16. legjobb életmód könyv a molyok értékelése alapján

A ​bor filozófiája 194 csillagozás

Hamvas Béla: A bor filozófiája Hamvas Béla: A bor filozófiája Hamvas Béla: A bor filozófiája

Végül is ketten maradnak, Isten és a bor.

Elhatároztam, hogy imakönyvet írok az ateisták számára. Korunk ínségében a szenvedők iránt részvétet éreztem és ezen a módon kívánok rajtuk segíteni.

Feladatom nehézségével tisztában vagyok. Tudom, hogy ezt a szót, Isten, ki se szabad ejtenem. Mindenféle más neveken kell róla beszélni, mint amilyen például csók, vagy mámor, vagy főtt sonka. A legfőbb névnek a bort választottam. Ezért lett a könyv címe a bor filozófiája, s ezért írtam fel jeligéül azt, hogy: végül is ketten maradnak, Isten és a bor.

(-)

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Medio, 2017
Felolvasta: Rudolf Péter
>!
Medio, Budapest, 2010
112 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639240490
>!
Editio M, Szentendre, 2007
ISBN: 9789638755803 · Felolvasta: Rátóti Zoltán

1 további kiadás


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Virginia Woolf · Epheszoszi Hérakleitosz

Helyszínek népszerűség szerint

Eger


Kedvencelte 42

Most olvassa 12

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp
Hamvas Béla: A bor filozófiája

Mosolyogva olvastam. Ahogy Ő élcelődik, kikacsingat, tanít és elmarasztal. Néha fel is nevettem és bólogattam. Oldalba böktem a mellettem ülőt:
-Te, nem azért, de csak mert itt ülsz mellettem… – és idéztem belőle. Ő is mosolygott.
Aztán meg egyes helyeken azt mondtam:
– O.K., de ez túlzás. Tudom én, hogy Dionüszosz, meg hogy isteni harmóniák, de azért ne fokozzuk. Legyen egy arany(os) középút. Azzal kiegyezek.
Munkatársam, aki bele szokott olvasni az asztalon hagyott könyveimbe:
– Te, most nagyon elmentél filóba.
Én:
– Ja. Gyakran szoktam. De Hamvas, az mégiscsak Hamvas. Tessék olvasni!
Ezt pedig üzenem Mindenkinek.

>!
janetonic P
Hamvas Béla: A bor filozófiája

Lehet, hogy csak varázslás, de semmi nincs, amire most nagyobb szükségem lett volna.

>!
Goofry P
Hamvas Béla: A bor filozófiája

Ha majd a szellem napvilága ragyog be, – mondá a költő, persze, nem abban a borissza filozopteri összefüggésben, amely Hamvas által képviselt spirituális kontextusba mégiscsak szépen beleillik. Nálam. :-)
(Nem értek a borhoz, de megérzem a jót. És nem értek az ateizmushoz sem, viszont nem hiszek a mámortalan létezésben…; ha jól belegondolok alig értek valamihez, majd, „Ha megérem és nagyon öreg leszek, de magas koromhoz megkapom azt a nyájas bölcsességet is, amelyet annyira kívánok érni”, akkor meglesz az a bizonyos szakrális szakértelmem is, mer'hiszen azon vagyok, hát iszok a többit majd meghozza az idő a bor!)
Elkalandoztam. Lánglelkű költőnknél tartottam. Úgy tudjuk, Petőfi nem szerette a bort…, de hopp, itt megálljunk!, nem szemezgetek tovább a felkínálkozó Hamvas -féle logikai láncon, inkább belekezdek Koszorúsunk egyik bordalába:

„Egyik kezemben a fegyverem,
A másikat sem hevertetem,
Jobb kezemben tartom kardomat,
Bal kezembe veszek poharat.”

Ebben terpeszkedik a probléma gyökere. És könyvét olvasva ebben a helyzetben képzelem magam elé Hamvas Bélát, ahogy félrecsapott svájci sipkában, asztaldeszkának dűlve kéziszerszámával rója egymásra sorait. Minden bekezdés után egy 3,5 deci jóféle, és ezt még valamivel összeissza… nem is marad el az eredmény: a kötekedő kocsmai hangulat! :D A sértő kaszabolás és a felhabzó adok-veszek szájkarate lesz az fátuma, annak az „Elvetemülten és rafinériával, csaknem gonoszul okosan; ugyanakkor tiszta szívvel, derülten és egyszerűen, mint az énekesmadár.” – szerű bórgőzős stílusnak, amely nem minden porcikájában nyerte el a tetszésemet.
.
Ettől a ponttól azonban már csak a szépre emlékezem. Kedvemre tesz az, amikor valaki gourman, ha a gasztronómia kultúrköreiben járatos, vagyis ahogy felénk mondják: ha mothos. És ha ízekről jó kedvvel, teli szájjal, megejtően varázslatos módon tud előadni, úgy, hogy összefut az ember szájában a harmónia, mert abban aztán vegytiszta az életöröm!
Végezetül, minden további magyarázat helyett idemásolom a könyv nekem kedves passzusát:
„A borivásnak nincs ugyan múzsája, de ha nincs is, helyesen jó bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan.”
Ámen!

7 hozzászólás
>!
morin5
Hamvas Béla: A bor filozófiája

A bor filozófiája más megítélés alá esik, amint tudatosul az emberben, hogy 1945-ben íródott. A szerző házát lebombázták, az ország fele éhezik, és ő fehér abroszos főúri asztalokhoz passzoló gasztronómiai etikettbe kezd, hogy a rákleves után tálalt szalonnával spékelt őzgerinc mellé illik-e badacsonyit inni. A felfokozott életigenlés mögött érezni valami tiltakozást.
A borászati ismeretek alapvetésként kezelése helyett a kellemes gondolatfolyamú filozófiájában érdemes megmerülni. Azonmód egészen szerethető.

>!
tengshilun IP
Hamvas Béla: A bor filozófiája

„Bélám, Bélám, te kicsit gonoszkás, huncut, tiszta ember…”
Ez, és egy összekacsintó, megértő mosoly volt végig a reakcióm, amíg a Bor filozófiáját olvastam. Néha túlzónak éreztem azt a dühöt, amivel az ateisták mindenféle csoportja ellen viseltetett, de hát ilyen ez a Béla, szenvedélyes, és nem ismer kegyelmet, ha a lélekről van szó (jaj, dehogynem ismer egyébként, csak azt az oldalát nem ebben a műben mutatja meg).
Mindenesetre fontosnak tartom egy barátom esszéjéből egy kis darabot ideidéznem:
„De hát mi történik itt?
Nem a bor filozófiájáról van szó?
Akkor miért beszél a szerző pietistákról, puritánokról meg szcientifistákról, melyeket mind az ateizmus különböző megfelelőinek tart? Mi ez az igazságdüh, amellyel a szerző a ‘helyes utat’ felmutatni kívánja, s miért éppen itt, a bor filozófiájának szentelt könyvben? Minderre a választ csak akkor kapjuk meg, ha meg tudjuk válaszolni azt a kérdést, hogy mi a bor maga Hamvas Béla szerint? Mindaddig, amíg azon pörgünk, hogy Hamvas megsérti-e az ateisták hiúságát, vagy éppen milyen megalapozott vagy rögtönzött képzettársításokat tesz, igaza van-e a magyar borokat illetően vagy sem, még csak a közelébe sem szagolunk A bor filozófiájának, és valami nagyon lényeges dologról lemaradunk."
Ennyi erről most elég.
Aki többet szeretne, az legyen szíves, olvassa el az egész esszét itt: https://drot.eu/hamvas-bela-es-bor-essze-es-hangfelvetel…
Egy ideje bennem fészkelő vágy (még jóval azelőtt, hogy elkezdtem olvasni a könyvet), hogy egy kellemes tavaszi vagy nyári napon kiülök a Gellért-hegyre egy-két emberrel, akivel meghitt kapcsolatban vagyok, és iszogatunk, csak iszogatunk. Aztán lemegyünk, a közelben ebédelünk valami háziasat, és aztán vissza (vagy fel a budai hegyekbe), és iszogatunk, amíg a lelkünk meg nem elégedik, és a sok élménytől (no meg a bortól) álmosan haza nem kóválygunk.
Most, hogy elolvastam ezt a könyvet, ebbéli szándékom nemes elhatározássá érlelődött.
Azt mondja a Béla, hogy aki szereti a nőket és a bort, ateista nem lehet.
Én mindkettőt imádom, a nőket is, meg a bort is.

>!
Msabee
Hamvas Béla: A bor filozófiája

Nem szabad kihagyni! Aki szereti a bort, annak tetszeni fog. Akit érdekelnek a nők, nem fog csalódni. Aki közeledik Istenhez, annak kötelező olvasmány.

6 hozzászólás
>!
Juci P
Hamvas Béla: A bor filozófiája

A lét, az anyag, a mámor szakrális dolog. Aki ezt nem érti, az az ateista. Ennyi.

>!
nadasdit P
Hamvas Béla: A bor filozófiája

Nagyon szerencsés vagyok, mert az ország és talán a világ egyik legszebb helyén élek. A Tapolca-medence a tanú hegyekkel övezve páratlan gyönyörűséget nyújt az emberi szemnek. Reggel felkelek és az ablakon kinézve látom a Szent György-hegyet, a Badacsonyt, vagy a Csobáncot. Szép időben a hegyek tetejéről is olyan kilátás nyílik, mely fényképen alig visszaadható.
1945-ben, amikor Hamvas Bélának szinte semmije nem maradt a bombázások által, akkor írta meg ezt az esszét, mely tele van vad dolgokkal. Igazából azt az ateista világot utasítja el benne, mely a bombát a házára dobta. Vad és kiforratlan.

A bor a keresztény ember számára a világ legfontosabb itala. Jézus első csodatétele – a víz borrá változtatása, emelte a vizet, mint őselemet, az élet legalapvetőbb alkotóelemét egy szakrálisabb pályára. Majd aztán az átváltoztatás, melyben a bor lesz az Ő szent vére, amely miértünk kiontatik, már Istenhez emeli a bort. Az Újszövetségben is vannak a szőlőről, a szőlőmunkásokról szóló példázatok. Itt mifelénk 30évvel ezelőtt szinte mindenkinek volt szőlője a környező hegyeken. Köztük a nagyapámnak is. Tudták azt, hogy szőlőművelés szakrális dolog, Istennek tetsző foglalatosság. Bort inni pedig áldozatot jelent. Még ha ma is elmegyek szüretre, ott vannak a 70-80 éves öregek (nők is, férfiak is) és ha sokat nem is tudnak dolgozni, de beállnak egy kicsit szedni a szőlőt. Ez a vérükben van. Meg kell érinteni a szőlőt, dolgozni kell vele.

Talán ha nem közvetlenül a háború után írja ezt a könyvet Hamvas Béla, akkor nem lett volna ilyen vad, és néhol bántó, de amilyen a világ, olyan kritikát érdemel. Egyébként ajánlom mindenkinek!
És a jó könyv onnan ismerszik meg nálam, hogy új és új gondolatokat ébreszt bennem, új és új könyvek elolvasására sarkall. Vagy elővenni a régieket. De még ezt is olvasgatni kell néha, hogy ülepedjen.

2 hozzászólás
>!
Lali P
Hamvas Béla: A bor filozófiája

Ahány borivó embert kérdeztem, mind azt mondta, hogy Hamvas nem ért a borokhoz.
Én magam ha bort iszok, akkor az többnyire édes, jellemzően tokaji és mondjuk fél pohárnyi.
Így hát semmiképpen nem tudom megállapítani, hogy hol szállhat el Hamvas költői képzelete.
Hasonlatként viszont csodálatos könyv! Nekem kissé a különböző borkóstolói vélemények költőiségére emlékeztet, amik szintén szépek, de egyáltalán nem tudom őket ellenőrizni vagy érzékelni.
Hamvas szereti a bort és ezt a szerelmet gyönyörűen vallja meg. Meglehet, hogy másként szereti, mint a többi ember. Lehet, hogy a benne – Hamvasban – lévő istennőképet vetíti ki a borra, mint arra legérdemesebbre, ami leginkább alkalmas az isteni minőség hordozására.
Gondoljuk azt, hogy az igazi bor – akárcsak az igazi nő – rendelkezik önismerettel és érzi, hogy hazudnak neki, de annyira jó! :-)

>!
metahari
Hamvas Béla: A bor filozófiája

Megtanulhatatlanul jó. Mindig csak az ámulat marad belőle, az utolsó korty.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Rea

Bort! Megint csak azt mondom, hogy: bort igyatok! Aztán majd kedvet kaptok a csókolózásra, a virágszedésre, a barátságra, a jó mély alvásra, a nevetésre, és újság helyett reggel költőket fogtok olvasni

Kapcsolódó szócikkek: bor
>!
Frank_Spielmann I

A korcsma civilizációnknak egyik legfontosabb intézménye, sokkal fontosabb, mint például a parlament. Az egyik helyen a sebeket osztják, a másik helyen gyógyítják.

Borkatalógus (vázlat)

Kapcsolódó szócikkek: kocsma
11 hozzászólás
>!
pulse

Az aranykor nem történeti korszak, hanem állapot, és ezért minden időben jelen van; csak attól függ, hogy van-e valaki, aki megvalósítja.

>!
Frank_Spielmann I

A szóval adok; a táplálékkal veszek; a csókkal adok is, veszek is.

3 hozzászólás
>!
Hópárduc P

Az ivásnak ugyanaz a törvénye,ami a szerelemnek: bárhol,bármikor, bárhogyan.

Kapcsolódó szócikkek: ivás
>!
Frank_Spielmann I

A szájnak három tevékenysége van: beszél, csókol, táplálkozik.

Szájvilág

13 hozzászólás
>!
Dora P

A bor spirituális olajtartalmú ital. Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni. Ezért mondom, hogy egy pohár bor az ateizmus halálugrása.

40. oldal (EDITIO M Kiadó, 2000)

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

…a lélegzés pedig spirituális táplálkozás. A nők, hogy lényük spiritualitását intenzívebbé tegyék, illatszereket használnak, a férfiak pedig dohányoznak.

Szájvilág

Kapcsolódó szócikkek: spiritualitás
5 hozzászólás
>!
esőember

A szcientifizmusra jellemző, hogy nem ismeri a szerelmet, hanem a szexuális ösztönt; nem dolgozik, hanem termel; nem táplálkozik, hanem fogyaszt; nem alszik, hanem biológiai energiáit restaurálja; nem húst, krumplit, szilvát, körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik, hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét, nem bort iszik, hanem alkoholt, hetenként méri testsúlyát, ha feje fáj, nyolcféle port vesz be, amikor a musttól hasmenése van, orvoshoz rohan, az ember életkorának növekedéséről vitatkozik, a higiéné kérdéseit megoldhatatlannak tartja, mert a körömkefét meg tudja mosni szappannal, a szappant meg tudja mosni vízzel, de a vizet nem tudja megmosni semmivel.

27. oldal

>!
metahari

Az ateisták a mi lelki szegényeink. E kor leginkább segítségre szoruló gyermekei. Lelki szegények, azzal a különbséggel, hogy a mennyek országára alig van reményük. A múltban sokan haragudtak reájuk és harcoltak ellenük. Ezt a módszert én teljes egészében elvetendőnek tartom. Csatázni? Egészséges ember sántákkal és vakokkal verekedjék? Mert nyomorékok, jóindulattal kell közeledni hozzájuk. Nemcsak hogy nem szabad őket rábeszélni, észre se szabad venniük, mi történik velük. Fejlődésben visszamaradt, még értelemben is gyenge gyermekeknek kell őket tekinteni, bár értelmükről különösen sokat tartanak, és azt hiszik, az ateizmus valami tökéletes tudás. Miért harcoltak velük a múltban? Elsősorban azt hiszem azért, mert az ateizmus, mint fogyatékos értelem és korcs kedély, az élet egész vonalán hoppon maradna, ha valahol nem szerezne kárpótlást. Mi ez a kárpótlás? A túlzott aktivitás. Így vezet az ateizmus szükségképpen erőszakra, és mert erre vezet, az ateistáknak meg kell szerezni a világhatalmat. Meg is szerezték. Akik harcoltak velük, azok tulajdonképpen irigyelték őket. Szerintem ez volt a hiba. Amikor az ateisták látták, hogy irigylik őket, elbizakodtak.
(…)
Annak egyébként, hogy oly sokat vitatkoztak velünk, más oka is volt. A legtöbben ugyanis azt hitték, hogy az ateisták vallástalanok. Erről persze szó sem lehet. Vallástalan ember nincs. Az ateisták nem vallástalanok, hanem szánandóan fogyatékos értelmük és korcs kedélyükhöz képest komikus vallásban hisznek. Éspedig nemcsak hisznek. Az ateisták mindnyájan bigott emberek. Úgy mondom, hogy mindnyájan, mert még egyetlen ateistával sem találkoztam, aki ne lett volna bigottabb még annál a rossz szagú vénasszonynál is, aki vasárnap krajcáros füzeteket árul a templom előtt Szent Homorony csodatevő vizeletéről. Az ateista vallás szentje persze nem Szent Homorony, hanem Einstein, és a csodatevő hatalom nem a vizelet, hanem az ultraszeptil. Az ateista bigottéria neve materializmus. Ennek a vallásnak három dogmája van: lélek nincs, az ember állat, a halál megsemmisülés. A három pedig egyetlenegyre megy ki, s ez az, hogy az ateisták rettenetesen félnek Istentől. Böhme azt mondja róluk, hogy Isten haragjában élnek. Nem ismernek mást, csak a haragvó Istent: ezért bujkálnak és hazudoznak. Azt hiszik, ha azt mondják: nincs Isten, nem fognak többé félni. Ehelyett persze még jobban félnek.
Az ateista persze elbizakodott ember, nem is akar más lenni, alázatra, szeretetre nem hajlik, más szóval olyan erőtlen, hogy nem is tud rá hajlani. Inkább kitart félelmében, amit letagad, reszket és bujkál és hazudozik, és egyre fennhéjázóbb lesz. Ebből a vigasztalan kotyvalékból, amelyben tagadás, félelem, hazudozás, bujkálás, fennhéjázás, bigottéria együtt fő, alakult ki a materializmus, mint vallásszurrogátum.
Mindezekből most már világosan látni, hogy az ateistákat erőszakosan meggyőzni nemcsak hogy nem lehet, de nem is szabad. Tévelygők, akik tele vannak aggodalommal, önáltatással, és nagyon óvatosan kell velük bánni.

Szerencsére a lélek nem olyan, mint a test. Ha valaki csonka lábbal, süketnémán születik, vagy életében nyomorékká lesz, azon emberi hatalom nem tud változtatni. A lélek világa más. Mindenki egész lélekkel születik, és ezt az egészséget soha el nem vesztheti. A lélek fogyatékosságaiból mindenki meggyógyulhat. Még csak csoda sem kell hozzá.

Imakönyv az ateisták számára? Éspedig olyan, amelyben észre sem szabad venni, hogy imádkozni tanít. Nagy dolog! Ezért – amint Nietzsche mondja – csak így szabad beszélni: cinikusan és ártatlanul. Elvetemülten és rafinériával, csaknem gonoszul okosan; ugyanakkor tiszta szívvel, derülten és egyszerűen, mint az énekesmadár.

224 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Csernus Imre: A férfi
Olasz Péter: Fiú, légy férfi!
Lantos-Kiss Antal: Tiszta munkáskéz
Csernus Imre: A férfi – Srácoknak
Mitchell Beazley: A férfiak egészségkönyve
Marcella Markham: A teremtés koronája
Veronique Henderson – Pat Henshaw: Találd meg a stílusodat – férfiaknak
Roger Corder: Bordiéta
Graham Kendrick: A dicsőítés – mint életforma
Nick Vujicic: Élet korlátok nélkül