Jómadarak ​pácban 76% 15 csillagozás

Megszokhattuk, hogy Halász Margit regényeiben az ember és természet viszonya fontos momentum, árad belőlük a természet szeretete, és már nagyon vártam az új kötetét. Legújabb regénye most először a gyerekeket célozza meg.
A történet alapját a hortobágyi madárkórház ihlette, és magán a történeten felül sok, gyerekeknek szóló apróság gondoskodik arról, hogy lekösse az ifjabb olvasókat: a gyerekszemnek kedvesebb betűméret, szellősebb sorközök, az oldalakon felbukkanó kis rajzocskák vagy nagyobb illusztrációk, a szereplőket bemutató névjegyek mind olyan dolgok, amit a gyerekek szerethetnek. A vidám borítóról nem is beszélve. A nyelvezetében keverednek a népies és modern kifejezések, ami nekem nagyon szokatlan volt, mert ekkora kontrasztban nem igazán találkoztam még a régi és új nyelvezet keveredésével. A környezetemben nem igazán vannak a célzott korosztályhoz tartozó gyerekek, nem tudom megítélni, tetszene-e nekik ez a kevert nyelvezet. A szerző tanárként valószínűleg nálam jobban képben van ezekkel. A névjegyeken szereplő szerelemtérképet nem érettem, érdekelne hogy miképp kell értelmezni. Az állatszereplők emberi tulajdonságokkal lettek felruházva, és maga a történet nem túl kacifántos és nem túl hosszú, egy olvasással most barátkozó gyereknek épp kedvező oldalszám.
Van benne farsang, szerelem, ármány, nyomozás, barátság, elhivatottság, a vidék és a főváros közti kontraszt, és sok sok természet. Hozzám jóval közelebb áll Halász Margit korábbi, felnőtt nyelvezete, de nem is én vagyok a célközönség.

Az ötlet remek: ismertessük, szerettessük meg a Hortobágyi Madárkórházat és a madarakat a gyerekekkel. Még a történet fő vonalai is rendben vannak. A kivitelezésnél igaz a mondás: a kevesebb olykor több. Túlzsúfolt volt, össze-vissza kapkodtam a fejem; mert a tagolatlanság miatt nehéz volt követni az ugrálásokat. A túlzott poénkodás (sokszor poén nélkül) és a legtöbbször nagyon sértő didaktika is zavaró jelenségek a mesében. A történet vége pedig hirtelen zárul, nincs „nagy találkozás”, megnyugtató befejezés.
Nem értettem azt sem, hogy minek az egyes szereplőknél „szerelemtérkép” – nem, ezt nem bírom felfogni. (A kedvenc zenéje még vicces is lehetne, de ez…)
Pedig ez a helyszín, ez a sztori annyira jó is lehetett volna! Sajnálom, hogy középszerűre sikeredett.

Egy üde színfolt a magyar ifjúsági regények sokszínű palettáján. A post-it-os megoldás különösen tetszett, felkeltette a kíváncsiságomat a Hortobágy Madárkórház és lakói iránt, azon kaptam magam, hogy meg-megálltam és rákerestem a főszereplőkre:) wikipedián! Krimirajongóként meg aztán főleg örültem a nyomozós szálnak, pikkpakk kiolvastam egy tál pirosló málna mellett,olvasmányos, kedves és szellemes, visszaköszönnek a szerző felnőtteknek szóló műveiben megszokott magával ragadó tájleírások, a hangulatába bele kell feledkezni, népmeséket idézően megkapó regény!

Szerintem fantasztikus olvasmány! Kreativ, fantáziadús, az író játékosan mutatja be a kor visszásságait, az iróniát remekül használja, úgy tanít, hogy közben szórakoztat.
Nagyon humoros, dölök a nevetéstöl. Persze a könyv olvasásához gyermeki, nyitott lelkület kell,
akik ezzel nem rendelkeznek, nem tudják befogadni. Gratulálok! Remélem lesz folytatás!!