A ​láthatatlan történet / Sziget 20 csillagozás

Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget

A ​láthatatlan történet
Valamely szempontból egymáshoz rendelt események soráról azt mondjuk: történet. Van története az univerzumnak, a természetnek, az emberi társadalomnak, a kultúrának. Mindannak, ami a tér-idő kozmikus színpadán a keletkezés-elmúlás törvényének alá van vetve. Hamvas Béla történetei azonban aligha sorolhatók a történetírás színpadi eseményei közé. Ami őt foglalkoztatja, mindig és szükségképpen a színjátszás kulisszái mögé vezet, abba világba, amelyről alig tudunk valamit, amely nélkül azonban a történelem sem lenne más, mint a megjelenés-elmerülés véletlenszerű eseményeinek hömpölygő áradata. „A történetnek önmagában értelme nincs” – mondja Hamvas. Amit mi itt látunk, már csak végkifejlete annak a küzdelemnek, amit a létezés magasabb hatalmai: a léttisztitó erők vívnak a „létrontás démoni anarchiája” ellen.
A láthatatlan történet 1943-ban jelent meg először az Egyetemi Nyomda kiadásában. A kötet Hamvas Béla (1897-1968) egyetlen, még életében kiadott… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hamvas Béla életműsorozat Medio

>!
Medio, Budapest, 2001
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639240125

Enciklopédia 56

Szereplők népszerűség szerint

Apollo / Apollón · Poszeidón / Neptunus · Leonardo da Vinci · Szókratész · Buddha · Johann Wolfgang Goethe · Ludwig van Beethoven · Karl Marx · Platón · id. Pieter Brueghel · D. H. Lawrence · Ferdinand Lassalle · Friedrich Engels · Friedrich Nietzsche · Honoré de Balzac · Julius Evola

Helyszínek népszerűség szerint

Izland · Bizánc


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget

A láthatatlan történet leheletnyit közelebb állt hozzám, mint a Sziget. Minden oldalon találtam valami hasznos információt – van, hogy többet is –, ahogyan az már a Hamvas Béla írásoknál lenni szokott. A Brueghel-ről szóló fejezet igazi csemege volt a számomra.

aled>!
Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget

„A misztikus fürdő nagyon hasonlít a halálhoz, amikor a psyché ruháját itt hagyja, s lefürdi magáról azt, ami lényét takarja. A halottakat is meg kell mosni, mielőtt a túlvilág urának átadják őket. Ez a jelképes fürdetés. Természetileg semmi értelme sem lenne a hullát földbetevés előtt, hogy feloszoljon, megtisztogatni. A halál és a nász fürdője az összes leplek leolvasztásának misztikus rítusa. S a görög leány, mikor maga mellé veszi a kancsót, ruhájából kilép, hogy megmosakodjon, ténylegesen és igazán az egész emberi létben egyetlenegyszer tökéletesen ruhátlanul van, és teljesen levetett mindent, ami nem ő, és lemosta magáról az egészet, ami nem tartozik lényéhez."

…Hamvas művet értékelni; no igen.
Mély, összetett, különleges alkotás, melyben a szerző a már megszokott-szokatlan stílusában csodálatosan szemlélteti létünk elemeinek összefüggését; hogy a mesteri fogalmazásmódról már szó se essék… Hisz kicsiny hazánk legnemesebb gondolkodójának tollát igen ritkán hagyta el olyan mondat, mely ne lett volna alkalmas arra, hogy szállóigévé váljon, mind a korabéli, mind a mai ember számára. „Hamvasban tárgyi objektumok, szobrok, épületek, szőttesek, agyagedények, ősi halottasénekek, kőbe vésett jelek indítanak el olyan gondolkodási folyamatokat, amelyek kibontakoztatási nehézsége messzemenően újszerű észbeli konstrukciók birodalmába vezet el bennünket. Szinte hihetetlen, hogy a mélylátással összefüggő, analógiás látásmódra épülő intuíció és fantázia milyen egyetemes (és ős-)jelentéseket képes kiolvasztani akárcsak egy arasznyi kis agyagépítményből is…" – mint írja Dienes Ottó is, A sötétség tudatosítása és a tökéletesség megidézése című művében. Szó, ami szó; élmény volt beletemetkeznem a sorokba, bár a gondolatok jelentős része már nem volt számomra ismeretlen; mégis érdemesnek találtam megragadni az alkalmat arra, hogy teljes egészében élvezhessem a szerző eme különleges irományát. Az esszék számos kérdéskört érintenek; egyedi perspektívákból megközelítve az emberi lényt, s az őt körülvevő világot. A könyvben szinte mindenről szó esik; a misztikum, valamint a művészet spoiler világának árnyalásától egészen a társadalomkritikáig, ami nyílván nem csoda, hisz gondolkodónk tehetsége és elhivatottsága számos területen megnyílvánult. „Nagyon szeretett zongorázni és nagyon szépen zongorázott. Schumannt, Beethovent, Chopint. Elkezdett komponálni, olyan húszéves lehetett. Ő maga lekottázta, és ilyen kéziratokban voltak a művei, aztán az is elpusztult a második világháborúban. Azt hittük egy időben, hogy zeneszerző lesz, mert annyira beleélte magát a zenébe. Egy alkalommal mi már lefeküdtünk aludni, és ő fent volt késő éjjelig, komponált. Másnap elmesélte, hogy ahogy komponált, rengeteg cigarettát szívott, és egyszer csak megjelent ott abban a nagy füstben egy ilyen fehér szakállas férfi, és azt mondta, hogy „ne fejezd be ezt a művedet, mert amikor befejezed, akkor meghalsz”. Akkor úgy megijedt, hogy abbahagyta a komponálást, és azt a művét nem is fejezte be.” – /Hamvas Magdolna (Hamvas Béla húgának visszaemlékezése)/ Akadtak különösen elgondolkodtató részek, melyeket igyekeztem idézetek formájában megörökíteni, bár természetesen nem minden gondolattal értettem egyet – példának okáért Hamvas nő-képe számomra zavaros; véleményem számos pontban eltér a szerzőjétől – ám a műben fellelhető, erre vonatkozó mítoszok mégis elvarázsoltak…
Összességében csodás alkotás, így természetesen ajánlom.

„A határ mágikus hely. Jaj annak, aki az innen-t és a túlnan-t eltéveszti."

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

aled>!

Csak mulandó művet érdemes kiadni; a halhatatlan maradhat kéziratban.

55 hozzászólás
Chöpp >!

A végleges megértésnek nincs szüksége beszédre. A lényeg mindig az elbeszélhetetlenben van. Amikor az ember beszél, szegényít.

282. oldal Sziget

Chöpp >!

A rosszat elviselni jobb, mint tenni, mondja Szókratész.

291. oldal Sziget

Kapcsolódó szócikkek: rossz · Szókratész
Chöpp >!

A tömegben az egyéni tudat megsemmisül. A tömegnek teljesen új, minden egyéni magatartástól független tulajdonsága van. Ez éppen az, hogy tudattalan.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tömeg
Panelmacska>!

Az élet az írásban problematikussá válik, mert az írás lényege az irónia. Ezért mondja Huxley, hogy a boldog embernek nincs irodalma, s ezért mondja Platón, hogy az írás szégyen.

284-285. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Platón
1 hozzászólás
Chöpp >!

Az öröm nem egyéb, mint az eggyé vált sok.

67. oldal A láthatatlan történet

Kapcsolódó szócikkek: öröm
Chöpp >!

A titán az a lény, akinek ereje isteni, de morálja nem az. Ezért nem ismeri a mértéket. És ezért a Nagy Renddel össze kell ütköznie és el kell buknia.

130. oldal A láthatatlan történet

aled>!

Lehet írni szeretetből, lehet kétségbeesésből, lehet írni az emberek iránt való részvétből és haragból. Bármiképpen ír az ember, mindig megvan benne a goethei: az ember megszabadul attól, amit leír. Elfelejti. Kiírja magából – a leírt élet megszűnik élni. Nemcsak az író számára, – megszűnik egy­általán.

1 hozzászólás
Chöpp >!

Akinek túl jó a lelkiismerete, nézzen meg egy Brueghel képet, értse meg, és egy perc múlva azt fogja érezni, hogy a világ legmocskosabb lénye.

264. oldal Sziget

Kapcsolódó szócikkek: id. Pieter Brueghel
Chöpp >!

A művészet mindig mágia. Művészetet csinálni mindig annyi, mint a világot kormányzó emberfölötti erők hatását terjeszteni.

265. oldal Sziget

Kapcsolódó szócikkek: művészet
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei
Nádasdy Ádám: A csökkenő költőiség
Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját
Szerb Antal: Hétköznapok és csodák
Várkonyi Nándor: Varázstudomány I-II.
Földényi F. László: Melankólia
Kosztolányi Dezső: Műhelytitkok
Ottlik Géza: Próza
Kosztolányi Dezső: Látjátok, feleim
B. Nagy László: A látvány logikája