A cseh szerzőnő humorral, együttérzéssel osztja meg élményeit arról, hogyan nézett szembe lányai felnőtté válásával, az életközepi válság jeleivel, hogyan sikerült új célokat találnia és megújítani férjével is a kapcsolatukat.
„Az az érzésem, hogy folyton csak főzök, de amit főztem, azt nem én eszem meg. Takarítok, pedig nem is én csináltam rendetlenséget. Mindenkire odafigyelek, de cserébe nem kapok semmit. Már élni sincs kedvem – fakadtam ki, még mielőtt tudatosítottam volna, hogy így gondolom. Ez már a válság? Hát bizony, lehet” – kezdi újabb kötetét a szerzőnő, aki a kisgyermekes időszakról oly kedvesen, átélhetően írt „Mit súg Isten az anyák fülébe?” című könyvében. Néhány év elteltével azonban újra kell tervezni az életet, megtalálni a felnőtt gyerekek mellett az új életcélokat, szembenézni az öregedés első jeleivel, új alapokra helyezni a házastárssal is a kapcsolatot. A szerzőnőt azonban ebben a válságban sem hagyja el humorérzéke, élni akarása és… (tovább)
A cseh szerzőnő humorral, együttérzéssel osztja meg élményeit arról, hogyan nézett szembe lányai felnőtté válásával, az életközepi válság jeleivel, hogyan sikerült új célokat találnia és megújítani férjével is a kapcsolatukat.
„Az az érzésem, hogy folyton csak főzök, de amit főztem, azt nem én eszem meg. Takarítok, pedig nem is én csináltam rendetlenséget. Mindenkire odafigyelek, de cserébe nem kapok semmit. Már élni sincs kedvem – fakadtam ki, még mielőtt tudatosítottam volna, hogy így gondolom. Ez már a válság? Hát bizony, lehet” – kezdi újabb kötetét a szerzőnő, aki a kisgyermekes időszakról oly kedvesen, átélhetően írt „Mit súg Isten az anyák fülébe?” című könyvében. Néhány év elteltével azonban újra kell tervezni az életet, megtalálni a felnőtt gyerekek mellett az új életcélokat, szembenézni az öregedés első jeleivel, új alapokra helyezni a házastárssal is a kapcsolatot. A szerzőnőt azonban ebben a válságban sem hagyja el humorérzéke, élni akarása és hite. S persze a magával ragadó stílusa is a régi!
