Hány arcunk van? Hány személyiségünk? Hány énünk? Egy? Tíz? Száz? Számtalan? És egyáltalában: mi az, hogy „én”? Igaz-e az, hogy van „látható” és „rejtett” én? „Magán-” és „nyilvános” én? „Áttetsző” és „tükör-” én? „Minimális” és „marginális”, „modern” és „posztmodern”, „normatív” és „autonóm”, „szimbolikus”, „narratív” vagy akár „transzcendentális” én? Kiknek van igazuk? Azoknak, akik szerint az én az emberi lény legbelső, rendező központja, vagy azoknak, akik szerint az én egyáltalában nem is létezik? És igaz-e az, hogy az ember egyszerre két dráma főszereplője? Mindennapi életének „triviális” felszínén dolgozik, neveli gyerekeit, lót-fut, lakásra gyűjt, kertészkedik, teszi a dolgát. Ugyanakkor azonban, ezzel egy időben, a mindennapi teendők felszíne alatt építi személyiséget, keresi élete értelmét, küzd az idővel, az elmúlással, az emberlét úgynevezett végső kérdéseivel, anélkül, hogy feltétlenül tudatában volna e rejtett küzdelemnek. A könyv e két dráma kölcsönhatásának… (tovább)
Az ezerarcú én (Az emberi kaland 2.) 34 csillagozás
Enciklopédia 2
Kedvencelte 13
Most olvassa 13
Várólistára tette 60
Kívánságlistára tette 52
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
spoiler Ha velős, tömör olvasmányra vágyunk – nem Hankisst kell keresni, megátalkodott grafománnal van dolgunk személyében.:) A kötet vége felé már nehezen bírtam a vég nélkül áramló sorokat, és az utolsó száz oldal mintha már nem is mondott volna semmi újat. Szerencsére ez nem von le sokat a kötet értékéből.
Ez a könyv egy hosszú és végeláthatatlan szellemi utazásra hív, amelynek tárgya az „én", a „self". Olyan kérdéseket vet fel ezzel kapcsolatban, amelyeket nem tud megválaszolni – senki sem tud. Ha valaki magabiztos válaszokat és elméleteket ad számunkra, az bolond vagy hazudik. De nem tehetünk mást, mint hogy válaszokat keresünk és gondolkodunk – Hankiss pedig megmutatja, a különböző gondolkodók, filozófusok, írók milyen elméleteket alkottak meg eddig, döbbenetesen alapos műveltségről adva számot. Egy érdekes és időnként kellemetlen gondolatkísérletre invitál, melyben objektíven szemlélhetjük az életünket a fogyasztói társadalomban, a tevékenységeinket és azok jelentését, motivációinkat. A teljes objektivitás persze lehetetlen, de hátraléphetünk egyet a hétköznapok szinte automatikusan zajló rutinjaiból, eseményeiből, tennivalóiból és megkérdezhetjük magunktól, hogy miért is csináljuk, amit csinálunk.
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
Sokat gondolkodtam, hogy mit is írjak erről a könyvről, de folyton csak ez a két mondat jár az eszemben:
1. A mondatainak 90%-a tetszett.
2. Ami a mondatoknál is jobban elnyerte a tetszésemet, az a 81 oldalas irodalomjegyzéke volt; itt aztán kedvére utánaolvashat az ember bárminek ebben a témában.
Ennyi ;-)
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
Olvasmányos, könnyen érthető, de komoly tartalommal és alapos munkával összeállított műnek éreztem.
Objektív álláspontot képvisel, amely nem támadja a kapitalizmust és a fogyasztói társadalmat, hanem annak egyértelmű és vélt negatív hozadékai mellett képes bizonyos vívmányokat is tulajdonítani neki.
A szerző rendszeresen citálja a számora fontos gondolkodókat spoiler és azokat, akikkel még csak ismerkedem spoiler, valamint hoz olyan neveket, akikkel még nem találkoztam, viszont érdemes utánajárni.
Amikor a kezembe vettem egy „critical theory” irányú munkát vártam, de most úgy vélem, hogy érdekesebb élménnyel és szélesebb perspektívával gazdagodtam. A első olvasmányom volt a szerzőtől, viszont a jövőben ezt bővíteni igyekszem.
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
egy gyöngyszem. nagyon olvasmányos, és nagyon érdekes megközelítése az embernek, mint létező entitásnak
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
Annak idején amikor eljátszottam a gondolattal, hogy diplomamunkám az Énről fog szólni, a tanárom azt javasosta felejtsem el, mert bele fogok gabalyodni. Nem szívesen, de hallgattam rá. Azóta sok évnyi tapasztalat és sok köny olvasása után rájöttem milyen igaza volt.
Hankiss Elemér jó mélyen beleásta magát ebbe a témába. Közel 700 oldalas könyv keletkezett belőle. Olyan irányba is elkanyarodott ami nekem eszembe se jutott, hogy az Én témájához kapcsoljam. De aztán belegondoltam, hogy végül is minden az Én körül forog. Minden az emberről szól. Az összes könyv. Az összes művészeti alkotás. A történelem. Mitoszok. Gazdaság. Politika. Reklám. Kapcsolatok. S lehetne sorolni a végtelenségig. Szóval, valóban, ha Én-ről állunk neki írni, el kell dönteni milyen szempontból elemezzük az én világát, mert ez a téma olyan szerteágazó és bonyolult, hogy határt kell szabni meddig megyünk el vele.
Hankiss igen sok mindent belefoglalt a művébe. Kitért arra, hogy az emberek hogyan alkítják a maguk személyiségét a mindennapi életben; elemzi az ember helyzetét e mindennapi életben a fogyasztói civilzáció környezetében; pszichológiai„ kultúrantropológiai, szociológiai, filozófiai okfejtéseket olvashatunk. Volt, amit felületesen mutatott be, volt amit részletesebben. Mindenesetre nagyon sokrétegűen. Ezért nem meglepő, hogy az ember van amivel egyetért és van amivel nem. De minimum elgondolkozik azon milyen komplex világban él és abban mennyi minden hat az emberre.
Népszerű idézetek
A fogyasztói civilizáció egyik remek találmánya, „trükkje", s egyben káprázatos sikerének egyik kulcsa az, hogy az emberi élet hiányzó értelmét – és ez a hiány százmilliókat kínoz manapság a transzcendens keretek megroppanása óta – a lét intenzitásának élményével helyettesíti. Intenzív létélmények sokaságát kínálja nekünk a nap minden percében, olyannyira, hogy fogyasztói civilizáció helyett nyugodtan beszélhetnénk „élménycivilizációról" is.
428
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
A katolikus egyház századokon át szigorúan előírta a betartandó magatartásnormákat és a mindenképpen elkerülendő bűnöket. A hét főbűn például, amely elkerülését szigorúan megkövetelte, a következő volt:
1. a kevélység (superbia),
2. fösvénység (avaritia),
3. bujaság (luxuria),
4. irigység (invidia),
5. torkosság (gula),
6. harag (ira),
7. a jóra való restség vagy reményvesztés (acedia).
Manapság teljes a zavar e fogalmak körül. Illetve a fejük tetejére álltak. A fogyasztó civilizáció ugyanis napi huszonnégy órában győzködi az embereket, hogy mindezek inkább erények, mintsem bűnök.
1. Kevélység. A médiumok, a reklámok, a sztárok és modellszemélyiségek arra bíztatnak, hogy igenis legyünk öntudatosak, legyünk büszkék magunkra, erősítsük egónkat, teljesítsük ki önmagunkat. Nagyszerű, mindenre képes, sikeres, autonóm személyiségek vagyunk. A szerénység: veszélyes gyengeség.
2. Fösvénység. A pénz mindennél nagyobb érték, vigyázzunk rá, szerezzünk belőle minél többet. De közben ne verjük a fogunkhoz a garast, költekezzünk, fogyasszunk, élvezzük az élet örömeit. A pénz a világ ura, a szegények pedig maguk felelősek azért, hogy nekik nincs belőle elég.
3. Bujaság. A világ a szex körül forog. Ragadjunk meg minden alkalmat, amíg fiatalok vagyunk, de még akkor is, ha közben százévesek lettünk. Az aszkézis eltorzítja a személyiséget. És különben is: miért tagadnánk meg magunktól bármi örömet?
4. Irigység. Nincs abban semmi rossz, hogy az ember olyan gazdag, olyan sikeres, olyan híres, olyan szép, olyan boldog akar lenni, mint a leggazdagabbak, leghíresebbek, és így tovább. Nem irigységről van itt szó, hanem egészséges és szükséges ambícióról.
5. Torkosság. Habzó italok, omló csokoládék, áradó krémek, spagettihegyek: az élet teljességét kínálják, szó sincs itt semmiféle elítélendő mohóságról. Csak vigyázzunk a vonalainkra.
6. Ez az egyik olyan tétel, amely még ma is a tiltott vagy legalábbis elítélendő dolgok közé tartozik. A harag gyengeség, árthat az ember karrierjének; a közélet és üzleti élet minden helyzetében fegyelmezetten és udvariasan kell viselkednünk (indulatkitöréseinket családi életünk körén belül kell tartanunk.)
7. A jóra való restség vagy a reményvesztés sem fogadható el. Nem illenek bele a mai világba és életfelfogásba, mert ez utóbbiak a dinamikus életstratégián, sikerorientáltságon és kötelező „pozitív gondolkodáson" alapszanak.
271-272. oldal
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
A fogyasztói civilizáció egyik remek találmánya, „trükkje", s egyben káprázatos sikerének egyik kulcsa, az, hogy az emberi élet hiányzó értelmét – és ez a hiány százmilliókat kínoz manapság, a transzcendens keretek megroppanása óta – a lét intenzitásának élményével helyettesíti.
395. oldal
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
Freud jó előre közölte pácienseivel, hogy az a valami, amit boldogságnak neveznek, nem létezik, de az analízis segítségével legalább lelki békére tehetnek szert.
273. oldal, 9. fejezet - Az énépítés modelljei (Helikon, 2015)
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
A fogyasztói civilizáción belül a reklámvilág egyoldalúsága különösen szembeszökő. Csaknem kizárólag az ember, az egyén „önmegvalósítására” koncentrál; az ember-ember kapcsolatokat, a társadalmi együttélés viszonylatrendszerét viszont csaknem teljesen figyelmen kívül hagyja. Az emberi kapcsolatok kimerülnek itt az együtt viháncolásban, a csábmosolyokban és a flörtben, a joghurtok üdvözült együtt habzsolásában, a csodálatos új mosópor közös imádásában. Úgy látszik, az emberi kapcsolatokban ma még kisebb üzletet lát a piaci világ, illetve a reklámvilág, mint az árucikkfogyasztással közvetlenebb kapcsolatban lévő önmegvalósításban.
409. oldal, 11. fejezet - Proletár reneszánsz (Helikon, 2015)
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
Az ember célkitűző és célratörő lény. Alig-alig tud cselekedni (és élni, túlélni) célok nélkül. Élete nagy része célok kitűzésével és célok kergetésével telik el.
99. oldal
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
Azok, akik együtt élnek egy családban, akár akarják, akár nem, döntő szerepet játszanak, játszhatnak egymás személyiségének alakításában és rombolásában, segíthetik egymást abban, hogy fölfedezzék énjük rejtett tartományait, s hogy hiteles emberi személyiséggé nőjenek föl. Ez persze rendkívül nehéz feladat, amelyre nem készítik föl az embert sem az óvodában, sem az iskolában, sem az egyetemen, sem máshol. Könnyű kudarcot vallani e téren. Sokat árthat az ember a partnerének például azzal, hogy túlságosan is védeni akarja őt azokkal a fájdalmakkal, bizonytalanságokkal, szorongásokkal szemben, amelyek együtt járnak az ember igazi, hiteles lényének keresésével. Sokat árthat az ember a másiknak azzal is, ha hiúságát legyezgeti, és ezzel megerősíti gyengeségeit. Megbéníthatja a másik énjét azzal, hogy közönyös iránta, hogy akár egy életen keresztül észre sem veszi igazán. Kegyetlen őszinteséggel súlyos sebeket ejthet a másik személyiségén. A hízelgés, a túlzott kényeztetés, a közönyös, a hatalmaskodás, a durvaság halálos mérgek az ember emberré fejlődésének folyamatában. Viszonylag kevés emberben van meg a türelem, a bölcsesség, a szeretet ahhoz, hogy igazán segítségére legyen partnerének abban, hogy alakítsa, gazdagítsa személyiségét.
180. oldal
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
… ha történetünket elmondanánk, akkor valami megmaradna belőlünk, és nem tűnnénk el nyomtalanul az üres sötétségben.
[…] ha hiteles életet akarunk élni, hiteles ént akarunk magunkban kialakítani, akkor el kell beszélnünk, meg kell fogalmaznunk életünket, életünk történetét, alakulását. Legalább önmagunknak. Egyszer egy héten, egy hónapban vagy akár csak egy évben. De mindenképpen addig, amíg nem késő.
269. oldal
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
A „válaszadás" minden civilizáció alapvető funkciója. Meg kell magyarázniuk azt, hogyan jött létre a világ, hogy mi, emberek, hogyan kerültünk ide, hol a helyünk, mit kell tennünk, hogyan kell viselkednünk ahhoz, hogy életben maradjunk. Meg kell magyarázniuk, hogy milyen erők mozgatják a világot. Ki kell jelölniük a jó ér a rossz határait, és el kell fogadtatniuk velünk a szenvedés, a mulandóság, a halál tényét. Értelmes szerepeket és célokat kell kínálniuk nekünk, hogy úgy érezhessük: fontos tagjai vagyunk a társadalomnak (és fontos alkotóelemei a világmindenségnek). Meg kell határozniuk azokat az alapértékeket, amelyekre rá lehet építeni az emberi-társadalmi együttélés szabályrendszerét. El kell hitetniük velünk, hogy életünknek van célja és értelme. Segíteniük kell abban, hogy el tudjuk fogadni és alakítani tudjuk önmagunkat és a világot.
Egy-egy civilizáció válságát többek között épp az jelzi, hogy már nem képes választ adni ezekre a kérdésekre, következésképpen az emberek magukra maradnak. Megzavarodnak az emberi kapcsolatok, felbomlik a társadalmi szolidaritás, erejüket vesztik az erkölcsi normák; az emberek nem találják a helyüket, szerepüket, önmagukat; életcéljaik elhomályosulnak, életük értelme bizonytalanná válik. Vagyis olyan tényezők tűnnek el a társadalmi létből és az emberi életekből, amelyek hiányát a társadalmak és emberek súlyosan megsínylik. Eltűnik, hiánycikké válik a bizalom és a biztonságérzet, az emberi méltóság, a tartalmas szerep, az élet értelme, eltűnik a halhatatlanság hite, illúziója. Szétzilálódik az emberek személyisége.
351-352
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
[…] énünket nem kapjuk készen, nem örököljük, nem birtokoljuk kezdettől fogva. Személyiségünket a tapasztalás, a neveltetés, a másokkal való interakció, a gondolkodás, az emlékezet alakítja; és az, hogy valamiféle biztos középpontot keresünk magunknak egy üres univerzumban, küzdünk az idővel és mulandósággal, és mindezt a küzdelmet elbeszéljük önmagunknak. Megfogalmazzuk önmagunkat. Énünk ebben az elbeszélésben, ebben a narrációban alakul ki. Szókratész szerint a nem elemzett életet nem is érdemes megélni. Ricoeur tovább megy és azt mondja, hogy az „el nem mondott élet" nem igazi élet, az el nem mondott én nem igazi én, hanem pusztán „nárcisztikus ego". Ebben a közdelemben más emberek narratívája és kiváltképpen az irodalom komoly segítségünkre lehet. „Amit szubjektumnak nevezünk az nincs eleve adva. Vagy ha mégis, akkor az a veszély fenyegeti, hogy nárcisztikus, egoista… egóvá zsugorodik. Az irodalom óvhat meg minket ettől.
248. oldal
Hankiss Elemér: Az ezerarcú én 92% Emberlét a fogyasztói civilizációban
A sorozat következő kötete
 | Hankiss Elemér: Félelmek és szimbólumok 87% Egy civilizációelmélet vázlata |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Vona Gábor: Míg a halál el nem áraszt 93% ·
Összehasonlítás - Csepeli György: A hatalom anatómiája ·
Összehasonlítás - Erich Fromm: A rombolás anatómiája 86% ·
Összehasonlítás - Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: Rejtjelek 2 ·
Összehasonlítás - Ladányi János: Önpusztító nemzeti habitus ·
Összehasonlítás - Bagdy Emőke – Kalo Jenő – Popper Péter – Ranschburg Jenő: A család 82% ·
Összehasonlítás - Valentini Zsuzsa: Gyerek-kór ·
Összehasonlítás - Hernádi Miklós: Nemek és igenek ·
Összehasonlítás - Zsolt Péter: Hírnév! Jólét! VV! ·
Összehasonlítás - Juhász Bettina – Miklós Andrea – Pető Dorina: Mélylevegő Projekt: Elmerülő 95% ·
Összehasonlítás