austen: Tartózkodó érzelem
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik
Lucinda Riley: Árnyéknővér
Joss Stirling: Summer