A ​babérligetkönyv / Hexakümion 94 csillagozás

Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion

A ​déli napfény, a tenger felől jövő puha szél, a fűszeres levegő inkább volt álom, mint amit álmodni tudtam volna. Egyszerre arra gondoltam, hogy nincs nálam könyv. Olyan könyv, amit most jól esne olvasni. A gondolat lassan támadt bennem, egészen lassan, ahogy a cigarettafüst lebegett a zöld árnyékban, sietség nélkül és megbékélten. Mi az, amit magammal hoztam? Vándorkönyv, hajófedélzetkönyv, alkonyati könyv. Egyetlenegy babérligetkönyv sincs. Tűnődtem, ugyan melyik lehetett volna, ha elhoztam volna: kínai? francia? görög? angol? Akkor elhatároztam, hogy hasonló alkalomra, nem is másnak, csak magamnak, vagy nem is magamnak, csak másnak, egyszer, ha időm engedi és a Múzsák, könyvet írok. Idevaló könyvet, amit azonnal le lehet tenni, ha hozzák a levest. Ujra föl lehet venni s mielőtt a szardella érkezik, még el lehet olvasni belőle ötven sort. Esetleg százat. Két korty bor között és feketekávé után. Két lapot vacsora előtt. Olyan könyvet, amelyik nem sértődik meg, ha olvasás közben… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hamvas Béla életműsorozat Medio

>!
Medio, Budapest, 2015
436 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639240537
>!
Medio, 2005
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639240060
>!
Medio, Budapest, 1998
416 oldal · ISBN: 9638569360

1 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Vincent van Gogh · William Wordsworth


Kedvencelte 36

Most olvassa 17

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

deardurr>!
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion

Hamvas Bélát értékelni… Örültem volna, ha személyesen is megismerhettem volna, bár lehet hogy meg se mertem volna mukkanni előtte. Jó volt olvasni A babérliget könyvben a könnyed, szinte vicceskedő oldalából is. A Hexakümionból eleinte nem sokat értettem, mert sem a görög kultúrával, sem az ezzel kapcsolatos filozófiával nem foglalkoztam. Azaz igazság, hogy Nietzsche (Kant, Platón) nevén kívül nem nagyon ismertem fel a filozófusokat, arról meg pláne nincs fogalmam, hogy miről is írtak. De végül is egynéhány számomra felfogható gondolatot is találtam, amelyeket érlelhetek magamban. Néha elkap a vágy, hogy pótoljam ezeket a filozófiai hiányosságaimat, de az az igazság, hogy gyorsan el tudok kedvetlenedni már az első oldalak olvasása után is.
Fontos számomra még, hogy ezt a könyvet ajándékba vettem egy barátnőmnek, akitől már több mint egy éve kölcsönkaptam. Ez az ajándék sajnos tipikusan olyan volt, hogy amit én szeretnék kapni, azt vettem meg másnak… Végül is jól jártam. Hétfőn vissza is adom neki.

Uzsonna >!
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion

Az első hangoskönyvet hallgattam meg Rátóti Zoltán felolvasásában. Zseniális! Mind a mű, mind az előadás.

metahari P>!
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion

Bevezetés Hamvas Béla világába. Kivezetés a mi hétköznapi világunkból. Bevezetés a Valóságba. Kéretik kapaszkodni és az előítéleteket leadni a ruhatárban.

odivne>!
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion

Hamvas Béla írásait nem értékelni, hanem olvasni kell. Elgondolkodni az esszéken, mosolyogni az iróniáján. Aztán eltenni egy kis időre a könyvét, majd újra elővenni, újra olvasni. Mert jó. Mert szép. Mert gondolatébresztő.

3 hozzászólás
korkata>!
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion

A babérligetkönyvvel ismerkedtem meg a szerzővel hangoskönyv formájában. A felolvasó Rátóti Zoltán volt, akinek az előadásmódja tetszett.
Az elhangzottakat igyekeztem befogadni ami néha nem volt könnyű. Elgondolkodtató, filozofikus történetek. Leginkább az Olbrin Joachim csodálatos utazása és a A virágszedés lélektana fogott meg. Lenyűgöző, hogy mi mindent el lehet mondani a virágokról.

jano_andriska>!
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion

Hamvas Bélának mindkét művének járna az öt csillag: a Babérligetkönyv valódi szépirodalom, a legnagyobbak között a helye; a Hexakümion szintén zseniális írás. Ám az előbbiben volt pár novella, mely nekem nagyon nem tetszett kifejezetten gyengére sikerült a Túlvilági kalauz és az Olbrin Joachim csodálatos utazása, szinte kínzás volt olvasni; valamint a klasszika tanulmányban szép, szép, már-már megható, ahogy próbálta kimagyarázni Nietzsche keresztényellenességét, de ez sajnos, számomra egyáltalán nem volt meggyőző. Szokatlan módon döbbenten és hitetlenkedve értem a végére, hogy ezt nem gondolhatja komolyan. Ezektől függetlenül, ami jó volt, az kiváló volt, mindkettő esetben több rész is újraolvasásra méltó.

narziss>!
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion

Olvasni olyan (volt és lesz), mint jó mélyeket lélegezni. Minden szava átjár, megtisztít, be- és elfogad. Ringat. Ad, de semmilyen viszonzást nem vár, csak szelíden befészkeli magát beléd. Puha és esszenciális.

shizoo I>!
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion

A déli napfény, a tenger felől jövő puha szél, a fűszeres levegő inkább volt álom, mint amit álmodni tudtam volna. Egyszerre arra gondoltam, hogy nincs nálam könyv. Olyan könyv, amit most jól esne olvasni. A gondolat lassan támadt bennem, egészen lassan, ahogy a cigarettafüst lebegett a zöld árnyékban, sietség nélkül és megbékélten. Mi az, amit magammal hoztam? Vándorkönyv, hajófedélzetkönyv, alkonyati könyv. Egyetlenegy babérligetkönyv sincs. Tűnődtem, ugyan melyik lehetett volna, ha elhoztam volna: kínai? francia? görög? angol? Akkor elhatároztam, hogy hasonló alkalomra, nem is másnak, csak magamnak, vagy nem is magamnak, csak másnak, egyszer, ha időm engedi és a Múzsák, könyvet írok. Idevaló könyvet, amit azonnal le lehet tenni, ha hozzák a levest. Ujra föl lehet venni s mielőtt a szardella érkezik, még el lehet olvasni belőle ötven sort. Esetleg százat. Két korty bor között és feketekávé után. Két lapot vacsora előtt. Olyan könyvet, amelyik nem sértődik meg, ha olvasás közben az ember kinéz a partra és elbámészkodik valamin, amit a következő pillanatban elfelejt. El lehet veszíteni és el lehet ajándékozni…

Ilyen hosszan érdemes idézni – mert ez így maga A babérligetkönyv, a szerzője által megadott összes paraméterrel. És akkor most jöjjön egy másik, szintén sajátosan hosszú idézet:

A klasszikus filológia, bár a XIV. század óta megszakítás nélkül a tudomány lényeges fejezete volt, központi tényezővé sohasem vált, és általában mindig csak azt a helyet foglalhatta el, amit az általános korszellem számára kijelölt. Mindig más diktált. Egyszer a filozófia, Descartes, Kant, Hegel esetében, máskor a matematika, ismét máskor a fizika, az asztronómia vagy a biológia. Többször a történelem, az irodalom, a zene.
Diktáló szellem alatt kettőt kell érteni: először, hogy ez az, ami a szellem alaphangját megadja. Az alaphang rendesen érzület, mint amilyen a pietizmus, a romantika, vagy a pozitivizmus. Másodszor: a szellem minden esetben napszerűen a középpontban áll, és minden egyéb megnyilatkozás alapvető ihletét belőle nyeri. Onnan veszi irányát, módszerét, céljait, eszményeit, szóval azt, amit általában szellemiségnek neveznek…

Ez pedig Hamvas Hexakümionjának legeleje, ahol valami hallatlan szigorral megkísérli rendezni a viszonyát Nietzsche görögség-felfogásával, benne a Dionüszosz-mítosszal, amelynek egy időben sajátos, értő rajongója volt – kertelés nélkül áttekintve eközben a maga érintettségét is: a Kerényi-féle Sziget-körben csiszolt gondolatokat is ízekre szedve. Szóval jó ideig nem értettem, mit keres egy bőrben ez a két könyv – az iróniával és malíciával bőven áztatott, könnyed esszégyűjtemény (nyaralókönyv bölcsészeknek…) és egy súlyos leszámolás egy illúzióval és/vagy rajongással. Teljes egészében még most sem vagyok róla meggyőződve, hogy értem, miért kívánkozott bárki szemében egymás mellé ez a két íz (az egyik fűszeres, mint a mélyre szívott tengeri levegő, a másik enyhén könyvtári-porszagú…), rosszabb napjaimon még most is úgy gondolom, pusztán terjedelmi oka volt: a kettő együtt kiad egy megfelelően vastag kötetet…

Persze több rétegében kapcsolódik a kettő. Az esszégyűjtemény a dél szellemiségével játszik, délen (mondjuk így: szabadságon) olvasható játékos írások, és ugyanilyen köntösbe bújtatott szembesítő erejű szövegek, leplezetlen ólomsúlyokkal az irónia vékony leple alatt – egy északi ember déli történetei. A nagyesszé a maga szigorúbb hangvételével elmeséli, mit gondoltunk, mi gondolattal vertek a délről, annak szellemiségéről, mi, északiak a délről. A gyűjtemény eljátszik a gondolattal, hogyan élnénk (ha tudnánk) ezt a lassúbb létezést, ahol nem gondolkodsz, hanem eszedbe jutnak a dolgok – ahol …az etruszkok asszonyaik sírkövére virágot faragtak, se nevet, se mást, se kort, se rangot. Mit mond a sírkő? Aki itt fekszik, virág volt, élni tudta azt, amit a bölcsek csak gondolni… ahol …mindig az győz, aki fel tudja adni énjét. A nagyesszé ennek szellemtörténeti vonatkozásait tekinti át, alapjában keserűbben – nem a derű lehetőségével van elfoglalva, hanem az eszmetörténetével.

Valójában persze az esszégyűjtemény, A babérligetkönyv is mélyebbről merít a maga délszaki kútjából. Igen, ott van A virágszedés lélektana, A reggeli feljegyzés, Az ízek, A konyhakert, vagy például Olbrin Joachim csodálatos utazása (az nagyon ott van…), ahol az aprólékos örömek mestere jó példával elöl járva a pillanatba oldódni, élni tanít. De ott van a Túlvilági kalauz vagy az Imaginárius könyvek szelíd taslinak – és a Kierkegaard Szicíliában komoly pofonnak –, hogy érezd, a féreg nem igaz: ez a hős másik oldala. A hős sem igaz: ez a féreg másik oldala. Összetartoznak. Nincs Én; ez a világ másik oldala… és ott van a Fák, amiből talán a legtöbbet tanultam eddig, hogyan tekintsek a magam bőréből egy ennyire másképp földbe és fénybe lüktető létezésre.

És valójában a nagyesszé: a Hexakümion is telides teli van ironikus felhangokkal árnyalt felismerésekkel – öntetszelgés és önvád nélkül jut el annak felméréséig: a görögségképünk olyannyira kultúrafüggő, hogy Nietzsche (bekezdéseken át dédelgetett) szemléleti reformja sem beszél egy kumma szót sem az egykori görög szellemiségről. Annál inkább a modern ember sajátos vallástalanná válása közben megejtett mítoszmarkolászásáról: ha Dionüszosz lélekisten, akkor már holtbiztos, hogy nem ókori, hanem modern. Hogy a görögségnek milyen létkérdései voltak, azt nem tudjuk. De azt bizonyosan tudjuk, hogy a mai ember létkérdése éppen ez: a természet és szellem által közösen elnyomott és homályban tartott lélek, s a léleknek ebből az elnyomatásból való elementáris feltörése. Nem lényegtelen tudás ez, a tudományos ismeretterjesztés kudarcának és a propagandák mítosz-szinten való tömeg-markolászásának korában főleg nem.

A séta a legjobb, ha az ember meg se gondolja, csak úgy elmegy kalap és kabát nélkül, este jön vissza, vagy éjszaka… a sok kedves Hamvas-szöveg közül nekem e gyűjtemény legtöbb darabja a leginkább séta. Olyan igazán belefeledkező, kíváncsiságát létében tartó, ami a sokszor járt helyekből is a meglepetés idegen birodalmát formálja ki. Séta, amit nem szakít félbe egy-egy meredek kaptató sem – miközben olvasom, nem legyőzni akarom, hanem átélni. Nem az igaza érdekel (a meggyőződései vagy a meggyőzhetőségem), hanem ahogyan a kiáradása közben levegőt vesz. Mert egyre inkább úgy érzem, ezt lehet és kell Hamvas Bélától a leginkább eltanulni.

Maryse >!
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion

Hamvas Béla hatalmas életműve gyakorlatilag ismeretlen számomra, épp csak elkezdtem az ismerkedést, úgy látom az érdeklődésem tartós lesz. A BABÉRLIGETKÖNYV és HEXAKÜMION nagy élmény volt, teljesen lekötötte a figyelmemet, a bámulatos tudás tiszteletet ébresztett bennem, gondolatai inspiráltak. Esszéiben egy olyan ember útmutatását, ajánlását érzem, aki nem tud betelni, az élet, a létezés apró örömeivel, aki képes elmerülni azokban a csodákban, amelyek másokat érzéketlenül hagynak.
Hexakümion könyvei pedig az ókori görögség gondolatiságába, kultúrájába kalauzolják el az olvasót és késztetik újabb és újabb könyvek elolvasására – velem ez történt.
Olyan mestermű, ami stimulál, hatással van az életszemléletre, a dolgok értelmezésére.
Imádtam ezt a könyvet.

Murphy_Watt>!
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion

Csak három gondolat, ami a könyv olvasása közben eszembe jutott:
Vajon vannak-e még olyan emberek, akik minden idejüket gondolkodással töltik? Pontosabban eltöltik-e napjaikat úgy, hogy csak gondolkoznak a saját örömükre?
A megfigyelés, beleértve az olvasott szöveg megfigyelését is, és a gondolkozás boldogabbá tesz.
Ez az ember nem vesz engem komolyan. (Mondhatnám azt is, hogy hülyének néz.)


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Az etruszkok asszonyaik sírkövére virágot faragtak, se nevet, se mást, se kort, se rangot. Mit mond a sírkő? Aki itt fekszik, virág volt, élni tudta azt, amit a bölcsek csak gondolni.

Fák

montika P>!

Ez a legmagasabb tudás:

A világ ha igaz: Egy.
Ha ez az Egy igaz: Szép.
Ha ez az Egy igaz és szép: jó.

376. oldal, Hexakümion, V. A THEIOSZ ANTHRÓPOSZ, 4. Zeusz három arca, (Medio, 2005)

montika P>!

A virág is élőlény, s a virágszedés ölés. De szabad. Senki sem állja meg, hogy ne szedjen ibolyát az erdő szélén áprilisban. Olyan misztérium ez, amely előtt tehetetlenül állok és értetlen csodálkozással nézem.
Könyvemben, amit szabadban olvasok, mindig virág van.

19. oldal, A babérligetkönyv, A virágszedés lélektana (Medio, 2005)

Szelén>!

Tanulj meg élni úgy, mintha egyedül lennél. Mintha nem nézne senki. Mintha otthon lennél.

102. oldal

Scarlett0722 P>!

A virágnak valami kapcsolata van a halottakkal.
Ezért kell, hogy a temető kert legyen. Minden virág vonatkozásban áll
a halállal, de fõként a letépett virág, a csokor és a koszorú. Milyen sajátságos,
ugye? Csokrot kap a menyasszony és a halott. Vajon ki hal meg, amikor az
esküvőt tartják, és hogyan van az, hogy a halál olyan, mint a nász? Schuler,
aki erről biztosan sokat gondolkozott, de örök kár, hogy olyan sajnálatosan
keveset írt, azt mondja: a növény a nyílt lét szimbóluma. Nyílt lét? Mi az?
Olyan lét, amely az élet látható határain túlterjed. Elsõsorban átterjed az élet
előtti és utáni létre, a születés elõttire és a halál utánira, olyan lét ez, amelynek
az élet határa nem határ, nyílt, előre és hátra, fel és le. Ez persze csak olyan
embereknek szól, akik tudják, hogy a halál nem megsemmisülés.

3 hozzászólás
Zálog>!

Otthon a világot ismered meg, utazva önmagadat; mert otthon a súly magadra esik, az úton a világra, s mindig az marad ismeretlen, ahová nézel.

87. oldal - Kierkegaard Szicíliában

montika P>!

Ha szép nőt látok és mindig újra megbűvölten nézem, mert a szép nő ellen örökre védtelen maradok, bármilyen elragadó és tündöklően szép legyen is, már látom, hogy hol van benne az irigység, a bosszú és a méreg. Bűbája már nem téveszt meg. Nem virág. Bármennyire szeretném. Bármennyire szeretné. Rám mosolyog, de tudom, hogy e mosoly titka a ressentiment. Ebbe a gondolatba már nem fogok beleöregedni. Ezen kívül is van elég, amibe úgyis kell.

22. oldal, A babérligetkönyv, A virágszedés lélektana (Medio, 2005)

metahari P>!

Az agón. Görög szó, annyi, mint: a görög világban csak annak volt jelentősége, ami a nyilvánosság előtt történt.
Mi ezt az agonális életrendet a görögöktől teljes egészében átvettük, és általában csak azt vesszük számba, ami a nyilvánosság előtt játszódik le. Fontos: a hír, a siker, a név, a dicsőség. Önmagukban ezeknek semmi értelmük sincs. Mit kezdek a hírnévvel erdei magányomban? Azért olyan fontosak, mert agonálisak.
Az embernek erejét kifelé, szereppé kell átalakítania, mert az egyetlen lényeges: mások előtt kedvező színben feltűnni.

8 hozzászólás
metahari P>!

A füves domb oldalából gömbölyű szikla bújt ki. Jólesett ráülni. Zsebemből somot szedtem ki, bár félérett volt még csak, azt szopogattam, és a magot messze fricskáztam. A felismerés egészen elfoglalt. Éreztem, hogy döntő perceket élek. Választanom kell. Vagyis már választottam. Nem a cézári életet, nem az agónt, nem a hírt, nem a sikert, nem a nyilvánosságot, hanem az intim és meleg magányt, egyszerűen azért, mert ez a gazdagabb. A több.
Az embert nehéz becsapni. Nem lehet azt mondani neki, hogy eredj erre, itt kapod a többet. Egy idő múlva rájön a csalásra, és akkor vége. Az ember pedig egészen elképzelhetetlenül életéhes lény! Mindig odamegy, ahol több életben van része. Még arra is képes, hogy beteg legyen, ha az egészség kevés élményben részesíti. Mindig a több kell, a ragyogóbb, az izgatóbb, a hatásosabb, a megragadóbb. Még régen gondoltam, hogy az agónnal valami baj van, mert keveset ad. Most látom, hogy a bajon nem lehet segíteni. A kertet választom és a könyvtárszobát, a hallgatag sétákat, a szótlan imát és a csendes üldögélést. Miért? Mert így lemérhetetlenül többet kapok abból, amire szükségem van. A magányban élt élet a nyilvánosnál határtalanul gazdagabb. Életemben magamnak akarok élni, nem pedig a nyilvánosságnak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Montaigne: Esszék
Balassa Péter: Az egyszerűség útjai, sötétben
Francis Bacon: Esszék
Rainer Maria Rilke: Prózai írások
Anatole France: Coignard abbé véleményei / Epikur kertje
Weöres Sándor: A teljesség felé
Pais István: A görög filozófia
Márai Sándor: Füves könyv
Blaise Pascal: Gondolatok
Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában