Lélekpiruett 3 csillagozás

Hamszai G. András: Lélekpiruett

Intenzív ​érzés a sors kezének taszítása. Az ember évekig ellenáll, de hiába. Mentségünkre legyen, hogy többnyire egy szavát sem értjük sugallatainknak, ami talán jobb is, mert amikor érteni kezdjük, szembe kerülünk az árral, és bár az értelem nagy erény, ilyenkor nincs károsabb az észszerűségnél.

Egy csütörtök reggel, háromnegyed kilenckor a nemzetközi gyorsvonaton találtam magam, mindössze néhány lyukas garassal a zsebemben, hogy szerencsét próbáljak Franciaországban. Drága anyanyelvemet országom tenyerébe zártam, és szerelmesen megígértem, hogy visszajövök érte. Talán lett volna min aggódnom. Ám mégis, addigra már jó egy évtizede hagytam magam, hadd vigyen az élet saját nagybetűinek olvadékától felduzzadt, zavaros árja, és ez szép reményeimmel együtt a racionalitásba vetett hitemet is elmosta. Az idő pedig mintha megállt volna a tél és a tavasz között. Világossá vált, hogy vagy kievickélek a partra, vagy ragacsos búskomorságom úgy ölel végül körül, mint apró szárnyast a… (tovább)

>!
Napkút, Budapest, 2020
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632639734
>!
Napkút, Budapest, 2020
220 oldal · ISBN: 9789632639826

Várólistára tette 8


Kiemelt értékelések

robinson>!
Hamszai G. András: Lélekpiruett

Egy huszonéves fiatalember tétova útkeresését követhetjük nyomon, ami számtalan kaland során Franciaországban ér véget. Olyan érzésem volt néha, mintha hősünk a lázadó kamaszévekben ragadt volna.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/11/lelekpiruett.html

Andrea_Valkai>!
Hamszai G. András: Lélekpiruett

Életem egyik legkülönlegesebb könyvélménye. Mivel személyes ismeretség fűz bandihoz és a könyv több szereplőjéhez, különösen izgalmas volt olvasni. Nagyon pontosan és érzékletesen ábrázolja a cselekményt, ezért végig úgy éreztem, mintha ott lennék mellette. A szereplőket képes minden mozzanatukban olyannak láttatni, amilyenek a valóságban. A regény néhány karakterével a való életben évek óta nem találkoztam, de a könyvet olvasva olyan volt, mintha visszarepültem volna néhány évet és újra a régi ismerősök társaságában lennék.


Népszerű idézetek

pepege P>!

Nagyon régen, amikor a lisztet még kézzel őrölték kövek közt, az ember szeme elkerülhetetlenül megakadt az olyan búzaszemen, amelyik furcsa volt, s ezzel azt üzente, hogy nem akar liszt lenni. Ezt a szemet akkor egy gyors mozdulattal, hanyagul kipöckölték a többi közül, és ettől kezdve kalandos út várt rá. Útja végén talán valahol egy szép zöld növény hajtott ki belőle, és a csúcsán egy új kalász hajladozott a napsütésben.

9. oldal

1 hozzászólás
pepege P>!

– De miért, neked miért szar, Peti? – érdeklődött Miki gondoskodón.
– A bolondját járatja velem a Mókus. Írok is neki – azzal előkapta a telefonját, és pötyögni kezdett rajta.
– Mókus? – kérdezte Miki, aztán rám nézett.
– Evelin – segítettem ki. – Abból lett az Evet, amiből meg Mókus.

20. oldal

Ildiki>!

Roppant izgalom töltött el. Körbenéztem a szobában, és a gondolatok áramlása olyan sebességre kapcsolt a fejemben, hogy azok áttetszővé váltak és egyetlen, összefüggő érzetté minősültek.

42. oldal

pepege P>!

A francia népnek legalább a fele gondban van a nyelvtani szerkezetekkel, és sokszor helytelenül használják azokat, a helyesírásról már nem is beszélve: tisztában vannak vele, hogy túl sok a betű a szavaikban ahhoz képest, amit kiejtenek, épp ezért a legtöbbjüknek nem kis problémát jelent a szavak helyesírása. Talán ezekből ered az az általános sztereotip jelenség, miszerint a franciák nem hajlandóak idegen nyelven megszólalni. Pedig csak nincs nyelvérzékük, mert már a saját nyelvükkel is teljesen össze vannak zavarva, és nem azért nem akarnak például angolul társalogni, mert gőgösek, hanem mert nem áll rá az agyuk más nyelveknek sem a nyelvtani szerkezetére, sem a szavaik kiejtésére. Ezt pedig igencsak szégyellik, és büszkeségükből eredően jobb híján makacssággal palástolják.

68. oldal

Ildiki>!

Rá kellett ébrednem, hogy elmélkedni csak egymagamban tudok, és ami egy külső szemlélőnek órákig tartó egy helyben ülésnek tűnik, az nekem az érzéseim gondolatokká transzformálása, hogy így mindet átnyálazva betehessem őket a megfelelő fiókba. Ha ezt hosszú ideig elhanyagolom, akkor egyre jobban eluralkodik rajtam egyfajta dekoncentráltság, sőt mentális zűrzavar, ami leülepedve végül homogén búbánatot terít szét.

76. oldal

Ildiki>!

Ennyi kellett csak. Elég volt ennyi, hogy percekkel korábban felfedezett kiegyensúlyozottságom őrlődő agymenésbe zuhanjon. Piszkosul bosszantott az eset. De hát miért én? – gondoltam magamban újra és újra. Nem csináltam semmit, csak csendben voltam. Nem értettem. Az ő szemszögükből én fordultam ki magamból, az enyémből pedig a világ.

82. oldal

Ildiki>!

Ez a történet húszas éveim céltalanságának következménye, egyfajta csattanója – már amennyire lehet céltalan olyasmi, aminek ilyen célja van.

9. oldal

Riruka>!

Csak aludni akarok. Vagy lerészegedni. Öntudatlan állapotba kerülni, nem érzékelni a világ gondját-baját. Teljesen kifordult az érzékelésem, mindent feketében látok. És ez a szörnyű váltakozás megy hónapok óta. Fáradt vagyok, és jó lenne együgyűnek, ostobának lenni, aki időtlen időkig képes hinni bármiben.

Riruka>!

Merengtem. Nem megy az élet – hangzik el többször az önkéntelen gondolat. Gyenge vagyok. Nem értem, miért kesergek. Nem is kesergek, nincs formája az érzésemnek. Csak derengő kétely és halovány értetlenség. Pára van a fejemben.

Riruka>!

Ez csak egy élet, nyarak jönnek tavaszokra, telek őszökre. Te ettől eddig mész, az emberek nyüzsögnek. Azt teszel, amit akarsz.


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Csikász Lajos: Arany és vér
Bán Mór: A Holló háborúja
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Szabó Magda: Pilátus
Csikász Lajos: Az utolsó oroszlánkölyök
Budai Lotti: Édes lázadás
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél