Az ​öt géniusz / A bor filozófiája 90% 28 csillagozás

Kár, hogy komolyan gondolta.

Mikor belemászok valakinek az életébe/életterébe: kölcsönkapok lakást, szobát, ágyat vagy padlót, – csak egészen kivételes esetekben alszom jól. Most sem sikerült, de volt könyvespolc, és ezt a könyvet választottam róla hajnali szívderítőnek. Bevált, alles gut.
(Meg nem is volt semmi jobb, nem értem ezt a könyvespolcot. Ha valakinek Hamvas Bélája van otthon, kéne hogy legyen egy csomó más irodalmi finomsága is.)

Hamvast sokan szeretnék de csalódnak benne, mert egy kritikai reflexív embert, kertelés nélküli „egzisztencialista” gondolkodót kapnak, minden politikai ideológia kritikusát, aki senki mellett nem cövekel le és nem tör pálcát felette. Ezért nehéz igazán besorolni, bár helye a Szekfű Gyula és Karácsony Sándor vagy Várkonyi Nándor és Weöres Sándor életművű emberek „mellett él(t)” tovább, akik nem csupán kortársai voltak! A magyar nyelvű filozófiai irodalomban még nem léptek túl rajta, ezen esetben Bibó István személyiségéhez hasonló, és minden területre(filozófia, művészetek, irodalom, antropológia, zene, história) nyitott, ezen területeket kapcsoló, egyesítő és összegző életművel próbálkozott, mely az „Öt géniusz”-ban is felfedezhető!

Az első rész nehezen olvasható, de sok mindennel egyet tudok érteni. Csak ezt a kasztrendszert ne dicsőítené! Meg lehet nézni, mi lett Indiában a kasztrendszerben, amikor megmerevítették. Jah, a Brahman volt az első, aki kikövetelte, nehogy már az a mocskos fekete bőrű dravidáról kiderüljön, hogy jobb lenne papnak, mint ő. Azzal egyetértek, hogy minden embernek megvan a kasztja a születése pillanatában – ezt nevezhetjük lélektani típusoknak is –, csakhogy a legritkább esetben születik a megfelelő kasztba a megfelelő ember. Hogy miért? Mert ez a rendszer ezt lehetővé teszi, így aztán tömegével fognak szenvedésre kárhozott rossz helyen és pozícióban lévő emberek ide születni. Ha a rendszer olyan lenne, hogy mindenkinek segítene a helyét megtalálni (azaz mindenféle születési előjog eltöröltetne), akkor a szenvedésre kárhozottak kénytelenek lennének máshová születni.
A bor filozófiája nem hozzám szól, az biztos. Láttam én kőmaterialista embert borozgatni, ahogy szerinte kell, a mámorban meg inkább a szerelmi és a zenei, olvasásbeli mámort választom. Vicces, hogy Hamvas szerint az ízlésem a legjobb, Badacsonyi Rizling. Ha innék (kortyolgatnék), ezt választanám. :)

Az Öt géniusz, nemzetkarakterológia. Az írás fő ereje, hogy a sok kitérő között elrejtve megtalálható a magyarság sorskérdéseinek megoldása. Legalábbis a megoldás javaslata. Mert a megoldás nem egykönnyen kivihető. De legalább tudjuk.
Szeretm ezt a könyvet olvasni, bárhol, ahol kinyílik, jó.

Nagy-nagy csalódás. Egyrészt visszataszítóan felsőbbrendűnek tartja magát, és csak az ő véleménye lehet a helyes. Összevissza csapong a témák/helyszínek között, semmi rendszer. Beleköt a hétköznapi fogalmainkba, hogy ez sem jó, meg az sem jó, de az indiai kasztrendszer elnevezéseit simán használja a magyar (európai) társadalomra. Rengeteg nagyképű kijelentésével nem értek egyet: leszólja az íróinkat, a konyhánkat, az Alföldet. Egyáltalán nem tartom magam elfogult magyarpártinak, de azért na. Mi az, hogy északon nincs hagyomány? És miért is kellene aszerint mérni egy civilizáció nagyságát, hogy egy tál ételben hányféle hús van?
A bor filozófiája néhol andalítóan nosztalgikus volt, és bántam, hogy épp nem borozom a badacsonyi lankákon, máshol pedig ugyanolyan wtf-érzést keltett bennem. És tényéeg nem értem, hogy miért kell folyton mindenkit és mindent mocskolnia…

Az öt géniusz nem volt a legjobb olvasási élményem valaha, de A bor filozófiája kárpótolt, zseniális olvasmány!

én csupán az „A bor filózófiájá”-t olvastam, de nagyon tetszett