Márton ​partjelző fázik 12 csillagozás

Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik

Hamvai Kornél méltán keltett feltűnést és aratott sikert első kötetével. Az akkor huszonéves szerző magabiztos vonásokkal rajzolta fel az idős főszereplő figuráját, s ragyogó a történet felépítése is. S az ugyancsak kitűnően megformált mellékszereplők teszik lehetővé, hogy alakja igazán életre keljen. A sajátos gondolkodású, különleges nyelvet beszélő, az elmúlás mezsgyéjén tébláboló vén csavargók életösztönét hihetetlen erővel ábrázolta a szerző.
A regény dramatizált változatát több színházban sikerrel játszották.

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Ab Ovo, Budapest, 1995
188 oldal · ISBN: 9637853375

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Pióker Ignác


Kedvencelte 4

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Csabi >!
Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik

1995-ben jelent meg ez a regény, de 1990-ben történik, ha nincs is benne leírva, de kiszámolható. Talán azért fontos ez, mert az új világból nem sok minden szűrődik be ebbe a történetbe, annál több a Horthy-, Rákosi-, és Kádár-korszakból, mert Márton partjelző (a keresztnevét szerintem meg sem tudjuk, elég, hogy partjelző, kell ennél több?) megélt 78 évet, és van mondanivalója erről az életről. Szögezzük le, Márton partjelző egy kisstílű alak, sőt, ha szigorú akarok lenni egy gusztustalan féreg, hiába a jó stílusban megírt monológ, ami egy mindig elégedetlen, morózus, de (ahogy az ilyenkor lenni szokott) alapvetően szerethető figurát takarna, de nem ebben a regényben, mert a szórakoztatóan, de ezzel együtt kellő mélységgel megírt szöveg szöges ellentétben áll azokkal az eseményekkel, jellembeli hibákkal, amik kiderülnek Márton partjelzőről szép fokozatosan.
Apropó monológ. Úgy monológ ez, hogy közben párbeszéd is, bár olyan ravaszul alakul a szöveg térben és időben, hogy néha azt hinnénk, Márton partjelző beszélget valakivel, valójában szellemalakokkal vív szócsatát, akik, habár csak Márton partjelző fejében léteznek éppen, de megmondják a magukét.
Apropó események. A könyv pontosan egy évet ölel fel, és hogy történne eközben valami, azt nem merném állítani, Márton partjelző ődöng a városban, mint egy hajléktalan, valós és képzelt emberekkel találkozik, miközben felidéződnek benne a múlt eseményei. Azt nem mondom, hogy ezekből összeállna a XX. század, ekkorát nem vállal Hamvai, viszont remek arányérzékkel bontja ki főhőse életét.
Apropó a főhős élete. Ez tulajdonképpen egy szerelmi történet. Márton partjelző felesége, Denise, aki 1957-ben lépett ki az életéből a leggyakrabban felbukkanó szellemalak. Hogy mi történt vele, az végig homályban marad, ha az utolsó oldalakon megírt jelenet nem képzelgés, akkor megtudjuk, mi az ő története, ha képzelgés, akkor csak erős sejtésünk lehet. Denise Márton partjelző origója, ahová mindig visszatér, hol elátkozza (zömmel), hol szerelmet vall neki.
Szerettem ezt a könyvet, humoráért, mélységes emberismeretéért, a szöveg játékosságáért, kár, hogy Hamvai ezen kívül prózát csak a prikolicsot írta, különben színdarabokat ír, vagy azt sem. Érdemes elolvasni ezt a rövid interjút vele, unikális figura a honi irodalmi életben.
http://www.litera.hu/hirek/az-irosagbol-csak-az-iras-erdekel

5 hozzászólás
Cipőfűző>!
Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik

Hihetetlenül eleven Hamvai regénye, látszik a körömpiszok, a „söprű” a pohárbor alján, élő emberek vannak a könyvben, úgy, hogy a cselekmény közben sokuk nincs is jelen hús-vér formában, csak valakinek a fejében. Márton partjelző emlékeiből és képzelgéseiből épül fel a szöveg, ezt kísérik némi betoldással a valódi események. Vagyis hát nincsenek is események. Ha kikapnánk a valós cselekményt, ez a monológszerű magábanszövegelés is teljes egész lehetne szinte, így meg extra lesz. Miközben hősünk beszélget valakivel, közben rendszeresen megküzd rémképeivel is, el-elkalandozik a gondolata, azonban, noha nincs élesen elválasztva a szövegtest, teljesen érthető marad. Hamvai koherenssé tudja tenni a szerteágazó hablatyot az igazival. Márton partjelző elképzelt vagy egykor megélt kalandjaiban megelevenednek a 20. század traumái, Trianon, háború, emigráció, az ügynöklét kísértése stb., de fajsúlyosabb a rendszerváltást követő nihil, a hirtelen beütött új, ami mintha mégis visszafelé tapogatózna.
Partjelzőnk nem tud elszámolni múltjával, és neurózisai által jeleneteket kapunk egy házasságból. Talán ez a legmarkánsabb vonal. A férfi és nő közötti ellentétek, az együttélés viszontagságai. Amikor az együttélés egymás melletti vegetálás lesz, a kommunikáció ellavíroz a másiké elől. Mennyire más tud lenni a férfi és a női lélek és gondolkodás. (https://moly.hu/idezetek/1041695, https://moly.hu/idezetek/622173) Szegény Márton partjelző is az emlékekből már csak légvárat tud építeni. Márton partjelző. Partjelző, mert ez a jellemzője, innen ismerszik meg, kell valami attitűd, hogy felismerjük, felismerjék. És hát mert ez volt talán a legfontosabb dolog az életében. Legalábbis azt hitte.
Hamvai Kornél nem szimplán egy időskori lelkületet mutat be, hanem bizony lehetséges életepizódokat, egy öregedő, szenilitással küzdő elme eszköztárával. Elképesztő mértékű empátiát és emberismeretet tükröz ez a könyv. Nyelvi leleménye bámulatos. Emellett bőséges humorral van nyakon öntve. Helyzet- és jellemkomikum, a dráma, a szatíra és a groteszk egyvelegéből formázott remekmű ez. És annyira magyaros, a sírva vigadás pazar megtestesülése. Kedvenc lett.

>!
Ab Ovo, Budapest, 1995
188 oldal · ISBN: 9637853375
Még1Fejezet>!
Hamvai Kornél: Márton partjelző fázik

A XX. század megszólal a Nyugati tetejéről, az aluljárókból, a piszkos kocsmák pultjai mellől, elhagyatott pesti utcák kapualjaiból, öreg barátokkal, öreg ellenségekkel, öreg emlékekkel… És Márton partjelző, ez a rendíthetetlenül emlékező kisöreg olyan ismerős éppen ezekről az utcákról, terekről, kocsmákból, hogy lehetetlen nem elhinni: ez igaz, ez mind, az utolsó betűig, egytől-egyig igaz, ilyen megtörténik, megtörténhet bárkivel kis hazánkban, ilyen életutak léteznek, és ó, te jóságos ég, hány ilyen mellett megyünk el mi magunk is nap mint nap…
Nagyon tetszett. Mindenkinek ajánlom!


Népszerű idézetek

Csabi >!

Finom ez a bor, habár az is igaz, hogy én még rossz bort és jó vizet nem ittam.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor
Csabi >!

Hagyjuk a fenébe, hümmög Márton partjelző, egyszer úgy is meghalunk, pajtás. Ha megérjük.

28. oldal

Csabi >!

De visszakanyarodva a mi ügyünkhöz, atyám, én megmondom magának nyíltan, hogy szerzetes akartam lenni régen. Csak hát se nem bérmálkoztam, se semmi. Egyszer megkérdeztem egy papot, hogy legyek-e szerzetes, van-e valami jó kis kódex, amit le kell másolni, és ha senki nem szól hozzám egész nap, akkor leszek, mert az a kolostori csend nagyon vonzott engem mindig, és tán néha ma is arra vágyom, ami két filmben is benne volt, habár nem sűrűn járok moziba. De szó szót követett, és azt válaszolta, találjam meg a helyem az életben, alapítsak családot. Épphogy leszereltem. És még azt is hozzátette, hogy imádkozzak sokat, és az Isten útmutatással fog szolgálni. Na, arra várhattam. Idenézzen, a hetvennyolcadikat taposom, és úgy nézek én ki, mint akinek az Isten útmutatással szolgált?

47. oldal

szibolya >!

…lakva ismeri meg az ember a másikát, az asszonyt meg lakva is képtelenség megismerni, mert nincs viszonyítási alapjuk, azt képzelik, amit gondolnak, az igaz, és ha a következő pillanatban homlokegyenest ellenkezőt gondolnak, az is igaz…

154-155. oldal

13 hozzászólás
Csabi >!

A Pióker Ignác rendes ember volt, de ha megkérdeztek volna engem, bíráltam volna a szemébe is. Egyik nap hazament az Izzóból, látta, hogy sok kocsi parkírozik a Mikszáth Kálmán utcában, ahol lakott Újpesten, betelefonált, és reggelre kirakták a behajtani tilos táblát, azóta ott van.

109. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pióker Ignác
2 hozzászólás
Cipőfűző>!

[…] ami istencsapása csak jön az emberre ezen a világon, mert én aztán, mit ne mondjak, próbára lettem téve velőig, kijutott nekem egy feleség is Denise néven, az ráállt a Népsportomra letörölni a csillárt, satöbbi.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Népsport
Csabi >!

Még arra is emlékszem, hogy aznap este hogy ráncoltam a szemöldökömet, jártam körbe-körbe, leültem a konyhaasztalhoz, mi a franc nem stimmel, azon rágódtam, már a feleségem halálán kívül, hát fúrták az aszfaltot az utca végében, hatalmas fúrást rendeztek, valami csőhálózati probléma lehetett, vége-hossza nem volt, alighogy a feleségem eltávozik az árnyékvilágból, ezekre rájön az ellenállhatatlan népgazdasági fúrhatnék. El is küldtem őket az anyjukba. Már úgy magamban. Miért, mentem volna oda? Hogy veszi az ki magát. Jóestét, elvtársam, a feleségemmel el nem tudja képzelni, mi lett, meghalt egy az egyben. Nem értette volna, hogy akkor ő most miért ne fúrjon. Tán csak hajadonfőtt fúrt volna tovább, különben meg van lőve, ha a normát nem teljesíti. Én megértem, hogy a norma így meg úgy, azt mondanám neki, de vegye figyelembe mégis, itt állok halottsápadtan, nem látok el kettőig a megdöbbenéstől, maga meg fúr, mint a bolond, elvonja a gondolataimat. Na de erre mit válaszol? Meg se hallja az éktelen robajlástól.

7. oldal

Csabi >!

…Denise kikiáltotta magát Kőmíves Kelemennének, mert hogy ő az én életembe van kompletten befalazva …

6. oldal

Cipőfűző>!

Tényleg olyan hogyismondjam szendének nézett ki az oldalvonal mellett, azt mondja Fekete fűszeres, azon a Dorog elleni derbin, Márton úr, behúzott nyakkal, a pipaszár lábával, a zászlót szorongató kezével, ofszájd.
Hát kinn volt, hatódik meg az öreg, amikor lengettem az NB I-ben, kijött a meccsemre, milyen rendes magától, a fenébe. A fűszeres kuncog a bajusza alatt, nem maga miatt mentem ki, hanem a Bamba miatt, hatvan gólokat vágott egy idényben.

167. oldal

Cipőfűző>!

[…] a lepke is csak ember, megy az alkoholra, se lát, se hall.

103. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Tar Sándor: A mi utcánk
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Szabó Magda: Az ajtó
Krasznahorkai László: Sátántangó
Závada Pál: Természetes fény
Tar Sándor: Szürke galamb
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba