A ​totalitarizmus gyökerei 5 csillagozás

Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei

A ​józan emberi értelem döbbenten áll a század iszonyata előtt: a puszta létezésben bűnösnek találtatottak tűnnek el haláltáborokban, mit sem sejtő ártatlanok vallanak önmagukra rendőri-hóhéri kazamatákban. Írmagostul kiirtják, aki rossz helyre született vagy került, kitörlik az emlékezetből, hogy valaha is a földön járt.
A két megvalósult totalitárius rendszer, a hitlerizmus és a sztálinizmus önnön eszményi csúcsát a lágerek jeltelen sírgödreiben érte el, ezekbe torkollt az antiszemitizmus, az imperializmus és a totalitarizmus útja. Az emberiség jövője az irtózat.
Így látta a világ helyzetét 1951-ben egy nagyszabású gondolkodó: Hannah Arendt.
1958-ban azonban kénytelen volt könyve új kiadását epilógussal megtoldani: megváltozott a történelem. Itt, Magyarországon, 1956-ban.
Egy kis nép tizenkét napon át felfüggesztette a totalitarizmust. A magyar forradalom világtörténelmi példázata a totalitárius berendezkedés immár megjósolt végét jelzi.
1958-ban… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1951

>!
Európa, Budapest, 1992
656 oldal · ISBN: 9630754655 · Fordította: Braun Róbert, Seres Iván, Erős Ferenc, Berényi Gábor

Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
mate55 P
Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei

Kiváló könyv, amely a kiadás után több mint 60 évvel is relevánsnak tűnik. A kötet az antiszemitizmus háromoldalú vizsgálata: 1; az antiszemitizmus, a nemzetállam és az imperializmus létrejötte (nemcsak a zsidók gyűlölete), 2; az imperializmus, a burzsoázia politikai kibontakozása (nemcsak a hódítás) 3; a totalitarizmus az „osztály nélküli társadalom” (nem csak a diktatúra). A harmadik részben (ami nekem a legjobban tetszett) a szerző a totalitárius állam, ideológiáját és kormányzati „festészetének” lenyűgöző és mély elemzését nyújtja. Azt állítja, hogy a totalitarizmus egy egész politikai rendszer, amely akár a zsarnoksághoz vagy a diktatúrához hasonló. Meggyőzően mutatja, hogy a mögötte rejlő „logika” hasznossági magyarázata nem érvényes. Célja csak az, hogy megsemmisítse az összes külföldi és honfitárs polgárjogát, minden más cél másodlagos. Olyan emberi „vállalkozás”, amelyet nehéz, de meg lehet magyarázni, de megérteni soha. Továbbmenve a koncentrációs táborok kulcsszerepe ebben a rémisztő rendszerben talán a könyv „legizgalmasabb” része. A náci Németországból és a Sztálinista Oroszországból levont általános következtetései meglehetősen függőben vannak az egykori, Észak-Koreában tevékenykedő totalitárius államhoz. Én azért kétlem, hogy a totalitarizmus minden más eleme egyenlő lehet ezzel. Ettől függetlenül a korábbi résszel kapcsolatos aggodalmam nem rontja semmilyen értéket a totalitarizmusról szóló fejezetnek. Arendtnek kiváló tehetsége van ahhoz, hogy a történelemben szereplő kulcsfontosságú tényeket ötletekhez (fogalmakhoz), generációjához és fejlődéséhez kapcsolja. Egy nagyon komoly tanulmány, amely nemcsak tudatosan, de ékesszólóan is íródott. Több mint egy történeti elemzés, figyelmeztetést is jelent azok számára, akik előre is néznek, előre a bizonytalan jövőbe.

1 hozzászólás
>!
Tamás_Felber
Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei

XX. századi filozófiai alapmű, néhai Bence György professzor(2005) egyik legfontosabb és legtöbbet tanulmányozott könyvének nevezte meg Politikai filozófia szemináriumán 2005-ben!


Népszerű idézetek

>!
mate55 P

A magány nem magányosság. A magány egyedüllétet igényel, a magányosság viszont mások társaságában a legkínzóbb.

361. oldal

>!
mate55 P

A magyar emberek, ifjak és öregek egyaránt, tudták, hogy „hazugságban élnek”, és egyhangúan, minden kiáltványukban valami olyasmit követeltek, amiről az orosz értelmiség minden jel szerint már álmodni is elfelejtett: a gondolat szabadságát.

375. oldal

>!
mate55 P

Az elszigeteltség és a tehetetlenség, vagyis a cselekvésre való alapvető képtelenség mindig is jellemző volt az önkényuralmakra.

361. oldal

>!
mate55 P

Egyedülálló volt a történelemben, hogy a magyar forradalomnak nem voltak vezetői. Nem volt megszervezve, nem volt központilag irányítva. Mindennek, ami történt, a szabadság akarása volt a mozgatóereje.

366. oldal

>!
mate55 P

Ami Magyarországon történt, az sehol másutt nem következett be, és a forradalom tizenkét napjában több volt a történelem, minta megelőző tizenkét évben, amióta a Vörös Hadsereg „felszabadította” az országot a náci uralom alól.

365. oldal

>!
mate55 P

A szabad Magyarországról kijutott utolsó szavak a Kossuth Rádióban hangzottak el, és ezzel a mondattal végződtek: „Ma Magyarország, de holnap vagy holnapután más országok kerülnek sorra, mert a moszkvai imperializmus nem ismer határokat, és csak az időt próbálja húzni.”

380. oldal

>!
mate55 P

A szabad világnak a magyar ügyekben tanúsított sajnálatosan szigorú be nem avatkozási politikája, sőt az orosz csapatok katonai inváziójának eltűrése megmutatta, mennyire befejezett tény ez az elismerés.

387. oldal

>!
mate55 P

A rabszolgaság mint emberellenes bűn nem ott kezdődik, hogy egyik nép legyőzi és szolgaságra veti a másik népet (noha persze ez is meglehetősen súlyos dolog), hanem ott, ahol intézményesül, úgyhogy egyes emberek szabadnak születnek, mások rabszolgának, s közben feledésbe merül, hogy maga az ember volt az, aki megfosztotta embertársát szabadságától, és a természet művének tartják e bűn szentesítését.

217. oldal

>!
mate55 P

A tőke és csőcselék szövetsége minden következetes imperialista politika megteremtésének az alapja.

108. oldal

>!
mate55 P

Az esélyegyenlőség – noha nyilvánvalóan a törvényesség alapkövetelménye – a modern kori emberiség egyik legjelentősebb, bár legbizonytalanabb vállalkozása.

41. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Németh György (szerk.): Államéletrajzok
Bozóki András – Sükösd Miklós (szerk.): Anarchizmus
Mándi Tibor: Ideológia és hagyomány
Leo Strauss: Az üldöztetés és az írás művészete
Kerepeszki Róbert: A Turul Szövetség 1919–1945
Bernáth Zoltán: Horthy Miklós
Randolph L. Braham – Kovács András (szerk.): A holokauszt Magyarországon hetven év múltán
Pók Attila: A haladás hitele
Kovács András: A kéznél lévő idegen
Pelle János: Az utolsó vérvádak