Idézetek 2

Nem képtelenség-e manapság a „Lét”-ről gondolkozni és írni?

(első mondat)

Valami mást láttam. A téridőt meggörbítő és az anyag mozgását irányító kvantummezők végtelen táját. És ezalatt, épp .hogy az észrevehetőség szintje alatt mozgások sokaságát láttam, ahol is szellemszerű kvantumok dinamikus vákuummá
szövik a Ürességet, és mint egy nagy pókhálót, felfüggesztik a Semmi mély szakadéka fölé. Úgy éreztem, hogy a testem keménysége s a talaj a lábam alatt a téridő görbületeinek láthatatlan forgásaiban oldódik föl… Tömegemet magába szívta a tömeg nélküli terek energiája, amelyek önmaguk is feloldódtak a graviton hálóknak abban az ide-oda mozgásában, amelyek a tér és az idő legmélyén szövik hálóikat.

243-244. oldal