A ​láthatatlan történet 24 csillagozás

Hamvas Béla: A láthatatlan történet Hamvas Béla: A láthatatlan történet Hamvas Béla: A láthatatlan történet Hamvas Béla: A láthatatlan történet

Valamely szempontból egymáshoz rendelt események soráról azt mondjuk: történet. Van története az univerzumnak, a természetnek, az emberi társadalomnak, a kultúrának. Mindannak, ami a tér-idő kozmikus színpadán a keletkezés-elmúlás törvényének alá van vetve. Hamvas Béla történetei azonban aligha sorolhatók a történetírás színpadi eseményei közé. Ami őt foglalkoztatja, mindig és szükségképpen a színjátszás kulisszái mögé vezet, abba világba, amelyről alig tudunk valamit, amely nélkül azonban a történelem sem lenne más, mint a megjelenés-elmerülés véletlenszerű eseményeinek hömpölygő áradata. „A történetnek önmagában értelme nincs” – mondja Hamvas. Amit mi itt látunk, már csak végkifejlete annak a küzdelemnek, amit a létezés magasabb hatalmai: a léttisztitó erők vívnak a „létrontás démoni anarchiája” ellen. A láthatatlan történet 1943-ban jelent meg először az Egyetemi Nyomda kiadásában. A kötet Hamvas Béla (1897-1968) egyetlen, még életében kiadott esszégyűjteménye.

>!
Photogram, 2007
ISBN: 9789630648523 · Felolvasta: Rátóti Zoltán
>!
Akadémiai, Budapest, 1988
170 oldal · ISBN: 9630549085

Enciklopédia 2


Kedvencelte 7

Most olvassa 6

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Hamvas Béla: A láthatatlan történet

Jó lenne annyira műveltnek, olvasottnak, filozófiában jártasnak lenni, hogy minden kikacsintgatást teljesen követni tudjak és helyenként vitatkozhassak is Hamvas Bélával. Egyik sem vagyok, így csak élveztem a sodrást, meglehetősen.

>!
Lunemorte MP
Hamvas Béla: A láthatatlan történet

„Az egész emberiség készül egyetlen lélekké olvadni,amely hiszékeny,maradi,zsarnok,gondolkozni,szeretni nem tud,csak félni,reszketni,őrjöngeni és főként pusztítani,mert a tömeg feladata a kultúrák lerombolása."

Létezik egy olyan író,akinek nem tudom megunni a könyveit…a neve : Hamvas Béla.
Művei öröklétűek,örök érvényűek.
Oly sok mindenről írt ebben a kötetben is. A legfontosabb dolgok,amiket megtanulhat a kedves olvasó : fogadjuk el a szenvedést,melyet ránk mért az élet ; ha különbözünk a legtöbb embertől,elidegenedtünk tőlük,akkor se aggódjunk,hiszen legalább nem vagyunk tömegemberek…! Talán pont ez a cél,hogy egyedülállóak legyünk. Ne engedjünk feltétlenül a vágyainknak,lehet,hogy elemésztenek minket. Talán fogjuk inkább vissza magunkat és ne a földi örömöknek éljünk kizárólag. Ne csak magunkkal törődjünk,hanem másokkal is.
A legjobb példa pedig számomra Milarepa története. :)
Egy szóval : olvasd el,hogy tanulhass! Hagyd,hogy tanítson Béla bácsi!

>!
somogyiréka
Hamvas Béla: A láthatatlan történet

(na erről most tényleg csak töredéksesen!!)
Mióta keresem a Láthatatlan történetet, erre csak körül kellett volna néznem a könyvespolcon, itt lakik velem 20 éve, na mert ugye Hamvas engem az eleje óta kísér. Aztán évekig úgy voltam vele, „nem tud már többet mondani”, vagyis, hiába díszítem fel magam újabb és újabb tudással, a „kapun ezzel át nem juthatok”. Sőt a tudásom lesz az akadály.
Ám mostanában mégis kávézgatunk. Igen, egyfajta „interakció” ez egy élő és egy holt között.
Az, hogy most megint és nagyon lenyűgőzött amiről és főleg ahogy ír a legkevésbé sem írja le azt, amit érzek. És ezzel a művel kapcsolatban a legtisztességesebb az lenne, ha jó mélyen hallgatnék, mert ezt a pompát megérinteni is túlzás, félek, ha a közelébe megyek elillan.
De most 20 év után mégis van egy másfajta viszonyom is Bélával, s azon túl, hogy imádok melegedni annál a kályhánál, na jó szabadtéri tűz, ami ő, most már oda merem neki mondani, Béla, elég, most már csönd legyen. Meg fogunk bolondulni ettől a gyönyörű nyelvtől, ami a magyar, ez a szépség maga alá gyűr, egyszerűen nem tudunk belépni valódi lényébe, s mint ahogy ezt már lefestettem, azért mert útban vagyunk magunknak.

Írni, írni, nem valamilyen világi céllal, nem a haszonért, nem azért, hogy szeressenek, azért meg pláne nem, hogy megértsenek. Talán azzal a hatalmas vággyal, hogy „az istennek szeretnék összehozni egyetlen gyönyörű levelet”, és miatta írom ezt a végtelen sok szöveget, arra gyakorlok.. És ami történik, hogy közben már tele a papírkosár, mert ez sem, meg ez sem.. (a halhatatlan mű az maradhat kéziratban,és a szolgáló halálunk után nyugodtan befűthet vele, a töredékes meg mehet a kiadóba)

fő kedvenc Héloïse és Abélard!!!miatta festek most hetek óta egy képet, egyszer már elrontottam, mert egyszerűen kevés voltam hozzá.

>!
Timár_Krisztina ISP
Hamvas Béla: A láthatatlan történet

Ez a kötet arról szól, hogy minden idők egyik (ha nem a) legműveltebb embere különböző korokkal, filozófiákkal, látásmódokkal játszik. Egymás mellé rakosgatja a kirakó köveit, és figyeli, mi lesz belőle. Minden mindennel összefügg, vagy legalábbis kéne neki. Ilyen nagystílű játékot csak Hamvas engedhet meg magának. Továbbra is a Scientia sacra az igazi, de ez is nagyszerű.
Csodálni való, ahogy megtalálja mindig a megfelelő szót, amelyiknek ereje van. És ahogy nem zavartatja magát még az önellentmondásoktól se (mert van abból is bőven). Nem baj. Ha olyasmit mond, ami nem állja ki az idő próbáját, az se baj. Játszik. Nem bánt senkit. :)
Külön öröm, hogy megszólítva érzem magam a szövegétől. Fehér holló. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a férfiak által írott filozófiai írásokat, amelyek engem mint nőt közvetlenül megszólítanak. Nem feltétlenül értek egyet azzal, amit mond, de legalább meg vagyok szólítva. Általában csak harmadik személyben vagyok jelen, vagy még úgy se.
Mekkorákat tudnék vitatkozni vele… Csak nem vagyok hozzá se elég művelt, se elég ügyes. Na, hátha majd egyszer, nyolcvanéves koromban. ;)

>!
ede
Hamvas Béla: A láthatatlan történet

Vannak benne bőven idejétmúlt; mára már túlhaladott kijelentések.

>!
Gáborr_Nagy P
Hamvas Béla: A láthatatlan történet

Sok bajom volt a szöveggel. A szerző elég gyakran leír valami hatásosnak látszó mondatot, semmivel nem támasztja alá, sehonnan nem idézi, és onnantól erre (önmagára) hivatkozik. Hát ez elég coelhós így. Szerintem sok olvasó azt hiszi, ezek tudományos írások, de nem, ezek csapongó vélemények, nagyon szubjektívek és vitathatók.
De egyébként sem tetszettek az írások, véleményként is nehezen tudom elfogadni. Én ennél sokkal felületesebb és földhözragadtabb, valamint elfogadóbb és emberszeretőbb vagyok.


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság
>!
Lunemorte MP

Az egész emberiség készül egyetlen lélekké olvadni, amely hiszékeny, maradi, zsarnok, gondolkozni, szeretni nem tud, csak félni, reszketni, őrjöngeni és főként pusztítani, mert a tömeg feladata a kultúrák lerombolása.

22. oldal

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Ó Nietzsche, Nietzsche, hát te mindent tudtál?

86. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
9 hozzászólás
>!
Rits

A nő barátait elfelejti, szerelmeit soha. A férfi szerelmeit elfelejti, barátait soha.

3 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Egyébként primitívvé és vaddá csak tömegember válhat.

27. oldal

>!
Lunemorte MP

Az még titok, hogy a hozzám hasonlóak hol vannak. De már tudom, hogy vannak, és ha találkozom velük, felismerem őket anélkül, hogy egyetlen szót is váltanánk.

35. oldal

>!
Lunemorte MP

Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van és mégis bennem él? Mert az enyém és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk, nem emberi, hanem kozmikus?

138. oldal

>!
Lunemorte MP

Csak ha erdőben járt, hegyoldalon a sziklán ült, ha folyó partján sétált, ha csillagos égre bámult, oldódott fel – ha fákban, hegyekben, vizekben, felhőkben a sajátjával azonos magányt felismerte. A természet iránt érzett rajongás az egyedüli lehetőség volt számára, hogy valami közösségben részt vehessen, és élete más élettel érintkezhessen.

39. oldal

>!
Cheril

A hiúság nem az emberre magára vonatkozik, hanem a maszkra. Mindenki tudja, hogy az ember csak akkor van, ha a maszk eltűnik. A maszk azonban drága – drágább, mint az ember. Mert az ember ingyen van, a maszkért fizetni kell. Ingyen? – Igen: hangsúlytalanul, egyszerűen, tisztán és józanul. Fizetni kell? – Igen: a hangsúlytalanságot, egyszerűséget, tisztaságot, józanságot fel kell adni. Ezért drágább a maszk és ezért kell. Mert sokba kerül. Előkelőbb, hamisabb, játékosabb, gazdagabb, megtévesztőbb. Ez az, amit a maszk igazságának hívnak. A maszk igazsága nem arra vonatkozik, amit elmond, mert amit elmond, az hamis; hanem arra, amit takar, mert az igazat takarja.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tomáš Halík: A gyóntató éjszakája
Theodor W. Adorno: Zene, filozófia, társadalom
Élő költők társasága
Konrád György – Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz
Barcsi Tamás: Az ember méltósága
Hidas Judit – C. Molnár Emma: Anyátlan nemzedék
Pethő Bertalan: Japán út/viszony I-II.
Michael J. Sandel: Mi igazságos… és mi nem?
Hidas Zoltán: Törékeny értelemvilágaink
L. N. Sztolovics: A szép kategóriája és a társadalmi eszmény