Silentium ​/ Titkos jegyzőkönyv / Unicornis 44 csillagozás

Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

„E ​könyvnek sokáig azt a címet akartam adni, hogy a Hallgatás Őre. Úgy gondoltam, hogy az ismeretlen határán, a sötétség és a fény között, a titkok országának kapujában álló őrről szól. A misztikus szó iránt bizalmatlan vagyok, és annak csak a misztérium kedvéért bocsátok meg. De a könyv éppen a misztériumról szól, a meghatározhatatlanról, vagyis arról, ami az egyetlen valóság és az egyetlen tapasztalható. Végül az Unicornis címet választottam.

Az Unicornis az egyszarvú állat.

A két szarv a két szem, a két kéz, a két nem, a kettősség, a két here, a két méhkamra jele. Az egy szarv a homlokszem, az egy, a lingam, a joni, a szív, az androgün. Az egyszarvú a szent erdőben a szürracionális állat.

Kínában Ki-linnek hívták. Kung-ce anyjának, mielőtt fia megszületett, álmában megjelent. Az első egyszarvú a föld középpontjából ugrott ki. Elevenen alig látták. Tyanai Apolloniusról mondják, hogy egyszer találkozott vele. Mózes azt írja: Az Úr kivitte őket Egyiptomból,… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hamvas Béla életműsorozat Medio

>!
Medio, Budapest, 2006
350 oldal · ISBN: 9789638569394
>!
Magyar Rádió, Budapest, 2006
Felolvasta: Helyey László
>!
Medio, Szentendre, 2001
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638569395

1 további kiadás


Enciklopédia 43

Szereplők népszerűség szerint

Jakob Böhme


Kedvencelte 20

Most olvassa 7

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

_Andrea_>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Kellemes élmény volt visszatérni Hamvas könyveihez – és lelassulni, megélni a leírtakat. Nehéz értékelni a kötetet, mert olvasás közben személyessé válik a könyvvel folytatott spoiler szellemi párbeszéd. Akkor értékeled igazán, ha ez a párbeszéd kialakul. Ha nem, hát néhány oldal után félreteszed, hiszen nem kötnek le ennek a misztikus-ezoterikus bolondnak a végeláthatatlan filozofálgatásai. Nem tagadom, hogy Hamvas egy kicsit bolond, kicsit önellentmondásos – ha okosan akarsz hozzáállni, elveszed tőle, ami kell és nem lamentálsz azon, ami nem tetszik. Teljesen felesleges, hiszen sosem volt olyan író spoiler , aki bármiféle olvasói elvárásoknak is megfelelni remélt.
Az Arlequin c. esszé kifejezetten a bolond archetípusáról szól, – ami valamennyire Hamvas megélt archetípusa is – aki kívül áll a becsvágyon, az élet nagy harcain, a zsibvásáron, az egymást taposáson. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy ha a sors nem kényszeríti őt, akkor is ilyen emberré vált volna? Ma nem egy Coelho szintű guru lenne a trénerek és önjelölt mesterek tengerében? De nem választhatunk el egy embert a sorsától.
Hosszú ideig nem voltam képes Hamvast olvasni, amíg vakon követtem az ambícióimat és a zsibvásár kötötte le minden energiámat spoiler . Nem is igazán értem, hogy tudtam ennyire eltávolodni a gyökereimtől. A mostani csendesebb, visszavonultabb, gyógyulással töltött időben olyanok a szavai, mint a tiszta levegő eső után. Kicsit hasonló helyzetben is érzem magam, mint ahogy Hamvas a lakását ért bombatalálat után, amiről a kötetben szót ejt. Közel sem vesztettem el annyi mindent, mint ő – de a múlandóság érzetéből ízelítőt kaptam, a birtoklás hamis biztonságában, a tárgyak fontosságában mind megrendült a bizalmam. Az ilyen élmények után másféle kövekből építjük fel magunkat, mint azelőtt.

2 hozzászólás
Hoacin>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Mintha egy méhesben ülve hallgattam volna a falu bolondját. Az élet bölcsét. Lin-csi apátot borozás közben. Micimackót mézevés előtt. A filozófiatanáromat a kedvenc punkdala után. Bachot októberi esőben. Schumannt Van Gogh olajligetében. Holdfény szonátát Csontváry cédrusa előtt. Irodalmi dubtechnót egy kínai tusrajz fehérségében. Nem tudok vele mihez fogni. Igaz. De miért kell mindennel és mindenkivel mindenáron valamihez fogni? Mihez fogok a kimeríthetetlennel? Mihez fogok a ragyogó égbolttal? Vagy a tengerrel? Semmire se tudom felhasználni. Még tanulni se tudok tőle. Csak, amikor ott van, egyszerre határtalanul mennyboltnak és tengernek érzem magam. Paradox. A létezés logikája paradox. Lemondani, szól Lao-ce, annyi, mint egésznek maradni. A humor az alapállásról való tudás elveszthetetlensége. A kis gyermek titka, hogy a világ misztériumát pontosan annak látja, ami. Minden pillanatban létem egészét élni. A zene hatása alatt képes vagyok valamire, amire pedig nem vagyok képes. Miért írok? Mert az írás számomra az intenzitás olyan fokát hozza, amelyet írás nélkül nem érek el. A formatermelő hatalom a fehér. Az űr, a semmi. A meghatározhatatlan. Az infinitezimális. Szubjektum az a hely, ahonnan a valóság látható. Mágikus művészet. Enthuziazmus. Üvöltő szünet. Marinírozott tonhal. Jellegzetes mágikus mű Dosztojevszkij Ördögök-je. Ez a mű, amelyben Sztavrogin a tábornokkal nyugodtan beszélget, de egyszerre minden ok és előzmény nélkül feláll, a tábornokhoz lép és fülébe harap. Kizökkent a világ, mondja Shakespeare. Ez az enthuziazmus, és az imagináció és a mámor. Nincs rend többé. Értek valamit, amit nem értek. Ezért van, hogy akit a hatalmi ösztön elkap és az életre veti magát, az egészet elveszti. S ezért van, hogy aki leül az országút szélére és szundikál, az egészet megnyeri. Szent Ferenc a halaknak Touchstone és Pantagruel filozófiáját tanítja. Arlequin nem ambiciózus. Neki az egészből csak annyi kell, amennyi éppen eléje hull. Arlequin nem kötelezi magát le se vagyonnak, se rangnak, sem elméletnek, sem az evésnek, sem az ivásnak, sem valamilyen mesterségnek, sem a tudásnak. Nem hódol meg senkinek. Arlequin szabad. Ezért a lét egyik főalakja és ezért ritka. Ó, nincs könnyebb ennél, mondja Goethe, de a könnyűnél nincs nehezebb.
Értem, de nem értem.
Szerettem hallgatni, de messze áll tőlem.
Mint egy csaknem hangtalan mély és monoton basszus, ami mindenhová elkísér. Vagy a méhdöngés. Vagy egy visszhang.

„Az élet kegyelem. És ezt most tudtam meg, amikor tényleg az lett.”

aled>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

„… személytelenek vagyunk, a valóságról lefejtve és elvontan, absztraktul, a sivatagban és meg vagyunk tömve a nemlétezővel, az úgynevezett eszményekkel és hazudunk és át vagyunk szőve a személytelen fogalmak ezreivel és minden második szavunk az, hogy izmus.
Nem Izmus. Nem ság és ség."

Hamvas írásmódja lenyűgözően egyedi. Az első rész gondolatainak mesteri kuszasága azonnal elnyerte a tetszésemet; gyakorlatilag a szerző szinte minden sorát kiidéztem volna. Különösen tetszettek a nyers, és teljes mértékben elrugaszkodott meglátásai az állandósult fogalmakról, s voltaképp ez a minden begyöpösödött rációtól elrugaszkodott szemléletmód volt az, ami miatt kiemelkedőnek, és (szinte) teljesen el- és befogadhatónak találtam a művet… S hogy a többi részről is szó essék: A második részt is kifejezetten érdekfeszítőnek találtam, itt talán a faji elméletek ragadták meg legjobban a figyelmem, s bár nyílván itt sem értettem egyet maximálisan Hamvas elképzeléseivel, a zseniális írásmódja által mégis elérte, hogy igyam minden szavát…
Az utolsó rész nem fogott meg oly nagyon, bár nem volt híján értékes és érdekes gondolatoknak, az előző két részhez viszonyítva mégsem kötötte le annyira a figyelmemet – viszont ez nem negatívumként értendő az Unikornisra nézve, inkább az első két rész sikerült (ha fogalmazhatok így) számomra felülmúlhatatlanra.
Ha tömören kellene jellemeznem az alkotást, azt mondanám, a mű az a fajta letisztult gondolati káosz, amelyre mindenképpen szükség van a rendhez.
Ajánlom.

VirusSouljah>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

A szerzőről nem kívánok írni, mert nem szeretném megsérteni jelzőkkel, hasonlatokkal. Pozitívakkal.
A könyvről nem kívánok írni, mert értékét nem szeretném kritikával, véleménnyel, nagyzolással, dicsőítéssel pozicionálni.

https://moly.hu/idezetek/356934
https://moly.hu/idezetek/1487578
https://moly.hu/idezetek/1487577

Lunemorte P>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Nem csak olvasni, de értékelni is nehéz ezt a könyvet. Ez az első Hamvas-mű, melynek értékelésével őszintén gondban vagyok. A Silentium egyáltalán nem jött át,a Titkos jegyzőkönyvben már találtam értékes gondolatokat is és végül az Unicornis hozta el a „csodát". Körülbelül az összes gondolatot ez utóbbiból ki lehetett volna idézni.
Sok mondat tényleg elgondolkodtató és úgy vélem, pont ez lenne a cél. Hogy gondolkodjunk többet.

Gigger>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Az első oldal után az első gondolatom az volt, hogy „ te úristen ebből mi lesz ? ”
Nem mondanám könnyen olvashatónak, sőt könnyen megemészthetőnek sem. Sokszor szüneteltetnem kellett a könyvet pár percre, hogy átgondoljam mit olvasok, miről is olvasok, és hogy felfogjam.
Vegyes érzelmeim vannak. Bizonyos részek untattak, nem nyerték el a tetszésem. Volt, hogy egy mondatot, vagy bekezdést többször olvastam el, mert túl tömörnek, zagyvának találtam. Sok volt az ismétlés is. Voltak olyan gondolatok is amik magával ragadtak. Gondolkozásra késztettek, és azt vettem csak észre hogy magamban tovább fonom a szálat. Az utolsó rész, az Unicornis volt számomra a legélvezetesebb. Bölcsességek, okosságok, általános igazságok.

DrEmergencyGrooveHouse>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Őszintén szólva, eddig teljesen idegenkedtem Henoch személyétől és a henochi mítoszkörtől. Ezt az idegenkedést Jodorowsky váltotta ki belőlem, legalábbis ő vele hozta párhuzamba a szcientifista / minden életerőt kizáró mechanikus-racionális életszemléletet. Azóta nem is értem Jodorowskynál honnan jöhetett ez, mondjuk van egy tippem. Talán az az oka, hogy annak idején ő a Kenneth Angeres társaságon keresztül a Golden Dawn-féle meglehetősen torz és okkult szemüvegen keresztül láthatta az alkímiát, a kabbalát, a széfer jecirát és egyéb héber miszticista irányzatokat, szentiratokat és így nem csodálkozom hogy elment minden „henochitól” a kedve.

Visszatérve a könyvhöz, nagyszerűségéről legyen elég annyi hogy sikerült teljes 180 fokos fordulatot vennem az archaikus nyugati metafizikát illetően. Viszont magára a Silentiumra még nem vagyok kész. Haha, nagyon nem. :)

2 hozzászólás
szikszai_2 P>!
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis

Hamvas Bélát nem könnyű olvasni. Ez sem volt kivétel! Érdekes nézőpontok ad a világ szemlélésére. Nekem kicsit szokatlan, de sok mindent jól lát.
Sok benne az ismétlés! Ettől függetlenül sikerült megváltoztania a világlátásomat. A Silentiumot kifejezetten nehéz volt olvasni. A legjobban mégis a Summa Philosophia Normalis tetszett! Új mesterre leltem Hamvas személyében.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Senki se mer egyedül élni. Fantasztikusan bonyodalmas trükköket eszelnek ki, hogy egymáshoz valami közük legyen. Tíz körmükkel egymásba kapaszkodnak s ennek arányában egymástól csillagászati sebességgel távolodnak. Nem különös? Ha mindenki azt mondaná, hogy egyedül van, abban a pillanatban a félelem elmúlna s abban a percben a nagy közösségben mindenki találkozna. Miért? Mert a közösség logikája paradox, ahogy a magány logikája paradox és a nyelv logikája paradox, mert a létezés logikája paradox.

Cheril>!

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.

montika P>!

– Pascal az embert úgy határozza meg, hogy a két végtelen, a végtelen kicsiny és a végtelen nagy között.
– Az Upanisadok azt mondják, hogy ez a végtelen kicsiny és végtelen nagy: maga az ember. Az ember kisebb, mint a búzaszem, kisebb, mint a daraszem, kisebb, mint a daraszem szeme, nagyobb, mint a föld, nagyobb, mint a világ, nagyobb, mint az összes világok együttvéve.

243. oldal, Unicornis (Medio, 2006)

montika P>!

Az emberek nem engedik, hogy megzavarják őket tönkremenésükben.

258. oldal, Unicornis (Medio, 2006)

3 hozzászólás
Rituga P>!

Görcsösen imádkoztam, de ugyanakkor tudtam, hogy az Ég a görcsnek sohasem nyílik meg, nem is nyílt és nem is fog. Az ég nem ad nyugalmat, amit ad, az az erő a nyugtalanság elviselésére.

montika P>!

Egyszer azt mondták neki:
– Életed és szavaid között ellentétet látok. Magányban élsz. Keveset beszélsz és írsz. Azt mondod, hogy semmit sem tanítasz. Miért beszélsz és írsz egyáltalán?
Mire azt válaszolta:
– Ha már a halat a vízből kifogtam, csak nem fogom visszadobni.

237. oldal, Unicornis (Medio, 2006)

2 hozzászólás
Rituga P>!

Egyszer volt, egyetlenegyszer, amióta a világ van, hogy Isten nem bírta tovább, és majdnem megszólalt. Majdnem. Amikor szíve megdobbant és kiáltani akart. Ez volt az a pillanat, amikor Krisztus a kereszten felsóhajtott: Uram, Uram, miért hagytál el engem!

Kapcsolódó szócikkek: Isten · Jézus Krisztus
montika P>!

Érzékenységünk elsősorban nyelvünk érzékenysége. Ez az emberi szó-nyelv. Pythia ismeri a szótalan nyelveket. Nemcsak a szemekét, a mozdulatokét, nemcsak az elhallgatott érzések nyelvét. Pythia ismeri az állatok nyelvét, főként a madarakét. Ismeri a csillagok fényének, a tenger zúgásának, az erdőzsongásnak, a láng lobogásának, a virágok illatának nyelvét.

222. oldal, Titkos jegyzőkönyv, Pythia , 9. (Medio, 2006)

12 hozzászólás
montika P>!

– Rilke mondja: Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Csak egyetlenegyszer. Minden csak egyszer.
– A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni.
– A pillanat. Ez a személyesség. Egy. Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Szeretni.

237. oldal, Unicornis (Medio, 2006)

montika P>!

Kivételes idők, napok, esetleg hónapok, talán évek, egyetlen ponttá tudnak sűrűsödni. Mintha egy pillanatig tartottak volna. Csillaggá változnak és halhatatlanok. Mert ha az örök az időben megjelenik, mindig egyetlen felragyogó pillanat, s ha az idő az időtlenbe lép, akárhány hónap vagy év, csillaggá, elmúlhatatlanná, egyetlen égő ponttá változik.

281. oldal, Unicornis (Medio, 2006)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kállay Géza: Melyik Erasmus kávéházban
Richard Bach: Jonathan, a sirály / Jonathan Livingstone Seagull
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Karinthy Ferenc: Mélyvízi hal
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról
Becht Rezső: Szomeya-szan nevetett
Csurka István: Közép-Európa hó alatt
Békés Pál: Csikágó
Budai Lotti: A hercegnő haragja
Gárdonyi Géza: Messze van odáig!