Scientia ​sacra 91 csillagozás

Hamvas Béla: Scientia sacra Hamvas Béla: Scientia sacra Hamvas Béla: Scientia sacra Hamvas Béla: Scientia sacra Hamvas Béla: Scientia sacra Hamvas Béla: Scientia sacra Hamvas Béla: Scientia sacra

"Hamvas Béla tanításának talán legmagasabb csúcsát az archaikus hagyomány és a keresztény „jó hír”, az evangéliumok egységének helyreállítása jelenti… Kétezer év után a nyugati civilizáció embere kezdi felismerni Jézus üzenetét: azért jöttem, hogy „mindnyájan egyek legyenek, ahogy te énbennem vagy, és én tebenned vagyok.”

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hamvas Béla életműsorozat Medio

>!
Medio, Budapest, 2015
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 963924029X
>!
Medio, Budapest, 2015
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639240303
>!
Medio, Budapest, 2015
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639240311

6 további kiadás


Enciklopédia 120

Szereplők népszerűség szerint

William Shakespeare · Széth · Szókratész · Buddha · Dante Alighieri · Ozirisz · Søren Aabye Kierkegaard · Lao-ce · Emanuel Swedenborg · Konfuciusz · Publius Vergilius Maro · Ábrahám · Blaise Pascal · Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij · Friedrich Nietzsche · Homérosz · Patandzsali/Patanydzsali · zseni


Kedvencelte 37

Most olvassa 27

Várólistára tette 104

Kívánságlistára tette 101


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Hamvas Béla: Scientia sacra

Akkor belevágok.
Egy Karnevál után mi az nekem, megírni a hónapok óta halogatott Scientia Sacra-értékelésemet?!
Kezdem. Mesével. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy könyvespolc, amelyet, bár nem az enyém volt, én tartottam rendben. A könyvespolc közepén pedig ott ült a Scientia Sacra.
Ült, üldögélt évekig.
Egyszer aztán, amikor a Világirodalmi lexikonban „Misztika” (vagy „Misztikus irodalom”?) címszava alatt Hamvas Béla nevét találtam mint cégjelzést, érdekelni kezdett a könyv, és kölcsönkértem.
Akkor a könyv az én polcomon ült, üldögélt évekig…
Hanem egyszer csak, hogy, hogy nem, ráakadtam egy rádiójátékra, amely Rejtő Jenő Az ellopott futár című regényét dolgozta fel, amúgy zseniálisan. Az egyik zseniális ötlet (csak tudnám, kinek kell érte egy doboz csokit küldeni) az volt, hogy Ész Lajosnak – az alvilágba az igazságért alászálló, szívbeteg tudós jogásznak, kinek nevetése szomorú nevetés – Hamvas-idézeteket adtak a szájába. Isten bizony, ha nem tudnám kívülről Az ellopott futárt, nem tudtam volna megmondani, meddig tart Rejtő, hol kezdődik Hamvas.
No, gondoltam, madarat tolláról, embert barátjáról: akinek az életművét Rejtő ilyen szépen kézen fogja, rossz ember nem lehet. Lássuk azt a Scientia Sacrát.
Így esett, hogy tavaly nyáron belefogtam a könyvbe.
Aztán olvastam ülve, fekve, ágyon, szőnyegen, leanderek között az erkélyen, ebéd közben és vacsora közben (szerintem helyenként enyhén leettem), és úgy általában amióta belém nevelték az egyetemen a dekonstrukciót meg a posztmodern tudatot, modern filozófiát még ennyire komolyan nem vettem. Pedig nem lehet azt mondani, hogy „hiszek benne”. De azt se, hogy „nem hiszek”. Szeretem és kételkedem és ismét szeretem, és a végén majd úgyis kiderül, hogy neki van igaza.
Umberto Ecónál olvasható a következő mondat (azt hiszem, A Foucault-ingában): „Nem hiszem, de igaz.” Ezt a mondatot idáig nem értettem. Most már értem. Pont jó példa ide A Foucault-inga, mert Hamvas is az Eco-regény szereplőihez hasonlóan kirakós játékot játszik: értelmes egészet próbál kirakni az emberiség műveltséganyagának apró darabjaiból. Neki sikerül. Eco szereplőinek nem.
Egyebet nem tudok írni. Pedig hogy szerettem volna…
(Folyt. köv.?)

16 hozzászólás
Chöpp >!
Hamvas Béla: Scientia sacra

Első kötet:
Nagyon szerettem olvasni. Nagyrészt alátámasztja azokat a gondolatokat, amelyek a kultuszokkal kapcsolatban a sajátjaim.
Nem volt egyszerű és könnyű olvasás. Tudatosan lassan és vissza-visszatérve olvastam. Ha valami nem volt teljesen érthető, újra és újra visszalapoztam, addig, míg úgy tűnt, újra meg nem ragadtam a fonalat.
Mindenképpen kellenek hozzá előzetes ismeretek, vagy legalábbis utána olvasás, amennyiben ezek hiányoznak.
Beavatás-szerű élmény a Scientia sacrát olvasni. Mindenkinek ajánlom!

Második kötet:
Nagyon lassan, apró léptekben haladok. Ha mondhatok ilyet, anélkül, hogy meghazudtolnám magam, talán jobban tetszik, mint az első kötet. Minden esetre nagyszerű élmény ilyen kiváló szintézist olvasni!

Harmadik kötet:
Az Egység. Minden összeállt (hogy bennem is, azt nem merném ennyire konkrétan kijelenteni, hiszen biztosan sok-sok helyrerakandó elem van még), és megalapozódott bennem. Aztán igyekszem majd szépen tovább építeni ezt a fundamentumot, ahogy magam is épülök általa. Nagyon régen kellett már Ez nekem. Nagyon régen kellene Ez Mindenkinek.

6 hozzászólás
tengshilun I>!
Hamvas Béla: Scientia sacra

Minden, amit ennek a könyvnek a tartalmáról írnék, puszta szájtátogás, erőtlen nyögdécselés, ostoba brummogás lenne, így arról, hogy miről is ír, inkább nem beszélnék, amúgy is páran már egész tűrhetően leírták korábbi értékelésekben. Annyit talán mégis hozzátennék, hogy egy szánalmasan közhelyes hasonlattal élve tenger az élet, és hánykolódik mindenki mindenfele, de néha valahogy sikerül egy-egy jobb iránytűt találni ahhoz, hogy megbizonyosodjunk az irányok felől, és akkor eldönthetjük, merre megyünk tovább. Ez a könyv számomra egy ilyen iránytű lett és valószínűleg lesz is, akkor is, ha kezdetben nagyobb viharba visz bele, mint amiben eddig hánykolódtam.
Scientia Sacra, a szent tudomány.

Az olvasásom során szerzett összes érdememet felajánlom az érző lényeknek, és kívánom, hogy segítse hozzá őket a megszabadulás eléréséhez.
Ámen!

DrEmergencyGrooveHouse>!
Hamvas Béla: Scientia sacra

Okos cucc.

A könyv által biztosított tudásérték felhasználásával a múltkor lemeditáltam egy buddhistát, összejógáztam egy bengáli szerzetest meg túlimádkoztam egy görögkeleti keresztény papot. Jövő héten egy shaolin kung-fu mestert fogok elnáspángolni, aztán meg jól megnyerem az Internet Legvégső és Leghatalmasabb Vitáját és enyém lesz a fődíj, a wikipediát az én nevemre keresztelik majd át és csak igaz tények lesznek majd rajta.

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!
Hamvas Béla: Scientia sacra

Nem szabad úgy kezelni ezt a könyvet, mint szentkönyvet, mert nem az. Hamvas nem a tutit mondja meg (bár a stílusa néha erre enged következtetni), hanem egy hatalmas esszét ír, az esszé pedig nem más, mint írásban való gondolkodás. Hatalmas tudásanyaga van a hagyományról (ez a kötetek alapszava), és ezekről gondolkozik 1200 oldalon keresztül. Ezért vannak a könyvben néhol egymásnak ellentmondó állítások. Nem tökéletes könyv: akkor talán még nehezebb lenne olvasni. De mégis sokkal többet tud, mint általában a könyvek. Ez a tudás persze abból ered, hogy az ezerszer átgondolt dolgokat Hamvas még ezeregyedszerre, írás közben is átgondolja, sőt, maga az írás gondoli tovább a dolgokat. Bár a mondatok 99%-a kijelentő, mégis kérdésekből áll az egész. Az olvasóból kérdések törnek elő, minél több a válasz, annál több kérdéssel kell szembesülnie.

Alapvető könyv, megkérdőjelezi a mi úgynevezett civilizációnk helyességét, az ész és racionalizmus uralmát, a felvilágosodást, amit ebben a sötét korban olyan nagyon imádnak, pedig talán helyesebb szó lenne rá az elsötétülés. Megkérdőjelezi azt, hogy a mi életünk valós-e, hogy egyáltalán mi valós a világon (ezt teljesen másképpen Descartes is megtette, ő arra jutott, hogy gondolkodom, tehát vagyok, tehát hogy semmi másnak a létezése nem biztos, csak a gondolataimnak, vagy talán ennek a gondolkodó lénynek), és a hagyomány alapján arra jut, hogy rengeteg körülöttnk lévő dolog csak álomkép, illúzió, mája. Ez egyébként nem Hamvas találmánya, elég a régi keleti vallási könyveket olvasni, szerintem főleg a Tao te Kinget, inkább, mint Buddha beszédeit, talán Weöres Sándor fordítása miatt. (Aki egy időben Hamvas barátja volt.) Megkülönbözteti az életet a léttől. Az élet a lét lefokozott formája. Mi itt mind élünk. De létezhetnénk is. Persze ha ezt elfogadjuk, rengeteg más kérdés is felmerül, szinte végtelen hosszúságú gondolatmenetek származhatnak ebből, például a Scientia sacra is ilyen. Felmerül az a kérdés is, hogy az ész vajon elérheti-e a létet, nem csak az élet velejárója-e? Nem tudom, ki hogy van ezzel, én többször is tapasztaltam, hogy bizonyos dolgokat az eszem semmiképpen nem képes megérteni, és nem azért, mert olyan hülye lennék (mint amilyennek tűnök). Viszont valami más bennem, aminek nem tudok nevet adni, mégis érti, vagy legalábbis természetesnek tartja. Például ilyen dolog a déja vu. A hagyomány szerint idő nincs. Az idő is májá, illúzió. Máris érthetővé válik, miért vagyok olyan tökéletesen biztosak abban a déja vu 10-20 másodperce alatt, hogy ez már megtörtént. Természetesen nehéz lenne ezt megfogalmazni, mert a nyelvet átitatja az idő, tocsog benne, de nyelv nélkül is tudunk gondolkozni (ezzel is megoldottam most egy ezeréves filozófiai problémát, szerintem azért, mert elég étcsokit eszek), és úgy szerintem érthető lesz. Nem is az eszünk érti ezt. Volt már ennél mélyebb és úgymond megmagyarázhatatlanabb élményem is, de ezt nem mesélek itt el, főleg, hogy nem egyedül éltem át. Nehéz is lenne szavakba foglalni. Mondhatni, hogy ez egy istenbizonyíték. Ajánlom mindenkinek kipróbálásra: ketten üljetek le egymással szemben, és csak nézzetek egymás szemébe. Semmi mást ne csináljatok, ürítsétek ki a fejeteket, engedjétek el a gondolatokat (mindig meglepődök, milyen nehéz lehet ez), és semmi mást ne csináljatok.

Ha belegondolunk, mi minden májá, mi minden illúzió, valószínűleg másként látjuk a világot. Egyértelmű, hogy a pénz illúzió, egyértelmű, hogy az illúzió például a felsőbbrendűség az emberek között, a mi világunkban lévő hierachia, a politikusok hatalma is az, az erkölcs is illúzió, az erény is, a bűn is. Lao-ce írja:

Mikor a nagy út-at semmibe dobták,
megjelent az erkölcs és méltányosság.
Mikor kezdődött az okoskodás,
megjelent a nagy hazudozás.
Mikor a hat rokon összeveszett,
megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet.
Mikor zavaros az ország,
megjelennek a hűséges szolgák.
(Tao te King, 18)

Nem könnyű könyv a SS: sokszor az ember félelemből eldobná, vagy elutasítaná annyival, hogy ez mind őrültség vagy egy elborult elme szüleménye. Azt mondom, lehet, hogy ez így van: de csak akkor mondjunk ilyet, ha végiggondoltuk az egészet, ami természetesen hatalmas feladat.

Az első rész (a Medio kiadásában az első két kötet) a hagyománnyal foglalkozik elsősorban, a második rész (harmadik kötet) pedig a kereszténységgel. Ez a második kötet már az érett Hamvas, majdnem 20 évvel az első rész befejezése után született. Itt kikristályosodik az, ami az első részben még homályos volt, valószínűleg magának Hamvasnak is, és bár elsősorban a kereszténységről és a keresztény egyházakról szól, mégis az egészet újra átveszi, katolikussá teszi a könyvet, azaz egyetemessé. Nem csodálkozom, hogy ilyen kevesen olvassák, olyan, mintha folyamatosan emlékeztetné az embert a hibáira, ehhez hozzájárul Hamvas stílusa is, ami olyan, mint egy ószövetségi prófétáé: olyan maró gúnnyal ostoroz, hogy nem is lehet rá rendesen megfelelni, az ember legszívesebben felpofozná az öreget, hagyja békén az ő életét: és ha nem veszi észre az ember, hogy pont ez a nyugalom és szellemi agyvérszegénység, amit úgy félt, hogy ez a baj, hogy ezt kellene feladni, túllépni rajta, túllépni az élet apró-cseprő dolgain. Micsoda egy elbukott egyetemi vizsga vagy egy házasság tönkremenése? Minden hiábavalóság, mondja a Prédikátor. Színjátékokat játszunk, egymással viaskodunk, egymást tépjük, eszmék miatt harcolunk, féltjük a pozíciónkat, Allah (Isten) nevében gyilkolunk, karriert építünk, pénzt akarunk, pénzen akarunk megvenni mindent, közhelyeket hajtogatunk arról, hogy pénzen nem lehet boldogságot venni, hogy mindenkinek megvan a maga útja, stb., de ezeket csak papagájként ismételgetjük, liberálisnak, konzervatívnak, magyarnak, romának, nemzeti érzelműnek (WTF?), kereszténynek, muszlimnak, buddhistának, szabadelvűnek, stb. címkézzük magunkat, és nem akarunk túllépni ezeken a címkéken, azt keressük, hogyan lehetne könnyebb az élet, hogyan lehet kényelmesebb, már a vásárlásért se akarunk kimenni a házból, az interneten bevásárolunk (kivéve vasárnap): azaz folyamatosan bújkálunk, nem akarunk szembenézni a dolgokkal, véleményünk van, hiszünk az Istenben, de nem tudjuk, hogy van, és azt hisszük, ez elég, pedig semmit nem ér hinni az Istenben, ez csak hiszékenység, kényelmesség.

A vallás ugyanúgy, mint a tudomány, a technika, a filozófia, a fogyasztói társadalom, a szocializmus, stb. könnyíteni akar az életen. Előre megadja a válaszokat, és rosszabb korokban nem tűri, hogy kételkedjünk bennük.

„Jézus mondta, hogy ne gondolkozz,
a lélek akkor majd megsegít.
És egész nap ezen gondolkozik…”
(Neurotic)

A vallás azt mondja, hogy van Isten, mi pedig elhisszük neki. Miközben azt se tudjuk, mi az Isten? Azt mondja, szeresd embertársaidat, de nem magyarázza el, csak megparancsolja. Nem mutat utat az Istenhez, csak parancsolatokat ad az életre. Tiszteld Istent! Mit jelent ez, hogy tarsam be, ha azt se tudom, mit is kell tisztelnem? Ne mondjam, hogy b….a meg az Isten? Hát ez mit számít? Hiszen ez nevetséges, ha belegondolunk. A vallások parancsolatai ugyanolyan nevetségesek, mint a törvények, az erkölcs, minden. Tudjuk, miért van szükség ezekre: hogy kordában tartsuk az embereket, hogy ne gyilkoljuk le egymást. Igaz, hogy nem nagy sikerrel. Magukat kereszénynek tartó, Istenben hívő emberek 70 éve hatmillió embert öltek meg egy eszme nevében, és ki tudja, valójában miért is. Ma még mindig vannak, akik a vallást öldökléssel akarják terjeszti, akik szerint meg kell ölni azt, aki karikatúrákat rajzol egy prófétáról (nekik A Prófétáról). Azt gondolom, hogy ezek az emberek kisebbségben vannak, de náluk van az erő, a fegyver. A parancsolatok nem működnek, a tízparancsolat se valami hatékony. Ne akarjuk kordába szorítani az emberek szellemét, mert ebből lesznek a vallások, az eszmék és ideológiák, a világnézetek, tehát az öldöklés és egymás el nem fogadása, ebből lesz a feminizmus és a hímsovinizmus, az „európai értékrend”, a nihilizmus, aminek különböző neveket adunk (ezek közül egy jó párat megemlítettem föntebb).

Hamvas a harmadik részben már ilyen messzire merészkedik, és ennél világosabb talán sose volt az, amit írt. A Karnevál egyik hőse azt mondja: „A vallás Isten és énközém állt”. A főmű szerintem még mindig a Karnevál, mert sokkal többet tud, mint maga Hamvas tudhatott akkor, amikor írta. És többet is kell tudnia, mert a művészet bölcsebb a filozófiánál, a regény bölcsebb az esszénél. Mégis, azt gondolom, mindkét könyvet érdemes elolvasni. És egy jó tanács Hamvashoz: ne futamodj meg! Nyuszi lennél, McFly?

10 hozzászólás
Tarquinius_Imperator>!
Hamvas Béla: Scientia sacra

A sötét hésziodoszi vaskorban, az értéktelen tobzódásának idején, amikor a materialista szemlélet rozsdaként marja lelkünk vasmagját és amikor a becsület, hűség, idealizmus szavak oly nevetségesek, a Scientia Sacra utat mutat a káoszban és a vesztébe rohanó világ konzumgondolataival szemben felkínál egy másik utat, mely azonban azon a bizonyos tű fokán keresztül vezet az elysiumi mezőkre, a satya-juga aranykorába, a lét másfajta, magasabb szintű megélésébe. Hamvas a magyar Platón, az ideák világának hunhoni megéneklője, az elfeledettnek hitt makulátlan polihisztor-szuperember egyik utolsó kárpát-medencei inkarnációja, mindenképp az egyik legnagyobb magyar író, vallástörténész és morálfilozófus, aki élettragédiájával (tudósként földet kellett művelnie a kommunizmusban) jelképezi anyaföldünk jelenlegi kritikus állapotát. Hamvas érdeme a tökéletes spirituális szinkretizmus megteremtése, a keresztény tanokat sikeresen hozza közös nevezőre a keleti világfelfogásokkal (tao, buddhizmus, hinduizmus, zoroasztrizmus) és az ókori istenképekkel, megtanítja, hogy minden sokaság valójában egy, minden bűn és ártás valójában a nagy egészet érinti, ami tulajdonképpen magunk is vagyunk. A jelenkorunk világfelfogását jelképező materialista – posztepikureus-posztszofista – ideológiai ostobaságok kompenzációjára – afféle nemes nyolcas ösvényként – Hamvast, Platónt, Evolát és sok-sok ókori irodalmat javaslok, biztos vagyok benne, hogy utánuk egész máshogy fogja látni a világot az ember.

Constantinus_A_P I>!
Hamvas Béla: Scientia sacra

Erős könyv. Megfontoltan, figyelve olvasni. Tizenöt év után újraolvasni. Meglepődni. Nem meglepődni.

Isley I>!
Hamvas Béla: Scientia sacra

A Scientia Sacra minden kétséget kizáróan még a hamvasi életmű viszonylatában is kiemelkedő alkotás, ami a Mindenséget írja le. Ez is azon könyvek közé tartozik, ami bizonyos szempontból bármelyik másik könyv olvasását okafogyottá teszi, mert magáról az abszolútról szól végső soron, olyan nagy léptékű, hogy a történeti korral átfogóan tud foglalkozni és róla ekképp fogalmazni, magát a mítoszok korát bemutatni, ahol is még létezett az összeköttetés Föld és Menny között, hogy úgy mondjam, Chinvat és a többi nyolc aranyhíd összekötötte az emberek világát Édennel, és az ember az Aranykorban élt. Hamvas célja a könyvvel, hogy az olvasó szemét felnyissa, az éberséget elérje, a kábaságot elhagyja, lényegében tarthatjuk beavatásnak a könyvet, aminek tanulmányozása minden bizonnyal emeli az olvasó tudatszintjét. Maga az emberi élet célja is ugyanez, vagyis a lét elérése, a lefokozott életből a lét egy magasabb szintjére eljutni, a mindenütt, ezáltal az emberben is ott lévő isteni felébresztése, úgy egyéni, mint közösségi szinten, elhozva ezzel az új Aranykort. Az emberiség célja, hogy egy új Aranykort hozzon el. Nem pusztán visszaállítani a lét kezdetén meglévő Aranykort, hanem egy újat realizálni. Itt köti össze Hamvas az őskori ember hagyományát Jézus üzenetével. A Második Eljövetelt tulajdonképpen ő is leírja, ami a hivatalos klerikális magyarázattól már különbözőbb nem is lehetne. Ezért is fontos, hogy Hamvas tisztázza a különbséget vallás és hagyomány között. „A vallásból nézve rettenet, ha valaki magát Istennel azonosítja, mert a vallás ezt a kijelentést úgy értelmezi, hogy az ember egynek tartja magát a lét hierarchiájának legmagasabb fokán álló lénnyel. A hagyomány azonban nem vallás. A hagyomány a lélek valóságának természetét keresi, és tudomást szerez arról, hogy Isten valósága és a lélek valósága azonos. Ez a világban levő egyetlen azonosság. A hindu hagyomány ezt a tat szóval fejezi ki. Tat annyi, mint „az”." Az is nagyon fontos, hogy Hamvas a kereszténységet nem vallásnak, hanem hagyománynak tartja. „Az Evangélium tanítása nem vallás alapítása, hanem beavatás.” Ezzel együtt aki a szellemtörténet és a spiritualitás szempontjából nem haladó tanuló, inkább óvakodjon attól, hogy Hamvas nyelvezetének, amikor például hagyomány kontra vallás, kereszténység mint vallás kontra beavatás/hagyományról beszél, értelmezésekor sietősen jusson következtetésekre, mert még itt-ott Hamvas is küzdött a szavakkal, még akkor is, ha ilyen kiváló nyelven, mint a magyar írhatott, és tudása által a világnyelvek legősibb szavait használhatta az íráshoz. Arról van szó, hogy a Scientia sacra-ban Hamvas felfedi a nyelvek hierarchiáját is (1. az ősnyelv, 2. az idea-nyelv, 3. a szimbólum-nyelv, 4. a mítosz-nyelv, 5. a költői nyelv, 6. a köznyelv (népnyelv), 7. az absztrakt (fogalmi) nyelv.). A nyelvnek is, ahogy használójának is lehetnek korlátai, így a legjobb, amit tehetünk, hogy nagyon odafigyelve olvasva, összbenyomásunk alapján próbálkozunk, olykor intuícióra is hagyatkozva a megértésre.
Abba, hogy milyen témákat érint Hamvas a Szentség Tudományában, kár is részletesebben itt kitérni. Azok olvasása, amit a kasztokról, a szellemi hierarchia tetején lévőekről, a brahmanokról, a ksatrija kasztról, a héroszokról, az androgünoszról, tehát a nemi egyesülések céljáról, az emberi ősi állapotáról, az asa-ról és Zarathusztra tanításairól, a mítoszokról, az isteni mibenlétéről, a Forrásról, a szakrális szubjektumról és sok egyébről, így például a zárt életből a nyílt létbe jutás beavatásairól, a két „nőről”, Szophiaról és Májáról, valamint a maszkulin Napról mint Forrásról, és a feminin természetről leírt, számomra azért volt békés és örömteli pillanat mindvégig, mert a REGÉK-ben ezeket lényegesen más terminológiával magam is említettem. A hagyomány szókincse csodálatos, önmagában fokozza a tudatszintet a nyelv ilyen szintű művelése.
Egyedüli cél tehát, ahogy az iráni hagyomány fogalmaz, a Chinvat újra ácsolása, az új Aranykor elhozása. Mind magunkban, az egyén szintjén, mind az egész emberiség szintjén. Ennek realizálása az élet célja.

viidori I>!
Hamvas Béla: Scientia sacra

„Végül a nem találásban kereste, és ott megtalálta.”
***
Hát ez nem volt egyszerű.
Míg rendszerezem kicsit magam, addig elmesélem, @dorothy_emerald esetét Hamvas Bélával. Mindenről a férfiak tehetnek.* Erről az olvasásról egészen biztosan. És nem is egy, hanem rögtön kettő. Egyiküket hívjuk Tamásnak, részben az egyszerűség kedvéért, részben meg mert így hívják. Miatta került látószögembe ez a könyv. Előtte nekem maximum a barack volt hamvas. Neki viszont Béla is, olyannyira, hogy a könyv elolvasása után már látom, mennyire át van itatva minden szava a Scientia sacrával. Másikuk pedig @Frank_Spielmann , akinek értékelése nélkül Tamások ide-vagy oda, biztos nem vágtam volna a fejszémet ebbe az 1032 oldalnyi fába.
Így kerültem én kapcsolatban a SS-val, hogy aztán kellemesen andalgósan olvassam, figyeljek rá, ne kapkodjam el. Nem is lehetett volna. Iszonyatosan tömény, még úgy is, hogy sok az ismétlés benne. (még az ismétlések ellenére is tekintélyes mennyiségű összefüggés veszett el megfelelő tárolókapacitás hiányában).
Ha mást nem, azt mindenképpen el lehet mondani, hogy szemtelenül okos egy ember lehetett ez a Béla. És még piszok művelt is. (amivel kicsit saját magának mond ellent, de igazából ezt jó párszor megteszi, nem biztos, hogy ezen fenn kell akadni.) És így fejben tud egy olyan kirakóst játszani, aminél örülhetek, ha a kész képet megnézhetem egy távcsővel, de hogy az egyes kockákat nem látom, az is biztos. (kis naivan azt hittem, hogy majd a kereszténységnél jobb helyzetben leszek, mint kimondhatatlan upanisádoknál, erre az a kötet nem még nehezebben volt olvasható?) Egy jó darabig azt gondoltam az olvasás közben, hogy ez bizony baj. Hogy nekem nincs meg a megfelelő tudásbeli hátterem, hogy igazságot tegyek. Az a szerencsém, hogy erre nincs is szükség. Majdhogynem mindegy, hogy azok az adatok, amiket Hamvas leír igazak-e vagy nem. Ha el akarom hinni, akkor elfogom, ha meg nem, akkor nem, de úgy sem az a lényeg, hogy elhiszem-e, hogy mit írtak ebben vagy abban a védában. Hanem, hogy az a gondolatmenet, az a világszemlélet, amit itt kapunk, a csontjaimba kúszik-e, az enyém lesz-e, vagy sem.
Pont Frank írta, hogy nehéz olvasni, eldobná az ember, félelmetes. Tényleg az. Sokszor rémesen kiüresedett, reménytelen, csalódott. Konganak a mondatok, egy öreg harang, ami már csak hajdanvolt dicső napok emlékezetében kongat egy-egy magányosat.
Csak ez így számomra élhetetlen. És tulajdonképpen nem szimpatikus, erőszakos, és kizárólagos. Akármennyi kérdésem is volt, nem volt terem arra, hogy feltegyem. Pedig néha tényleg jó lett volna odacsörögni, hogy Bélus, ez most itt akkor, hogy is van? De erről már lecsúsztam. Persze kellő magabiztosság nélkül nem lehet ilyen könyveket írni.
Talán a majd a Karneválban. Mert bármennyi ellenérzés is volt bennem olvasás közben, azt meg kell hagyni, hogy ha nem lenne benne igazság, akkor nem tudott volna, ilyen zsigerien, ilyen elemi erővel hatni. ( Az persze más kérdés, hogy ez az ő igazsága, amiből nyomokban az én igazságom is tartalmaz ezt-azt. Einstein relativitás elmélete kár, hogy az igazságra nem terjedt ki. Erre is lehetne egy egyenlet). A regényeket meg különben is jobban szeretem a nyílt filozófiánál. (lehet arról még egy normális értékelést is összehozok).
Most már csak azt szeretném tudni, hogy vajon Rowling is Hamvast olvasott-e? Vagy épp fordítva :P.

* bár ezzel az állítássommal lehet pont a férfiak nem értenek egyet.

2 hozzászólás
SignorFormica>!
Hamvas Béla: Scientia sacra

ELÖLJÁRÓBAN:
Alapvetően hibás egy műnek feltüntetni a két részt (amit az életműkiadás 3 kötetben jelentetett meg). Egy egységet alkot az 1988-as kiadás szövege, egy másikat pedig az életműkiadás 3. kötete, ami a műnek a második (egyébként jelölt) része!!!

Én most itt a második részről, A kereszténység címűről írok:

Hamvas, a 20. század magyar gnosztikusa, ebben a könyvben a kereszténység gnosztikus kritikai apológiáját írja meg. A klérus és az Egyház szembeállításával szemlélteti a kereszténység történetét. A Klérust (ami már a 3-4 század fordulóján megcselekszi bűnét) okolja a valódi gnózis kiszorításáért a kereszténység szellemiségéből olyan hagyományt teremtve, mely a farizeus képmutatásra, hazugságra épít. Hamvas terminológiájával: létromlást okoz.
A könyv vége (ahogy az egy jó gnosztikushoz illik) felvillant valamiféle visszatérést az orfikus-püthagoreus hagyományhoz, a számok, és egyben a létezés metafizikus tapasztalatát kínálva fel.

A farizeus (keresztény) társadalom-elemzése jelenkori Magyarországunkra vonatkoztatva több mint profetikus: zseniális!


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Azelőtt a magányos hallgatás volt az élet legmagasabb színvonala […]

323. oldal II. kötet

vargarockzsolt>!

Amikor Szókratész a méregpoharat kiitta, tagjai kihűltek, és a dermesztő halál szíve felé közeledett, még annyit mondott: Ne felejtsetek el kakast áldozni Aszklépiosznak.

E hely értelmére vonatkozólag régebbi kommentár fölött nem rendelkezünk; az újabbak pedig nem nagyon értik. Megpróbálkoznak azzal a magyarázattal, hogy Aszklépiosznak a meggyógyult betegek szoktak áldozni, és Szókratész halála pillanatában arra céloz: az élet nagy betegségéből gyógyult meg. Ez a megfejtés persze nem egyéb, mint Schopenhauerrel megfoltozott Szókratész.

A kakas, amit Aszklépiosznak fel kell áldozni: az éberség. Ez a kakas az, amely a templomok tornyán forog. Ez a szélkakas a házak tetején és a nemesi címerekben. Még mielőtt a kakas megszólal, szól az Evangélium, háromszor fogsz elárulni engem. Értelme: mielőtt a lét teljességére felébredsz és egész valóságában megérted, hogy mi az, ami veled történik, nem teszel mást, mint permanens árulást követsz el Isten és önmagad ellen.

Az Olajfák hegyén, amikor az Úr imádkozni vonult, így szólt: „Virrasszatok és imádkozzatok”. S mikor visszatért, a tanítványok aludtak.

Iránban a kakas neve Paroderes, és ő hozza az embereknek „a kötelességek buzgó teljesítését”. Amikor reggel megszólal, az Aveszta szerint azt jelenti: „Keljetek fel és imádkozzatok, mert eljön Busjaszta, az álmosság démona, aki azzal hiteget: – Csak aludj, ember, aludj, a te időd még nem érkezett el”.

Éberség nem annyi, mint ébrenlét. Nem annyi, mint az érzékeket tevékenységben tartani, látni, nézni, cselekedni, mozogni, tudatosnak lenni, tudni. Az ébrenlét sem egyéb, mint az alvás egy neme: az érzéki világban levő alvás. És az a kakas, amelyre Szókratész céloz és amelyről az Evangélium beszél, és Paroderes, az az éberség, amely éppen az érzékek világából való felébredésre hív. Az az éberség ez, amely látja és tudja, hogy az érzéki világ is álomkép. Szókratész, amikor a méreg szívéhez közeledik, ebből az álomból ébred fel. Ezért kell Aszklépiosznak kakast áldozni hálából, hogy – felébredt. Szókratész azért kérte, hogy nevében kakast áldozzanak, mert az egyetlen dolog, amit magával akart vinni, az, ami a lét minden állapotában és minden lehető világban, itt az anyagban, ott a szellemben, amott az istenek között és azokon túl az örök megváltozhatatlanban, az egyetlen fontos: ez a kakas ébersége. Ezért van a templomok tornyán kakas. És aki, mint a tanítványok az Olajfák hegyén, alszik, az nemcsak álmos. Az nem is tud semmit és nem is lát semmit. Az vak és tudatlan; mert tudás–látás–éberség összefügg úgy, hogy az éberség minden látás és tudás feltétele. Aki pedig vak és tudatlan, az bizonytalan és ingatag és gyáva és áruló. Háromszor fogsz elárulni engem.

Aki vak és tudatlan és kába, és akit az álmosság démona megtéveszt, azt hiszi, hogy az ő ideje még nem érkezett el, egész életét átalussza érzékeinek és képzeletének álomképei között. A földi életnek végzetes lehetősége, hogy az ember benne tökéletesen elalszik. Ha nem lenne kakas, mindenki aludna.

Az éberség az ember metafizikai érzékenysége. Meta ta phüszika pedig annyit jelent, hogy: túl a természeten. – Természetfölötti érzékenység, amely néz és lát és tud olyat is, ami az érzékek számára hozzáférhetetlen. Az éber, aki az érzékek, az értelem, az érzések, a szenvedélyek jelenségein túl lát. Buddha állandó jelzője: a tökéletesen felébredett. De a buddha szó maga is szellemi éberséget jelent. A felébredt álmodó. Aki az álmosság minden faját levetette, nem alszik többé sem érzékeiben, sem szenvedélyeiben, sem értelmében, sem vágyaiban, sem zárt emberi Énjében.

2 hozzászólás
Chöpp >!

Az Istenhez való hasonlóság legmagasabb foka az emberben nem a szellem, hanem a szív ébersége: a szeretet.

120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
2 hozzászólás
Annamarie P>!

Mert a földi megszületés önmagában semmit sem jelent, ha az ugyanakkor nem a lélek felébredése is.

185. oldal I. Kötet

selfmadehell>!

Csak körül kell nézni. A természet békéje, a csillagok harmóniája, a világrend, a lélek legbelső csendje, tisztasága mind arról beszél, hogy a zavart egyedül az ember teremti.

367-368. oldal

Kapcsolódó szócikkek: természet
Chöpp >!

Az istenismeret második paradoxona, hogy aki lemondott, aki alázatban és áldozatban él, aki szelíd és türelmes, és aki szolgál, azé a hatalom és az uralom. Aki alázatában elrejtőzik úgy, hogy még hálát sem lehet mondani neki, és a nem-létezésben marad, nehogy dicsőíteni lehessen, a mindentudás és a mindenhatóság azé, és csakis azé.

88-89. oldal III. Kötet A kereszténység II. fejezet: Az Evangélium és a levelek

Kapcsolódó szócikkek: alázatosság · Isten · paradoxon
1 hozzászólás
Chöpp >!

A félelem és a szenvedés arra való, hogy az emberi lélek az elementáris érzékenység nyomán döntsön, határozzon és elszegődjék.
A félelmet és a szenvedést az ember nem érti. Elzárkózik előle, s nem veszi észre, hogy amikor a félelem és a szenvedés elől zárkózik el, tulajdonképpen a félelembe és a sötétségbe önmagát zárta be.

187. oldal I. Kötet

Kapcsolódó szócikkek: döntés · félelem · szenvedés
1 hozzászólás
Chöpp >!

Isten ébersége nem érzéki és nem lelki és nem szellemi, hanem ez: a szeretet.

120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
2 hozzászólás
Annamarie P>!

Az anyagi születés legfeljebb hatalmat ad; a szellemi születés adja meg az uralmat, az igazi királyságot: nem az ország és a nép fölött, hanem a természet és a világ fölött.

53. oldal II. Kötet

2 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Weöres Sándor: A teljesség felé
László András: Tradíció és metafizika
G. K. Chesterton: Igazságot!
Lukács László – Puskás Attila (szerk.): Karácsony titka
Simone Weil – Pilinszky János: Simone Weil
Prohászka Ottokár: Az objectiv idealismus
Reök Iván: A szellemi világ
Zelnik József: Az idegen megváltása
Jász Géza: A vallás filozófiája
Böjte Csaba: Arra születtél, hogy ajándék legyél