Silentium ​/ Titkos jegyzőkönyv / Unicornis 31 csillagozás

Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

"E ​könyvnek sokáig azt a címet akartam adni, hogy a Hallgatás Őre. Úgy gondoltam, hogy az ismeretlen határán, a sötétség és a fény között, a titkok országának kapujában álló őrről szól. A misztikus szó iránt bizalmatlan vagyok, és annak csak a misztérium kedvéért bocsátok meg. De a könyv éppen a misztériumról szól, a meghatározhatatlanról, vagyis arról, ami az egyetlen valóság és az egyetlen tapasztalható. Végül az Unicornis címet választottam.

Az Unicornis az egyszarvú állat.

A két szarv a két szem, a két kéz, a két nem, a kettősség, a két here, a két méhkamra jele. Az egy szarv a homlokszem, az egy, a lingam, a joni, a szív, az androgün. Az egyszarvú a szent erdőben a szürracionális állat.

Kínában Ki-linnek hívták. Kung-ce anyjának, mielőtt fia megszületett, álmában megjelent. Az első egyszarvú a föld középpontjából ugrott ki. Elevenen alig látták. Tyanai Apolloniusról mondják, hogy egyszer találkozott vele. Mózes azt írja: Az Úr kivitte őket Egyiptomból,… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hamvas Béla életműsorozat Medio

>!
Medio, 2006
350 oldal · ISBN: 9789638569394
>!
Magyar Rádió, Budapest, 2006
Felolvasta: Helyey László
>!
Medio, Szentendre, 2001
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638569395

1 további kiadás


Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Jakob Böhme


Kedvencelte 15

Most olvassa 5

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

_Andrea_ P>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Kellemes élmény volt visszatérni Hamvas könyveihez – és lelassulni, megélni a leírtakat. Nehéz értékelni a kötetet, mert olvasás közben személyessé válik a könyvvel folytatott spoiler szellemi párbeszéd. Akkor értékeled igazán, ha ez a párbeszéd kialakul. Ha nem, hát néhány oldal után félreteszed, hiszen nem kötnek le ennek a misztikus-ezoterikus bolondnak a végeláthatatlan filozofálgatásai. Nem tagadom, hogy Hamvas egy kicsit bolond, kicsit önellentmondásos – ha okosan akarsz hozzáállni, elveszed tőle, ami kell és nem lamentálsz azon, ami nem tetszik. Teljesen felesleges, hiszen sosem volt olyan író spoiler , aki bármiféle olvasói elvárásoknak is megfelelni remélt.
Az Arlequin c. esszé kifejezetten a bolond archetípusáról szól, – ami valamennyire Hamvas megélt archetípusa is – aki kívül áll a becsvágyon, az élet nagy harcain, a zsibvásáron, az egymást taposáson. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy ha a sors nem kényszeríti őt, akkor is ilyen emberré vált volna? Ma nem egy Coelho szintű guru lenne a trénerek és önjelölt mesterek tengerében? De nem választhatunk el egy embert a sorsától.
Hosszú ideig nem voltam képes Hamvast olvasni, amíg vakon követtem az ambícióimat és a zsibvásár kötötte le minden energiámat spoiler . Nem is igazán értem, hogy tudtam ennyire eltávolodni a gyökereimtől. A mostani csendesebb, visszavonultabb, gyógyulással töltött időben olyanok a szavai, mint a tiszta levegő eső után. Kicsit hasonló helyzetben is érzem magam, mint ahogy Hamvas a lakását ért bombatalálat után, amiről a kötetben szót ejt. Közel sem vesztettem el annyi mindent, mint ő – de a múlandóság érzetéből ízelítőt kaptam, a birtoklás hamis biztonságában, a tárgyak fontosságában mind megrendült a bizalmam. Az ilyen élmények után másféle kövekből építjük fel magunkat, mint azelőtt.

2 hozzászólás
Scarlett0722 P>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

„… személytelenek vagyunk, a valóságról lefejtve és elvontan, absztraktul, a sivatagban és meg vagyunk tömve a nemlétezővel, az úgynevezett eszményekkel és hazudunk és át vagyunk szőve a személytelen fogalmak ezreivel és minden második szavunk az, hogy izmus.
Nem Izmus. Nem ság és ség."

Hamvas írásmódja lenyűgözően egyedi. Az első rész gondolatainak mesteri kuszasága azonnal elnyerte a tetszésemet; gyakorlatilag a szerző szinte minden sorát kiidéztem volna. Különösen tetszettek a nyers, és teljes mértékben elrugaszkodott meglátásai az állandósult fogalmakról, s voltaképp ez a minden begyöpösödött rációtól elrugaszkodott szemléletmód volt az, ami miatt kiemelkedőnek, és (szinte) teljesen el- és befogadhatónak találtam a művet… S hogy a többi részről is szó essék: A második részt is kifejezetten érdekfeszítőnek találtam, itt talán a faji elméletek ragadták meg legjobban a figyelmem, s bár nyílván itt sem értettem egyet maximálisan Hamvas elképzeléseivel, a zseniális írásmódja által mégis elérte, hogy igyam minden szavát…
Az utolsó rész nem fogott meg oly nagyon, bár nem volt híján értékes és érdekes gondolatoknak, az előző két részhez viszonyítva mégsem kötötte le annyira a figyelmemet – viszont ez nem negatívumként értendő az Unikornisra nézve, inkább az első két rész sikerült (ha fogalmazhatok így) számomra felülmúlhatatlanra.
Ha tömören kellene jellemeznem az alkotást, azt mondanám, a mű az a fajta letisztult gondolati káosz, amelyre mindenképpen szükség van a rendhez.
Ajánlom.

Lunemorte P>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Nem csak olvasni, de értékelni is nehéz ezt a könyvet. Ez az első Hamvas-mű, melynek értékelésével őszintén gondban vagyok. A Silentium egyáltalán nem jött át,a Titkos jegyzőkönyvben már találtam értékes gondolatokat is és végül az Unicornis hozta el a „csodát". Körülbelül az összes gondolatot ez utóbbiból ki lehetett volna idézni.
Sok mondat tényleg elgondolkodtató és úgy vélem, pont ez lenne a cél. Hogy gondolkodjunk többet.

Gigger>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Az első oldal után az első gondolatom az volt, hogy „ te úristen ebből mi lesz ? ”
Nem mondanám könnyen olvashatónak, sőt könnyen megemészthetőnek sem. Sokszor szüneteltetnem kellett a könyvet pár percre, hogy átgondoljam mit olvasok, miről is olvasok, és hogy felfogjam.
Vegyes érzelmeim vannak. Bizonyos részek untattak, nem nyerték el a tetszésem. Volt, hogy egy mondatot, vagy bekezdést többször olvastam el, mert túl tömörnek, zagyvának találtam. Sok volt az ismétlés is. Voltak olyan gondolatok is amik magával ragadtak. Gondolkozásra késztettek, és azt vettem csak észre hogy magamban tovább fonom a szálat. Az utolsó rész, az Unicornis volt számomra a legélvezetesebb. Bölcsességek, okosságok, általános igazságok.

DrEmergencyGrooveHouse>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Őszintén szólva, eddig teljesen idegenkedtem Henoch személyétől és a henochi mítoszkörtől. Ezt az idegenkedést Jodorowsky váltotta ki belőlem, legalábbis ő vele hozta párhuzamba a szcientifista / minden életerőt kizáró mechanikus-racionális életszemléletet. Azóta nem is értem Jodorowskynál honnan jöhetett ez, mondjuk van egy tippem. Talán az az oka, hogy annak idején ő a Kenneth Angeres társaságon keresztül a Golden Dawn-féle meglehetősen torz és okkult szemüvegen keresztül láthatta az alkímiát, a kabbalát, a széfer jecirát és egyéb héber miszticista irányzatokat, szentiratokat és így nem csodálkozom hogy elment minden „henochitól” a kedve.

Visszatérve a könyvhöz, nagyszerűségéről legyen elég annyi hogy sikerült teljes 180 fokos fordulatot vennem az archaikus nyugati metafizikát illetően. Viszont magára a Silentiumra még nem vagyok kész. Haha, nagyon nem. :)

2 hozzászólás
shizoo I>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Amikor megszületett az életműsorozat, ez a három könyv szervülhetett a legkönnyebben egyetlen kötetté. Az írója e három csokorban veti le a legteljesebben a távolságtartást, amit a közvetítő közeg (ha akarod, ha nem) mindenképpen megteremt, s amivel olyan jóízűen gúnyolódnak (nevetett és a nevezetlen) hősei a Karnevál egyik függönybeszélgetésében. A vallomás-irodalom csipkelődő gúnnyal megrajzolt kritikájának (ezeknek a szövegeknek tanúsága szerint) a Silentium, a Titkos jegyzőkönyv és az Unicornis írója mindvégig a tudatában van – nem rejti véka alá kételyeit a vallomás (a tanátadás e módja) iránt. Ez a tanúságtétel a gesztust illetően is önkritikus.

Hamvas Béla amúgy minden szövegében benne rezonál, csak nagyon sokféle álcát terít az önfeltárásra. Sem pátoszra, sem mea culpára nem hajlandó sehol – ott sem, ahol a tévedéseiről mesél. S e három könyvecskében bizony beszél róluk – az egész életműben talán itt a legnyíltabban. Tévelygésekről, veszteségekről és tanulságokról, és anélkül, hogy kreációk bőrébe bújna: személyesen ő. Valahol túl a bejárt út megmutatásának tanulságain ezért is nagyon hálás vagyok, hogy a saját, sajátos beszédmódja is itt a legkendőzetlenebb. Egy esetleges Hamvas-szótár fogalmi alapja lehetne e gyűjtemény, ami segít értelmezni a többit. A többi könyvet, ahol mégiscsak jelen van (legtöbbször ki is figurázva) valamiféle attrakció. A Titkos történet egy életen belüli „inkarnációit” egyetlen jellemző szóval elnevező Hamvas Béláját hallgassuk: Ilyen kifejezéseket, mint megváltó, Keresztelő János, ágyrajáró, pogány üdvözülés, keleti halhatatlanság, egészen nyugodtan használhatok. Ezek a szavak, amelyek kizárják azokat, akiknek ebből megérteni bármit is tilos, és ezek azok a szavak, amelyek összekötnek azokkal, akiknek erre szükségük van. Erről mást és többet mondani fölösleges. Én azért hozzáteszem Karinthy egy gondolatát, amit a kedélyes német polgármester szájába ad, aki csak mosolyogja az irodalmat: Nézze, nekem mindig jól ment… Ez lényeges tudás, hogy Hamvas miféle kizárásról mesél, hogy kinek szól és nem szól: elsősorban azoknak beszél, aki kibillentek, akiknek a dolgok nem mennek (mindig) jól…

Silentium

…hiszen elsősorban nekik építi a megértést. A hallgatni (meghallani) tanító első esszégyűjteményben alapoz. A maga fogalomkészletét, a maga megközelítéseit vezeti be, miközben leszámol egy általa sokáig dédelgetett eszménnyel – nevezzük egyszerűen hagyománynak. Egyszerűen szólva (lásd mögé a magad nyelvén is): a vízözön utáni emberre a vízözön előtti törvények nem érvényesek. Akkor van szükség prófétára, közvetítőre ég s föld között, ha a létben megjelenik lehetőségként, kísértőként (mára egyre inkább uralkodóként) a Személytelen. Attól lehet személytelen, mert csend vesz körül bennünket. Mert az égnek szegezett kérdésre nem érkezik hasonló nyelven megfogalmazott válasz. Az Őskép megzavarodott és elhomályosodott írja, a lélek sötét éjszakáján csoda, ha valamilyen formában mégis megérzed a jelenlétet (azaz: csodálkozhatsz), a gyümölcs ízével elegyedve például. A jázmin, az olaj, a gyümölcs valóságos dolgok – amelyek valóságossá tesznek az öntudatlanságban is, ami a személytelen alapfeltétele (mégha a valódiságuk alapjában különböző körökhöz is köthető – még ha nem is ugyanazt az ingerelhetőt szólítják meg bennünk, az íz, vagy az illat…). Hamvasnak itt amúgy hallatlanul nehéz dolga van: meg kell mutatnia, milyen halott hagyományt gyászol. Egy korban, amely kétli, hogy ez a hagyomány egyáltalán létezett – amelyik elvan azzal a meglehetősen bárgyú (és alapjában tudománytalan) gondolatmenettel, hogy az emberiség mintegy 195 ezer éves léte alatt az utolsó néhány ezer évet leszámítva minden művészet és magasabb eszmény nélkül pusztán a túlélés szélén imbolyogva vegetált.

Titkos jegyzőkönyv

…nevet ki bennünket az író a címadással: amiről beszél, az nem titok. Elbeszéli a saját felszabadító műtétjét, asztrológiai analógiával – magát a műtétet és az asztrológiát is (vízözön előtti hagyomány) megmosolyogva. Beszél a saját stációiról, amit nem véletlenül inkább inkarnációknak nevez, az Apokaliptikus monológban. Van a világban ez a számos (egymást folyvást kizárni akaró) fogalomkészlet, amelyekben egy a közös: egyik sem az „angyalok nyelvén szól”. Mindegyik ugyanazt markolászná – nagyjából ugyanúgy használhatatlanok s így használhatók: a haszontalanságban. Ahogy a bolond, az Arlequin használhatatlan a világ számára, mert nincs száma, mert folyvást kilóg a számolhatóból. Mert egyetlen fegyvere van és nem is vágyik többre: a humor; s mert kívül áll a becsvágyon: megtanulta hogy ezen a világon minden görbe, csak a gazság egyenes… Az öreg Lear tudja, hogy nincs nagyobb biztonság, mint olyan ember közelében lenni, aki nemcsak hogy nem akar trónusra ülni, hanem hahotázik azokon, akik a trónus felé rohannak. Bolondnak lenni a tiszta ész mámorának korában hallatlanul paradox helyzet – mert le kell mondjon minden kapaszkodóról és mert rengetegen kapaszkodnának belé. Ahogy a Tarot képén a kutyák – a fogaikkal. Derűjét a melankóliából nyeri – ettől csoda. A bohóc szomorúságánál a világban ma nemigen van nagyobb kincs…

Unicornis

…és valójában annyira ritka, mint az egyszarvú, mitikus állat. Hamvas eredetileg a mestere mellett tett tanúságtételnek a Hallgatás Őre címet akarta adni, …de a könyv éppen a misztériumról szól, a meghatározhatatlanról, vagyis arról, ami az egyetlen valóság és az egyetlen tapasztalható. Magyarán nagyjából az egyetlen, amit el kellene mondani. Olyan keveset árul el (árulkodik) amennyit elkerülhetetlenül tár fel ez a közvetítő közeg: az írás. Olyasvalakiről, aki nem írt, aki a feltárt pillanatban kísérelte újra és újra az adott pillanat alapállását autoritás és rutinok nélkül. A pillanat. Ez a személyesség. Egy. Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Aki ezt elérte, szabad… kockázatos így idézni az erővel vert szavakat, mentségemre szóljon: Hamvas Béla is csak idéz (megidéz) – annál több kárt nem okozhatok a gyarapodó egó gondolatában, mint amennyit ez a könyve alapjában hajlandó. A mester, aki rühellte ezt a titulust – és a tanítvány, aki emlékezik, megteremtve azt a nevezetes névtelent (a kutatások szerint Jakabfalvy Dénesnek hívták – de mondd, nem mindegy a név?), aki a válságain átsegítette és szokatlan, világosan elhatárolt nyitottságával az ifjú írónak irányt adott. Három jól elkülönített tételben: először a bevésődött beszélgetések, aztán a megidézett gondolatok (óvatosan feltárt) következményeikkel, s végül az Epilegomena – a viszony mélységes tükörkép-jellegének feltárása.

Ez a három könyv nem akármekkora térképészeti teljesítmény – de nem több. Nem recept. Nem életvezetési tanácsadó. Arra provokál(na) hogy ezt az egész munkát te is végezd el magaddal magadban, kedves olvasó (és én is végezzem el, mielőbb, az összegzés helyett, amely semmit nem pótol az elvégzendőből). Pont azért, hogy hozzánk férhessen a másik, hogy odaférhessünk a másikhoz, a sebeink folyamatos felvakarása és a rémületek cincálta világszaglászás helyett – hogy azok lehessünk a tudatunkban, akik valójában vagyunk. Az, aki. Amennyi, annyi. Hogy ne változzon magunknak magunkra igazított maszkká az arcunk, amikor meglátjuk a tükörben.

szikszai_2 P>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Hamvas Bélát nem könnyű olvasni. Ez sem volt kivétel! Érdekes nézőpontok ad a világ szemlélésére. Nekem kicsit szokatlan, de sok mindent jól lát.
Sok benne az ismétlés! Ettől függetlenül sikerült megváltoztania a világlátásomat. A Silentiumot kifejezetten nehéz volt olvasni. A legjobban mégis a Summa Philosophia Normalis tetszett! Új mesterre leltem Hamvas személyében.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Senki se mer egyedül élni. Fantasztikusan bonyodalmas trükköket eszelnek ki, hogy egymáshoz valami közük legyen. Tíz körmükkel egymásba kapaszkodnak s ennek arányában egymástól csillagászati sebességgel távolodnak. Nem különös? Ha mindenki azt mondaná, hogy egyedül van, abban a pillanatban a félelem elmúlna s abban a percben a nagy közösségben mindenki találkozna. Miért? Mert a közösség logikája paradox, ahogy a magány logikája paradox és a nyelv logikája paradox, mert a létezés logikája paradox.

Cheril>!

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.

montika P>!

Az emberek nem engedik, hogy megzavarják őket tönkremenésükben.

258. oldal, Unicornis (Medio, 2006)

3 hozzászólás
montika P>!

Érzékenységünk elsősorban nyelvünk érzékenysége. Ez az emberi szó-nyelv. Pythia ismeri a szótalan nyelveket. Nemcsak a szemekét, a mozdulatokét, nemcsak az elhallgatott érzések nyelvét. Pythia ismeri az állatok nyelvét, főként a madarakét. Ismeri a csillagok fényének, a tenger zúgásának, az erdőzsongásnak, a láng lobogásának, a virágok illatának nyelvét.

222. oldal, Titkos jegyzőkönyv, Pythia , 9. (Medio, 2006)

12 hozzászólás
montika P>!

– Rilke mondja: Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Csak egyetlenegyszer. Minden csak egyszer.
– A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni.
– A pillanat. Ez a személyesség. Egy. Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Szeretni.

237. oldal, Unicornis (Medio, 2006)

Scarlett0722 P>!

Nem tiltakozom és nem menekülök és nem választom a könnyebbet és nem térek ki előle.
Magamra veszem…

Scarlett0722 P>!

A bűn és a pokol a kárhozat misztériuma. Át kell menni rajta, mint a halálon. Jaj annak, aki a sötétség borzalmas titka elől menekül.
Magadra kell venned.

Scarlett0722 P>!

Nem lehet elbújni a semmibe. Kell. Végig kell csinálni. Hiába halsz meg, hülye, a halál se nem sziklapince, se nem éléskamra.


Hasonló könyvek címkék alapján

Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Richard Bach: Jonathan, a sirály / Jonathan Livingstone Seagull
James Redfield: A mennyei prófécia
Buji Ferenc: Magasles
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról
Karinthy Ferenc: Mélyvízi hal
Becht Rezső: Szomeya-szan nevetett
Csurka István: Közép-Európa hó alatt
Mark Helprin: Téli mese