Északi ​lány 10 csillagozás

Halldór Kiljan Laxness: Északi lány Halldór Kiljan Laxness: Északi lány

Az Izlandon játszódó történet főhőse Ugla (a név magyarul baglyot jelent), az északi parasztlány. Szolgálóként a fővárosba kerül a miniszterelnök házához, ahol az amerikai módi mindent eluralt, a fiatalok megromlottak, és a szép csengésű izlandi nevek helyett gügyögő amerikai becenevekkel illetik őket. A miniszterelnök intelligens, komoly, szimpatikus figura, Ugla így hamarosan bele is szeret. Bui Arland, a miniszterelnök házában halad hát a történet egyik vonala. A másik egy furcsa, emberfeletti bölcshöz, az orgonistához kötődik – ő tanítja a lányt orgonálni, mivel Ugla legnagyobb álma, hogy a falujában felépülő templomban játszhasson. Az orgonista társasága kurvákból, istenekből, rendőrökből, bűnözőkből áll; megveti az anyagi javakat, egyszerűen veszi a dolgokat, mindent képes egy pár szóval más megvilágításba helyezni pár szóval egy kávé mellett. A harmadik társaság, amivel Ugla megismerkedik, a nép és a kommunista sejt tagjai.

Eredeti cím: Atómstöðin

Eredeti megjelenés éve: 1948

>!
Táncsics, Budapest, 1959
216 oldal · Fordította: Sárközy Elga

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Halldór Kiljan Laxness: Északi lány

Az előszó majdnem elvette a kedvem. Lutter Tibor mindent megtesz, hogy szegény Laxnessből hithű sztálinistát csináljon, aki máson sem rugózik, mint az amerikai kapitalisták bűnein, akik meg akarják venni Izlandot, hogy atomtámaszpontot csináljanak belőle. (Kíváncsi vagyok, Lutter úr fejében megfordult-e, hogy azok a büdös amcsik legalább le akarták fizetni szerencsétlen szigetieket, ellentétben a mi szovjetjeinkkel, akik inkább vitték a pénzt, és még a nyakunkon is maradtak.) Tobzódunk a drámai jelzős szerkezetekben és hasonlatokban, van itt „pokol kazánfűtői”, meg régmúlt, „amiben a nép talán több vért és borzalmat látott, de korántsem sújtotta a megalázás annyi tüzes korbácsa, mint most, a tőkés világban”… Hát igen, nagy dilemma… vágjanak fejbe fejszével, vagy sértsenek meg azzal, hogy egy rakás dollárt a zsebembe tömködnek… És ez még ugye csak az előszó.

Amúgy kár volna tagadni, valóban van ebben a könyvben egy jó adag kapitalizmuskritika, de ez csak jogos bírálat, elkeveredve a kor értelmiségétől nem szokatlan farkasvaksággal, ami a Szovjetunió valóságát illeti. Ám a lényeg nem ez, hanem a fejlődéstörténet, aminek elbeszélője Ugla, a messzi Északról érkező egyszerű, tiszta parasztlány, aki szembesül a város sokrétű romlottságával. Ennek következtében megkezdődik Ugla és a város kölcsönös egymásra hatása – hogy a város lesz tisztább Uglától, vagy Ugla lesz romlottabb a várostól, azt majd mindenki eldönti magának. Amúgy Uglát nagyon szerettem, árad belőle valami természetes erkölcsi fény, bár időnként olyan monológokat rittyent elénk, hogy az ember rájön: valójában nem is parasztlány ő, hanem maga Laxness, női ruhában meg szőke parókával. Ami a regény abszolút erőssége, az a friss, dinamikus, a konvenciókon túllépő nyelvhasználat, ami megidézi kissé a sagák szellemét, valamint a gunyoros humor, ami találóan bök oda az olyan társadalmi anomáliáknak, mint a korrupció, az álszentség vagy a nemzetieskedés. Színesek, szerethetőek a figurák is, még azok is, akik Lutter univerzumában főgonosznak minősülnek – bezzeg a két kommunista fiatal velük ellentétben kifejezetten sótlannak bizonyul. Mondjuk nem is fecsérlődik rájuk sok szó. Ha nem is a legemlékezetesebb Laxness-regény, amit olvastam (az alighanem ez), de jól kirajzolódik benne az író eredeti talentuma.

>!
eme P
Halldór Kiljan Laxness: Északi lány

Eredeti címe: Atomtámaszpont. És valóban, mintha minden e körül a támaszpont körül forogna itt, amely minden, csak nem támasz Izland számára, az elbeszélő nézőpontjából. A kérdés: engedjük-e, engedhetjük-e, hogy Izlandra amerikai atomtámaszpontot építsenek akkor, amikor már az egész világ atomtámaszpont?
A regény főszereplője – Ugla, aki az északi Húsvét völgyből, a tradicionális, elszigetelt, életet, gondolkodást, erkölcsöt az izlandi mondákból tanuló vidéki világból a déli főváros egyre kozmopolitábbá, üresebbé, értékeket semlegesítő világába csöppen. Abba a világba, amely kiárusítja az országot, és ennek szimbolikus, érzelmeket megszólító, ám hamis ellensúlyozásaképpen hazaszállítja a Nemzet Kedvencének, a nagy költőnek a hamvait Dániából. Ugla egyszerű, tenyeres-talpas parasztlány, aki viszont, mint azt baglyot jelentő neve is sejteti, nagyon is okos teremtés, aki biztos iránytűvel felvértezve igazodik ki a főváros sötét káoszában. Az északi választókerület képviselőjénél szolgálva nyer bepillantást a felső tízezer életébe, a politikai kulisszatitkokba, képmutatásba és megalkuvásokba, közben meg célját, az orgonatanulást követve ismerkedik meg egy másik réteggel: a művészek enyhén szólva furcsa, anarchikusan-kaotikus, alvilági alakokkal és elemekkel teletűzdelt kissé őrült csoportjával, középpontban a cinikusan filozofálgató orgonamesterrel. Akár egyik, akár másik társadalmi réteget nézzük: mintha karikatúrákkal találkoznánk. A pártsejtülés kommunistái sem kivételek, igaz, Ugla egy kissé elbóbiskol az ülés közben, de amit lát-hall, az éppen elég.
Bevallom, nem tudtam hová tenni ezeket a furábbnál furább alakokat, meg a cselekményt sem a maga szakadozott, hézagos felépítésével, vagy az eléggé rapszodikus hangvételt, néhol érzelmesebb felhangjaival, máskor vérbeli cinizmusával.
Azon is csodálkoztam, hogyan boldogul ebben a fura világban ez a tudatlan parasztlány, aki azért, mint kiderül, nem Édes Anna naiv ártatlanságával fogadja a vele történteket. Nem is „történnek vele” a dolgok, hiszen az az ember érzése, hogy mindvégig kezében tartja az irányítást, ő dönt, ő teszi meg a lépéseket, rendkívül tudatos és határozott. Ebből a szempontból egy kicsit soknak érzem alakját, több van benne az elbeszélőből, nézőpontjból, mint kellene, néhol kilóg a lóláb. Szerencsére azért nem válik szócsővé, és a kapitalista társadalom karikírozása sem fordul át kommunista röpirattá.
A patriarchális észak, Ugla szülőhelye sem paradicsomi világ, hiszen egyrészt eléggé abszurd álmokhoz való ragaszkodás*, másrészt az élethez való szigorú, aszketikus, de önáltatások nélküli viszonyulás** jellemzi. Az ésszerű, természetes, „normális” élet mégis ott található, ahol Ugla van, a tudás, a bölcsesség, hiszen a legszörnyűbb halálos bűn a tudatlanság. Ugla tudja, hol a helye a világban, nem dédelget lehetetlen álmokat, megtanulja, hogy az erkölcsöt is lehet a szokásostól eltérően értelmezni, ezért spoiler. Ugla a bölcs kiegyensúlyozottság, míg minden más szereplő valamilyen szempontból túlzás – karikatúra, legyen szó Ugla sznob asszonyáról és az általa képviselt külföldi „stílusos” életet majmolók kasztjáról, az elutasított világberendezkedés helyett anarchiát választó művészekről, vagy akár az egyébként többnyire pozitívan, de néhol romantikus túlzással és eléggé passzívnak megrajzolt képviselő alakjáról.
Van-e igaz ember Szodomában? Képes-e Ugla megmenteni Izlandot az atomtámaszpont árnyékától? Ember akarok lenni – ez egyetlen vágya. Úgy tűnik, mintha a végére ez sikerülne is neki – megalkuvás, önkiárusítás nélkül, amennyiben sorsát önmaga választja.
Amúgy templomépítési ígéretekkel ma is, nálunk is be lehet jutni a parlamentbe, atomtámaszpontokról is kell szavazni, csecsemőotthonokról, iskolákról is. Azt nem tudom, hogy a(z izlandi) mondákat hányan olvassuk, és főleg hányan részesítjük előnyben az újságokhoz képest…

* templomépítés egy jóformán kihalt vidék alig létező közössége számára, ezt ígéri kampányában a végül megválasztott képviselő, és ezért kellene megtanulnia Uglának orgonán játszani
** Ugla apjának tanácsa: élj úgy, mintha nem volna lélek – ne sírj, ne nevess, ne beszélj gondolataidról, érzéseidről – az izlandi mondák sem emlékeznek meg a lélekről, egyesek nem ismerik a szerelmet sem.

1 hozzászólás
>!
anesz P
Halldór Kiljan Laxness: Északi lány

Ez a második könyv, amit Laxnesstől olvasok, és még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e a stílusa, vagy nem. Az leszögezhető azonban, hogy egészen különleges atmoszférát teremt látszólag egyszerű eszközökkel és nyelvezettel.
A történet egy északról való lány beilleszkedése a fővárosba. Hazaárulás-e az amerikanizálódás, eladják-e a hazát azzal, hogy NATO atomtámaszpontot telepítenek Izlandra? Ki a nagyobb bűnöző: a piti tolvaj vagy a politikusok, akik nagyban játszanak?
Szerelmi háromszög, ami a hasonló gondolkodású javára dől el, főleg azért, mert neki nagyobb szüksége van a lányra. Az erkölcsi érzék próbára tevése, a tisztánlátás akadályai nagyszerűen vannak ábrázolva, finoman, sejtetve, egyáltalán nem szájbarágósan és felturbózva. Ezért üdítő ez az olvasmány.

>!
Emmi_Lotta IMP
Halldór Kiljan Laxness: Északi lány

Második olvasásom a Nobel-díjas izlandi írótól. Nagyon tetszett ez a regénye is.

>!
Táncsics, Budapest, 1959
216 oldal · Fordította: Sárközy Elga
>!
Fermin
Halldór Kiljan Laxness: Északi lány

Nem tetszett. A fordítás nagyon rossz, ami rányomja a bélyegét az egész könyvre. Néha értelmetlen a szöveg, mintha fél mondatokat szórtak volna egymás mellé. Az embernek az az érzése támad, hogy nem a teljes könyvet fordították át magyarra, csak részleteket.

Az északi lánnyal úgy-ahogy sikerült megbarátkoznom, de zavart nagyon, hogy Laxness végig túlságosan butácskának állítja be. A lány környezete, főként az orgonista és barátai, egyenesen irritáltak.

Persze, értem én, hogy ez a regény egy társadalomkritika akart lenni. Az északon élők elmaradottak voltak, míg a déliek züllöttek, és korruptak. És a lakosság nagy része nem nagyon kedvelte az amerikaikat. Főleg, hogy atomtámaszpontot akartak létesíteni Izlandon. Aztán ott a nagy kérdés: Merre tart az ország? A kommunizmus vagy a kapitalizmus felé? De ez a kérdés sincsen normálisan kidolgozva. Valahogy hiányzik az összeszedettség ebből a könyvből.

Aki Laxness-t akar olvasni, olvassa el inkább Az éneklő halat. Az klasszisokkal jobb.

>!
alaurent P
Halldór Kiljan Laxness: Északi lány

A regény Édes Anna-történetként indul, az északi kis faluból a fővárosba kerül egy fiatal lány, cselédnek a magasrangú politikus családjához. Elszörnyedve figyeli a gyerekek tombolását, a lerészegedős bulikat, a szabados nemi életüket.
„Erre megint elmosolyodik. – Mi mindent nem kérdez az ember manapság. Fiatal koromban egyetlenegy részeges halászasszony volt csak az egész városban. Mi, komisz kölykök, utánarohangáltunk, és csúfoltuk. Manapság, ha egy tisztességes polgárember arról értesül, hogy a lánya, aki nemrég konfirmált, rosszul lett, magától értetődően azt kérdezi: berúgott?”
Anyjukat, aki otthon lévén sem törődik saját magán kívül senkivel, utazik Amerikába, ha teheti, el innen a halszagból. A férjet, aki próbálja odahaza menteni a menthetőt, miközben államférfiként az amerikai támaszpont engedélyezéséről tárgyal, és viaskodik az ellenzőkkel. A Haza kiárusítása, ez a legkevesebb, ami a tüntetéseken elhangzik. Válaszul a kormány hazahozatja a Nagy Költő hamvait Dániából, hogy bizonyítsa hazaszeretetét… (Vannak dolgok, amelyek mindig ugyanúgy működnek.)
A lány megismerkedik néhány emberrel, akiken keresztül látja a város életét, és rányitják a szemét a társadalmi ellentétekre és igazságtalanságokra. Egy csecsemőotthon, amiért harcolnak, és amit a parlament folyton leszavaz.
Ulla józan, romlatlan gondolkozásán keresztül látjuk az amerikanizálódó társadalmat, a talajvesztett embereket, a megesett lányokat, a korrupt, képmutató politikusokat. Végül, bár ő is teherbe esik, minden jóra fordul – még talán a politikus gyerekei is emberré válhatnak…
Érdekes a történet, érdekes a szemlélete. A lány rácsodálkozása a világ dolgaira, a haszonlesésre és az értékek nélküli életre – ismerős érzés. A stílusa olvasmányos, néha kicsit fárasztóak a mellékszereplői, de minden karikatúrának szerepe és jelentése van.
Elolvasás után pár nappal újra kézbe vettem, és néhány oldalt újra fellapoztam, annyira megfogott, ez talán jelent valamit.
(Korábban megjelent: http://laur56.freeblog.hu/archives/2011/09/30/Laxness_E…)

>!
Keikorca
Halldór Kiljan Laxness: Északi lány

Laxnessnek különleges stílusa van. Egy könyvön belül meg tud idézni teljesen szürreális és groteszk képeket, míg pár oldallal odébb szívfájdítóan valós természetleírását adja Izland vad szépségének.
De az egész történet tele van paradoxonokkal. A fejezetek, melyek már-már novella szerűen építik fel a könyvet egy északról érkezett kis bagoly (a főhős neve Ugla, izlandiul bagoly), aki nevéhez méltón, tanulatlansága és naivitása ellenére egy rendkívül bölcs fiatal lány. Lehetne ez egy klasszikus Édes Anna történet, melyben a vidéki lány elcsábul a fővárosi impulzusok hatására, s szeretője lesz gazdájának, a befolyásos politikusnak. De (hál'Isten) ennél sokkal több van ebben a történetben. A főváros nem rontja meg a sziklaszilárd jellemmel bíró lányt, miközben körülötte a nagy izlandi hazafiak Amerikát majmolják, léha életet élnek és eladni készülnek az országot. A kommunizmus sem tudja beszippantani, pedig nyilvánvalóan pozitív színezetet kap a történetben. Helyette ez a lány, a maga nemében csupán egy senki, eléri, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Persze, nem világmegváltó tetteket hajt végre, de nyomot hagy. És ez szép. Laxness stílusában különösen, ahogy apránként adagolja az eseményeket, s mi végigkövetettjük Ugla jellemfejlődését, mely ad egy cseppnyi reményt a jó emberek létezésére.

>!
worsi ASP
Halldór Kiljan Laxness: Északi lány

Ezen még gondolkoznom kell. Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Biztos sokkal követhetőbb lett volna, ha nem német közvetítéssel jut el hozzánkig a fordítás…
Szerintem olvasok még Laxnesst, de megnézem, ki fordította és milyen nyelvből.


Népszerű idézetek

>!
eme P

– Engem már kicsi gyerekkoromban arra tanítottak, hogy csak az ősi izlandi mondáknak szabad hinni, az újságoknak sohasem.

63. oldal

>!
eme P

– Nincsenek erkölcstelen nők – jelentette ki az orgonista. – Az csak babona. Ellenben vannak nők, akik egy férfival harmincszor fekszenek le, és nők, akik harminc férfival fekszenek le egymásután.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nők
>!
Keikorca

– És mik a szándékai?
– Ember akarok lenni.
– Ember? Hogyhogy?
– Nem leszek se fizetés nélküli cseléd, mint a szegény emberek felesége, sem megvásárolt dáma, mint a gazdagoké; még kevésbé valakinek a fizetett szeretője; és a legislegkevésbé a foglya egy gyereknek, akit a társadalom nem ismer el. Ember akarok lenni az emberek között. Pontosan tudom, milyen nevetséges, megvetendő, szégyellni való és felháborító, ha egy nő nem akar se rabszolga, se szajha lenni. De én már csak ilyen vagyok.

187. oldal

>!
worsi ASP

A nagy művészet ismertetőjele, hogy bárki, aki ugyan semmit sem ért a dologhoz, de elég buta, azt gondolja: ilyet ő is tudott volna csinálni…

32. oldal (Harmadik fejezet)

>!
alaurent P

Erre megint elmosolyodik.
– Mi mindent nem kérdez az ember manapság. Fiatal koromban egyetlenegy részeges halászasszony volt csak az egész városban. Mi, komisz kölykök, utánarohangáltunk, és csúfoltuk. Manapság, ha egy tisztességes polgárember arról értesül, hogy a lánya, aki nemrég konfirmált, rosszul lett, magától értetődően azt kérdezi: berúgott?

137. oldal

>!
worsi ASP

És a madarak – én tudom, mi a madár. Ó, ezek a kedves, mennyei állatkák! Lehetséges, hogy ez a madarat ábrázoló kép itt sok ezer koronába került, mégis, ha szabad megkérdeznem: becsületes ember, aki becsüli valamire a madarakat, hogyan festhet tiszta lelkiismerettel madarat, mely öröktől örökké mozdulatlanul ül a szikán, akár egy megkötözött, bilincsbevert gonosztevő, vagy egy paraszt, Krokurban a fényképész lencséje előtt. A madár ugyanis mindenekfelett mozgás; része az égboltozatnak; helyesebben: madár és levegő: egy és ugyanaz; repülés a messzeségbe, elívelés a földtől: ez a madár; és melegség, mert a madár melegebb az embernél, sebesebben ver a szíve – boldogabb is talán; a hangján hallani; nincs a madárcsicsergéshez hasonló hang a világon, és nincs madár, mely ne csicseregne. Ez a néma madár a sziklán, ez a mozdulatlan képmás, mely nem cikázik át a levegőn a messzeségbe, az én szememben csakolyan halott, mint a kitömött szárnyas a lelkészünk szekrénye tetején; vagy mint gyerekkorom Birkás-Krokurban található pléhmadarai; és a holt madár képe nem madár, hanem hulla, döglött, kitömött – halott, mint a pléh.

58. oldal (Ötödik fejezet)

1 hozzászólás
>!
worsi ASP

– Megnézhetném a kötöttkesztyűd mintáját? – kérdeztem. És ő megmutatta a mintás kötöttkesztyűjét, éjszaka, egy utcai lámpás fényénél.

65. oldal (Hatodik fejezet)

3 hozzászólás
>!
anesz P

Egyébként is, a hősiesség önmagáért való fogalom, és nem lehet egy kalap alá venni a győzedelmességgel.

203. oldal

>!
Fermin

Soha nem fordult elő, hogy apám és anyám beszéltek volna velünk gondolataikról vagy érzelmeikről. Ez nálunk illetlenségnek számított.

90. oldal

>!
worsi ASP

Brillantin-Isten felállt, elvette a virágok mellől a lapos, háromszög alakú tárgyat, lebontotta a madzagot és kicsomagolta. A tárgy – egy tőkehal volt. Aztán szétvagdosta a madzagot, hosszában kétfelől odaerősítette a halhoz, és megjátszotta, mintha húrt pengetne. És igazán, gitárpengés hallatszott – hawai-gitár hangja. Orrán-száján keresztül dudorászott, és a gitárhangzást úgy idézte elő, hogy ahányszor a húrokra csapott, mindannyiszor gyorsan befogta két ujjával az orralikát, így nem ment át rajta levegő.

36. oldal (Harmadik fejezet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gunnar Gunnarsson: A vulkán árnyékában
Kristmann Gudmundsson: A kék part
Hallgrímur Helgason: A nő 1000 fokon
Sjón: A macskaróka
Arnaldur Indriðason: Kihantolt bűnök
Andri Snær Magnason: Időláda
Gunnar Gunnarsson: Kopogjatok és bebocsátást nyertek
Andri Snær Magnason: LoveStar
Gudmundur Kamban: Észak sárkányai
Ragnar af Geijerstam: Három asszony