A ​láthatatlan történet / Sziget 14 csillagozás

Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget

A ​láthatatlan történet
Valamely szempontból egymáshoz rendelt események soráról azt mondjuk: történet. Van története az univerzumnak, a természetnek, az emberi társadalomnak, a kultúrának. Mindannak, ami a tér-idő kozmikus színpadán a keletkezés-elmúlás törvényének alá van vetve. Hamvas Béla történetei azonban aligha sorolhatók a történetírás színpadi eseményei közé. Ami őt foglalkoztatja, mindig és szükségképpen a színjátszás kulisszái mögé vezet, abba világba, amelyről alig tudunk valamit, amely nélkül azonban a történelem sem lenne más, mint a megjelenés-elmerülés véletlenszerű eseményeinek hömpölygő áradata. „A történetnek önmagában értelme nincs” – mondja Hamvas. Amit mi itt látunk, már csak végkifejlete annak a küzdelemnek, amit a létezés magasabb hatalmai: a léttisztitó erők vívnak a „létrontás démoni anarchiája” ellen.
A láthatatlan történet 1943-ban jelent meg először az Egyetemi Nyomda kiadásában. A kötet Hamvas Béla (1897-1968) egyetlen, még életében kiadott… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hamvas Béla életműsorozat

>!
Medio, 2006
328 oldal · ISBN: 7896392401258
>!
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639240125
>!
Medio, Budapest
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639240125

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Leonardo da Vinci · Julius Evola

Helyszínek népszerűség szerint

Izland


Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

Scarlett0722 P>!
Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget

„A misztikus fürdő nagyon hasonlít a halálhoz, amikor a psyché ruháját itt hagyja, s lefürdi magáról azt, ami lényét takarja. A halottakat is meg kell mosni, mielőtt a túlvilág urának átadják őket. Ez a jelképes fürdetés. Természetileg semmi értelme sem lenne a hullát földbetevés előtt, hogy feloszoljon, megtisztogatni. A halál és a nász fürdője az összes leplek leolvasztásának misztikus rítusa. S a görög leány, mikor maga mellé veszi a kancsót, ruhájából kilép, hogy megmosakodjon, ténylegesen és igazán az egész emberi létben egyetlenegyszer tökéletesen ruhátlanul van, és teljesen levetett mindent, ami nem ő, és lemosta magáról az egészet, ami nem tartozik lényéhez."

…Hamvas művet értékelni; no igen.
Mély, összetett, különleges alkotás, melyben a szerző a már megszokott-szokatlan stílusában csodálatosan szemlélteti létünk elemeinek összefüggését; hogy a mesteri fogalmazásmódról már szó se essék… Hisz kicsiny hazánk legnemesebb gondolkodójának tollát igen ritkán hagyta el olyan mondat, mely ne lett volna alkalmas arra, hogy szállóigévé váljon, mind a korabéli, mind a mai ember számára. „Hamvasban tárgyi objektumok, szobrok, épületek, szőttesek, agyagedények, ősi halottasénekek, kőbe vésett jelek indítanak el olyan gondolkodási folyamatokat, amelyek kibontakoztatási nehézsége messzemenően újszerű észbeli konstrukciók birodalmába vezet el bennünket. Szinte hihetetlen, hogy a mélylátással összefüggő, analógiás látásmódra épülő intuíció és fantázia milyen egyetemes (és ős-)jelentéseket képes kiolvasztani akárcsak egy arasznyi kis agyagépítményből is…" – mint írja Dienes Ottó is, A sötétség tudatosítása és a tökéletesség megidézése című művében. Szó, ami szó; élmény volt beletemetkeznem a sorokba, bár a gondolatok jelentős része már nem volt számomra ismeretlen; mégis érdemesnek találtam megragadni az alkalmat arra, hogy teljes egészében élvezhessem a szerző eme különleges irományát. Az esszék számos kérdéskört érintenek; egyedi perspektívákból megközelítve az emberi lényt, s az őt körülvevő világot. A könyvben szinte mindenről szó esik; a misztikum, valamint a művészet spoiler világának árnyalásától egészen a társadalomkritikáig, ami nyílván nem csoda, hisz gondolkodónk tehetsége és elhivatottsága számos területen megnyílvánult. „Nagyon szeretett zongorázni és nagyon szépen zongorázott. Schumannt, Beethovent, Chopint. Elkezdett komponálni, olyan húszéves lehetett. Ő maga lekottázta, és ilyen kéziratokban voltak a művei, aztán az is elpusztult a második világháborúban. Azt hittük egy időben, hogy zeneszerző lesz, mert annyira beleélte magát a zenébe. Egy alkalommal mi már lefeküdtünk aludni, és ő fent volt késő éjjelig, komponált. Másnap elmesélte, hogy ahogy komponált, rengeteg cigarettát szívott, és egyszer csak megjelent ott abban a nagy füstben egy ilyen fehér szakállas férfi, és azt mondta, hogy „ne fejezd be ezt a művedet, mert amikor befejezed, akkor meghalsz”. Akkor úgy megijedt, hogy abbahagyta a komponálást, és azt a művét nem is fejezte be.” – /Hamvas Magdolna (Hamvas Béla húgának visszaemlékezése)/ Akadtak különösen elgondolkodtató részek, melyeket igyekeztem idézetek formájában megörökíteni, bár természetesen nem minden gondolattal értettem egyet – példának okáért Hamvas nő-képe számomra zavaros; véleményem számos pontban eltér a szerzőjétől – ám a műben fellelhető, erre vonatkozó mítoszok mégis elvarázsoltak…
Összességében csodás alkotás, így természetesen ajánlom.

„A határ mágikus hely. Jaj annak, aki az innen-t és a túlnan-t eltéveszti."

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Scarlett0722 P>!

A zavart csak fokozza, hogy soha senki még a nő pszichológiáját nem értette…

Scarlett0722 P>!

És az ember a tömegben maradéktalanul felszívódik. (…) egyetlen lélekké
olvadnak. A tömeg nem ítél, nem gondolkozik, nem szeret, nem próbál
megérteni, hanem fél, őrjöng, bámul, meghódol. De mindenekfölött, szól
Le Bon, rombol. (…) Kollektív állapotban az ember olyasvalamit hisz, amit
nem is ő hisz, hanem csak úgy általában hisznek.

9 hozzászólás
Scarlett0722 P>!

Az még titok, hogy a hozzám hasonlóak hol vannak.
De már tudom, hogy vannak, és ha találkozom velük, felismerem őket anélkül,
hogy egyetlen szót is váltanánk.

1 hozzászólás
Scarlett0722 P>!

Lehet írni szeretetből, lehet kétségbeesésből, lehet írni az emberek iránt való részvétből és haragból. Bármiképpen ír az ember, mindig megvan benne a goethei: az ember megszabadul attól, amit leír. Elfelejti. Kiírja magából – a leírt élet megszűnik élni. Nemcsak az író számára, – megszűnik egy­általán.

1 hozzászólás
Scarlett0722 P>!

Az ember gyakran elcsodálkozik, milyen so­kan keresik a nyilvánosságot. Nincs elég nagy áldozat, amit meg ne hoznának azért, hogy ver­seiket, novelláikat, gondolataikat kinyomtassák. A művelt osztály fele író. Sajátságos kényszer hajtja a papírhoz –, nem: a nyomtatott betűhöz. Sehol olyan versengés nincs, mint az írás körül. Irodalmi hírnév ma több, mint sok pénz. S ami a túlzott irodalmiságban éppen megrendítő, az ennek az általánossá vált írásbeliségnek teljes és tökéletes értéktelensége, költőietlensége. Nincs kevésbé költői mű, mint egy ama verseskötetek közül, amelyek a világ minden részén, minden nyelven naponként százszámra megjelennek, figyelmet kérnek és lelkesültséget várnak a közönségtől. Nyugodtan mondható, hogy éppen azért. Ami e kötetekben megnyilatkozik, a becsvágynak egészen más formája, mint amit művészinek lehet nevezni. Mennyivel költőibb lenne mindazt, amit ilyen ezer-közül-egy költő megír, elhallgatni. Ha van benne vágy az írásra, nem kellene tényleg és először írni? – Ehelyett megrohanja a nyomdát, a szerkesztőséget és a közönséget. Valami egészen más dolgozik az emberben akkor, amikor előveszi füzetét, és beleírja, amit gondol, és más akkor, amikor hatást akar kelteni. A csendes naplóíró számára mindegy, hogy milyen dicsőségben lesz részei. Az írás oly mély varázslat, amit a kö­zönségre számító sohasem érez.

2 hozzászólás
Scarlett0722 P>!

Nem a barátság fakad az őszinteségből, hanem az őszinteség a barátságból.

Scarlett0722 P>!

A férfinak van általában olyan érzése, hogy a nő lényének fele; és van más érzése, hogy a nő a világban levő irracionális mozzanat. Az előbbi véleményt sokan vallják, az utóbbit is. Manapság az elsőt szokás elfogadni. Csak egy férfi és egy nő tesz ki egy egész embert, mondja Kant, minden valószínűség szerint Swedenborg nyomán. Mindenki hallott Platón mítoszáról, hogy az emberek az ősidőkben kétarcú, négykezű, négylábú lények voltak, de olyan erősek, hogy az istenek féltek tőlük, s ezért kettévágták őket. Így keletkezett a férfi és a nő. Az isteneknek már nem kellett félniök, az ember nem gondolt a világ uralmára, mert egész életében levágott másik felét kereste. Swedenborg arról beszél, hogy a túlvilágon nincsenek külön férfi és női lények, hanem egybeolvadt házasságok, és egy ilyen házasságban összeolvadt férfi és nő alkothat egyetlen szellemlényt. Welkisch, Swedenborg mai tanítványa szerint a férfi és nő ikerlélek (Dualgeist); nagyon ritkán megesik, hogy az ikrek a földön is találkoznak, de a túlvilágon meg kell várniok egymást, s az isteni, létbe csak közösen léphetnek be. Weininger kezdetleges és rapszodikus elmélete után és a keletiek útmutatása mellett C. G . Jung is ezt vallja: az ember, ha férfi, tudat alatt élő lénye női természetű; minden férfi psyché mélyében nő él, az Anima, a férfi kiegészítése; ha pedig az ember nő, tudat alatt élő lénye férfi természetű, minden női psyché mélyén férfi él, az Anonimu s, a nő kiegészítése. Ezek a felfogások mind azt az ösztönös érzést ragadják meg, hogy a férfi a nő fele és a nő a férfi fele, és csak a kettő együtt lehet kerek, egész, körszerű, befejezett és teljes.

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Földényi F. László: Melankólia
Szerb Antal: Hétköznapok és csodák
Ottlik Géza: Próza
Szerb Antal: A kétarcú hallgatás
Kosztolányi Dezső: Látjátok, feleim
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Szerb Antal: Mindig lesznek sárkányok
Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
Kosztolányi Dezső: Könyvek és lelkek
Földényi F. László: A medúza pillantása