Kereszténység ​a Gleccser aljában 15 csillagozás

Halldór Kiljan Laxness: Kereszténység a Gleccser aljában

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Nobel-díjas Halldór Laxness (1902-1998) a huszadik századi izlandi irodalom méltán világhírű képviselője. Kereszténység a Gleccser aljában című regénye (1968) jegyzőkönyvregény. Izland püspöke megbíz egy fiatal teológushallgatót, ugyan járna már utána egy-két zűrös-zavaros dolognak a Gleccser aljában, vagyis a vajákos hely hírében álló nyugat-izlandi Snaefell-félszigeten. Vizsgálódjék egy kicsit, a kereszténységet miként tartják? Útra kel, s végül tovább marad a tervezettnél, mert egyre rejtélyesebb dolgok történnek, a szálak pedig szinte kibogozhatatlanul összekuszálódnak. Egész idő alatt jegyzetel, kifaggat boldog-boldogtalant, írja a jelentést a püspöknek. A „célszemély” Jón Prímus tiszteletes, akinek, úgy tűnik, sikerült helyet találni a világban, elfogadni, hogy itt valami nagyobb egész viszi előre a dolgokat, s hogy csakis egyetemleges filozófia létezhet ebben a nagy egészben. A küldetés persze nem úgy végződik, ahogy a püspök gondolta. A kérdések mindig késésben vannak, a… (tovább)

Eredeti cím: Kristnihald undir jökli

Eredeti megjelenés éve: 1968

Tartalomjegyzék

>!
Balassi, Budapest, 2004
170 oldal · puhatáblás · ISBN: 963506568x · Fordította: Schütz J. István

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Izland


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Halldór Kiljan Laxness: Kereszténység a Gleccser aljában

Na tessék, értékeljem ezt a nemtommit… Először azt hittem, hogy vicces lesz, de nem volt igazán az. Aztán csak vakartam a fejemet, hogy mi fog kisülni (vagy kifőni), és kezdtem lelombozódni, ahogy egyre inkább nem értettem semmit. Aztán ugye ott van a gleccser, tudjátok, amin keresztül Verne hősei behatoltak a Föld középpontjába, meg a csillagkarok energiái feltámasztották a halba bújt nőt, aki halott volt és mégsem, aki sosem evett, mégse volt éhes, aki sose aludt, mégis friss volt, és sose mosakodott, de mindig jószagú volt, és aki bár elment, de mindig ott volt, és amikor visszajött, akkor igazából el se ment, de az a valaki, aki megjött, mégse az volt, aki nem ment el, meg a templom, meg a mester, aki Maitreya, meg a három segédje, meg a pap, aki nem papolt, hanem petróleumfőzőket szerelt, meg a birkák, madarak, borjú, a házvezető asszony meg a többiek. És akkor én is táncra perdültem a történettel. Megérteni? Höhö… Na azt nem kell, elég, ha szép (ne káromkodj!). Jó, nem szép, de olyan… Olyan, mint a gleccser, amikor rásüt a nap, és amikor már nem. AZ a gleccser, ahol a kozmikus energiák koncentrálódnak a spirálkarokból. Érted? Nem? Az a jó.

2 hozzászólás
csgabi P>!
Halldór Kiljan Laxness: Kereszténység a Gleccser aljában

Ez egy kegyetlenül borzalmas, ijesztően érthetetlen könyv volt. Mintha nem is A jó papkisasszony szerzője írta volna. Az, hogy találtam benne néhány jó sort, amit kiírtam idézetbe, korántsem jelenti azt, hogy tetszett a történet. Nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek, talán csak elvetemült Laxness-rajongóknak.

2017. március 25.
Második olvasás után felvittem a csillagok számát háromra. Az első sokk után,a mi 2016-ban ért, már kezdek rájönni ennek a könyvnek a pozitívumaira. Például, hogy humoros. Nemcsak egy-két részlet van benne ilyen, de az egész regény szórakoztató, csak meg kell találni, rá kell érezni, mivel hihetetlenül más és nehéz olvasni.
Ha korában kezdek bele, akkor a februári Molyklubra is hozhattam volna, a humoros könyvek olvasására. Jobb lett volna, mint a februári választásom. :-)
Jón tisztelendő, aki jobban szeret lovakat patkolni, mit temetni; Mozsártörős Dóra, akinél a kávé másfél literes kannánál kezdődik, és nem hajlandó a vendégnek mást adni, mint süteményt; szegény Püsmeg, aki próbálkozik, hogy felderítse a kereszténység állapotát; vagy éppen Jódinus Álfberg költő, izlandi közember, a nép fia.
Csupa felejthetetlen szereplő, de a történet sem semmi. Hányszor is akart Püsmeg elindulni vissza a fővárosba, de mindig történt valami, ami megakadályozta ebben. Nem volt irigylésre méltó helyzetben.

2 hozzászólás
sophie P>!
Halldór Kiljan Laxness: Kereszténység a Gleccser aljában

Embert próbáló olvasmány. Megfejthetetlen elsőre. De másodikra is.

Az alaphelyzet nagyon egyszerűnek tűnik, és szinte vicces. Egy fiatalembert egy kis faluba küldenek, hogy vizsgálná meg, a hírek, amelyek onnan jönnek, igazak-e, vagy sem. Készítsen jelentést.
A fiatalember – ahogy önmagát nevezi: Püsmeg – ismerkedik, nézeget, hangfelvételeket és jegyzeteket készít. „Kétségkívül az a helyes, ha a jelentés nem magyaráz, hanem jelent.” Na igen! De mi az igazság? Ahány oldalról nézzük, annyiféle. Itt pedig van szereplő bőven, van, amelyik nem is egy életet él. Így aztán jó nehéz összerakni a darabkákat, talán nem is illik össze minden rész. A párbeszédek csak nehezítik a dolgot, a félreértések és meg nem értések nagyon is fontosak és nem véletlenek. Szerencsére az egyes mondandókat nem gondolatjel vezeti be, hanem az illető beszélő megnevezése, ami időnként nagyon is jól jön.

Különleges darab, az egyszer biztos, szürreális görbe tükör, tiszta filozófia.

poggi IP>!
Halldór Kiljan Laxness: Kereszténység a Gleccser aljában

Két dolgot ne kérdezzetek meg: hogy miről szól ez a könyv, és hogy mi történik benne.

Cserébe: vicces.

Viszont: nem tudom, mitől vicces.

Elindul egy Miért éppen Alaszka? vonalon, aztán bejönnek a kozmikus papok és egy titokzatos láda, és az ember pislog, hogy ez most mi, mígnem a végén (vagy akár már a közepén) beleszédül egy totális wtf-vákuumba.

Ha ezt olvastam volna először Laxnesstől, nem éreznék nagy késztetést, hogy próbálkozzak tovább, de így, hogy ez már a többedik tapasztalatom vele, kezdem azt gondolni, hogy ez a fickó semmitől se félt, és boldogan kipróbált bármit. Végtére is leírni mindent szabad.

Kísérleti regény? Hajjaj, jócskán. Hogy mivel kísérletezik? Azt mondja meg, aki ért ilyesmihez. Én még gondolkozom.

Miyako71 P>!
Halldór Kiljan Laxness: Kereszténység a Gleccser aljában

Fárasztó. Unalmas. Érthetetlen. A fülszöveg szerint „a szálak pedig szinte kibogozhatatlanul összekuszálódnak.” Na ezzel nagyon egyet értek. Olyan kibogozhatatlan, hogy miről akart szólni ez a könyv, hogy nem is tudok mit mondani róla. Van benne sok szereplő, akik beszélnek mindenféléről, nagyrészt egymástól teljesen függetlenül, nem a kérdésre válaszolva, nem a válaszra reagálva. Kicsit olyasmire számítottam, mint Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái c. könyvében, de ez valami teljesen más.
Nekem fárasztó volt folyamatosan azzal próbálkozni, hogy valami értelmet találjak a leírtakban, összefüggést a szereplők beszédeiben. És még csak sikerélményem sem volt, mert egyiket sem sikerült felfedeznem. Egy mondat volt benne, ami nagyon tetszett, lehet, hogy pont ez tartalmazza, miért voltak problémáim a könyvvel: „Milyen kár, hogy nem vagyunk egyformán részegek ahhoz, hogy megértsük egymást.”

3 hozzászólás
alaurent P>!
Halldór Kiljan Laxness: Kereszténység a Gleccser aljában

Izland püspöke megbíz egy fiatal teológus hallgatót – továbbiakban Püsmeg, püspöki megbízott –, járjon utána egy-két hihetetlen mendemondának a Gleccser aljában, vagyis a vajákos hely hírében álló, nyugat-izlandi Snæfell-félszigeten. Vizsgálódjon egy kicsit arról is, a kereszténységet miként tartják?
A megbízott útra kel, kérdez, magnófelvételeket készít, de azokat rendezve rájön, a válaszok soha nem az éppen feltett kérdéseire érkeznek, gyakran kitérőek, kisiklanak a kézből, mint az angolna, bárhogyan próbálja körbefonni. Mégis, a válaszok vezetik valamerre, de ezt sokáig ő sem veszi észre, csak tolulnak az újabb és újabb kérdések. Megismerkedik az ottlakókkal, és mindenki hozzátesz valamit a történethez, ami, „mondhatni, nincs is, olyan jelentéktelen”.
Látszólag csapong, de mint egy jó krimiben, a végére van arra esélyünk, hogy összeállnak a válaszok. Vagy nem állnak össze, és a küldetés nem csak a püspök szempontjából sikertelen: valami van a Gleccser aljában, talán kereszténység, talán pogányság, talán csodák történnek, talán mindenre van racionális magyarázat. És hová tegyünk egy tisztelendőt, aki évek óta be nem lépett a templomába (az ajtaját is beszögelte gondosan), de a környék összes gondját-baját a vállán viseli, sőt megoldja?
Számomra oda fut ki, hogy az emberség, a megértés és gondviselés, ezek az egyetemes értékek – ki ki a saját helyén, a maga gyarló módján próbál eleget tenni. De megengedem, más értelmezés is lehetséges.
A végén hagyott egy kis hiányérzetet, a sok kanyar és csavar, félrevezetés és mellébeszélés után jól esett volna egy tiszta szó, egy kerek, lezárt mondat – ha ott van is, az én szemem vak rá. Stílusa expresszív, csapongó, de a rövid fejezetek, és az azok végén lévő püsmegi összefoglalók mindig leviszik a hangot, mint egy-egy mondat végén.
(Korábban megjelent: http://laur56.freeblog.hu/archives/2011/10/05/Laxness_K…)

padamak>!
Halldór Kiljan Laxness: Kereszténység a Gleccser aljában

Ez egy szatirikus, ironikus, seeleje-seveleje katyvasz… Fél csillagot azért kap, mert leltem benne egy idézhető gondolatsort. Amiben még értelem és összefüggés is rejlik…
Reméltem, hogy nem ezért a „művéért” kapott irodalmi Nobel-díjat. Utánanéztem. Nem. Szerencsére! De más írásaiért egy lépést sem fogok tenni…

dalmusson P>!
Halldór Kiljan Laxness: Kereszténység a Gleccser aljában

Ha létezik az angol humor, akkor beszélhetünk skandináv humorról is. Se füle, se farka az egésznek, de mégis gondolkodtat. Nem kerül be a No10-es listára e könyv, de az írónak adok még esélyt, hogy javítson a statisztikán. :)


Népszerű idézetek

csgabi P>!

Püspök: Hát nem furcsa, hogy a legnagyobb francia írók Izlandról írtak könyveket, amik aztán halhatatlanná tették őket? Victor Hugo megalkotta az Izlandi Hant, Pierre Loti megírta az Izlandi halászokat, Jules Verne pedig szinte mindennek a betetőzése a Snaeffel-gleccsert ábrázoló irtózatos remekművével; Utazás a Föld középpontja felé a címe. Ebben a könyvben szerepel Árni Saknssemm, az egyetlen izlandi aranycsináló és filozófus. Aki ezt a könyvet egyszer elolvassa, már nem ugyanaz az ember többé. A mieink nem tudtak ilyen könyvet írni, a Sneafell-gleccserről aztán meg még kevésbé.
Alulírott nem teljesen osztotta a püspök értékítéletét, ami a felsorolás utolsó darabját illeti, és kifejezésre juttatta, hogy a Phileas Fogg Föld körüli útjáról szóló útibeszámolót többre tartja, mint Otto Lidenbrock alászállását a Snaefell-gleccser kráterébe.

6. oldal

Kapcsolódó szócikkek: francia · irodalom · Izland
csgabi P>!

A parókus lelkész reverendája eredetileg egy sokkal kisebb lelkészé lehetett, mint Jón Prímus tisztelendő; esetleg talált tárgy avagy túlságosan összement; nagyon szűk neki. Itt-ott kifakult, mintha néhány évig kint hevert volna a szabadban, leginkább a hó alatt; tele volt lyukakkal, mintha bogarak ügyködtek volna rajta, talán még egerek is. A lelkész senkivel sem törődve nyílegyenesen a koporsóhoz ment, teljesen érintetlenül hagyta a gyászolók ünnepélyes jelenléte; a koporsó fej felőli végétől balra állt meg. Így nem állhat egy lelkész, de lehet, hogy arra gondolt Jón tisztelendő, lovat készül patkolni. Csak állt ott egy darabig, elgondolkozva nézett ki a nyitott ajtón, kezével beletúrt farkasszürke bozontjába, majd megvakarta a fejét, és megpróbált valamire emlékezni; olyan erővel simított végig az arcán, mintha egy gumiarcot szorított volna össze. Végül elővette a kézikönyvét a reverendája zsebéből, de otthon felejtette a szemüvegét.
Egészen az orráig emelte a könyvet és hunyorgott, de csak nem sikerült elfogadható szöveget találnia. Egy kicsit gondterhelt lett, mialatt a könyvben keresgélt. Eddig azt hittem, hogy Jón tisztelendő lesz az utolsó, aki zavarba jön. Nem maradhatott azonban rejtve a jelenlévők előtt, hogy ez a parókus lelkész nem érzi jól magát reverendában. Nekem pedig úgy tűnt, hogy Jón Prímus tisztelendő most először nem játszik. A brit konzul odahajol alulirotthoz, és őfelsége nevében csendben megkérdezi, vajon lehet-e bízni abban, hogy ez az ember hisz Istenben?
Püsmeg: Yes.
Jón tisztelendő most végre rábukkan azokra a formulákra hátrébb a könyvében, melyeket Úgynevezett elszólítottak fölött kell elmondani, akik nem kapnak külön gyászbeszédet; rendszerint a község szegényei és tolvajok, vagy partra sodort holttestek, szirteken talált tetemek ezek. Többek között ezek a szavak álltak ott „Uram, a Te akaratodból kell porrá lennünk.” Jón Prímus tisztelendő a fejét csóválja, és ezt is átugorja. Amikor már itt is, ott is belefogott valamibe és ízlelgette a szavakat, végül egy passzushoz ér, megáll, természetesen már rég elfelejtette; elkezdi szemügyre venni ezt a passzust, minden egyes szót mérlegre tesz magában, úgy, hogy jól lehetett hallani, míg nem aztán hangosan olvassa: „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának, mert amíg élünk, az Úrnak élünk, és ha meghalunk, neki halunk meg. Ezért akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk.” Jón Prímus tisztelendő, magának: Ez egész jó.

116-117. oldal

sophie P>!

És meg kéne nősülnie. Én is így csináltam. Az is egészséges dolog, ha az embernek gyerekei vannak. Akkor érti meg igazán a teremtés menetét.

6. oldal

Miyako71 P>!

Milyen kár, hogy nem vagyunk egyformán részegek ahhoz, hogy megértsük egymást.

63. oldal, 19. Tizenkét tonna (Balassi, 2004)

csgabi P>!

A menetrend szerinti busszal utaztam, az útiholmijaim egy matrózzsákban. Május 11-e, a téli halászati idény utolsó napja. Ezt az időszakot hívják úgy, hogy „széna és fű közt”, ami a birkák nézőpontját veszi alapul: a széna már elfogyott, de a fű még nem sarjadt ki. Komor idők ezek a kérődző jószágnak, mivel a tavasz mindig is az az időszak volt Izlandon, amikor ember s jószág egyformán hullott.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Izland · tavasz
csgabi P>!

Püsmeg: Nem lehangoló munka kesztyűt kötni, amit ellopnak Párizsban, mielőtt még Limában a tombolán kisorsolhatnák őket?
Az asszony: Roppant kellemes magával beszélgetni, kedvesem. Kifejezetten felébredek. Ez azért van, mert olyan ironikusan beszél. Majdnem mint egy francia. Én sosem tudtam ironikusan beszélni.

137. oldal

sophie P>!

Kimentünk a részeg temetőbe és leültünk az egyik sírra egy ingatag kereszt elé, ami egyre csak azon volt, hogy föl ne boruljon a száraz fűben. Süt a nap a gleccserre. Még közelebb került. Izgató volt ma reggel, amikor letépte magáról a ködredőket. Dél körül egészen közel jött, s az ember azt szerette volna, hogy még közelebb jöjjön. De amikor olyan közel van, mint most, ahhoz hasonló, mint mikor egyszerre csak egy lány pórusait lehet látni, akit az ember távolról szeretett. Az ember már nem is vágyik föl. Remélhetőleg nem lesz még utálatos is! Mindeközben tompul a látás, és egy helyben áll a gondolat.

50. oldal

csgabi P>!

Ritkult a köd, a ház előtti rét üdezöld volt az éjszakai nyirkosságtól. Birkák voltak a réten; senkinek sem akaródzott leterelni őket onnan. Az ablakomon néhány dongólégy ült. Félig még émelyegtem a mértéktelen süteményevéstől és pótkávéfogyasztástól. Persze még azzal a másfél literrel sem sikerült végeznem, amit első nekifutásra hozott az asszony ebből az italból.

21. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gunnar Gunnarsson: A vulkán árnyékában
Kristmann Gudmundsson: A kék part
Hallgrímur Helgason: A nő 1000 fokon
Indridi G. Thorsteinsson: A 79-es sofőr
Sjón: A macskaróka
Arnaldur Indriðason: Kihantolt bűnök
Gunnar Gunnarsson: Kopogjatok és bebocsátást nyertek
Gudmundur Kamban: Észak sárkányai
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje
Ragnar af Geijerstam: Három asszony