Tabula ​Smaragdina / Mágia szutra 90% 30 csillagozás

Teljesen megértem a döntést, amely ezt a két könyvet egyetlen kötetben helyezte el. Valóban egymás mellett van a helyük. A második mintegy az első folytatása, már amennyiben nem-cselekményes művek esetében lehetséges folytatásról beszélni.
Ami a műfajukat illeti, változatlanul az „esszé” a legpontosabb megjelölés. „Próbálkozás” mind a kettő. Látványosan nem kiadásra születtek (1950-ben bajosan is lehetett volna kiadni őket), hanem gyakorlatként. Lelkigyakorlat, jóga, elmélkedés – kinek hogy tetszik.
Olvasni különösen kezdetben rettenetesen nehéz. Aki most akar Hamvas életművébe belefogni, NE ezzel kezdje, kivéve, ha a filozófiában alaposan tájékozott. Az én (régen szerzett és töredékes) filozófiai felkészültségem nagyjából ahhoz volt elegendő, hogy ne érezzem teljesen elveszettnek és kirekesztettnek magam.

Hogy mire számítottam, amikor elkezdtem olvasni, arra nem emlékszem. :) Hogy mire nem, arra igen. Eszembe se jutott, hogy most valami biztos receptet fogok kapni, amely alapján a) aranyat fogok tudni csinálni, b) a továbbiakban értelmes(ebb) életet élhetek. Ha ezt vártam volna, csalódtam volna. :) Nem, ez nem az az alkímia. És nem, ez nem az az életfilozófia. De bizony, nagyon érdekes. Akár izgalmasnak is nevezhető. Még ha nem is értettem mindent kristálytisztán. Ennyire alapos ismertetést az alkímiáról és a tarot-kártyáról még senkitől se kaptam, és nagyon tetszik, ahogy beleilleszti egy komplett személyiség- és világértelmezésbe. Itten véletlenül sincs semmi homályban hagyva, itten minden mellett legalább hat észérv szól, csak legyen, aki felfogja. Itten minden mindennel klappol, az alkímia nyelve gond nélkül lefordítható a pszichológia nyelvére, az a történettudomány nyelvére, az a politikatudomány nyelvére, úgy általában kellő odafigyeléssel minden lefordítható minden másra, és az egész oly gyönyörű, sima gömbbé áll össze, hogy az már nemcsak érdekes, hanem gyanús is… :)
Bennem meg végig ott munkált a kétely, hogy aki ennyire pontosan meg tud feleltetni mindent minden másnak, az jaj, de sokszor figyelmen kívül hagy jaj, de mennyi különbséget… de azért, meg kell hagyni, Hamvast tetten érni irtó nehéz (lenne), ahhoz legalább annyit kéne tudni, mint ő. (Hjaj…)

Boldogult úrfikoromban összefogtam volna ezt a könyvet egy spirálfüzettel, egy tollal meg egy ceruzával, betelepedtem volna a Zeneműtárba, aztán fülemre Csajkovszkij, padra füzet, könyv kinyit, tollal jegyzetel, ceruzával lapszélen kommentál, kérdez, válaszol, veszekszik, sír, ide-oda mutató nyilakat rajzol az összefüggések és az ellentmondások közé, helyenként a tollal a fáradtságtól iniciálékat festeget (különösen jóleső tevékenység ilyet a tollbetét életének vége felé cselekedni, amikor folyni kezd), a végére pedig szépen tisztázza, hogy mit hogyan tud a továbbiakban hasznosítani, és a meg nem értett dolgokat bölcsen a jövőre bízza.
Ilyen füzetem van itthon öt. Mind tele van. Összesen egy művet bántam meg a sokból: Freudot. Többet. Soha. Nem. Vagyok. Hajlandó. Jegyzetelni.

Vissza a témához. Nagyon jól tettem, hogy a Karnevált olvastam előbb és ezt később. A Tabula smaragdina nagyjából a Karnevállal egy időben keletkezett, és kicsit olyan, mintha a regény elmélete lenne. A beavatást pl. gyönyörűen részletezi. Ebben is, a Mágia szutrában is folyamatosan tetten érhetőek olyan szövegrészek, amelyeket a Karnevál kelt életre, mintha dramatizálná a Tabula smaragdinát vagy a Mágia szutrát. Az idézeteim között is szerepel ilyen. Ezért sokszor önkéntelenül is összehasonlítottam a regényt a két nagyra nőtt esszével, és a) mindig az esszék maradtak alul, b) az lett a nagyon erős benyomásom, hogy az esszék azért maradnak alul, mert egyetlen hangon szólnak, monologikusak, míg a regény olyan, mint egy koncert. Az első véleményemet fenntartom (ezért vontam le fél csillagot), a másodikat közben revideáltam.
Olvastam már itt a Molyon olyan Hamvas-értékeléseket, amelyek arról panaszkodtak, hogy az ő könyvei „lefelé beszélnek” az olvasóhoz. Ezt én soha nem éreztem olvasás közben, még a Tabula smaragdina közben sem. Nyomasztóan okos és művelt volt ez az ember, hát igen. A műveiben megszólaló hang gyakran erőteljes, határozott, rendkívül (talán túlságosan is) magabiztos, szinte lehengerli az olvasót – de a hangsúly mindig azon van, hogy „szinte”. (És azt is mindenképpen tekintetbe kell venni, hogy életművének irdatlan nagy részét nemhogy nem látta soha nyomtatásban, de még az esélye se látszott, hogy belátható időn belül őrajta – meg esetleg a legszűkebb ismeretségi körén kívül – más is olvasni fogja őket. Ezt a két könyvet (is) saját magának írta, magához meg olyan hangon beszél az ember, amilyenen akar.) Ez a két mű pedig semmilyen tekintetben nem monologikus, nem egyetlen hangon szól. Sőt. Szenvedélyes vita az egész, végigvitatkozik 366 oldalt az általa leginkább tisztelt írókkal, és mérlegel, dönt, kétségbe von, elemez, szétbont, összeilleszt szakadatlanul. A végkifejlet pedig szép. Nagyon szép. Már csak ezért is érdemes elolvasni. :)

Most már csak egyetlen dolog zavar. :) Írhatok én itt akármennyit, az életben nem érem el @DrEmergencyGrooveHouse egymondatos értékelésének mélységét. De tényleg. Annyira tetszett, emiatt döntöttem a könyv mellett. :)
(Részemről világosbarna.)

Jó és nehéz könyv. Kissé ezoterikusnak tűnik, és úgy látom, a Hamvas-kötetők között is gyakori a varázsolgatásban való hit, de ez szerintem Hamvas félreértéséből indul. Könnyű őt félreérteni, mert nehéz követni, ugyanis normális és egyszerű. Hamvas szerintem két lábbal a földön áll, mindig ugyanarról ír: keresi az utat, hogyan lehet normálisnak lenni. Ez nem egyszerű. Ő maga is többször rossz felé indul, magát is becsapja, ahogy mindannyian. Sosem állítja magáról, hogy tanító lenne, ő maga tanítvány szeretett volna lenni, de mesterek talán már sehol nincsenek. Önjelölt mesterek vannak persze dögivel (Müller Péter, A.J. Christian, Maharishi, L. Ron Hubbard, stb., talán ide tartozik még A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda is, de a Krisna-tudatban nem merültem még el annyira, George Harrisonnal jó barátok voltak, és George számomra nagy példakép, tisztaság, istenkeresés és mindez sok-sok humorral, na meg a Beatles a világ legjobb bandája).

Amiről Hamvas itt is ír, végül is csak annyi, hogyan szabaduljunk meg mindenféle előítéleteinktől, szélsőségektől, és a túlmisztifikálástól. Vannak misztériumok, ilyen az élet, a halál, a születés, és a szerelem is. Rendes ember felháborodik, ha ezekből valaki csak a testi, fizikai és biológiai részt veszi észre vagy fogja fel, sőt, ezeknek a titok-jellegét még tagadja is. Aki volt már szerelmes, tudja, hogy ez nem kémiai folyamatok hatása. A kémiai folyamatokat okozza a szerelem. Ne keverjük az okot az okozattal. Ilyesmikről is beszél, bár itt pont a szerelemről nincs sok szó.

Kicsit fárasztó is volt azért, de a Tarotról szóló fejezetet mindenkinek ajánlom, engem valahogy nagyon elbűvölt. Egyszer jósoltak nekem tarotkártyából, de azt hiszem, még semmi nem jött be belőle. De a tarot nem is erről szól, ez csak egy mai elkorcsosulása annak, ami valójában. Ez is egy szentkönyv, ami kártyalapokban maradt fönn. Legalábbis sajátságos.

Lehet, hogy nem is kell tőle mindent elolvasni, vagy állandóan olvasni őt. Nem is biztos, hogy követni kellene. Hamvas inkább kiindulási pont, aki fogékony rá, annak úgyis fordulópontot fog jelenteni a gondolkodásában. Ha ez megtörtént, vigyázni kell, ne legyünk Hamvas-függők, mert akkor végzetesen félreértjük. „Nézd meg, és menj tovább!” – ez a használati utasítás hozzá is. (Azért a regényeire más szabály vonatkozik, ahogy a regényekre általában, hiszen a jó regényt többször is el kell olvasni.) Ne tapadj hozzá, ne legyen ő a szellemi apukád, mert ő nem mester, ő maga is egy kereső volt, aki elég messzire jutott ugyan, de nem jutott el az út végéig. Ha van egyáltalán vége. És mert kritizálni, felülvizsgálni a gondolatait, ahogy ő maga is folyamatosan tette. A sajátjaidat is. Ne feledd, minél közelebb kerültél az Istenhez, annál közelebb került hozzád az ördög. Ne vegyél mindent szó szerint, de ne is vegyél mindent metaforának. A legjobb, ha mindkét értelmet egyszerre érzed meg. Ez az isteni irónia. És így tovább.

(Az egyházamba jelentkezéseket elfogadok, tagdíjról később esik döntés, de minél több pénzt adjatok, annál előbb üdvözül[t]ök.)

A Tabula Smaragdinát olvastam a kötetből. Középiskola és főiskola között próbálta nyitogatni ifjú tudatomat.
A Tabula Smaragdina egyébként nálam ötöst érdemel.

Még mindig nem tudok számolni és mindig is gyűlölni fogom a matematikát. ☹

Úgy érzem magamat mint egy festékfolt a falon.

Nem friss az olvasási élményem, de ez az a kötet, amit nem szerettem, nekem túl ezoterikus, és túl sok benne az olyan dolog is, amivel nem értettem egyet, vagy nem éreztem közel magamhoz, összességében ez a kötet nem tetszett annyira. Azt nem mondom, hogy nincs benne olyan rész, ami nem tetszett volna, de összességében nem jött át nekem, nem ért el hozzám, így nem tudtam megszeretni sem. Szerintem, aki most kezdi a Hamvassal való ismerkedést ne ezzel kezdje.

Sokáig kerülgettem Hamvast. Akadnak, akik hozzá mérnek mindent, ami filozófiában, alkímiában, okkult tanban fellelhető. Aztán feladtam a kerülgetést, és szándékosan ezzel a gyűjteményes írását választottam.

Mulattat, ha modern nyugati elmék azzal hitegetik magukat, megérthetnek olyasfajta misztikumot, ami az övékét megelőző korokban született és valamiképpen a birtokába jutnak. Mármint úgy, hogy ők maguk semmiféle hermetikus rend tagjainak sorában nem állnak. Mert ha állnának, aligha publikálnának az ottani elméknek tartogatott zárt tudást nyílt körben, bárkinek, aki tud olvasni.

Tabula Smaragdina
A könyv első felében sok olyannak szembetalálkoztam, ami életem egyes szakaszával és élményeivel egybevág. Ám annyira hiábavaló próbálkozás modern elmével valami modern előttit boncolgatni, intelligenciával és egyéb spirituális fogékonysággal kísérletet tenni a szimbólumrendszerének megfejtésére! Főleg úgy, ha előítélettel teli szűrőn át próbálkoznak. Ugyanezt éreztem Hamvasnál is,amikor az Egyházat belehozta. Akkor is, ha nem a keresztény egyházra célzott, hanem a felsőbb hatalom egysége alatt tömörülő hitre.

Tarot
Máshonnét összegyűjtött értelmezési lehetőségek és tudnivalók összegzése csipetnyi alkímiával.

Mágia szútra
Sok önismétlés, jelbe csomagolt jel. A legfeledhetőbb rész.

„Egész életünk tele van álalakzatokkal. Ezeknek realitásértéke nincs. Megvalósíthatatlanok. Vagyis nem valóságként, hanem káprázatként tarthatók fenn. Nem mint arcok, hanem mint maszkok. Nem mint számok, hanem mint a nulla. Hatásuk csak egyetlen helyen és csak egyetlen ponton van: az életképzeletben. Sehol másutt. Itt terjesztik a sötétséget, a tévedéseket, az összetévesztést, az ájultságot, az ingadozást, a hitetlenséget, a gyávaságot, az irigységet, az indulatokat, és akadályozzák a megvalósulást.”

Nem egyszeri megértés és olvasás… Hiszen tudásoddal nő a kétely… Gondolkodási alapmű!