A ​befejezetlen ember 23 csillagozás

Hankiss Elemér: A befejezetlen ember Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Igen, befejezetlen lények vagyunk. Azt is mondhatnám: szerencsére. Mert így még előttünk van az élet ezernyi lehetősége, megfejtendő titka.

Csak egy befejezetlen ember lehet szabad

írja a híres német filozófus, Nicolai Hartmann.

E kötet írásai erről a befejezetlen emberről, a befejezetlen életről szólnak. Arról, hogy keressük a teljességet, és keresés közben elvakít minket a sikereknek és kudarcoknak, örömnek és szomorúságnak, tréfáknak és tragédiáknak, a jóságnak és a gonoszságnak, a reménynek és reménytelenségnek, a fényeknek és az árnyaknak az a káprázata, amelyet életnek nevezünk.

>!
Helikon, Budapest, 2015
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632274966
>!
Helikon, Budapest, 2014
508 oldal · ISBN: 9789632276243
>!
Helikon, Budapest, 2014
342 oldal · ISBN: 9789632275949

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Eric Voegelin · Kosáry Domokos


Kedvencelte 6

Most olvassa 9

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Az első Hankiss könyvem, és nagyszerű választás volt. Mindenből egy kicsike. Az élet apróbb-nagyobb eseményei, egy kis szimatszatyornyi gondolkodni való, megszívelendő cuccok tömkelege. Rengeteg irodalom, könyv és elfeledett vagy megjegyzendő idézet. Kis nagyemberek, Nagy kisemberek és még több igazság. Rendszertelenül. Éppen csak ahogy jön. Szívből.

18 hozzászólás
spinakker>!
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Igazán megtanulhatnám már, hogy ne vegyem meg „okos” emberek bölcsességgyűjteményeit.
Egyrészt, attól hogy valaki okosnak tűnik, nem biztos, hogy minden mondata is az. Hankiss biztosan kiváló szociológus és sok minden más fontos dolgot is csinált (Magyar Tévé elnöke volt, értelmiségi, ismeretterjesztő tevékenységeket folytatott), de ettől még a random gondolatai, amiket itt összegyűjtött, nem mondanak nekem újat vagy radikálisat. Nem nagyképűségből mondom – nem kell Heideggert, Deleuze-t, Rimbaud-t vagy más olyan irodalom kultúratudomány szakokon hallott neveket ismerni, akiket ő idéz, ahhoz, hogy találkozzunk ennél komolyabb és mélyebben szántó gondolatokkal. Pl. amit arról mond, hogy mennyi és milyen módon figyelnek meg minket, banális, főleg Edward Snowden korában. És persze ezt ugyanúgy el lehet mondani sok más témájáról is, így pl. a magyar nemzet karakterológiájáról és sorsáról vagy a fogyasztói társadalomról.
Másrészt, a max két oldal hosszúság nem elég ahhoz, hogy részletesen ki lehessen fejteni egy érdekes témát vagy gondolatot. Sokszor volt az is, hogy felvet egy gondolatot, elkezdi kifejteni, de a végén abbahagyja egy költői kérdéssel.
Ami a legjobban tetszett, azok a részek voltak, amikor saját életére emlékszik vissza, pl. hogy a 40-es évek végén, az egyetemen milyen élénk szellemi élet folyt és csak repkedtek a már fenn is idézett nevek, ehhez pedig milyen sivár volt a diktatúra időszaka. Vagy, hogy amikor leomlott a Vasfüggöny, azok, akik addig a diktatúra mártírjainak gondolhattak magukat, hirtelen szembesültek azzal, hogy csak szegények, és kimaradt életükből 40 év.
Ami még nem tetszett, az Hankiss egyszerre fellengzős és álszerény stílusa. Nyilvánvalóan művelt és értelmes ember, mégis mindig szabadkozik tudása miatt – vagy éppen azért szabadkozik, ha nem magaskultúráról beszél. Erre a legzavaróbb példa az, amikor Agatha Christie-től idéz valamit, majd rögtön hozzáteszi, hogy a nyájas olvasó ne vesse meg ezért, hiszen Babits is olvasott krimit.
Szóval csalódott vagyok, mert ennél sokkal mélyebb és komolyabb szociológiai fejtegetéseket vártam.
De lehet, hogy tévedek, és csak beképzelt vagyok.

4 hozzászólás
imrekati>!
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Sokszor és nagyot sóhajtottam közben. Akartam néhány idézetet írni a könyvből, de meggondoltam magam. El kell olvasni! Egyszuszra! Néha azért kacagtam is ám! Felváltva. Egy sóhaj, egy kacaj.

Alumnus>!
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Egy sokat tapasztalt, bölcs, művelt ember mélyen szántó elmélkedése anekdoták és töredékek képében. Nem feledkezik meg a humanista értékekről, de közben ostorozza az emberi természet sötét oldalát (amire én mindig vevő vagyok). A lélek mélyére ás, transzcendens magasságokba emelkedik, érint vallást és tudományt, imitt frappáns képekkel, amott szellemes hasonlatokkal, irodalmi idézetekkel tarkítva. A kedvenc részeim többek között, amikor összehasonlítja a 1980-as évek, a 2000-es évek és a jelen emberét meghatározó korszellemet, vagy pl. amikor a katarzisról ír.

makaron>!
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Egy idős társadalomtudós, gondolkozó ember élet- és olvasmányélményeinek szintetizáslása embernek-lenni-a-mai-világunkban témakörében.

„Higgy azoknak, akik keresik az igazságot. Kerüld el azokat akik megtalálták” Andre Gide

Úgy érzem Hankiss Elemérnek hihetünk.

budaijoci>!
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Ez már a harmadik olvasásom volt Hankisstól, és talán ezt élveztem a legjobban, ugyanakkor sok újdonságot már nem tartogatott ez a könyv Hankiss gondolkozásából. Kétségkívül rendkívül művelt ember volt. Könyveit már csak ezért is érdemes forgatni, általuk az ember egyfajta kalauzt kap az irodalom és a nyugati gondolkodás évszázadaihoz. Viszont ez a hibája is a könyveinek. Rengeteget idéz, illetve másoktól átvett gondolatot elemez, így a saját gondolatai,ötletei némileg eltűnnek. Néhol szentimentális, és gyakran azt érzem, hogy nem mer (legalábbis a könyv keretein belül) határozott állást foglalni egy-egy kérdésben, de ettől függetlenül érdemes a figyelemre. A saját életéről, saját útkereséséről szóló leírásai a legerősebbek.

diojudit_92>!
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember

Szerintem nagyon szerencsés dolog, hogy ezzel a Hankiss Elemér könyvvel kezdtem az olvasást. A szerző is felhívja rá a figyelmet, hogy sok, korábbi könyvéből idéz, frissít, kiegészít. Tehát egyfajta válogatásként is felfogható, amiből megismerhetővé válik az az irány, amit Hankiss Elemér megcéloz az írásaival.
Érdekes találkozás volt, hol „mosolytcsaló”, hol „szívetfacsaró”, de mindenképp érdemes. Még találkozunk.


Népszerű idézetek

diojudit_92>!

Igen, befejezetlen emberek vagyunk. Azt is mondhatnám: szerencsére. Mert így még előttünk van az élet ezernyi lehetősége, megfejtendő titka.
„Csak egy befejezetlen ember lehet szabad” – írja a híres német filozófus, Nicolai Hartmann.

17. oldal

Spaceman_Spiff IP>!

Goethe írja valahol:
„Nem ismerem magam. És Isten mentsen attól, hogy megismerjem.”

Chöpp >!

Igen, fontos megismerni önmagunkat, de tudnunk kell, hogy ez veszélyes kaland. Megismerhető Énünk olyan, mint a vékony jég. Könnyen beszakad, nemcsak ösztöneink ismeretlen világába, hanem az emberlét végső kérdéseinek, kételyeinek és félelmeinek mélységébe is beszakadhatunk.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: önismeret
Chöpp >!

Mielőtt Szókratészt megölték, utolsó beszédében a bíróság előtt – már tudta, hogy meg kell halnia – így szólt: Az az élet, amit nem gondolunk újra és újra át, amit nem értelmezünk, az nem igazi élet. A XX. században egy híres francia filozófus, Paul Ricœur úgy fogalmazta meg ugyanezt, hogy „az el nem mondott élet” nem igazi élet.
Mert ha nem próbáljuk elmondani, átgondolni, értelmezni az életünket, akkor valamiféle kábultságban élünk, és üresen, esetlegesen futnak el a napjaink, éveink. S mire felébredünk, talán már késő lesz arra, hogy megtudjuk, mi is volt az értelme annak, hogy néhány évtizedig itt serénykedtünk, itt fontoskodtunk ezen a bolygón.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Paul Ricœur · Szókratész
Almost_Zed>!

– De nagyapa, miért tépted el a jegyeket? – kérdeztük döbbenten.
– Mert nem jött a kalauz – felelte.
– De hát ez tiszta szerencse! Legalább nem kellett fizetnünk.
– Uraim (általában így szólított minket, ha valami haszontalanságot mondtunk vagy követtünk el), a villamoson jegyet kell váltani…
– De hát nem jött kalauz…
– Nem a kalauz miatt. Hanem azért, mert Budapest polgára vagyok, és így ez a villamos az enyém is. Miért csapnám be önmagamat?

Chöpp >!

Boldog az, aki élete során végig meg tudja őrizni a világ felfedezésének ezt a szenvedélyét. És különösen szerencsés az, akit felfedezővágya nemcsak a bulvárlapok és locska televíziós műsorok „valótlan világába” vezeti el. Akinek kedve, ereje, lehetősége van arra, hogy az igazi világot próbálja felfedezni. Olvasva, tanulva, gondolkozva, kertjében a palánták kibontakozását figyelve, vagy akár a sufniban örökmozgógépét barkácsolgatva. Heuréka!
És talán még szerencsésebbek azok, akiknek hivatása az, hogy a világ felfedezésén, megismerésén dolgozzanak.

116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
Chöpp >!

A mai napig folyik az ország butítása. Mindannyiunk önbutítása.

251. oldal

Chöpp >!

Az ember időnként elbizonytalanodik. Az élete mintha értelmetlenné válna. Zátonyra futna. Rossz, kellemetlen érzés. Igyekszünk gyorsan megszabadulni tőle. Szerencsére több hatékony módszere van annak, hogy az ember elhessegesse az értelmetlenségnek ezt a zavaró, tompa fájdalmát. Egyet említek közülük.
Az élet hiányzó (vagy ismeretlen) értelme helyett célokat tűz ki maga elé, s amikor az egyiket elérte, máris kitűzi a következőt.

293. oldal

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme · cél
2 hozzászólás
Chöpp >!

Ha jól meggondolom, sohasem vettem komolyan magamat. Mindig volt valami rossz érzésem, hogy nem is igazán ragaszkodom ahhoz, amit gondolok. De azért megpróbáltam úgy viselkedni, mintha komoly ember volnék. Mintha szavaim mögött, magatartásom mögött biztos, hiteles értékek, meggyőződések sorakoznának.

33-34. oldal

Chöpp >!

Még az a gyanú is felmerül bennem önmagammal szemben, hogy nem az igazságot kerestem, hanem csak az igazság keresésének játékát élveztem.

34. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Révész Szilvia: Keserűből édeset
Bagdy Emőke: Álmok, szimbólumok, terápiák
Bagdy Emőke – Bognár Andrea – Urbánné Varga Katalin: „Művészetek – szimbólumok – terápiák”
Diana Hunt: Őrület határán
Edith Eva Eger: A döntés
Steiner Kristóf: Kristóf konyhája
Sienna Cole: Elmejáték
Lukács Liza: Ne cipeld tovább!
Ronnie W. A.: Momster
Pál Ferenc: Ami igazán számít