Silentium ​/ Titkos jegyzőkönyv / Unicornis 24 csillagozás

Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

"E ​könyvnek sokáig azt a címet akartam adni, hogy a Hallgatás Őre. Úgy gondoltam, hogy az ismeretlen határán, a sötétség és a fény között, a titkok országának kapujában álló őrről szól. A misztikus szó iránt bizalmatlan vagyok, és annak csak a misztérium kedvéért bocsátok meg. De a könyv éppen a misztériumról szól, a meghatározhatatlanról, vagyis arról, ami az egyetlen valóság és az egyetlen tapasztalható. Végül az Unicornis címet választottam.

Az Unicornis az egyszarvú állat.

A két szarv a két szem, a két kéz, a két nem, a kettősség, a két here, a két méhkamra jele. Az egy szarv a homlokszem, az egy, a lingam, a joni, a szív, az androgün. Az egyszarvú a szent erdőben a szürracionális állat.

Kínában Ki-linnek hívták. Kung-ce anyjának, mielőtt fia megszületett, álmában megjelent. Az első egyszarvú a föld középpontjából ugrott ki. Elevenen alig látták. Tyanai Apolloniusról mondják, hogy egyszer találkozott vele. Mózes azt írja: Az Úr kivitte őket Egyiptomból,… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hamvas Béla életműsorozat

>!
Medio, 2006
350 oldal · ISBN: 9789638569394
>!
Magyar Rádió, Budapest, 2006
Felolvasta: Helyey László
>!
Medio, Szentendre, 2001
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638569395

1 további kiadás


Enciklopédia 11


Kedvencelte 14

Most olvassa 6

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Scarlett0722 P>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

„… személytelenek vagyunk, a valóságról lefejtve és elvontan,
absztraktul, a sivatagban és meg vagyunk tömve a nemlétezővel,
az úgynevezett eszményekkel és hazudunk és át vagyunk szőve
a személytelen fogalmak ezreivel és minden második szavunk az, hogy izmus.
Nem Izmus. Nem ság és ség."

Hamvas írásmódja lenyűgözően egyedi. Az első rész gondolatainak mesteri kuszasága azonnal elnyerte a tetszésemet; gyakorlatilag a szerző szinte minden sorát kiidéztem volna. Különösen tetszettek a nyers, és teljes mértékben elrugaszkodott meglátásai az állandósult fogalmakról, s voltaképp ez a minden begyöpösödött rációtól elrugaszkodott szemléletmód volt az, ami miatt kiemelkedőnek, és (szinte) teljesen el- és befogadhatónak találtam a művet… S hogy a többi részről is szó essék: A második részt is kifejezetten érdekfeszítőnek találtam, itt talán a faji elméletek ragadták meg legjobban a figyelmem, s bár nyílván itt sem értettem egyet maximálisan Hamvas elképzeléseivel, a zseniális írásmódja által mégis elérte, hogy igyam minden szavát…
Az utolsó rész nem fogott meg oly nagyon, bár nem volt híján értékes és érdekes gondolatoknak, az előző két részhez viszonyítva mégsem kötötte le annyira a figyelmemet – viszont ez nem negatívumként értendő az Unikornisra nézve, inkább az első két rész sikerült (ha fogalmazhatok így) számomra felülmúlhatatlanra.
Ha tömören kellene jellemeznem az alkotást, azt mondanám, a mű az a fajta letisztult gondolati káosz, amelyre mindenképpen szükség van a rendhez.
Ajánlom.

Lunemorte P>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Nem csak olvasni, de értékelni is nehéz ezt a könyvet. Ez az első Hamvas-mű, melynek értékelésével őszintén gondban vagyok. A Silentium egyáltalán nem jött át,a Titkos jegyzőkönyvben már találtam értékes gondolatokat is és végül az Unicornis hozta el a „csodát". Körülbelül az összes gondolatot ez utóbbiból ki lehetett volna idézni.
Sok mondat tényleg elgondolkodtató és úgy vélem, pont ez lenne a cél. Hogy gondolkodjunk többet.

Gigger>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Az első oldal után az első gondolatom az volt, hogy „ te úristen ebből mi lesz ? ”
Nem mondanám könnyen olvashatónak, sőt könnyen megemészthetőnek sem. Sokszor szüneteltetnem kellett a könyvet pár percre, hogy átgondoljam mit olvasok, miről is olvasok, és hogy felfogjam.
Vegyes érzelmeim vannak. Bizonyos részek untattak, nem nyerték el a tetszésem. Volt, hogy egy mondatot, vagy bekezdést többször olvastam el, mert túl tömörnek, zagyvának találtam. Sok volt az ismétlés is. Voltak olyan gondolatok is amik magával ragadtak. Gondolkozásra késztettek, és azt vettem csak észre hogy magamban tovább fonom a szálat. Az utolsó rész, az Unicornis volt számomra a legélvezetesebb. Bölcsességek, okosságok, általános igazságok.

DrEmergencyGrooveHouse>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Őszintén szólva, eddig teljesen idegenkedtem Henoch személyétől és a henochi mítoszkörtől. Ezt az idegenkedést Jodorowsky váltotta ki belőlem, legalábbis ő vele hozta párhuzamba a szcientifista / minden életerőt kizáró mechanikus-racionális életszemléletet. Azóta nem is értem Jodorowskynál honnan jöhetett ez, mondjuk van egy tippem. Talán az az oka, hogy annak idején ő a Kenneth Angeres társaságon keresztül a Golden Dawn-féle meglehetősen torz és okkult szemüvegen keresztül láthatta az alkímiát, a kabbalát, a széfer jecirát és egyéb héber miszticista irányzatokat, szentiratokat és így nem csodálkozom hogy elment minden „henochitól” a kedve.

Visszatérve a könyvhöz, nagyszerűségéről legyen elég annyi hogy sikerült teljes 180 fokos fordulatot vennem az archaikus nyugati metafizikát illetően. Viszont magára a Silentiumra még nem vagyok kész. Haha, nagyon nem. :)

2 hozzászólás
szikszai_2 P>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Hamvas Bélát nem könnyű olvasni. Ez sem volt kivétel! Érdekes nézőpontok ad a világ szemlélésére. Nekem kicsit szokatlan, de sok mindent jól lát.
Sok benne az ismétlés! Ettől függetlenül sikerült megváltoztania a világlátásomat. A Silentiumot kifejezetten nehéz volt olvasni. A legjobban mégis a Summa Philosophia Normalis tetszett! Új mesterre leltem Hamvas személyében.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Senki se mer egyedül élni. Fantasztikusan bonyodalmas trükköket eszelnek ki, hogy egymáshoz valami közük legyen. Tíz körmükkel egymásba kapaszkodnak s ennek arányában egymástól csillagászati sebességgel távolodnak. Nem különös? Ha mindenki azt mondaná, hogy egyedül van, abban a pillanatban a félelem elmúlna s abban a percben a nagy közösségben mindenki találkozna. Miért? Mert a közösség logikája paradox, ahogy a magány logikája paradox és a nyelv logikája paradox, mert a létezés logikája paradox.

Cheril>!

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.

Lunemorte P>!

Filozofálni annyi, mint felkészülni a halálra.

Apokalyptikus monológ

Lunemorte P>!

Hiába halsz meg, hülye, a halál se nem sziklapince, se nem éléskamra. Saját imaginációdtól nem fogsz megszabadulni tudni. Nem, nem az ördög marcangol és nem a bomba és a golyó és az éhség, önmagad örvénylő mérge, erőtlen mocsok, zuhan és zuhan és félelem és félelem és sötétség és reszketés és félelem. A lélek sötét éjszakája. Most már értem. A görcs.

Egy csepp a kárhozatból

Kapcsolódó szócikkek: imagináció
2 hozzászólás
Lunemorte P>!

Semmi sem az enyém. Én magam a legkevésbé vagyok a magamé.

Egy csepp a kárhozatból

Scarlett0722 P>!

A magány és a böjt mágikus állapot. Általában nem szokták tudni. A félénkek és a kislelkűek az egyetlen vallásos böjtnapokat is szédelegve viselik, mint az érthetetlen büntetést és közben folyton az evésre gondolnak. A börtönben a teljes böjt, vagy a kenyér és víz, kínzás. Pedig a törvény eredetileg azért rendelte el, hogy a fogolynak a böjt alatt tisztultabb belátásra alkalmat adjon. Huszonnégy óra egyébként még arra se nagyon elég, hogy a böjt hangulata kifejlődjék. (…)
A zárlatot azért választottam, mert tudom, hogy azt, amit meg akarok érteni, csak ebben a mágikus állapotban vagyok képes megközelíteni. Ebben a magánnyal és böjttel tisztított fokozott érzékenységben. (…)
Most e pillanatokra volt szükségem.
Világosságot, világosságot, amiből sohasem lehet elég.

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Amíg az embernek van démona, addig van sorsa, addig van egyénisége, addig vannak elvei, vannak tételei, van elmélete, van világnézete.

Cheril>!

Milyen szánalmas és bárgyú reménykedés, hogy a világ megjavul, a válság szépen elmúlik, és a történet (a személytelen izmus) csak úgy magától, tőlünk függetlenül az emberiséget a boldogsággal meg fogja ajándékozni. Könnyezni való baromság. Az elhazudott létezés hülye fantazmagóriája. Reménykedni, ezek után, abban, hogy van embertől és személytől független történet és fejlődés, az Apokalipszis happy endben végződik. Csak úgy, a személy hozzájárulása és akarata és erőfeszítése és bevetése nélkül.

Idiótának kell lenni, hogy az ember a tőle független változásban vagy pláne javulásban hinni tudjon, az olyan változásban, amelyben tevékeny része nincs. A jó és az egyre jobb világ nem a személytelen fejlődés eredménye, amelynek kellemes előnyeit, mint a napfürdőt, élvezni lehet. Az embertől független úgynevezett haladás rémeszményére az összes csibészek azonnal fülüket kezdték hegyezni. Hiszen összes gazságaidat most már nyugodtan űzheted tovább. A világ tőlünk függetlenül halad. Nincsen semmi baj. Hajrá! Éljen a haladás!

Scarlett0722 P>!

A bűn és a pokol és a kárhozat misztériuma. Át kell menni rajta, mint a halálon.
Jaj annak, aki a sötétség borzalmas titka elől menekül. Magadra kell venned.

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Richard Bach: Jonathan, a sirály
James Redfield: A mennyei prófécia
Buji Ferenc: Magasles
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról
Karinthy Ferenc: Mélyvízi hal
Becht Rezső: Szomeya-szan nevetett
Csurka István: Közép-Európa hó alatt
Mark Helprin: Téli mese