Az ​ezerarcú én 33 csillagozás

Emberlét a fogyasztói civilizációban
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Hankiss Elemér: Az ezerarcú én

Hány ​arcunk van? Hány személyiségünk? Hány énünk? Egy? Tíz? Száz? Számtalan? És egyáltalában: mi az, hogy „én”? Igaz-e az, hogy van „látható” és „rejtett” én? „Magán-” és „nyilvános” én? „Áttetsző” és „tükör-” én? „Minimális” és „marginális”, „modern” és „posztmodern”, „normatív” és „autonóm”, „szimbolikus”, „narratív” vagy akár „transzcendentális” én? Kiknek van igazuk? Azoknak, akik szerint az én az emberi lény legbelső, rendező központja, vagy azoknak, akik szerint az én egyáltalában nem is létezik? És igaz-e az, hogy az ember egyszerre két dráma főszereplője? Mindennapi életének „triviális” felszínén dolgozik, neveli gyerekeit, lót-fut, lakásra gyűjt, kertészkedik, teszi a dolgát. Ugyanakkor azonban, ezzel egy időben, a mindennapi teendők felszíne alatt építi személyiséget, keresi élete értelmét, küzd az idővel, az elmúlással, az emberlét úgynevezett végső kérdéseivel, anélkül, hogy feltétlenül tudatában volna e rejtett küzdelemnek. A könyv e két dráma kölcsönhatásának… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 2015
664 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276885
>!
Osiris, Budapest, 2005
590 oldal · ISBN: 9633896681

Enciklopédia 1


Kedvencelte 13

Most olvassa 13

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

_Andrea_>!
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban

spoiler Ha velős, tömör olvasmányra vágyunk – nem Hankisst kell keresni, megátalkodott grafománnal van dolgunk személyében.:) A kötet vége felé már nehezen bírtam a vég nélkül áramló sorokat, és az utolsó száz oldal mintha már nem is mondott volna semmi újat. Szerencsére ez nem von le sokat a kötet értékéből.
Ez a könyv egy hosszú és végeláthatatlan szellemi utazásra hív, amelynek tárgya az „én", a „self". Olyan kérdéseket vet fel ezzel kapcsolatban, amelyeket nem tud megválaszolni – senki sem tud. Ha valaki magabiztos válaszokat és elméleteket ad számunkra, az bolond vagy hazudik. De nem tehetünk mást, mint hogy válaszokat keresünk és gondolkodunk – Hankiss pedig megmutatja, a különböző gondolkodók, filozófusok, írók milyen elméleteket alkottak meg eddig, döbbenetesen alapos műveltségről adva számot. Egy érdekes és időnként kellemetlen gondolatkísérletre invitál, melyben objektíven szemlélhetjük az életünket a fogyasztói társadalomban, a tevékenységeinket és azok jelentését, motivációinkat. A teljes objektivitás persze lehetetlen, de hátraléphetünk egyet a hétköznapok szinte automatikusan zajló rutinjaiból, eseményeiből, tennivalóiból és megkérdezhetjük magunktól, hogy miért is csináljuk, amit csinálunk.

Olya>!
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban

Sokat gondolkodtam, hogy mit is írjak erről a könyvről, de folyton csak ez a két mondat jár az eszemben:
1. A mondatainak 90%-a tetszett.
2. Ami a mondatoknál is jobban elnyerte a tetszésemet, az a 81 oldalas irodalomjegyzéke volt; itt aztán kedvére utánaolvashat az ember bárminek ebben a témában.

Ennyi ;-)

bgyula91>!
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban

Olvasmányos, könnyen érthető, de komoly tartalommal és alapos munkával összeállított műnek éreztem.
Objektív álláspontot képvisel, amely nem támadja a kapitalizmust és a fogyasztói társadalmat, hanem annak egyértelmű és vélt negatív hozadékai mellett képes bizonyos vívmányokat is tulajdonítani neki.
A szerző rendszeresen citálja a számora fontos gondolkodókat spoiler és azokat, akikkel még csak ismerkedem spoiler, valamint hoz olyan neveket, akikkel még nem találkoztam, viszont érdemes utánajárni.
Amikor a kezembe vettem egy „critical theory” irányú munkát vártam, de most úgy vélem, hogy érdekesebb élménnyel és szélesebb perspektívával gazdagodtam. A első olvasmányom volt a szerzőtől, viszont a jövőben ezt bővíteni igyekszem.

danka>!
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban

egy gyöngyszem. nagyon olvasmányos, és nagyon érdekes megközelítése az embernek, mint létező entitásnak


Népszerű idézetek

_Andrea_>!

A fogyasztói civilizáció egyik remek találmánya, „trükkje", s egyben káprázatos sikerének egyik kulcsa az, hogy az emberi élet hiányzó értelmét – és ez a hiány százmilliókat kínoz manapság a transzcendens keretek megroppanása óta – a lét intenzitásának élményével helyettesíti. Intenzív létélmények sokaságát kínálja nekünk a nap minden percében, olyannyira, hogy fogyasztói civilizáció helyett nyugodtan beszélhetnénk „élménycivilizációról" is.

428

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban

6 hozzászólás
_Andrea_>!

A katolikus egyház századokon át szigorúan előírta a betartandó magatartásnormákat és a mindenképpen elkerülendő bűnöket. A hét főbűn például, amely elkerülését szigorúan megkövetelte, a következő volt:
1. a kevélység (superbia),
2. fösvénység (avaritia),
3. bujaság (luxuria),
4. irigység (invidia),
5. torkosság (gula),
6. harag (ira),
7. a jóra való restség vagy reményvesztés (acedia).
Manapság teljes a zavar e fogalmak körül. Illetve a fejük tetejére álltak. A fogyasztó civilizáció ugyanis napi huszonnégy órában győzködi az embereket, hogy mindezek inkább erények, mintsem bűnök.
1. Kevélység. A médiumok, a reklámok, a sztárok és modellszemélyiségek arra bíztatnak, hogy igenis legyünk öntudatosak, legyünk büszkék magunkra, erősítsük egónkat, teljesítsük ki önmagunkat. Nagyszerű, mindenre képes, sikeres, autonóm személyiségek vagyunk. A szerénység: veszélyes gyengeség.
2. Fösvénység. A pénz mindennél nagyobb érték, vigyázzunk rá, szerezzünk belőle minél többet. De közben ne verjük a fogunkhoz a garast, költekezzünk, fogyasszunk, élvezzük az élet örömeit. A pénz a világ ura, a szegények pedig maguk felelősek azért, hogy nekik nincs belőle elég.
3. Bujaság. A világ a szex körül forog. Ragadjunk meg minden alkalmat, amíg fiatalok vagyunk, de még akkor is, ha közben százévesek lettünk. Az aszkézis eltorzítja a személyiséget. És különben is: miért tagadnánk meg magunktól bármi örömet?
4. Irigység. Nincs abban semmi rossz, hogy az ember olyan gazdag, olyan sikeres, olyan híres, olyan szép, olyan boldog akar lenni, mint a leggazdagabbak, leghíresebbek, és így tovább. Nem irigységről van itt szó, hanem egészséges és szükséges ambícióról.
5. Torkosság. Habzó italok, omló csokoládék, áradó krémek, spagettihegyek: az élet teljességét kínálják, szó sincs itt semmiféle elítélendő mohóságról. Csak vigyázzunk a vonalainkra.
6. Ez az egyik olyan tétel, amely még ma is a tiltott vagy legalábbis elítélendő dolgok közé tartozik. A harag gyengeség, árthat az ember karrierjének; a közélet és üzleti élet minden helyzetében fegyelmezetten és udvariasan kell viselkednünk (indulatkitöréseinket családi életünk körén belül kell tartanunk.)
7. A jóra való restség vagy a reményvesztés sem fogadható el. Nem illenek bele a mai világba és életfelfogásba, mert ez utóbbiak a dinamikus életstratégián, sikerorientáltságon és kötelező „pozitív gondolkodáson" alapszanak.

271-272. oldal

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban

_Andrea_>!

A fogyasztói civilizáció egyik remek találmánya, „trükkje", s egyben káprázatos sikerének egyik kulcsa, az, hogy az emberi élet hiányzó értelmét – és ez a hiány százmilliókat kínoz manapság, a transzcendens keretek megroppanása óta – a lét intenzitásának élményével helyettesíti.

395. oldal

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban

bgyula91>!

Freud jó előre közölte pácienseivel, hogy az a valami, amit boldogságnak neveznek, nem létezik, de az analízis segítségével legalább lelki békére tehetnek szert.

273. oldal, 9. fejezet - Az énépítés modelljei (Helikon, 2015)

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban

bgyula91>!

A fogyasztói civilizáción belül a reklámvilág egyoldalúsága különösen szembeszökő. Csaknem kizárólag az ember, az egyén „önmegvalósítására” koncentrál; az ember-ember kapcsolatokat, a társadalmi együttélés viszonylatrendszerét viszont csaknem teljesen figyelmen kívül hagyja. Az emberi kapcsolatok kimerülnek itt az együtt viháncolásban, a csábmosolyokban és a flörtben, a joghurtok üdvözült együtt habzsolásában, a csodálatos új mosópor közös imádásában. Úgy látszik, az emberi kapcsolatokban ma még kisebb üzletet lát a piaci világ, illetve a reklámvilág, mint az árucikkfogyasztással közvetlenebb kapcsolatban lévő önmegvalósításban.

409. oldal, 11. fejezet - Proletár reneszánsz (Helikon, 2015)

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban

_Andrea_>!

Az ember célkitűző és célratörő lény. Alig-alig tud cselekedni (és élni, túlélni) célok nélkül. Élete nagy része célok kitűzésével és célok kergetésével telik el.

99. oldal

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban

_Andrea_>!

Azok, akik együtt élnek egy családban, akár akarják, akár nem, döntő szerepet játszanak, játszhatnak egymás személyiségének alakításában és rombolásában, segíthetik egymást abban, hogy fölfedezzék énjük rejtett tartományait, s hogy hiteles emberi személyiséggé nőjenek föl. Ez persze rendkívül nehéz feladat, amelyre nem készítik föl az embert sem az óvodában, sem az iskolában, sem az egyetemen, sem máshol. Könnyű kudarcot vallani e téren. Sokat árthat az ember a partnerének például azzal, hogy túlságosan is védeni akarja őt azokkal a fájdalmakkal, bizonytalanságokkal, szorongásokkal szemben, amelyek együtt járnak az ember igazi, hiteles lényének keresésével. Sokat árthat az ember a másiknak azzal is, ha hiúságát legyezgeti, és ezzel megerősíti gyengeségeit. Megbéníthatja a másik énjét azzal, hogy közönyös iránta, hogy akár egy életen keresztül észre sem veszi igazán. Kegyetlen őszinteséggel súlyos sebeket ejthet a másik személyiségén. A hízelgés, a túlzott kényeztetés, a közönyös, a hatalmaskodás, a durvaság halálos mérgek az ember emberré fejlődésének folyamatában. Viszonylag kevés emberben van meg a türelem, a bölcsesség, a szeretet ahhoz, hogy igazán segítségére legyen partnerének abban, hogy alakítsa, gazdagítsa személyiségét.

180. oldal

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban

_Andrea_>!

Az alkalmazkodás és nem alkalmazkodás, illetve a csoporttagság és különálló személyiség kényes egyensúlya az előfeltétele annak, hogy az ember igazán elegáns lehessen. Ha valaki képtelen ennek az egyensúlynak a megteremtésére, akkor vagy unalmas és szürke, elmerül a névtelen tömegben, vagy épp ellenkezőleg: különc, rossz az ízlése, s következésképpen az adott társadalmi csoport kizárja magából.

85. oldal

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban

_Andrea_>!

[…] mások tekintetében, mások tekintete által létezünk. A ránk irányított tekintetek összes, összessége vagyunk. Minél több ember lát, észlel minket, annál inkább létezünk. Ahelyett, hogy cogito ergo sum, lehet, hogy azt kellene mondanunk: percipitur: ergo sum.
Lehet, hogy tévedek, mert a szó szoros értelmében nem más emberek tekintetében és tekintete által létezünk. De az kétségtelen, hogy más emberek tekintetének fényében, kereszttüzében valami történik az énünkkel, öntudatunkkal. Felvillanyozódunk, ha egy elegáns ifjú vagy ifjú hölgy, a főnökünk vagy holmi híresség tekintete ránk esik. Ha egy közösség tagjainak tekintete ránk irányul, ez valamilyen formában megerősíti énérzésünket, öntudatunkat, […]

133-134. oldal

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban

_Andrea_>!

[…] énünket nem kapjuk készen, nem örököljük, nem birtokoljuk kezdettől fogva. Személyiségünket a tapasztalás, a neveltetés, a másokkal való interakció, a gondolkodás, az emlékezet alakítja; és az, hogy valamiféle biztos középpontot keresünk magunknak egy üres univerzumban, küzdünk az idővel és mulandósággal, és mindezt a küzdelmet elbeszéljük önmagunknak. Megfogalmazzuk önmagunkat. Énünk ebben az elbeszélésben, ebben a narrációban alakul ki. Szókratész szerint a nem elemzett életet nem is érdemes megélni. Ricoeur tovább megy és azt mondja, hogy az „el nem mondott élet" nem igazi élet, az el nem mondott én nem igazi én, hanem pusztán „nárcisztikus ego". Ebben a közdelemben más emberek narratívája és kiváltképpen az irodalom komoly segítségünkre lehet. „Amit szubjektumnak nevezünk az nincs eleve adva. Vagy ha mégis, akkor az a veszély fenyegeti, hogy nárcisztikus, egoista… egóvá zsugorodik. Az irodalom óvhat meg minket ettől.

248. oldal

Hankiss Elemér: Az ezerarcú én Emberlét a fogyasztói civilizációban


Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Horney: A neurotikus személyiség napjainkban
Popper Péter: Lélekrágcsálók
Szondy Máté – Szabó-Bartha Anett: Démonaink
Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
Arató Mihály: Mindennapi szorongásaink
Reneau Z. Peurifoy: Szorongás, fóbiák, pánik
Mark Wolynn: Örökölt családminták
Albert Ildikó: Az önpusztító lélek
Németh Attila: Művészek és pszichopatológia
Willi Butollo: A szorongás – erő