Házvezetési ​tanácsok bérgyilkosoknak 20 csillagozás

Hallgrímur Helgason: Házvezetési tanácsok bérgyilkosoknak

Tomislav ​Bokšić, más néven Toxic bérgyilkosként dolgozik a new york-i horvát maffiának. 66 tökéletes gyilkosság után hibát követ el, és menekülésre kényszerül – el kell hagynia Amerikát és addigi életét. Mire feleszmél, egy Reykjavikba tartó repülőgépen ül, kölcsönvéve az amerikai tévés prédikátor Friendly atya személyazonosságát. Megérkezése fekete komédiába illő, viccesebbnél viccesebb események lavináját indítja el. Hamarosan világossá válik számára, hogy semmi esélye elhagyni a szigetet, ahol se munkamegbízások, se lőfegyverboltok. Egy sorsszerű találkozásnak köszönhetően nem marad más választása: szembe kell néznie véres múltjával, és gyökeresen megváltoztatni a jövőről alkotott elképzeléseit…

„Elmagyaráztam Munitának, hogy hatlövetűnek lenni nagyrészt a környezetünk megóvásáról szól. Én magam is környezettudatos vagyok. Egyetlen felesleges pisztolylövéssel sem akarom megterhelni ezt a már egyébként is zajos várost. Mindezt a harmadik randin közöltem vele,… (tovább)

Eredeti cím: 10 ráð til að hætta að drepa fólk og byrja að vaska upp

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Scolar, Budapest, 2021
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635092802 · Fordította: Bartók Imre

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Reykjavík


Kedvencelte 1

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Hallgrímur Helgason: Házvezetési tanácsok bérgyilkosoknak

Ahogy többen az előttem szólók/olvasók közül, én is valami egyértelműen vicceset vártam.

Ez nem volt annyira vicces (sőt, helyenként váratlanul véresen komoly lett), és egyértelmű sem. Mégpedig azért, mert sokszor kis szégyenkezéssel nevetgéltem, mint mikor az ember valami nem-pc viccen nevet. Van úgy, hogy a vicc annyira találó, hogy előbb röhögsz, csak aztán húzod be a nyakad, hogy hátha nem kéne.

Helgason a hőse, Toxic (vagy hogy is hívják) szájába adva mindent kigúnyol, amiről csak szó kerül: vallást, szerelmet, nőket, családot, etnikai hovatartozást és konfliktusokat, bevándorlókat, horvátokat, szerbeket, litvánokat, amerikaiakat, izlandiakat, Izlandot. Azt hiszem, azért alkotta meg ezt a kicsit bunkó, kicsit szabadszájú, kicsit csetlő-botló bérgyilkost, hogy elmondhassa mindazt, amit a „saját nevében” talán nem tett volna. Talán – de biztos azért nem vagyok benne.

Izlandon, az izlandiak szokásain is remekül elviccelődik. Jó, hogy előtte olvastam már egy használati utasítás-t (sőt, onnan kaptam kedvet ehhez a könyvhöz), így sok minden sokkal érthetőbb volt.

BBetti86 >!
Hallgrímur Helgason: Házvezetési tanácsok bérgyilkosoknak

Ha valamihez hasonlítanom kellene ezt a regényt, egy film ugrik be. Az Erőszakik – a sztori más, de az alaphangulat és a bérgyilkos egy elvarázsolt helyen téma is egyezik. Mindkettőnek elég álnok humora is van.

Talán ez az, ami elsőre megfogott ebben a sztoriban. Főszereplő bérgyilkosunk, a horvát származású Tomislav, de becenevén csak Toxic, menekülni kényszerül. Némi szerepcserével és gyilkossággal papnak álcázva érkezik meg Izlandra, és indulnak az agyament kalandjai. Kifejezetten jól szórakoztam azon, ahogy papnak próbál tűnni, olyan elveket hangoztatva, amiken magában csak mosolyog és ahogy szenved attól, hogy mennyire kicsi és békés helyen kell lennie. Mivel ő a narrátor is, nagyon személyesen és szenvedősre (de kívülről olvasva viccesnek) meg lehetett írni, ahogy pl. nosztalgiázik egy fegyvermagazin felett, vagy magyarázatot próbál találni, hogy miért van akcentusa vagy mit csinál egy kocsmában.

Nekem talán jobban is tetszett volna, ha megmarad ez az irány és a fekete humor, de Helgason elkezd mélyebb vizekre evezni. Toxic meghatározó élménye a háború és a traumák sorra bukkannak fel. Elég komoly tragédiák érték, és a cselekmény mögött lassan felépül, hogyan lett ilyen ember és milyen a lelki alkata igazán. Ezek már fájó dolgok, és elveszik a végig jelen levő humor erejét is. Nehéz lenne egy poénon mosolyogni, amikor előtte arról olvasunk, hogy spoiler
Plusz, ott van a Munita-szál. A New Yorkban hagyott barátnő, akit személyesen ugyan nem, de Toxic emlékeiből és elmélkedéseiből megismerünk. Nekem kifejezettem ellenszenves volt, és amikor Tom róla mereng, legyen az bármilyen hangnemű – mérges vagy vágyakozó – legszívesebben lapoztam volna. Nem mintha sokat megtudnánk róla, leginkább csak annyit, hogy a testével verekedte egyre feljebb magát a ranglétrán és a szex az eszköze. Gonosz tőlem, hogy nekem tetszett, ami történt vele? spoiler

Két részre lehet szedni a cselekményt. Az első, az álca és beilleszkedés a vicces, amit szerettem. A másodikban Tom változni próbál, szembesül a démonjaival és egy ponton a múltja is beköszön, ez már nem tudott lekötni. Hiába marad meg a humor és némi vicces helyzet, pl. Tom végig gyártja az idétlen neveket a szereplőknek, mert az izlandi nevekkel nem boldogul: Tűrfingó, Trolldóri, Fókabaszón… vagy az Eurovíziós Dalfesztivál visszatérő motívuma.

A paródia jelleg különben végig borzolta az idegeim. Emiatt lehet, hogy egyes dolgokban már valótlan messzire elmennek, és ez abszurd helyzeteket eredményez. Pl. amikor szó szerint kivernék az ördögöt Tomból, de lehetne még bőven találni ilyeneket. Ahogy nevetni is lehetne, meg nem is, nekem túl furcsa.

mrkssztr>!
Hallgrímur Helgason: Házvezetési tanácsok bérgyilkosoknak

Azt hittem, hogy hihihihahaha lesz, de az elmaradt. Komolyabb, mint amire számítottam, ez nem baj, de senkit ne érjen csalódás a nagy nekiveselkedésben a fülszöveg, illetőleg a borító alapján.

várianna>!
Hallgrímur Helgason: Házvezetési tanácsok bérgyilkosoknak

Nagyobb röhögésekre számítottam, de így is nagyon tetszett, úgyhogy már kedvenc bérgyilkosom is van. Volt pár képzettársítás, amit elég meredeknek éreztem, de végül is ezért a stílusért szeretik sokan a szerzőt. Mindent egybevetve remek szórakozást nyújtott. Remélem jól érzékeltem a végén, hogy lesz folytatás.

frankysilver P>!
Hallgrímur Helgason: Házvezetési tanácsok bérgyilkosoknak

Szórakoztatóak voltak a teljesen extrém helyzetek, amikbe kedvenc bérgyilkosunk keveredett. Emellett még szórakoztatóbb volt, hogy szinte az összes „izlandiság” megvolt benne, már amiről tudok. Jó nagyon, hogy előtte olvastam a Használati utasítás Izlandhoz című könyvet, mert így sokkal élvezetesebb volt, sokkal több vicces jelenet nyert értelmet. A vége viszont adott egy csavart, ami egy második részt sejtet. Kíváncsi leszek, tényleg lesz-e folytatása.


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Szép lassan megértem, hogy az izlandiak egészen másképp viselkednek a napsütötte időszakban. Felhagynak azokkal a dolgokkal, amelyekkel a telet töltötték, úgymint tévénézés, öltözködés, mosakodás. Pár évvel ezelőttig júliusban teljesen lekapcsolták a tévéállomásokat. A nyár olyan rövid, hogy mindenkinek muszáj alaposan kihasználnia minden percét. Ha a hőmérséklet eléri a tizenöt fokot (ez évente nagyjából háromszor szokott megtörténni), akkor a boltok és a bankok egy perccel később kiteszik a „Zárva” táblát, hogy a dolgozóik kimehessenek a szabadba, és kiélvezhessék a hőhullámot. Ninjától megtudom, hogy errefelé ezt hívják „nyári szünetnek”. Ezek a figurák egyre jobban kivívják a tiszteletemet. Nincs még egy hely a világon, ahol nyárnak neveznének egy ilyen hathetes periódust. „A tíz fok országa” megnevezés sajnos nem vicc; a júliusi átlaghőmérséklet ugyanis éppen ennyi, tíz fok. Az izlandi nyár körülbelül olyan, mintha otthon valaki hat hétre nyitva felejtené a hűtőszekrény ajtaját. A lámpa világít, és a jég kiolvad ugyan, de azért semmi sem melegszik föl igazán. Végül is egy hűtőszekrényről van szó.

227. oldal

ppeva P>!

Sosem gondoltam, volna, hogy fel fogom húzni magam a Biblián. De talán pont ez a cél. […] Asszem, Isten olyan, mint a pia. Minél jobban rácsúszol, annál inkább elbizonytalanodsz benne, hogy jó ötlet volt-e kipróbálni. És minél vallásosabb egy ország, annál nagyobb az esélye, hogy háborúba bonyolódik a szomszédaival. Legalább abban lehet bízni, hogy Isten sosem mutatkozott meg az izlandiaknak. Óli szerint ezt az országot nem is az Úr hozta létre. Nem csoda, hogy itt béke uralkodik.

215. oldal

ppeva P>!

Azóta, hogy ismét munkába álltam, szembesülnöm kellett vele, hogy Izland a világ legdrágább országa. Egy hűtőt normálisan feltölteni kábé annyiba kerül, mint venni egy másikat. Fél kiló sajt errefelé olyan árfekvésben van, mint fél kiló fű. A külföldiek jó része azokon a lejárt szavatosságú élelmiszereken él, amelyeket a szupermarketek éjjelente kint hagynak a hátsó kapu előtt. Ninjától hallottam egy német turistáról, aki enyhébb szívrohamot kapott, miután az egyik menő belvárosi hotelben megkapta a számláját az ott elfogyasztott két koktéljáért.

213. oldal

1 hozzászólás
ppeva P>!

Mostanra már kellő mélységben tisztában vagyok az izlandi szokásokkal, úgyhogy leveszem a cipőmet, és beteszem a sarokba. Ninjának megengedik, hogy továbbra is magán tartsa a Pradáit. (Az izlandi házirend szerint csak akkor szabad cipőben belépned a házba, ha legalább kétszáz dollárt kicsengettél a lábbelidért.)

262. oldal

S_Évi>!

Lebeszéltem róla, hogy tovább kövessen. Olyan napszemüveget visel, ami valósággal kiált érte, hogy egy rendőr igazoltassa. A hülyeség jó álca a hülyének.

16. oldal

ppeva P>!

Megkérdezem, vajon milyen látnivalókat ajánlana Friendly figyelmébe. Kimutat az ablakon.
– Ezt itt mind. A katedrálist, a parlamentet, a nemzeti hősünk, John Szigurúszón emlékművét…
Nyilván viccel. A katedrális körülbelül akkora, mint egy kutyaól (Istennek, azt hiszem, három színű csivavája van), a parlament pedig alig nagyobb, mint nagyapám nyaralója Gorski Kotaron. Tessék, megérkeztem Liliputba.
Megpróbálom felfedezni a belvárost, de hamar kiderül, hogy az egész egy nagyjából három háztömbnyi területből áll. Könnyebb elveszteni, mint elveszni benne.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Reykjavík
ppeva P>!

Ami azt illeti, a többség nálam jobban beszél angolul. Hármójukat is megszólítom, mielőtt megtalálnám a városi közkönyvtárat. Ezen a helyen nem kevesebb, mint 470 000 könyv közül lehet válogatni, kár, hogy mindegyik izlandiul van. (A repülőn megismert Okostojástól megtudtam, hogy az írás Izland egyik legrégebbi iparága.) A könyvtárban legalább van internet hozzáférés. Egy szakállas könyvmolytól megtudom a wifi-kódot. Beütöm a számokat az egyik gépbe, és kinyílik előttem a nagyvilág.

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: internet · könyvmoly · könyvtár
1 hozzászólás
ppeva P>!

– Az izlandi börtönök a külföldiek körében különösen nagy népszerűségnek örvendenek. A Litháenből érkező maffiózók néha csak azért jönnek ide, hogy lecsukják őket. Nekik ez olyan, mint egy ingyenes wellnessprogram.

210. oldal

ppeva P>!

– Azt hiszem, egy kicsit mindannyian odavesztünk abban a háborúban. Ahogy anya szokta mondogatni. A háború mindenkit elpusztít, azokat is, akik életben maradnak.

284. oldal

Kapcsolódó szócikkek: háború
ppeva P>!

A beszélgetés az iraki háborúra és az izlandiak részvételére terelődik. Az ország, amelynek nincs hadserege, valahogy mégis fel tudott mutatni egy darab katonát, akit aztán Bagdadba küldött, hogy besegítsen a harcokban. Most viszont ezt a katonát hazahozzák. Egy egész hadosztálynyi amerikai felügyeli a kivonulását.
– Nem akarják kockáztatni, hogy az izlandi sereget száz százalékban kiirtsák – mondja Ari amerikai akcentussal, majd olyasféle jópofizós nevetést hallat, amihez már vagy évek óta nem volt szerencsém, de ami a hannoveri egyetemi környezet után mégis ismerősen cseng. Niko testvére is informatikát tanult, és az ő haverjai röhögtek így állandóan. Az intelligens srácok, akik kinevetik mások butaságát, másokét, ideértve a világon élő összes embert, leszámítva éppen azokat, akik informatikát tanulnak a hannoveri egyetemen.

264-265. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Moore: Biff evangéliuma
David Safier: Jézus szeret engem
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Terry Pratchett: Kisistenek
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Tarja Kauppinen: A nép igazsága
Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv
Lucinda Riley: Az olasz lány
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.