Karcok 1

csgabi P>!
Képzőművészet

Id. Pieter Brueghel 1525–1569
Táj Ikarosz bukásával

Pieter Brueghel holland festő volt, így műveiben egészen más fejeződik ki, mint a korabeli itáliai festészetben. A pompakedvelő olasz reneszánsszal, annak idealisztikus szellemével ő paraszti környezetének realista ábrázolásait, elbeszélő jellegű zsánerképeit állította szembe. Nem eszményített alakokat jelenített meg, hanem népi sokadalmakat, parasztok kisebb-nagyobb csoportjait. Madonnák helyett profán népi karaktereket ábrázolt munka vagy szórakozás közben, szenvedélyeikkel, fogyatékosságaikkal együtt. Képeinek színteréül falvak benépesült terei vagy részletesen megfestett tájak széles távlatai szolgálnak. Ezek a terek vagy tájak éppolyan fontosak számára, mint az emberek.
A »Táj Ikarosz bukásával« című képén Brueghel úgy helyezte el az alakokat a nagyszabású táj távlataiban, mint egy színpadon. Az előtérben egy szántó paraszt lépdel ekéjével és lovával, egy pásztor álldogál legelésző birkanyája közepén, és egy horgász ücsörög a tengerparton. Vitorláshajók szelik a habokat, a távolban egy város fekszik, körötte hegyvidéki táj emelkedik. A szigetekkel tarkított tengeröböl horizontján épp kel a nap. Elkezdődött egy nap, mint oly sok másik, és az emberek szokásos dolgukat végzik. Senki a földkerekségen nem veszi észre, hogy Ikarosz az égből a tengerbe pottyan, senki nem szerez tudomást sorsának tragédiájáról.
Brueghel realista ítélete a fantaszta Ikaroszt illetően itt félreérthetetlenül kifejezésre jut.
A színek lokálisak, és a tárgyak körbeírására szolgálnak. Nincs expresszív jelentésük. A szántó parasztfigura ruhaujjának és gallérjának kicsinyke narancsvöröse mennyiségi kontrasztban áll a kép egészének kékeszöld, zöld és barna színárnyalataival. A mennyiségi kontraszt az aránykontrasztok csoportjába tartozik. Brueghel azzal is a kicsi-nagy arány kontrasztját alkalmazta, hogy három különböző méretet rendelt egymás mellé: a nagy szántó parasztot, a kisebb pásztorfigurát és a kicsi horgászt.
Hasonlóképpen komponálta a sziklás szigetet, mellette a sziklatömböt és a kis követ a tengerben, illetve a vitorláshajót, a horgászt és az alámerülő Ikaroszt. A kép lényegében a vörösesnarancsból, a kékeszöldből és ezek keverékszíneiből áll.
Sajátos módon oldja meg Brueghel a tér problémáját. Átlós irányokkal keresztül vezet a meredek, világos sziklák talppontjához. Erre válaszol egy ellentétes irányú mozgás a szikláktól a városon át a napig, a horizonton lévő iránypontig. Ehhez a ponthoz érkezik az az átló is, mely az ekétől indul, és a paraszt fejét, a sziklatömböt, majd a kis vitorlás hajót érinti. Egy újabb diagonálist alkot az Ikaroszt a duzzadó vitorlán át a nappal összekötő irány. Az átlókkal a vízszintesek képeznek kontrasztot. Ilyenek a horizont vonala, a város és a világos sziget közti vízszintes, valamint a jobb oldali földnyelvtől a nagyvitorlán és a sziklatömbön át a bal oldali fa közepének sötétjéig húzódó horizontális. A kép statikus hatását a függőlegesek erősítik meg. Az egyik baloldalt húzódik a lótól a fatörzseken át a magas sziklákig, a másik jobboldalt, a horgásztól Ikaroszon és a hajóárbocon keresztül a horizonton lévő hegyig.
A széles tájban magányosan tűnődő figurák ábrázolásában ember és természet sorsszerű egymásrautaltsága fejeződik ki.
Williams versét @Macskafejű_Csekő_Ákos osztotta meg velünk:

William Carlos Williams – Tájkép Ikarosz bukásával

Brueghel szerint
mikor Ikarosz lezuhant
tavasz volt

egy paraszt szántott
a földjén
az év teljes

pompájában
ébredezett bizsergőn
a tengerparthoz

közel
önmagával
betelten

izzadva a napon
mely elolvasztotta
a szárnyak viaszát

a parttól távolabb
mellékesen
valami

egészen észrevétlen csobbant
ez volt
a vízbefúló Ikarosz.

Kapcsolódó könyvek: Hankiss Elemér: Ikarosz bukása · Johannes Itten: A színek művészete

Hankiss Elemér: Ikarosz bukása
Johannes Itten: A színek művészete
9 hozzászólás