A Silentium kötet négy esszéje napló. De nem a történeti eseményeké, hanem a léleké. A második világháború pokolra szállása, és a kataklizmát követő évek lábadozásának története azonban csak kerete annak a belső újjászületésnek, amelyet Hamvas 1946 és 1949 között megélt. Mit jelent hitelesen élni. Mit jelent a napok, órák követelményét felismerni. Mi az átvalósulás, a kitisztult kedély, a derű. Vannak felismerések, amelyeknek legközelebbi rokonai csak a Távol-keleti mesterek egyszerűsége és szellemi tágassága. „A derű a meg nem zavarható tiszta üresség" – Európában ezt a mondatot magyarázkodás nélkül eddig senki sem tudta kimondani. „Csak annyiban vagyok valódi, amennyiben derült vagyok." A mindennapok kötelességei most már új mértéket kapnak. Mindennek megkérdőjelezhetetlen alapja most már a lélekjelenlét, amely elutasít minden elvet, prekoncepciót, és a valóságot az itt és most közvetlenségében kívánja megragadni. Akit sok baj, gond, betegség gyötör, és helyzetét kilátástalannak… (tovább)
Silentium 16 csillagozás
Kedvencelte 2
Most olvassa 2
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Jaj annyi döbbenetesen jó gondolat van ebben, de sajnos olyan nagyon szájbarágós! Mikor először mondja, hogy az Antikrisztus nem válhat emberré, és hogy mindez a gonoszság és borzalom a világban bizony most meg van engedve. Ez a titok, ennek megértése. Szóval mikor ezt először leírja, akkor bizony azt mondod, hmmm, ebben van valami, mikor másodszor, akkor kicsit morogsz magadban, igen, kösz, felfogtam elsőre is, mikor harmadszor, már eléggé bosszankodsz, de mikor tizenhetedszer (nem számoltam, de kb. ennyinek tűnt), akkor már rázod a fejed. Meglehetősen. A the divine is only real szintén elsőre eléggé mellbevág. De hetedjére inkább már csak ásítasz. A Gyümölcsóra rész meg úgy ahogy van számomra értelmezhetetlen sületlenség. Vegyes a kép. Mondjuk egy hármas.
Muszáj olvasnom. Sokszor egyetértően bólogatok, néha hangosan vitatkozom vele, olykor „csak” belefeledkezem gyönyörű mondataiba.
„Ami nekem bölcsesség, lehet neked bolondság” Hermann Hesse Szidhárta. Hamvast folyamatában kell fogyasztani, s a gondolatok kavalkádja egy idő után mint gipsz formázza meg a mögöttük rejlő embert. Öt csillag mi más.
Újrahallgatás után: Most nem igazán értettünk egyet az Ő nagy paradigmaváltásával nevezetesen, hogy a teremtőt perszonalizálja míg az antikrisztust meglényegületlenként aposztofálja és ezt gyúrja dagasztja hosszan. Most olyan volt ez nekem mintha valaki el akarná magyarázni, hogy mitől jobb a fény mint a sötét, mitől értékesebb a testetöltött anyagi való mint a meglényegületlen végtelen téridő. Ettől függetlenül szeretem ahogy kinyilatkoztat. :) Méghogy Énoch a metatron! Maradjunk az első paleoasztronautánál. ;)
Őt hallgatva valamit sikerül megsejtenem az Egészből és annak értelméből. Ujjongott a lelkem, miközben olvastam. :)
Mit is mondhatnék még? Ha megízleltél már akármilyen csöppnyi cseppet a kárhozatból, aztán megtapasztaltad, hogy „ahol a bűn túlsúlyra jut, ott elárad a kegyelem”, és tényleg (!), onnantól kezdve örökké szomjazod és megpróbálod a magad gyarló módján megélni a derűt.
Ebben segít Hamvas minden szavával, mondatával. Nem öt, szívem szerint ötször öt csillagot kap.
Népszerű idézetek
Lehetek szent, akár naplopó, mindegy. Nem ez a fontos. A fontos az, hogy valóban éljek. Hogy a valódiságot, legalább a valódiság igényét és követelését magamban kialudni ne hagyjam és a lehető legnagyobb feszültséggel önmagamból sugározzam. Mert ha van ember, csak egy, csak egyetlen egy ember van, a többinek is könnyebb. Ha van Tolstoj, mindenkinek könnyebb. Ha van Henoch, már csaknem egészen könnyű.
Gyümölcsóra - Silentium
Gyakran eszembe jut Novalis, aki azt mondja, hogy a vad fán a virág illatozik, szelíd fán a gyümölcs.
Gyümölcsóra - Silentium
Tisztán és nyugodtan enni, ahogy például az ember a nagy könyveket olvassa. Úgy enni, hogy az ember a kegyelem állapotát élvezi. Szüntelen gyümölcsóra.
Gyümölcsóra - Silentium
Az egyetlen, amit tenni lehet, az amit Henoch tett, nem gyűlölni, hanem szövetségben állni az Úrral. Meg van engedve? Igen. Hajmeresztő, hogy ez most szabad. De szabad. El kell viselni és a szövetséget még szorosabbra venni. Belebújni az Úr ölébe és a boldogtalanokért, akik a fájdalomtól nyelvüket összerágták., de nem tértek meg, imádkozni.
Önmagát mindenkinek meg kell valósítania. Alku nincs. Ebben az átvalósulásban a tükör a varázslat, ami a világ, a jázmin és az olaj, a káprázat. Valódinak kell lenni. Létemet az utolsó fillérig be kell váltani. S mivel az egyetlen valóság Isten, hozzá hasonlóvá kell válnom, minden egyéb elporlad és elmúlik és az enyészetben eloszlik és amikor az ember meghal, csak azt viszi magával, ami valódi, a többi a nemlétezőben marad. Csak azt vihetem át, ami tiszta.
De mi tömeg vagyunk és publikum és csőcselék és személytelen söpredék, statisztikai adat vagyunk és ha parancsot kapunk, személyünket kikapcsoljuk, magunkat megszólíthatatlanná tesszük, apánkat lepuffantjuk és a cirkuszban karikákon ugrálunk ét a nemlétező néző, az üres színház előtt a várható cukorért és az ostortól reszketve, bár mindnyájan régen tudjuk, hogy nincs néző. Nincs néző és a cirkuszigazgató színtiszta őrült.
Egyszer azt kérdeztem:
– Túl sokat beszélsz a várakozásról. Nem kvietizmus ez?
Mire azt felelte:
– Mindig ugyanaz a szavaktól való rémület. Ne félj. A várakozás nem a vétkes elzárkózás árán szerzett béke. A várakozás jelképe a nyíló rózsa. Miért bontja ki szirmait? Vár. Ez a lélek Mária-állapota. Mire vár? Az eljövetelre. S azért vár, mert semmit sem tehet, hogy az eljövetelt sürgesse. De meg azért is, mert már előre az eljövetel boldog tehetetlenségének zsibbadásában él. Valamit mégis csak tenni kellene? Igen, ül és vár. Még imádkozni is elfelejt, mint a rózsa, csak hevében lángvörössé lesz és önkívületében illatozik. Éppoly kevéssé boldog, mint boldogtalan. Ez a várakozás.
A méhesben
Hasonló könyvek címkék alapján
- Weöres Sándor: A teljesség felé 92% ·
Összehasonlítás - Szathmári Sándor: Kazohinia 88% ·
Összehasonlítás - Márai Sándor: Füves könyv 85% ·
Összehasonlítás - Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé 97% ·
Összehasonlítás - Mácsai Pál – Bereményi Géza (szerk.) – Örkény István: Azt meséld el, Pista! 96% ·
Összehasonlítás - Kiss Ottó: Csillagszedő Márió 95% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika 96% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Tündér Lala 95% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Abigél 95% ·
Összehasonlítás