Hetvenhét ​vörös bárány 6 csillagozás

Jane Haining emlékének
Halász Margit: Hetvenhét vörös bárány

Ebben ​a mesekönyvben szerepel egy titokzatos hős, akit nem a mesék tettek híressé. Kislányként üldögél mesemondó Roy barlangja előtt, valahol a messzi Skóciában, és hallgatja a skót és magyar tündérmesék világából táplálkozó csodaszép történeteket. Ki tudja? Talán épp az efféle mesék segítették őt abban, hogy felnőttkorában pontosan úgy tegyen, ahogy a mesék hősei: a szív törvényei szerint éljen, a skót egyház misszionáriusaként Magyarországra jöjjön, és egy budapesti leánynevelő intézetben nevelőnő legyen. Amikor kitört a háború, zsidó származású gyerekeket és felnőtteket mentett meg a biztos haláltól. Emiatt kellett mártírként meghalnia egy koncentrációs táborban.
Jane Hainingnek hívják. Neki szólnak ezek a mesék, az ő messziről ránk nevető szeme köti össze Dinky-t Kelekótya Ferkóval, Mihaszna Jankót Füttyös Tommal, Galamblelkű Ilonkát Felföldi Lizikével, a hangát a muskátlival, a mocsaras zsombékot az erdőszéllel, a füstölt tőkehalból készült gőzölgő hallevest a… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
PRAE.HU, Budapest, 2020
146 oldal · ISBN: 9786155070952 · Illusztrálta: Bogdán Viktória
>!
PRAE.HU, Budapest, 2020
148 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155070877 · Illusztrálta: Bogdán Viktória

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Halász Margit: Hetvenhét vörös bárány

Az alcím és a fülszöveg alapján picit mást vártam – több Jane Hainingot –, de se baj, átálltam hamar. A kötet zömében a skót és a magyar mondavilágon alapuló műmeséket tartalmaz – a műmesék nem igazán az én világom, ám ettől függetlenül érdemének megfelelően kezelem őket. Márpedig itt néhány igazán tanulságos mese is akad a sok elvarázsolt lény és hasonló között. Nagyobb gyerekeknek szóló kötet, már csak a szövegek terjedelme és komplexitása miatt is, az ismert, népmesei motívumokat kelta elemek gazdagítják, de egy gondolat erejéig felbukkan Jézus Krisztus is. Jane Haining élete és tevékenysége csak a végén kerül előtérbe, és bár a zsidókat a II. világháborúban ért tragédiákat a lehető legtapintatosabban tálalja, nem árt felkészülni arra, hogy a gyerek kérdezősködni fog. Minden este el lehet olvasni egy mesét belőle, akár önállóan is – úgy talán még inkább.
Ja, és majd' elfelejtettem a lényeget: édesanyára – és édesapára is – valóban mindenkinek szüksége van!

meseanyu P>!
Halász Margit: Hetvenhét vörös bárány

Csodálatos hangulatú mesék ezek a skót és a magyar népmesék, történetek alakjait, fordulatait felhasználva, de roppant szerethető, egyedi hangon megírva. A történetek újra és újra összefonódnak, az egyes mesék főszereplői más mesékben mellékszereplőkként tűnnek fel, a mesebeli táj ráépül a valóságosra, egy Jane Haining emlékéhez méltó világot hozva létre. Kitűnő stílusú, egyedi humorral fűszerezett történetek, nekem nagyon jólesett elmerülni bennük. Az illusztrációk remekül illenek ehhez a derűs, tiszta világhoz. A végén pedig, habár már olvastam róla, Jane Haining életének történetét újra megkönnyeztem.

Nagyezsda>!
Halász Margit: Hetvenhét vörös bárány

Egy számomra nagyon kedves kiadó, a Prae Kiadó gondozásában jelent meg ez a könyv. Már ez is biztosíték volt arra, hogy jó olvasmányt tartok a kezemben. Na meg: úgy hirdették, hogy „kandallómesék Skóciából kicsiknek és nagyoknak” szóval kíváncsian álltam neki az olvasásnak. Kijelenthetem, hogy igaza volt a Kiadónak: ezek a gyönyörű mesék hozzám is szóltak, pedig régen voltam már gyerek. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek!


Népszerű idézetek

Nagyezsda>!

– Szeretnél újra a rókaherceg felesége lenni? Vagy itt akarod életed végéig súrolni a tepsiket?
– Szeretnék. Semmi másra nem vágyom jobban.
(A rókahercegné)

Nagyezsda>!

De nem akármilyen palota volt ez. Egy fenyőerdő kellős közepén állott, vagy mit is beszélek. Nem állott az, hanem a legmagasabb fán függött, és amikor fújt a szél, enyhén ringatózott. És ez még mind semmi! Ez az erdő minden nap más helyre vándorolt. Mindig oda ment, ahol sütött a nap. (A rókahercegné)

Nagyezsda>!

Negyednap reggel felkerekedett. Szaladt-szaladt apró lábain, és épp elérte a kompot. A kompon egy fehér szőrű kutyába botlott.
– Nem tudod véletlenül, hol találom Jézust? – kérdezte a kicsi pók.
– Először talán elkelne egy szia, vagy egy jó napot kívánok – felelte a kutya. – Nem tudom, ki az a Jézus, de gondolom a jegyszedőre gondolsz. Ott látod, ni, az a kék ruhás alak. Elég fenn hordja az orrát, de ne törődj vele. Az előbb nekem is mondott valami gorombát. Menj oda hozzá bátran.

Na, gondolta a kicsi pók, ezzel az okostojás kutyával sem áll szóba többet. Ráadásul a kék ruhás biztos nem lehet Jézus. Jézus nem hordja fenn az orrát.
(A kis pók, aki elindult megkeresni Jézust)

Nagyezsda>!

– Te Peti, ha tudnád, milyen színes a világ. És milyen kár, te szegény, hogy ebből mit sem látsz.
Peti nagyot sóhajtott, levélkéi megremegtek, és csak ennyit mondott:
– Háát, tegnap két traktor is elment az úton. Az egyik piros volt, a másik sárga.
– És neked elég, ha látsz két sáros traktort? Miért nem próbálod ki például azt, hogy milyen repülni?
– Háát, azt én nem tudom, hogy miért nem próbálom ki. Anyukám sem tud repülni, apukám sem. Én miért tudnék?
(Moha Peti és a pöttyös vadgalamb)

Nagyezsda>!

A repülés öröme valósággal elbódította. Szóhoz sem tudott jutni. Pedig mennyi, de mennyi kérdés zakatolt benne. Meg szerette volna kérdezni, hogy mik azok a fehér pontok, amik a zöld fűbe vannak téve, és olykor megmozdulnak. Csak tán nem kisbárányok? Ki lehet az az öregember, aki bárányfejes bottal a kezében a völgyben vándorol? Aztán: van-e a füstkígyónak méregfoga? Igaz-e, hogy minden hegy egy-egy eltemetett óriást rejt? De nem kérdezett. Tátott szájjal bámult, és arra gondolt, bárcsak soha se érne véget az utazás
(Moha Peti és a pöttyös vadgalamb)

Nagyezsda>!

A legkisebb, akit Erikának hívtak, nem kért semmi mást, csak egy két nyelven beszélő
piszkafát. Ez eléggé furcsa kérésnek tűnik, de majdcsak adnak ezt is a vásárban, gondolta a
szegény özvegyember.
– Mi legyen a másik nyelv, amin a piszkafa megszólal? – kérdezte.
– Magyar – felelte Erika..
– Hát az meg milyen nyelv?
– Szép nyelv. Olyan emberek beszélik, akik régen sátrakban laktak, és lovaglás
közben a nyereg alatt puhították a húst.
– Ne beszélj badarságot!
– De édesapám, az iskolában tanultuk.

(A beszelő piszkafa)

Nagyezsda>!

Ahogy ezt kimondta, Aaron megbotlott egy kőben. Zsupsz, beleesett a patakba. Evickéli magát jobbra, evickéli magát balra, és meglátja a kis tündért. Ott ringatózik mellette a patak habjaiban. Mókázva énekel:
Irgum, meg a burgum,
Hipp-hopp, visz a víz.
Jövök, pásztorlegény,
jövök, mert te hívsz.

(Miért hosszú a felföldi bocik szőre?)

Nagyezsda>!

Amikor kikötött a hajó, egy beszélő papagájt adtak neki fizetségül. Jankó rögtön a zubbonyára varrta a papagájt. Hazaér a faluba. Kérdezik az emberek, mit szolgált. Mutatja, hogy mit. Szegény papagáj akkor már félholtan hörgött és átkozódott. A két lába fel volt erősítve Ferkó zubbonyára. A feje meg csak úgy lógott lefelé, mint a kopasztott tyúké.
(Kelekótya Ferkó)

Nagyezsda>!

– Menj, fel a padlásra, fiam! Hozzál le a füstről lazacot!
El is indul az ifjú vőlegény. De nem a padlásra megy, hanem a disznóólba. Kivesz a koca alól egy malacot, mert a lazac helyett malacot értett. Vitte fel a kismalacot a padlásra. Beletette a füstbe. Rí a malac, visít. Az egész násznép felrohan utána a padlásra.
– Mit csinálsz, te féleszű? – kérdezi a násznagy.
– Hát mit csinálnék, násznagy uram? Füstölöm a malacot. Már csak nem mondok ellent édesapámnak. Még akkor sem, ha vőlegény vagyok. (Kelekótya Ferkó)

Nagyezsda>!

– Hát itt van a kutya elásva, te bolond – szól ki az ablakon az asszony. Erre Ferkó vesz egy ásót és elkezdi lélekszakadva ásni a kertet. De nemcsak a saját kertjüket ásta, hanem a szomszéd kertjét is.
– Nem találom a kutyát, édes feleségem. Hol van elásva? Az előbb még itt ugatott.
(Kelekótya Ferkó)

Kapcsolódó szócikkek: kutya

Hasonló könyvek címkék alapján

Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák
Marék Veronika: A Csúnya Kislány
Gimesi Dóra: Csomótündér
Czernák Eszter: Sárkányovi
Mechler Anna: Olina és a varázsszirmok
Gimesi Dóra: A tündér csizmája
Kőszegi-Arbeiter Anita: A tündérpalota
Hestia Potter: Legendary – Szövetség
Beck Andrea: Családi könyv
Kálnay Adél: Tündérhajszál