A ​láthatatlan történet / Sziget 15 csillagozás

Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget

A ​láthatatlan történet
Valamely szempontból egymáshoz rendelt események soráról azt mondjuk: történet. Van története az univerzumnak, a természetnek, az emberi társadalomnak, a kultúrának. Mindannak, ami a tér-idő kozmikus színpadán a keletkezés-elmúlás törvényének alá van vetve. Hamvas Béla történetei azonban aligha sorolhatók a történetírás színpadi eseményei közé. Ami őt foglalkoztatja, mindig és szükségképpen a színjátszás kulisszái mögé vezet, abba világba, amelyről alig tudunk valamit, amely nélkül azonban a történelem sem lenne más, mint a megjelenés-elmerülés véletlenszerű eseményeinek hömpölygő áradata. „A történetnek önmagában értelme nincs” – mondja Hamvas. Amit mi itt látunk, már csak végkifejlete annak a küzdelemnek, amit a létezés magasabb hatalmai: a léttisztitó erők vívnak a „létrontás démoni anarchiája” ellen.
A láthatatlan történet 1943-ban jelent meg először az Egyetemi Nyomda kiadásában. A kötet Hamvas Béla (1897-1968) egyetlen, még életében kiadott… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hamvas Béla életműsorozat

>!
Medio, 2006
328 oldal · ISBN: 7896392401258
>!
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639240125

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Leonardo da Vinci

Helyszínek népszerűség szerint

Izland


Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
MrClee I
Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget

Minden egyes esszében volt olyan, ami megfogott. Egyik jobban tetszett, szinte minden mondatát idéztem volna, egy másik kevésbé volt érdekes számomra, mégis találtam benne olyat, ami megérintett.
A legjobbak: A Vízöntő, Poeta sacer, A barátság, Az írás platonizmusa és a Rilke levelei.
De a legnagyszerűbb egyértelműen az volt, mikor Hamvas azt írja: „Lehet egy írás nemességének más mértéke, mint nyílt válasz arra a kérdésre: megíródott volna ez akkor is, ha a könyvnyomtatást nem találták volna fel? – Vagy megíródott volna levélnek?" Az egyértelmű, hogy az ő írásai megíródtak volna.


Népszerű idézetek

>!
Panelmacska

Az élet az írásban problematikussá válik, mert az írás lényege az irónia. Ezért mondja Huxley, hogy a boldog embernek nincs irodalma, s ezért mondja Platón, hogy az írás szégyen.

284-285. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Platón
1 hozzászólás
>!
Panelmacska

Mindenki tudja, hogy az élet teljessége néma: a szépség éppoly szótalan, mint az öröm, a gyász éppoly elmondhatatlan, mint a szerelem. A végleges megértésnek nincs szüksége beszédre. A lényeg mindig az elbeszélhetetlenben van. Amikor az ember beszél, szegényít. És még ennél is több. Le parole sono fatte per mostrare quello che non si sa, mondja Dante. Minden beszéd negatív.

282. oldal

7 hozzászólás
>!
holló_ara

Izlandban fehér hattyúk élnek, és bizonyos rejtélyes időközökben elkezdenek énekelni – mondják, hogy haláluk előtt, és énekelve halnak meg. Az izlandi pásztorok azt tartják, hogy aki ezt a dalt hallja, „megtudja mindazt, amit még eddig nem tudott, és elfelejti mindazt, amit tudott”.

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hattyú · Izland
>!
holló_ara

Íme az ellentét: az emberi sorsnak, úgy látszik, két végletes lehetősége van, az egyik az önmagáért való magányos, aki saját magán kívül semmit sem kíván, és magának él, és magának főz. A másik a közösségért való, aki a kollektívum keresztjét magára veszi, és csakis másért él. A magányos a közösségben élőt megveti, a közösségben élő a magányost vétkesnek tartja.

236. oldal

>!
Szelén P

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság
>!
Panelmacska

Bármiképpen ír az ember, mindig megvan benne a goethei: az ember megszabadul attól, amit leír. Elfelejti. Kiírja magából – a leírt élet megszűnik élni.

284. oldal

6 hozzászólás
>!
csillavirág

„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt:

Rádbízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj, neked, ha magadnak tartod.

Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!”

>!
holló_ara

A magányt se közösség, se vallás, se szerelem nem tudta áttörni; úgy látszik, nem volt egészen emberi. Nem volt emberi lélek. Régibb volt, mint az emberi. Olyan időből való, amikor a lélek a kollektív életet, az emberi kapcsolódás lehetőségét nem ismerte.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
>!
Panelmacska

Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret. Ezért a boldogsággal a magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség.

66. oldal

10 hozzászólás
>!
holló_ara

Az ember egyszerre azon kapja magát, hogy szeretne ott, ahol van, lefeküdni és elaludni, de elaludni a halál örök csendjébe és színtelenül ragyogó idilljébe várni, amíg lassan, mint egy nagy, fehér madár, puha szárnyalással a halál fölemelné, s elszállna vele a nemlétbe.

153. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Földényi F. László: Melankólia
Szerb Antal: Hétköznapok és csodák
Ottlik Géza: Próza
Szerb Antal: A kétarcú hallgatás
Kosztolányi Dezső: Látjátok, feleim
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Szerb Antal: Mindig lesznek sárkányok
Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy
Kosztolányi Dezső: Könyvek és lelkek
Földényi F. László: A medúza pillantása