A ​Kert és a Műhely 2 csillagozás

Hanák Péter: A Kert és a Műhely Hanák Péter: A Kert és a Műhely

Hanák ​Péter új tanulmánykötete nem a politika- s nem a gazdaság- és társadalomtörténet oldaláról, hanem a kultúrtörténeti folyamatok és jelenségek felől közelíti és világítja meg a kelet-közép-európai régió történeti problémáit. A kötet kultúrtörténet-értelmezésében, módszereiben és egy fontos regionális vonatkozásában új látásmódot kínál. A kultúrtörténetet nem korlátozza a magas kultúra csillogtatására, a csúcsok kultúrturisztikai megközelítésére, hanem a fogalmat és a tartalmat szélesebb művelődési értelemben kiterjeszti a mindennapi szokás- és ízléskultúrára, és belefoglalja az alsó rétegek, az egykoron írástudatlan nép gondolkodásmódját is. ezek az új témák új források megszólaltatását is megkívánták. A kötet szeretné meggyőzni olvasóközönségünket, hogy nemcsak a hatalmi szféra harcai, nemcsak a kormányzók és a kormányzottak, az elnyomók és az elnyomottak drámai összecsapásai formálják a történelmet, és hogy nemcsak a közfogyasztási szintre redukált áltörténeti krimik… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Közös dolgaink Gondolat

>!
Balassi, Budapest, 1999
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635062621
>!
Gondolat, Budapest, 1988
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632820185

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Adriaticum>!
Hanák Péter: A Kert és a Műhely

Sokoldalú képet kaptam a XIX-XX. század fordulójának bécsi, budapesti, részint prágai és úgy általában monarchiás, illetve közép-kelet-európai világáról. Csak néhány villanás a benyomásokból: érdekes volt a Másokról alkotott kép c. fejezet, avagy polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban, a korabeli közbeszéd, sajtó által megjelenített kép a zsidókról, németekről, magyar nemesekről, más nemzetiségekről stb. Több tanulmány is adalékokkal illusztrálja, ténylegesen mennyire párhuzamosan létezett a Monarchiában a századvégi és századfordulós aranykor- vs. bomlásélmény: a politikai válság, a nemzetiségi problémák, és mellette a gazdasági, művészeti fejlődés, megújulás. A kedvencem azonban messze a Népi levelek az első világháborúból c. tanulmány volt. Ezek aztán kihozták belőlem a vérvörös proletárt. Falusi parasztasszonyok levelei a frontra, a szegénység, a kivételezettek lázító jelenléte, a „szegény ember csak töltényfogó a fronton”, a bürokrata közigazgatás megalázó mentalitása. Persze ezeket a cenzúra szépen begyűjtötte, vajon ezek után ki lepődött meg 1918/19-en?
Mindenesetre szépen megelőlegezik ezek az írások azt, ami később végbement, az én családomban ehhez hasonló levelek nem maradtak meg, így most először kaptam ilyen megrendítő és személyes benyomásokat arról, hogyan élték meg a hátországbeliek az I. világháborút.

Dénes_Gabriella>!
Hanák Péter: A Kert és a Műhely

Izgalmas szákirodalom, amelynek egy része még főiskolán volt kötelező. Nagyon fontos kérdés, téma a másokról alkotott kép. Nyilván, összefügg a saját népünkről alkotott képpel is, tehát e kettőről párhuzamosan érdemes értékezni. A kultúrtörténeti háttér meg nagyon sokat ad hozzá, segít megérteni a képalkotás dinamikáját, a 19-20. század fordulójának fellángoló nacionalizmusát.


Népszerű idézetek

Dénes_Gabriella>!

Más típusba tartoztak a német városi polgárok, akiknek egy része, az erdélyi és a szepesi szászok, a felvidéki bányavárosok, a dunántúli kereskedővárosok polgársága évszázadok óta az [100.] országban élt. A magyar nemes szeme benne mindenekelőtt a haszonszerzőt, sőt a haszonlesőt látta, aki nem becsületes úton vagyis nem királyi adományból, öröklésből, rablásból szerezte vagyonát.

99–100. oldal, A másokról alkotott kép. (Gondolat, 1988)

Adriaticum>!

„most mar mas újságót nem irok, csak tisztélém szeretet kedves urám, az öt ava gyerékejivel és az édés anyávál. mindig emlégeti még a letkiseb is, rinak velem, mikor a levelet olvasom is. rozsi mindig a cukrót varjá, cukrot, almat kalacsot szamolgátya, eszt hoz édés apam, tisztélyik a rokonyok is, de a rokonyokto it halhatnak még éhén”
(Népi levelek az első világháborúból)

167

Dénes_Gabriella>!

Amit más asszimilánsoknál, így az Amerikába vándorolt magyaroknál természetes jelenségnek fogtak fel, a kettős kötődést, a kettős kultúrát, azt a zsidók esetében valaminő különleges „faji szolidaritás” terhére rótták.

105. oldal, A másokról alkotott kép. (Gondolat, 1988)

Adriaticum>!

„de ezek a bitang fementetek, enek a fasza mindjárt kimegy hejéből, és nem tudja a haptákot kivágni, és fel van mentve továb, de az enyémnek már lába nincs egyik sem, ugy mászik”
(Népi levelek az első világháborúból)

170

Dénes_Gabriella>!

A valóságos helyzet az, állítják baloldali értelmiségiek, hogy Közép-Európában csak jogilag szűnt meg a gettó, társadalmilag még nem. A liberális keresztények nagy része továbbra is „unter uns = antiszemita”. Benedek Marcell ismeretei szerint Magyarországon „nincs keresztény ember, aki a zsidósággal szemben tökéletesen elfogulatlan, tisztán emberi álláspontot [107.] tudna elfoglalni”.

106–107. oldal, A másokról alkotott kép. (Gondolat, 1988)

Kapcsolódó szócikkek: Benedek Marcell
Dénes_Gabriella>!

Századunk szociálpszichológiája sokoldalúan bizonyította, hogy a kiscsoportok és közösségek identitástudata a más csoporttal, a szomszéddal való állandó érintkezés, súrlódás során születik és formálódik. Amint az egyéni identitásérzékelés és tudatosodás is csak egy meghatározott csoporthoz viszonyítva alakulhat ki, úgy a csoportokkal való állandó konfrontációs folyamatban nyeri el értelmét, tartalmát. „A gyermek számára – írja G. W. Allport – szülei, szomszédsága, lakóhelye, nemzete készen kapott adottság… Mivel léte ezeknek a kötöttségeknek a része és ezek a kötöttségek létének részei, mindenképpen jók” Négy-[95] öt éves korában a gyermek már fel tudja fogni, hogy különböző csoportok tagja és képes az etnkai azonosulásra. A saját csoporthoz fűződő kapcsolatai, illetve a „másokról” alkotott véleményei természetesen prekognitív természetűek, hiszen megelőzik a földrajzi, etnográfiai, történeti ismereteit és személyes tapasztalatait. A gyerek előbb tudja, hogy milyenek a szomszédok, mielőtt pontosan ismerné: kik azok. Elsődleges képe tehát mindenképpen az előítéletes véleményformálódás eredménye: többnyire heves, szenvedélyes azonosulás saját közösségével, és többnyire ugyancsak heves ellenérzés a más csoportokkal, az idegen közösségekkel szemben.

94–95. oldal, A másokról alkotott kép. (Gondolat, 1988)

Dénes_Gabriella>!

A magyar nemzettudatot és karakterológiát a nemesi vezető rétegek határozták meg. A hagyományos nemesi értékrend csúcsán a földbirtoklás, a „gazdálkodás”, jobbágyok, cselédek, szolgák és barmok hadai feletti uralkodás állott, ami együtt járt a lótenyésztés és a lóverseny, a kutyatenyésztés és a vadászat kultuszával. Rangos elfoglaltság volt még az országos és a megyei szintű politizálás, a megfelelő tisztségek viselésével, a nobile officiumokkal, s e kategóriába sorolható még a katonatiszti, a diplomáciai és az egyházi pálya is. Nem szerepelt viszont a nemesi presztízsrangsorban az iparűzés, a kereskedés, a pénzzel, áruval való spekuláció, a bankárság, általában a hivatalos „üzletelés”.
„Illik-e magyarhoz csalfa kereskedés?” – kérdezte a 18. század utolsó negyedének jeles nemesi költője, és rögtön meg is válaszolta kérdését, hogy bizony egyáltalán nem, mert abból származik minden „erkölcsvetemedés”. Meg aztán minek is törje magát a nemesember üzleteléssel, ha van búza a veremben, jó bor a pincében? A kereskedést, az üzletelést a „magyar” átengedte a görögnek, a szerbnek, a németnek meg a zsidónak, de aztán rossz szemmel nézte, sőt haragosan megvetette őket, ha a kereskedésen meg is gazdagodtak.

96. oldal, A másokról alkotott kép. (Gondolat, 1988)

Dénes_Gabriella>!

Amint olvasható, a kisebbségek között is volt rangsor. A vidéki magyar úr nem nagyon kedvelte a német városi polgárt, de együttesen lenézték a szlovák, a román, a szerb kereskedőt, iparost, parasztot és valamennyien egyetértettek egyben: gyűlölték a zsidókat. (Persze, ez sem valaminő közép-európai specialitás. Allport írja, hogy Dél-Afrikában az angolok nem kedvelik ugyan a búrokat, de mindkét csoport szemben áll a zsidókkal, mindhárom a hindukkal, és valamennyien megvetik az őshonos néger lakosságot.)

97. oldal, A másokról alkotott kép. (Gondolat, 1988)

Dénes_Gabriella>!

Amint a példákból látható, a 19. századi magyar önarcképet a nemesi vezető réteg rajzolta meg. Az archetípus a középkori lovag volt, ő hagyományozta a kései utódokra a bátor és vitéz lovasnép harcos erényeit, csakúgy, mint a lovagiasság vonzó erényét, amelynek 19. századi szinonimája a gavallérra volt. A bőkezűséget a rohamosan elszegényedő kisbirtokos és birtoktalan nemesség is kötelezınek tartotta életvitelében, még akkor is, ha a gavalléria önpusztító pazarlásba, hiú látszatok hajhászásába torkollott. A lovagi ősöktől örökölték az újkori kisnemesek a virtust is, amely az idők rendjén ugyancsak jelentésváltozáson ment keresztül: a lovagi erényből mindinkább a külsődleges vakmerőség, erőfitogtatás maradt meg, és a becsület, amelynek Európa-szerte kötelező és elfogadott kódexe alakult ki a nemesi magatartást illetően. A nemesi önkép a szabadságot és egyenlőséget hirdető liberalizmus korában az idealizált paraszt egynémely vonásával egészült ki. A gazdálkodó magyar embert a föld szeretete, a becsület szentsége és mindenekelőtt: az üzletelés, a spekuláció elutasítása és megvetése jellemzi. A magyarságból úgymond hiányzik az üzleti szellem, a vállalkozás, a spekuláció, mégpedig nemcsak tőzsdei, hanem a filozófiai absztrakcióra való képességé is.
Nem misztikus, nem kedveli a filozófiát, sem a szöveg nélküli instrumentális zenét. A „magyar” nyílt, egyenes, becsületes, távol áll tőle a forradalmiság, az összeesküvés, a titkosság. A 19. századvégen a magyar magatartásnorma kódexe, sőt a magyar jellem valóságos esztétikája született meg. Az országban együtt élő más népek és az asszimiláns polgárság most már ehhez a nemesi eredetű nemzetkarakterhez viszonyítva nyerték el a magyar közvéleményben megrögződött jellemképüket.

98–99. oldal, A másokról alkotott kép. (Gondolat, 1988)

Dénes_Gabriella>!

A kötetben összegyűjtött tanulmányokat nemcsak a szerző személye és érdeklődési köre kapcsolja össze, hanem a tér és az idő egysége is.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
Lakner Judit: Halál a századfordulón
Bodor Kata (szerk.): Egon Schiele és kora
Iglódi Csaba: Dreher-szimfónia
Vámos Miklós: Apák könyve
Kondor Vilmos: Budapest novemberben
Szentes Éva – Hargittay Emil: Irodalmi kávéházak Pesten és Budán
Rozsnyai József (szerk.): Építőművészek Ybl és Lechner korában
Kellér Andor: Zöld gyep, zöld asztal / A főispán
Nánay István: Tanodától – egyetemig