A ​jó papkisasszony 82% 50 csillagozás

Laxness remekül ír. Csak sajnos kiszámíthatóan. Regénye a képmutatás forgószínpada. Figurái jól megkomponált, vérbő alakok. Olykor felbukkanó fanyar humora is mindig pontosan ül. Mégis, valami megmagyarázhatatlan hiányérzetem volt a végén. Mint amikor egy kedvenc ételt ízlelget az ember. Tökéletesen lett elkészítve, minden összetevő épp a megfelelő arányban került bele, s valami mégis irritálja ízlelőbimbóinkat. Vagy csak túrós csuszára készültünk marhapörkölt helyett?

Egy skandináv kihíváshoz olvastam el, de már többször „szembejött” korábban is, különböző értéleléseknél. Igazából kezdem azt hinni, hogy nekem a hosszabb könyvek jobban tetszenek, általában. Ezt a kisregényt kicsit olyan népmeseinek éreztem, persze nem a végét tekintve, de mégis végig ez motoszkált a fejemben. Az író nem kifejezetten ezért a regényért kapta a Nobel-díjat, de a okot értem: a kisemberek, a természethez közel élők világának bemutatásáért. Elolvastam, de akkora hatást nem tett rám e tekintetben, a főszereplő megpróbáltatásai miatt annál inkább.

Más világ más szokások. Más korok más erkölcsök. Jól megírt könyv, tele szép, hosszú leírásokkal. A témája nem tetszett. A család jó hírneve fontosabb, mint a címszereplő Rannveig boldogsága. Hogyan lesz egy jólelkű segítőkész lányból egy örömtelen élőhalott? Ó, drága képmutatás!

Izlandi regény, amelyet nem könnyű megszerezni. Nekem is @csgabi jóvoltából sikerült olvasnom, köszönet ismételten. Olyan történet és olyan kor, amikor az erény jóval magasabb polcon helyezkedett el. Klasszikus északi regény a tájjal, meglepően sok szereplővel és eseménnyel fűszerezve. Az események úgy követik egymást, akár az izlandi táj is teszi: a nyugodt, lassan folyó patakocskából hirtelen gejzírként tör elő a dráma. Jó stílusú, olvasmányos történet. Laxnesstől még nem olvastam korábban, de ha módomban áll még fogok tőle. Nem hiába lett Nobel-díjas, 1955-ben. A régiesnek ható történet szemernyit se veszít, még így 80 esztendő elteltével, értékálló maradt máig. 5 csillagot (4,7 pont) adok, mert értékelem a pozitív élményt és a jó sztorit. Tipikus egy estés olvasmány, ajánlom az északi irodalom kedvelői számára!

Nem egyszerű az élet, ha az ember állandóan meg akar felelni valami magasztosabb (pl. szülői, isteni, testvéri) akaratnak. Mert ha nem, mit gondolnak mások. Na ja…
Mindig is rühelltem ezt az életmódot, amikor az a döntő, ki mit fog szólni. És nem számít, ha ebben tönkre jut valaki, csak az emberek nehogy azt mondják, hogy…
Nyilván a regénynek rengeteg más olvasata lehetséges.

Laxness kisregénye, A jó papkisasszony, az izlandi saga irodalmat és népi hagyományokat magába olvasztó keresztényi példázat az erényről és a nyomorúságról. De emellett regényében pellengérre állítja a polgári erkölcs képmutatását is és remek portrékat fest a társadalom különböző rétegeinek képviselőiről. Története rövid, velős, alig több mint száz oldalban képes elmesélni egy család életét, két asszony sorsát. Mindezt a külső szemlélő szerepében, olykor némi iróniával, néha szánalommal, miközben a rövid, lényegre törő elbeszélés alatt végig a szívünkre kulcsolja fagyos kezét.
A történet címadó szereplője, a rangos polgári családból származó papkisasszony, Rannveig Dániába indul tökéletesíteni hímzés tudományát, de még a tanulmányút lejárta előtt hazatér balkézről való csemetéjével. A család, hogy jó hírüket mentse, hazudozásba kezd, ahol sem a pénz, sem az emberi érzések, sem a családi kötelékek nem számítanak. S míg próbálják tisztára mosni a család nevét, felvonulnak előttünk a vidéki Izland különböző alakjai. A pletykás és szegény falusiak, a nincstelen kivándorlók, a megvetett bevándorló, a valami módon elismerést szerzett hajósok és énekesek, akik színes kavalkáddá varázsolják ezt a kopár tájat, melyben az esperes és családja éli képmutató és másokat kihasználó életét.
Gyakran előfordul velem, hogy egy-egy izlandi történet olvasása közben nem tudom magam időben betájolni. Ennek persze részben az lehet az oka, hogy Izland alig néhány évtized alatt fejlődött a középkorból a modern világba, de akár az is, hogy talán mint ebben az esetben is, nem feltétlenül van jelentősége az időnek. Laxness ebben a regényében ugyan hagy kapaszkodókat, ami alapján el tudom helyezni a történetet, mégis az az érzésem, hogy a mű, lényegi mondanivalóját tekintve kortalan. S ugyan érezhető benne egy leheletnyi marxista ideológia, mellyel eddigre már barátságot kötött a szerző, de fanyar iróniája, nagyívű példázata és írói tehetsége sokkal hangsúlyosabb, minthogy ez határozza meg a mű értékét.

Ennyi álnok képmutatást egy helyen…Nagyon sajnáltam a lányt, amiért a családja miatt ennyi megpróbáltatáson ment keresztül. Ez a könyv totál más világ, valahogy az ember bízik abban, hogy ilyen nincs, hogy egy család nem áldozza fel a gyermeke boldogságát, csak azért, hogy nekik jó legyen. De aztán felébredünk és rájövünk, hogy ilyen volt, van és lesz a mai világban is…

Laxness korábban olvasott regényeihez képest ez az írás jóval könnyedebb, és tematikájában is különbözik. Az éneklő hal, az Északi lány és az Izlandi pör a nép fiainak-lányainak boldogulását, az egyszerű izlandi emberek küzdelmes életét tárja elénk. A jó papkisasszony a tehetősebb falusi értelmiség életmódjának bemutatására helyezi a hangsúlyt.
Eyvikben csodálat tárgya a két paplány, Thurid és húga, Rannveig szépsége. A fiatalabb kisasszony ráadásul még jószívűségével és kedvességével is kivívja környezete szeretetét. Egy dániai utazás azonban mindent megváltoztat, és a faluban, illetve a lelkész családjában a viszonyok átrendeződnek.
A Nobel-díjas izlandi író ebben a kisregényében is mesterművet alkotott. Benne az emberi képmutatás kritikáját megbocsátó humor szövi át.

Hogy Izland csodálatos, afelől eddig sem voltak kétségeim. A természet szépségeit azonban ritkán ecsetelte az író, az emberi természet volt inkább műsoron. Totális tárgyilagossággal volt képes leírni ezt a történetet, nem ítélt, nem vádolt, nem akarta megszerettetni a szereplőket. Nem is sikerült… Az asszonyok köténye sok mindent eltakart annak idején, és a megesett lányoknak hosszú volt az a hét év, mire a helyi szokások alapján visszanyerték elvesztett ártatlanságukat.. Bizonyos társadalmi körökben illett keríteni egy férjet is, még akkor is, ha köztudomású volt, hogy nem ő volt a lányderék vastagodásának előidézője. A regény stílusa kellemes, olvasmányos, sokat elárul a szokásokhoz, hagyományokhoz ragaszkodó vidéki életről, szerettem is, de valahogy úgy érzem, maga a történet nem vitt sehová.

A maga nemében kiváló könyv volt. Nem tudtam, mire számítsak Laxnesstől, hiszen első regényem volt tőle A jó papkisasszony. Nagyon sajnáltam a lányt a családja miatt. Ha képes lett volna fellázadni és az asztalra csapni, boldog lehetett volna az élete, mert nagyszerű ember volt. De ha ilyen a családunk és egyedül vagyunk velük szemben, nehéz ellentmondani.
Kíváncsi vagyok majd a szerző többi könyvére is.