Nemes ​teremtmények 142 csillagozás

Han Kang: Nemes teremtmények

1980 májusában Dél-Koreában a diktatúra ellen tüntetnek a diákok. A hatalom válaszul bejelenti a szükségállapotot, kivezényli a hadsereget, és a katonák meggyilkolnak több száz fiatalt. A diákok, köztük tizennégy-tizenöt éves gimnazisták gyűjtik össze a harcokban elesett társaik holttestét, hogy azonosíthassák és eltemethessék őket. Ebből a tragédiából bomlik ki az áldozatok és a gyászoló túlélők története. Meg egy diktátor vezette rezsimé.
Elmesélni az elmesélhetetlent – erre vállalkozik a Nemzetközi Man Booker-díjas Növényevő szerzője. Han Kang második magyarul megjelenő regényében hazája, Dél-Korea elfojtott traumájának, a szülővárosában történt 1980-as véres kvangdzsui mészárlásnak állít emléket.

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Budapest, 2018
220 oldal · ISBN: 9789636768478 · Fordította: Kiss Marcell
>!
Jelenkor, Budapest, 2018
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636767198 · Fordította: Kiss Marcell

Enciklopédia 4


Kedvencelte 21

Most olvassa 14

Várólistára tette 200

Kívánságlistára tette 168

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Han Kang: Nemes teremtmények

„Miért kell elénekelni a himnuszt azoknak, akiket a saját országuk katonái öltek meg?”

Nemes teremtmény az ember. Sajátos vágyakkal, érzésekkel, életszemlélettel: egy nemes állam nemes polgára ő. Aztán a nemes állam egyik nemes polgára (mégpedig a polgárok közt is a legelső, a maga sajátos életszemléletével – erről lenne mit mesélni) kiadja a tűzparancsot egy másik nemes teremtménynek, aki valamiért (de miért? de miért?) nem vonja kétségbe annak jogosságát, és ennek következtében egy harmadik nemes teremtményből holttetem lesz. Vagy ahogy Han Kang érzékletesen képes ábrázolni: rothadó hús. És akkor nem is beszéltünk a negyedik, ötödik, milliomodik nemes teremtményről – őket ugyan elkerülték a golyók, de megtalálják a rendszer egyéb eszközei, melyek egyként a test és a lélek tökéletes megtöretését szolgálják. Rendőri bakancsok. Cenzorok vastagon fogó plajbászai. Favonalzók és golyóstollak, amelyek értő kezekben tökéletes kínzószerszámmá alakulhatnak át. A lélek pedig szűkölve a sarokba kucorodik. Fél.

Sosem szabadna olyanokat a hatalom közelébe engedni, akik polgáraikban nem a nemes teremtményt, hanem az eszközt látják. Ők ugyanis, ha már az eszköz végképp nem hajlandó elvárásaik szerint működni, nem fognak habozni.

24 hozzászólás
>!
giggs85 P
Han Kang: Nemes teremtmények

Meggyőződésem, hogy Han Kang alkotása, a tavaly megjelent Növényevő egy igazi, hamisítatlan 21. századi klasszikus, melyben egyfelől megvan az a tipikus keleti íz és szemléletmód, amitől nekünk, nyugatiaknak, ez a mű egy kicsit különös, megfoghatatlan alkotássá válik, de másfelől mégis olyan univerzális mondanivalót hordoz, ami miatt a lényegét mindenki megértheti szerte a világon. Ezzel szemben a Nemes teremtmények a koreai történelem egy olyan dicstelen szakaszáról szól, amiről a világ ezen felén minden bizonnyal csak kevesen tudnak, és ami még Dél-Koreában is egy igazi kibeszéletlen trauma, még ha már egy ideje meg is törhető a hallgatás fala.

A koreai írónő a Növényevőhöz hasonlóan itt is több nézőpontból, több narrátort megszólaltatva, és még az egyes szakaszokat is fragmentumokra törve tudósít az eseményekről, a már jól ismert, általában tárgyilagos, szenvtelen és kevés jelzőt használó hanghordozással, amely, ha kell, azonnal át tud változni a legfájdalmasabb lírává. Természetesen ez nem működhetett volna a fordító, Kiss Marcell kifogástalan munkája nélkül.

A cím, vagyis a Nemes teremtmények a koreai alkotmányra utal, ami így, ezzel az igen szép és költői jelzővel hivatkozik a lakosaira, de ahogy a regényből kiderül, korántsem mindig viszonyul ezt az eszmét szem előtt tartva hozzájuk. Az események 1980-ban májusában kezdődnek, mikor is Kvangdzsuban a helyi diákok először csak tüntetni kezdenek, majd a rendőrség és hadsereg brutális fellépése után lázadást indítanak az egyre fojtogatóbbá váló diktatúra ellen.

Az eseményeket eleinte egy E/2-ben megszólított tizenéves fiúcska nyomába szegődve élhetjük át, és a szerző már itt, az első fejezetben olyan magasra teszi a lécet a nyers brutalitás kendőzetlen ábrázolásával, mint csak nagyon kevesen. Han Kang nem szépít, nem idealizál, a maguk pőre valójában írja le a borzalmakat még akkor is, ha éppen az egyik áldozat lelkének nézőpontjába helyezkedünk – hisz abban a világban, amelyben sebesülteket csalétkül használva lesből lövik le a diákokat a katonák, vagy éppen furkósbotokkal szakítják be gyerekek koponyáját, nincs helye szépítgetésnek. Nála a túlvilág sem lehet szép, könyörületes, megnyugvást hozó, hanem még az ide jutott lelkeknek is csak annyi adatik meg, hogy közvetlen közelről nézzék végig hogyan rothad el az arcuk és a testük a tűző napon, egy rakás másik egykor élt emberével egyetemben.

Az írónő a borzalmak plasztikus ábrázolásán és az ügyesen váltogatott narrátorokon túl gondosan ügyelt arra is, hogy az egyes fejezetek (még a köztük elröppenő évek, évtizedek dacára is) tökéletesen illeszkedjenek egymáshoz. Ezáltal szerepet kapnak a történtekről tudósítani akaró, ám a cenzúra által elhallgattatott írók, a hosszú és kínzásokkal teli börtönbüntetésükbe belenyomorodó egykori diákok, a történtekről még évtizedekkel később is megnyilatkozni képtelen egykori fiatalok, az áldozatok szülei… Sőt, még az írónő is, aki kisgyermekkorában véletlenül meghallott utalásokra, elharapott félmondatokra visszaemlékezve eredt az események nyomába, hogy megírja ezt a nem mindennapi könyvet, melynek középpontjában azok a fiatalok állnak, akik véreztek, szenvedtek és meghaltak, és akik később már pár percnyi kínzás után is bevallották a legképtelenebb bűnöket, és akik egyáltalán nem voltak hősök. Nem hősök, csak emberek, akik kiálltak a szabadságukért. Talán ez a legszebb az egészben.

Ha már azzal kezdtem, hogy meggyőződésem az, hogy a Növényevő egy modern klasszikus, akkor azzal folytatnám, hogy szintén ilyen erős meggyőződésem az is, hogy viszonylag fiatal kora ellenére is Han Kang az egyik legjelentősebb ázsiai alkotó, akinek minden egyes művének itt a helye a magyar piacon (a Jelenkornak bizony fel van adva a lecke…). Addig pedig remélem, hogy minél több emberhez eljut ez a mű is.

>!
sztimi53 P
Han Kang: Nemes teremtmények

Nem temethettelek el, miután meghaltál,
Így az életem lett temetéssé.

Muszáj írnom erről a könyvről, de üresség fogad, amikor a szavak után nyúlnék. Én bevallom, nem tudtam Dél-Korea eme történéséről, nekem az első emlékem velük kapcsolatban az ottani olimpia volt. Na nem mintha ott nagy szóbeszéd tárgyát képezte volna… A sok éves diktatúra után egy államcsíny keretében Cson Duhvan magához ragadja a hatalmat, miközben a nép demokráciára szomjazik, tüntet, választásokat akar, ellenáll. Cson Duvan a katonasághoz fordul. A harcedzett katonái pedig nem a könyörületességükről híresek. Évekig nem beszéltek/beszélhettek róla, csak az utóbbi pár évben nyilvánították hivatalos emléknappá május 18-at (’97 óta ha jól tudom), különböző alkotások készültek, filmek és ez a kötet is, amik megpróbálják feldolgozni a gyászt, ami a mészárlást követte. Vajon az emberek fel tudják dolgozni a gyászt? Az iskolásfiú, aki látja legjobb barátját meghalni, az anya, aki hiába várja haza a fiát? Hogyan lehet túlélni a kínzást? A nemi erőszakot? A könyv rövid, de nagyon erős. Már az első fejezetnél kavarog az ember gyomra, erősödik a szorongás, de Han Kang tudja fokozni, minden új fejezet egyre fojtogatóbb. Nekem az egyik csúcspont a színházi előadás volt. Minden nagy megmozdulás, ami a diktatúra megdöntésére törekszik, a későbbi nemzedékek számára a demokráciát, a szabadságot jelképezik. Különösen akkor, ha azt leverik. A hivatalos adatok alig kétszáz ember halálát ismerik el, a lakosság legalább ezer emberről tud, és sokan, akik túlélték, a börtönben sokszorosan megbűnhődtek árulásukért, feldolgozhatatlan traumákat szenvedve a kínzások alatt. Megszenvedtem az olvasás alatt, aztán ránéztem a borító csodás Ginkgo leveleire, az ősi növény szépségét használom vigasznak. A Ginkgo jó hatással van az agyi véráramlásra, fokozza az agyi teljesítőképességet és javítja a memóriát. Emlékezni kell a holtakra, nem szabad elfelejteni a gvangdzsui mészárlást.

3 hozzászólás
>!
Chöpp 
Han Kang: Nemes teremtmények

Nagyon megviselt. Tudtam pedig, hogy nem lesz könnyű, mégis. Engem nagyon tönkretesz lelkileg az embertelenség. Egyébként szép volt a stíl, nagyszerű megoldás a több oldalról való történetmesélés, fantasztikus a megoldása annak, hogy közel hozza az emberek emberségét és a szenvedések ellenére való kitartását és bátor kiállásukat az elnyomorító és állampolgárait gyilkoló hatalmi gépezet ellenében. Sokszor hangsúlyozta azt is, hogy nem minden katona volt buzgó parancskövető és mészáros. Azért mindenek ellenére én köszönöm ezt a csöppnyi humánumot és reményt adó hitet, hogy mindig lesznek hűséges, szerető és embertáraikat védelmező emberek a legnagyobb társadalmi-politikai viharok közepette is!

2 hozzászólás
>!
mate55 
Han Kang: Nemes teremtmények

A dél-koreaiak kollektív tudatalattijának talán legmélyebb, legsötétebb völgyébe száműzött szégyenfolt, az 1980 májusában Gwangju városban megesett tömegmészárlást hozza a fájdalomküszöböt is átlépő tudatos szintre. Egy imakönyv. Egy sebesült nemzet lírai gyógyító himnusza, ami nemcsak lírai post-mortemként szól az erőszakról, hanem az erőszak elleni küzdelemre is szólít. A halál és agónia könyörtelen portréja, amely olvasása során soha nem engedi, hogy másfelé nézzünk. Az emberi cselekedetek filozófiai és lelki vizsgálata, amely nem nyújt vigaszt, inkább megmutatja azt, hogy kik vagyunk, mennyit bírunk elviselni, és az a brutalitás, amit más embereknek okozunk, mintha a genetikai kódunkban lenne beágyazva. Egy harminc éves időszakot ölel fel, 1980-tól 2013-ig. Minden fejezet egy másik személy szemszögéből egy másik évben történik, de mindannyian az 1980-as hét hatásaiban élnek. Kang egyedi írói stílusa különös érzékenységgel elegyíti az emberi brutalitás naturalista leírásait egy tipikusan rá jellemző elbeszélésben. Azoknak ajánlanám, akik szívesen követik-követnék a koreai kortárs irodalom alakulását, és elég erőt éreznek ahhoz, hogy belépjenek egy olyan sötét szobába, ahol egy kimagaslóan fejlett ország gazdasági csodájának hátterében, egy végtelenül szomorú esemény örökségét hagyta hátra.

1 hozzászólás
>!
Csabi P
Han Kang: Nemes teremtmények

Han Kang új könyve egészen más, mint a Növényevő. Az magán viseli a távol-keleti irodalom sok védjegyét, ami miatt egy európai olvasónak sokszor rejtélyes, megfejthetetlen. A Nemes teremtmények viszont nagyon is ismerős, nekünk különösen, hisz sok párhuzam vonható az ’56-os forradalommal, a diktatúra elleni lázadással, az utcai harcokkal, a fegyvert fogó tizenévesekkel, és a forradalom utáni megtorlással, a túlélők hallgatásával.
Egy alig ismert eseményt dolgoz fel az író, és nem csak nekünk, de a koreaiak számára is egy eltitkolt, elmismásolt lázadás volt ez, ami 1980-ban történt, két diktátor közti hatalomváltás idején. Kilenc napig tartottak a harcok, és a mai napig nem lehet tudni, valójában hány ember halt meg, de ezer fölöttire becsülik a számukat.
Han regénye mégsem történelmi regény, inkább emlékállítás a halottaknak, meghurcoltaknak. Ha csak a regény történéseit ismerjük, nem is sejthetjük, hogy milyen volumenű lázadásról van szó, hisz csupán néhány fiatal történetét meséli el, akik az utolsó napokban egy hivatalba vették be magukat, várva a hadsereg végső támadását. Az első két fejezet még két fiú utolsó napjait mondja el, aztán egyre távolodunk időben 1980-tól, és különböző elbeszélők visszaemlékezéseiből tudhatunk meg újabb részleteket.
Az elbeszélés tárgyilagos, visszafogott, de maguk az események elég borzalmasak, hogy az olvasó ne tudja kivonni magát a hatásuk alól. Erre a távolságtartásra még rátesz az E/2-es elbeszélési forma, amit amúgy nem szerettem, túlságosan mesterkélt, bár Han kétségkívül jól bánik vele, csak néha zavaró, hogy összekeveredik a megszólított személye (ti., hogy saját magát, vagy egy harmadik személyt szólít meg az elbeszélő).
Sok a fizikai brutalitás a könyvben, de az író mégsem erre helyezi a hangsúlyt, hanem a lelki szenvedésre, amit a hátramaradottak élnek át, vagy éppen a túlélők cipelnek magukkal örökös teherként. Ismerős lehet ez itthon is, olvastam róla, hogy az ’56-osok még a rendszerváltás után sem voltak hajlandók beszélni az akkor meghurcoltatásukról. De hát ki szeret beszélni a saját megaláztatásáról? Ezért vannak írók, hogy beszéljenek helyettük.

>!
Annamarie P
Han Kang: Nemes teremtmények

A Jelenkor Kiadó 2017-ben megjelentette Han Kang Dél-Koreában született Nemzetközi Man Booker-díjas szerző igazán megrendítő témát boncolgató könyvét, a Növényevőt. Azt gondolom, hogy ahhoz képest, hogy az írónő milyen összetett és megosztó témát választott, ráadásul a közlési formája sem könnyen emészthető, nagyon nagy sikert aratott a magyar olvasótáborban is. Ezen felbuzdulva a kiadó bátran belevághatott egy újabb Kang könyv kiadásába, s az idei évben kezünkbe foghatjuk a Nemes teremtményeket, ami szintén érzékeny odafordulást kíván olvasóitól.

Han Kang egy valós történelmi esemény tényfeltárására vállalkozik, mely sokáig csak titkos csatornákon, fülbesúgás módszerével terjedhetett. Hány ilyet ismerünk, igaz? De az, hogy ez nem is olyan régen volt -valahogy így viszonyulok az olyan történelmi eseményekhez, amik már megszületésem után zajlottak-, és hogy Dél -Koreában, és nem Északon, az már zavarba ejtőbb. 1980 májusában a diktatúra ellen országszerte lázadások törnek ki, melynek megfékezésére Cson Duhvan tábornok a vietnami háborúban edzett, kegyetlen katonáinak ad szabad kezet, elsősorban a Kvangdzsu (Gwangju) városában zajló diáktüntetések leveréséhez. Az agyonhallgatott esemény eredménye a kilenc nap alatt visszaszerzett város, minimum hatszáz lemészárolt egyetemista, és közel másfél ezer diák letartoztatása. Olyannyira nem beszéltek a történtekről, hogy sokan csak 15 évvel mindezek után hallottak valamit. Így például Kim Ji Hoon, aki 2007-ben filmet is készített a történtekről May 18 címmel.

„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjunban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba, nagyon zavarba jöttem és megszégyenültem éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?” (nyilatkozta Kim Ji Hoon 2016.05.)

Elmondása szerint Han Kang is valahogy így érezte magát, amikor először kellett szembesülni a valósággal. Tollat ragadott és megírta a Nemes teremtményeket.

A hét fejezetből álló történet egyazon esemény hét oldala. A lázadásban meggyilkolt diákokat egy tornateremben gyűjtik össze, ahol a tizenöt éves Tongho is keresi eltűnt barátját. Nem találja meg, s végül ott marad segíteni az épületben. Először az ő szemén keresztül tárul elénk a borzalom. Érdekes, hogy az ábrázolás mindvégig higgadt képes maradni, szinte fásultan naturális. Nem megszokott szemszögből, mint egy önmagához motyogó hang felől indul ki ez a beszéd.

„Kinyitod a szemed, de csak annyira, hogy egy vékony fénycsíkot láss, és a Tartományi Hivatal előtt álló páfrányfenyők felé fordítod a tekinteted. Mintha ott, az ágak között látszana a szél…”

A következő fejezetek pedig stafétabotként adódnak tovább. Hangra lel a barát, az anya, egy szerkesztő, egy rab, egy lány s végül az író is az epilógusban. A fájdalom és a brutalitás hangjai ezek, melyeket hallgatni is megterhelő, nem hogy átélni. Han Kang mindvégig megtartja rezignált hangvételét, és valahogy ez a józanság az, ami képessé teszi a Nemes teremtményeket, hogy megmaradhasson irodalmi alkotásnak, és nem süllyed a vádló, az ítélkező vagy igazságosztó szerepébe.

A fordítást Kiss Marcellnek köszönhetjük, akinek neve ismerős csenghet többek közt a „Lélekhegy” vagy a „Huszadik századi kínai novellák” kiadványaival kapcsolatban. A fordítás érdekessége, hogy nem angolból, hanem koreaiból lett megalkotva, s így például az eredeti fejezetcímekkel találkozhat a magyar olvasó. Ugyanilyen meglepetés a cím is, mely „Az éjszaka pupillája” címet viselő ötödik fejezetben jelenik meg, s eltér mind a koreai, mind az angol kiadványtól. Kiss Marcellnek sikerült megőrizni a könyv lírai hangvételét annak ellenére, hogy sokszor befogadhatatlan mélységű lelketlenséggel találkozunk.

A könyv rendkívül ízléses borítóval vonja magára figyelmünket, mely egy emberi csontváz, az állatok és a talán legrégebben közöttünk élő növény, a ginkgo biloba szimbólumának „triumvirátusa”. A németországi kiadást követő borító értelmezését rátok bízom.

>!
marcipáncica P
Han Kang: Nemes teremtmények

Han Kang új regényének témájában talán az a legmegdöbbentőbb, hogy annyira távolinak és felfoghatatlannak tűnnek a benne feldolgozott események, hogy nehéz ép ésszel megérteni, hogy a történet nem egy távoli disztópia, egy kitalált rémkép, hanem valós események krónikája, az 1980-ban történt kvangdzsui diáktüntetések nagyon személyes hangvételű megemlékezése. A regény bátor, kőkemény és kíméletlenül őszinte visszatekintést ad az ekkor történtekbe.
Han stílusa itt is, mint a Növényevő esetében, tömör, velős és lélegzetelállítóan gyönyörű. Az események kegyetlenségét a hideg, rideg, szinte érzelemmentes elmesélés rendkívül jól kiemeli. Nem felszínes frázisokkal dolgozik, a szereplők fájdalma és keserűsége ténylegesen az olvasó lelkének mélyét éri el. Han rendíthetetlenül küzd, hogy valamiféle igazságra és békére leljen az emlékeiben élő érthetetlen és borzalmas képekkel, és ezt próbálja meg átadni olvasójának is. A történtek emberi oldalát vizsgálja, és nem a hátterét, amitől a regény tényleg nagyon személyes hangulatot kap, és az utolsó fejezetben tett ígéretéhez híven nem mocskolja be az áldozatok emlékét szenzációhajhász elemekkel, féligazságokkal, demagóg megjegyzésekkel, vagy bármi olyan zavaró tényezővel, ami elterelné a lényegről – a fájdalomról, az áldozatokról, szeretteikről – a figyelmet.
A tartalom és a stílus mellett ami még megfogott, és érdemel pár szót, az a regény szerkezete. Az összekapcsolódó, embereket és sorsokat éveken keresztül összekötő fejezetek nagyszerűen működtek. Felismerni és megismerni az újabb elbeszélőket, összekötni az életeket, az eseményeket és hagyni, hogy ennek a tragédiának a képe kirajzolódjon előttünk hatalmas élmény.
Han regénye minden szempontból kiváló, méltó tisztelgés az áldozatok előtt, ami az emberi könyörtelenséget és az átélt gyötrelmeket lenyűgözően ábrázolja, és nagyon fontos témára irányítja a figyelmet.

>!
Mariann_Czenema P
Han Kang: Nemes teremtmények

Minden véres részlet ellenére, nekem ez a kötet jóval jobban tetszik, mint a Növényevő, ami számomra egy szürreális, egyedi, kaffkai rémálom.
A Nemes teremtmények sajnos jócskán általánosabb érvényű, bármikor és bárhol előfordulható történet.

>!
Iustitia
Han Kang: Nemes teremtmények

Nem volt tervben, de a sok noszogatás megtette hatását. Fekszem az ágyon, becsukom a szemem, az ablakon át arcomra süt a nap, mégsem tudok az élet szép oldalára gondolni; érzem a mellkasomon a nyomást, és csak a rothadó emberi testek tömege lebeg előttem. Kegyetlen, könyörtelen, őszinte, érzékletes, gyomorforgató, szívbemarkoló, élő és mélységesen szégyenteljes.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

A lelkiismeret, a legfélelmetesebb dolog a világon.

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lelkiismeret
>!
mate55 

És akkor hang nélkül összeroppant bennem valami törékeny, amiről egészen addig nem is tudtam, hogy létezik.

121. oldal

>!
JustABookishSoul P

Miért kell elénekelni a himnuszt azoknak, akiket a saját országuk katonái öltek meg?

15. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Nem lesz megbocsátás. Nekem sem lesz.

45. oldal, 1., Madárfióka (Jelenkor, 2018)

>!
mate55 

A nővérem lelkének is lennie kell valahol, de mégis merre találom?

31. oldal

>!
Lunemorte MP

Mi történik a lélekkel, mikor a test meghal, gondolkozol el hirtelen. Meddig marad még a test mellett?

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · lélek
>!
Lunemorte MP

Mikor egy élő ember egy halottat néz, lehet, hogy a lélek még ott van az egykori testénél, és a saját arcára tekint?

10. oldal

>!
Csabi P

A tömeg moralitásának meghatározó tényezőjét még nem sikerült azonosítani. Figyelemre méltó a tömeget alkotó egyének morális mércéjétől független etikai ingadozás megjelenése. Bizonyos tömegek nem riadnak vissza a fosztogatás, gyilkosság és nemi erőszak lehetőségétől, más tömegek olyan bátorságról és altruizmusról tesznek tanúbizonyságot, mely a tömeget alkotó egyénekre aligha jellemző. A szerző szerint az utóbbi esetben egyáltalán nem arról van szó, hogy a tömeget nemes lelkű egyének alkotják, a nemesség, ez az alapvető emberi tulajdonság a tömeg erejének köszönhetően jelenik meg; hasonlóképpen, az előbbi esetben az ember eredendő kegyetlenségét nem egyes egyének különösen kegyetlen természete okozza, hanem a tömegben természetesen megjelenő felerősödés.

94. oldal

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Yi Mun-yol: Torz hősünk
Sun-Mi Hwang: Rügy
Jodi Picoult: Vezeklés
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Jodi Picoult: Szívverés
Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak
Lisa Wingate: Elrabolt életek
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Gárdos Péter: Hajnali láz
Tóth Ágnes: Pokol az emeleten