A ​befejezetlen ember 17 csillagozás

Hankiss Elemér: A befejezetlen ember Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Igen, befejezetlen lények vagyunk. Azt is mondhatnám: szerencsére. Mert így még előttünk van az élet ezernyi lehetősége, megfejtendő titka.

Csak egy befejezetlen ember lehet szabad

írja a híres német filozófus, Nicolai Hartmann.

E kötet írásai erről a befejezetlen emberről, a befejezetlen életről szólnak. Arról, hogy keressük a teljességet, és keresés közben elvakít minket a sikereknek és kudarcoknak, örömnek és szomorúságnak, tréfáknak és tragédiáknak, a jóságnak és a gonoszságnak, a reménynek és reménytelenségnek, a fényeknek és az árnyaknak az a káprázata, amelyet életnek nevezünk.

>!
Helikon, Budapest, 2015
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632274966
>!
Helikon, Budapest, 2014
508 oldal · ISBN: 9789632276243
>!
Helikon, Budapest, 2014
342 oldal · ISBN: 9789632275949

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

hóhér · Eric Voegelin · Kosáry Domokos


Kedvencelte 5

Most olvassa 9

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp 
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Az első Hankiss könyvem, és nagyszerű választás volt. Mindenből egy kicsike. Az élet apróbb-nagyobb eseményei, egy kis szimatszatyornyi gondolkodni való, megszívelendő cuccok tömkelege. Rengeteg irodalom, könyv és elfeledett vagy megjegyzendő idézet. Kis nagyemberek, Nagy kisemberek és még több igazság. Rendszertelenül. Éppen csak ahogy jön. Szívből.

19 hozzászólás
>!
spinakker
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Igazán megtanulhatnám már, hogy ne vegyem meg „okos” emberek bölcsességgyűjteményeit.
Egyrészt, attól hogy valaki okosnak tűnik, nem biztos, hogy minden mondata is az. Hankiss biztosan kiváló szociológus és sok minden más fontos dolgot is csinált (Magyar Tévé elnöke volt, értelmiségi, ismeretterjesztő tevékenységeket folytatott), de ettől még a random gondolatai, amiket itt összegyűjtött, nem mondanak nekem újat vagy radikálisat. Nem nagyképűségből mondom – nem kell Heideggert, Deleuze-t, Rimbaud-t vagy más olyan irodalom kultúratudomány szakokon hallott neveket ismerni, akiket ő idéz, ahhoz, hogy találkozzunk ennél komolyabb és mélyebben szántó gondolatokkal. Pl. amit arról mond, hogy mennyi és milyen módon figyelnek meg minket, banális, főleg Edward Snowden korában. És persze ezt ugyanúgy el lehet mondani sok más témájáról is, így pl. a magyar nemzet karakterológiájáról és sorsáról vagy a fogyasztói társadalomról.
Másrészt, a max két oldal hosszúság nem elég ahhoz, hogy részletesen ki lehessen fejteni egy érdekes témát vagy gondolatot. Sokszor volt az is, hogy felvet egy gondolatot, elkezdi kifejteni, de a végén abbahagyja egy költői kérdéssel.
Ami a legjobban tetszett, azok a részek voltak, amikor saját életére emlékszik vissza, pl. hogy a 40-es évek végén, az egyetemen milyen élénk szellemi élet folyt és csak repkedtek a már fenn is idézett nevek, ehhez pedig milyen sivár volt a diktatúra időszaka. Vagy, hogy amikor leomlott a Vasfüggöny, azok, akik addig a diktatúra mártírjainak gondolhattak magukat, hirtelen szembesültek azzal, hogy csak szegények, és kimaradt életükből 40 év.
Ami még nem tetszett, az Hankiss egyszerre fellengzős és álszerény stílusa. Nyilvánvalóan művelt és értelmes ember, mégis mindig szabadkozik tudása miatt – vagy éppen azért szabadkozik, ha nem magaskultúráról beszél. Erre a legzavaróbb példa az, amikor Agatha Christie-től idéz valamit, majd rögtön hozzáteszi, hogy a nyájas olvasó ne vesse meg ezért, hiszen Babits is olvasott krimit.
Szóval csalódott vagyok, mert ennél sokkal mélyebb és komolyabb szociológiai fejtegetéseket vártam.
De lehet, hogy tévedek, és csak beképzelt vagyok.

4 hozzászólás
>!
imrekati
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Sokszor és nagyot sóhajtottam közben. Akartam néhány idézetet írni a könyvből, de meggondoltam magam. El kell olvasni! Egyszuszra! Néha azért kacagtam is ám! Felváltva. Egy sóhaj, egy kacaj.

>!
makaron
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Egy idős társadalomtudós, gondolkozó ember élet- és olvasmányélményeinek szintetizáslása embernek-lenni-a-mai-világunkban témakörében.

„Higgy azoknak, akik keresik az igazságot. Kerüld el azokat akik megtalálták” Andre Gide

Úgy érzem Hankiss Elemérnek hihetünk.

>!
budaijoci
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Ez már a harmadik olvasásom volt Hankisstól, és talán ezt élveztem a legjobban, ugyanakkor sok újdonságot már nem tartogatott ez a könyv Hankiss gondolkozásából. Kétségkívül rendkívül művelt ember volt. Könyveit már csak ezért is érdemes forgatni, általuk az ember egyfajta kalauzt kap az irodalom és a nyugati gondolkodás évszázadaihoz. Viszont ez a hibája is a könyveinek. Rengeteget idéz, illetve másoktól átvett gondolatot elemez, így a saját gondolatai,ötletei némileg eltűnnek. Néhol szentimentális, és gyakran azt érzem, hogy nem mer (legalábbis a könyv keretein belül) határozott állást foglalni egy-egy kérdésben, de ettől függetlenül érdemes a figyelemre. A saját életéről, saját útkereséséről szóló leírásai a legerősebbek.

>!
Alumni
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Egy sokat tapasztalt, bölcs, művelt ember mélyen szántó elmélkedése anekdoták és töredékek képében. Nem feledkezik meg a humanista értékekről, de közben meglehetősen ostorozza az emberi természet sötét oldalát (erre mindig vevő vagyok). Lélek mélyére ás, transzcendens magasságokba emelkedik, érint vallást és tudományt, imitt frappáns képekkel, amott szellemes hasonlatokkal, irodalmi idézetekkel tarkítva. A kedvenc részeim többek között, amikor összehasonlítja a 1980-as évek, a 2000-es évek és a jelen emberét meghatározó korszellemet, vagy pl. amikor a katarzisról ír.

>!
Gavarra
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Szerintem nagyon szerencsés dolog, hogy ezzel a Hankiss Elemér könyvvel kezdtem az olvasást. A szerző is felhívja rá a figyelmet, hogy sok, korábbi könyvéből idéz, frissít, kiegészít. Tehát egyfajta válogatásként is felfogható, amiből megismerhetővé válik az az irány, amit Hankiss Elemér megcéloz az írásaival.
Érdekes találkozás volt, hol „mosolytcsaló”, hol „szívetfacsaró”, de mindenképp érdemes. Még találkozunk.


Népszerű idézetek

>!
Gavarra

Igen, befejezetlen emberek vagyunk. Azt is mondhatnám: szerencsére. Mert így még előttünk van az élet ezernyi lehetősége, megfejtendő titka.
„Csak egy befejezetlen ember lehet szabad” – írja a híres német filozófus, Nicolai Hartmann.

17. oldal

>!
Spaceman_Spiff IP

Goethe írja valahol:
„Nem ismerem magam. És Isten mentsen attól, hogy megismerjem.”

>!
Chöpp 

Igen, fontos megismerni önmagunkat, de tudnunk kell, hogy ez veszélyes kaland. Megismerhető Énünk olyan, mint a vékony jég. Könnyen beszakad, nemcsak ösztöneink ismeretlen világába, hanem az emberlét végső kérdéseinek, kételyeinek és félelmeinek mélységébe is beszakadhatunk.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: önismeret
>!
Almost_Zed

– De nagyapa, miért tépted el a jegyeket? – kérdeztük döbbenten.
– Mert nem jött a kalauz – felelte.
– De hát ez tiszta szerencse! Legalább nem kellett fizetnünk.
– Uraim (általában így szólított minket, ha valami haszontalanságot mondtunk vagy követtünk el), a villamoson jegyet kell váltani…
– De hát nem jött kalauz…
– Nem a kalauz miatt. Hanem azért, mert Budapest polgára vagyok, és így ez a villamos az enyém is. Miért csapnám be önmagamat?

>!
Chöpp 

Boldog az, aki élete során végig meg tudja őrizni a világ felfedezésének ezt a szenvedélyét. És különösen szerencsés az, akit felfedezővágya nemcsak a bulvárlapok és locska televíziós műsorok „valótlan világába” vezeti el. Akinek kedve, ereje, lehetősége van arra, hogy az igazi világot próbálja felfedezni. Olvasva, tanulva, gondolkozva, kertjében a palánták kibontakozását figyelve, vagy akár a sufniban örökmozgógépét barkácsolgatva. Heuréka!
És talán még szerencsésebbek azok, akiknek hivatása az, hogy a világ felfedezésén, megismerésén dolgozzanak.

116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
Chöpp 

A mai napig folyik az ország butítása. Mindannyiunk önbutítása.

251. oldal

>!
Chöpp 

A gondolkodó embernek, ha gondolkodó ember akar maradni, az örök átmenet állapotában kell élnie – írja.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eric Voegelin
>!
Chöpp 

Ha jól meggondolom, sohasem vettem komolyan magamat. Mindig volt valami rossz érzésem, hogy nem is igazán ragaszkodom ahhoz, amit gondolok. De azért megpróbáltam úgy viselkedni, mintha komoly ember volnék. Mintha szavaim mögött, magatartásom mögött biztos, hiteles értékek, meggyőződések sorakoznának.

33-34. oldal

>!
Chöpp 

Még az a gyanú is felmerül bennem önmagammal szemben, hogy nem az igazságot kerestem, hanem csak az igazság keresésének játékát élveztem.

34. oldal

>!
Chöpp 

Mielőtt Szókratészt megölték, utolsó beszédében a bíróság előtt – már tudta, hogy meg kell halnia – így szólt: Az az élet, amit nem gondolunk újra és újra át, amit nem értelmezünk, az nem igazi élet. A XX. században egy híres francia filozófus, Paul Ricœur úgy fogalmazta meg ugyanezt, hogy „az el nem mondott élet” nem igazi élet.
Mert ha nem próbáljuk elmondani, átgondolni, értelmezni az életünket, akkor valamiféle kábultságban élünk, és üresen, esetlegesen futnak el a napjaink, éveink. S mire felébredünk, talán már késő lesz arra, hogy megtudjuk, mi is volt az értelme annak, hogy néhány évtizedig itt serénykedtünk, itt fontoskodtunk ezen a bolygón.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Paul Ricœur · Szókratész

Hasonló könyvek címkék alapján

Géczi János: Allah rózsái
Jankovics Marcell: 3+1 – A négy évszak szimbolikája
Dan Brown: Inferno
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Janikovszky Éva: Ráadás
Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka
Horváth Sándor: A középkori magyar címertan jelképezése
Tánczos Vilmos: Szimbolikus formák a folklórban
Vargha Balázs: Jelek, jelképek, jellemek
Tokaji Zsolt: Kínai jelképtár