Gyöngyhomok 78 csillagozás

Halász Margit: Gyöngyhomok

„Halász ​Margit témaválasztása, érdeklődési köre, befogadó készsége egyetemes. Nem tud, nem akar besorolódni semmiféle skatulyába. Független, egyenes derekú, szabad, pusztai ember, merthogy az Alföldön született, ahol a szél, a regösök és a táltosok, és ahol a kitekintő szem akadálytalanul a messzeségbe lát.”
Tar Sándor

A Kétvízközt áll egy hatalmas sárgabarackfa, melynek gyökerei alatt félzsáknyi kincs van elrejtve, a lápi sellő fia ásta el oda összegyűjtött gyöngyeit – meséli estéről estére a Homokhát egyik legendáját hét gyermekének Ördög Rozál, aki maga is mesésen kalandos élettel a háta mögött ismerkedett meg szerelmével, Négyökrű Mihállyal. A hét gyermek felnő, de a 20. század Magyarországán mindegyiküknek tapasztalnia kell, bármerre fordul is a történelem kereke, boldogulásuk kulcsát – a kincset – csak a mesék világában találhatják meg. Halász Margit édes-bús – egyszerre mitizáló és mítoszromboló – történetében a Duna-Tisza köze homokján élő család generációkon… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Geopen, Budapest, 2011
212 oldal · ISBN: 9789639973442

Enciklopédia 8


Kedvencelte 9

Most olvassa 4

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Az árvalányhajas, forgószeles kunsági Homokhátság balladája.
De vajon ballada-e valójában? Egyszerre szövevényes családregény és a népköltészettel rokon, lírai szépségű alkotás, mély és sokértelmű szimbólumrendszerrel, a mesehősök útját segítő vagy gátló, elvarázsolt növény- és állatvilággal, a népdalok áradó és a legtermészetesebb módon viszonzásra találó vágyakozásával, a népmesék csodavárásával. Véletlenül se számítsunk azonban túlságosan drámai atmoszférára, mert a szerző fergeteges humora alaposan próbára teszi a nevetőizmokat. Az alföldi tanyavilágából néha-néha gúnyosan kikacsint a mai kor emberére, ne lepődjünk meg tehát, ha a szereplők az eladhatóság kedvéért Rózsa Sándor betyár romantikáját Alexander Rose kalandjaiként kezdik terjeszteni.
Dús és gazdagon árnyalt nyelvi elemeket, népi ízeket és költészetet, sorsszerű tragédiát és felhőtlen szórakozást egyaránt találhatunk ebben a mesés fantáziával megkomponált kisregényben, olvasása garantáltan függőséget okoz.

Annamarie P>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Hosszú évek óta várólistámon volt ez a könyv, de valahogy sohasem volt bent a könyvtárban, másként se jutottam hozzá. Amíg csak most karácsonyra @szadrienn meg nem lepett vele. Ő nem rég olvasta, fantasztikus élmény volt számára, és gondolom elhatározta, hogy én sem élhetek tovább Gyöngyhomok nélkül.
A könyv olyan csodálatos, mint maga a címe.
A története rendkívül egyszerű. Él egy szájról szájra átörökített legenda a pusztán, mely szerint a Homokháton, Kétvízközt áll egy terebélyes barackfa, melynek gyökere alatt ásta el hajdan a lápi sellő fia a hatalmas kincset. Ezt a történetet meséli Ördög Rozália minden este csemetéinek, szám szerint hétnek. Az ő életük ezerszínű labirintusát követhetjük végig. Ezek a tekervények előbb-utóbb mindig a barackfa alá vezetnek, és ásót ragad itt már végül mindenki.
Hankiss János könyve jutott erről az eszembe. Nagyon régen olvastam, de annyira megmaradt belőle egy történet. A felnőtt férfi felmegy a padlásra, a régi lomok között pakolászik, amikor megtalálja a kisiskoláskori hátitáskáját. Kinyitja, és egy összelapult csoki maradványait találja benne. Ezt a csokoládét még az édesanyja adta neki, amikor minden nap szenvedés volt számára az iskola. Azt mondta neki az anyukája, hogy csak akkor egye meg az édességet, ha úgy érzi, hogy már nem bírja tovább az iskolában, amikor rosszabb már nem lehet. Sokszor elővette, de végül soha nem ette meg a csokit.
Valahogy így voltak ezzel Ördög Erzsébet, Mária, Illés, Irén, Miklós, József és Lajos, sőt szüleik Ördög Rozália és Négyökrű Misike is. Ők sem ették meg a csokijukat.
De nem is a ez az érdekes, hanem az, amit Halász Margit a magyar nyelvvel művel.
Olyan ez, mintha egy újabb rétegét találta volna meg a nyelvnek. Népies árnyalatban úszó, fűszeres humorral megbolondított balladaszerű végtelen homokdűne. Majd éles váltással, egy merőben más szókinccsel a mában találjuk magunkat. Ritka burjánzó fantáziával dicsekedhet az írónő, minden szava mágia. Nem is regény ez, hanem varázskönyv.
Halász Margit az tesz a szavakkal, amit akar. Kifordítja, véletlenszerűen egymás mögé dobálja, cifrázza és gyalulja, de a végeredmény egy homogén, tökéletes alkotás.
Aki csak teheti, ne fossza meg magát ettől az élménytől. Sőt, vackoljátok be magatokat egy kényelmes fotelbe, és olvassátok fel egymásnak!

4 hozzászólás
TiaRengia I>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Kinyitottam a könyvet, varázspor szállt fel belőle, én pedig hagytam, hadd járjon át Halász Margit kétvízközti varázslatos világa, telis-tele mesével, szenvedéllyel és emberi sorsokkal, mélyen beszívtam és hagytam, hogy a szívemig hatoljanak a gyönyörűszép mondatok, Ördög Rozál és Négyökrű Mihály szerelmének és gyermekeinek története, melyben csak úgy tobzódtak a minden érzékszervemet egyszerre simogató mélyen emberi, ízes, színes történések.

Így csak nagyon kevesek képesek mesélni. Még életemben nem hallottam Halász Margit hangját, mégis, olvasva a könyvet, már pontosan el tudom képzelni, milyen lenne, ha este a pattogó tűz mellett üldögélnénk és hagynám, hogy magával vigyen az ő meseországába, ki a természetbe, a gyarló emberek, a lágyan hajladozó virágok és a homokvidék megannyi kis és nagy állata közé. Csodálatos. Meseszép. És a humora is igazán kedvemre való!

5 hozzászólás
fülcimpa>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Ez igen! Félelmetes fantáziája van Halász Margitnak! Annyira dús ez a regényke, mint az esőerdő, amiben öt percenként új egyed fejlődik.
Nagyon érdekes humorban bővelkedő – igazán ez a megkapó benne –, a mai világot a múlttal összemixelő, roppant figyelemmel olvasós írás.

1 hozzászólás
tgorsy>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Magyar „Száz év magány” elmúlt éveinkről és jelenünkről.
Ami rám a legjobban hatott, az a szöveg ritmusa, lüktetése. Ezt érezheti egy hullámlovas mikor ráfekszik a hullámokra és magafeledten siklik. Ráfeküdtem a homokbuckákra és vitt, ringatott, siklatott.

1 hozzászólás
Rea P>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Számomra Halász Margit neve eddig ismeretlen volt, de muszáj volt felfigyelnem rá, mivel az utóbbi napokban az ismerős molyok elárasztották a frissemet vele:)Mivel a könyvtárban is belebotlottam az új könyveknél, gondoltam akkor most kivételesen betervezetlen könyvet viszek haza. És már a buszon hazafelé örömködtem, annyira az újdonság erejével hatott ez a fajta stílus. Sodor magával letehetetlenül. Mondjuk hetet-havat homokot összehord az írónő , én meg szinte oldalanként nevettem fel valami pazar beszóláson. Pedig ez a kunsági pusztán zajló családtörténet nem lenne nevetős, mégis az fog megmaradni bennem a könyvről, hogy csuda jót szórakoztam.

1 hozzászólás
Honey_Fly P>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Halász Margit úgy mesél, úgy fűzi a szavakat, hogy az ember szinte belerészegül. Mondandója pedig pont olyan, mint egy rafinált kadarka. Csak még egy pohárkával, no, most már tényleg csak egy utolsóval! Táncmulatság, vigalom, de még milyen! Aztán meg is van a baj. A bor mámora időlegesen elfeledteti, hogy lesz másnap is. Pedig az mindig eljön, kivétel nélkül. Akkor meg csak ül az ember és néz maga elé révetegen. Pedig olyan szép mese lehetett volna…

Margarita>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Igazság szerint a végére érve azonnal hozzáfogtam újra olvasni, s talán ez többet mond bármiféle értékelésnek nevezett, hevenyészve idevetett mondatnál. Újra kezdtem, mert szerettem volna sokat idézni, hogy minél többen felfigyeljetek a könyvre, és mert a történet nem egy történet, hanem mindegyik sztoriból legalább három másik kibomlik, sőt, kiárad, és egy olvasás egyszerre nem volt elég.
Amit nagyon tud az írója: történekeket, történetek tömegét úgy elmesélni, ahogyan csak kevesen képesek. Láttam a szereplőket magam előtt, nevettem/könnyeztem velük. És a nyelve! Hihetetlenül hazavittek a szavai, kifejezései, az az áradó mesélőkedv, nem tudtam betelni vele. Amíg utána nem olvastam, meg voltam győződve, ez az aranytollú asszony biztosan a közelben nőtt fel, mert rengeteg kifejezését csak odahaza hallottam. (http://moly.hu/polcok/otthonszok-a-gyongyhomokban). Ami még nagyon ismerős volt, a zabolátlan történetmesélés, szinte élőbeszédre jellemző könnyedséggel. Akár a nagyapámat vagy édesapámat hallottam volna, nekik is mindenre volt valami tanulságos és/vagy csattanós elmesélni valójuk.
A történet röviden ott van a fülszövegben, arról nem írok. Viszont nagyon jól megszerkesztette. Egyszerre ér véget a kincs és a család majd' százévnyi regéje, s közben kanyarodunk erre meg arra, ezer más mese is elmeséltetik.
Még egy érdekesség: a könyvről a Kelló recije így ér véget: „A Boris Vian-i hangulatú posztmodern írás gyakorlott olvasók számára jelenthet tartalmas szórakozást”. Nem olvastam Boris Viant, de ha ilyen, azonnal várólistázom :)
Szép volt, mást is fogok olvasni tőle.

2 hozzászólás
Habók P>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Családregény-népmese. Elásott kinccsel, amelyet az összes gyerek keres, de persze a legkisebb fiú talál meg. Összekevert idővel, összefutó szálakkal. Gyönyörű szavakkal és mondatokkal. Nagy vágyakkal, kis csodákkal. Keresni fogom a többi regényt is.

5 hozzászólás
Miestas>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Sajnálom, hogy már csak a Bergengóc ballada van vissza:-)) Halász Margitot olvasni jó dolog. Olyan repertoárját kaptam a szavaknak, kifejezéseknek, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi jelző létezik. A pusztai ember álmai, reményei a jövőre vonatkozó vágyai mind-mind reménnyel kecsegtetőek. Személy szerint megboldogult édesapámra emlékeztető mondatai , különleges atmoszférát teremtettek-e regény körül, talán ezért lett kedvenc e könyv.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Ilyen lehet a Paradicsom, gondolta és befészkelődött a legidősebb fűz üreges odvába. Félig nyitott szájába valahonnan felülről a vadméhek homoki virágméze csöpögött, nem csoda hát, ha azt álmodta, kamillavirág-ruhában táncol az árvalányhajas buckák között, és milyen bolondság, gazdabácsi ostorát felkapja a forgószél és viszi-viszi a buckákon túlra, a tippanos, sziksós semlyékes felé.

166. oldal

Piintyő>!

Kávéfőző, mondta a batyujában kutakodó Franci néninek, kávéfőző, ha nem veszi meg, elapasztom a tehene tejét. Franci néni nem volt ijedős típus, látott már életében elég szart és vért, de az ezüstszínű pipás masina annyira megtetszett neki, hogy minden gorombáskodás nélkül egyszerűen csak azt válaszolta, apassza, szarok bele, akkor is megveszem. És ezzel maga sem sejtette, milyen keserűen édes, szagosan illatos terhet vesz a nyakába.

121-122. oldal

4 hozzászólás
fülcimpa>!

Mert az élet nagyon kegyetlen, nem olyan, mint a mesében, hogy hipp-hopp, az legyek, ami akarok, még a legjobb esetben is csak annyi, hogy lehetek valami, és kész.

160. oldal Geopen, 2011.

2 hozzászólás
Piintyő>!

És hiába beszélt a fiatalember magyarul, deákul, németül, kunul, tótul, egy virágja múlt halasi céda asszonyság, aki a fiatalok összehozásával foglalkozott, magyarán gyalogsátánkodott, azt javasolta a lányoknak, hagyják az apostolt békében, nem ő az, akire vágynak, ő már csak tudja, sajnos nagyon is jól ismeri a férfiakat, ez a típus amolyan ágyban molyoló fajta, csak a tanyamentésben görögtüzes.

46. oldal

12 hozzászólás
Piintyő>!

Miska egyébként nem volt bőbeszédű, csendes volt, mint kaszapengetéskor a fürj.

113. oldal

5 hozzászólás
szadrienn P>!

Töpörtyű Gyuri volt az, a magát egyszerűen csak kun bárdusnak nevező dudás, aki a felesége hirtelen halála után nyugodalmát nem találván járta a kétvízközi tanyákat, és egy tányér meleg levesért magyar nótákat adott elő, melyek elfelejtett sorait időszerû, rögtönzött mondatokkal pótolt, végükön a leves mielőbbi tálalására tett virágnyelvű célzással.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: duda
janeeyre>!

(…) és tudjuk, hogy a majdnem egy gátlásos, szorongó, önmagát szégyellő nem.

18. oldal

tgorsy>!

(…) a halál az embernek túl nagy falat, állandóan megakad a torkán, mint az a bizonyos almacsutka, legjobb lesz Istenre bízni. Élni csak-csak lehet Isten nélkül, de halni nem, (…)

18. oldal (Geopen, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: halál · Isten
TiaRengia I>!

Két árva székely fiúval dolgozott, Leventével és Áronnal, s amikor az egyik fiút elkapta az első emeleti futókerék, és kiterítve feküdt a földszinten rögtönzött virágos kamrában, egy kis gyík jött, szájában virágot hozott, felsiklott a halottra, a szívére tette a kornistárnicsot, mire Levente felült, és azt kérdezte, van-e még abból a jó halasi paprikás abálszalonnából. Ott a koporsóban tálalták fel neki, bevágott egy féltenyérnyit, majd kiugrott a selyempárnák közül, és felháborodottan közölte, hogy az ünneplőbe öltözött civil népek takarodjanak haza a dolgukra, hétköznap van, vagy mi?, jár a kerék, nem?

147. oldal

4 hozzászólás
egy_ember>!

(…) az egész világ rajong a giccsért, miért lennének kivételek éppen a kiskunsági pásztorok?

96. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vámos Miklós: Apák könyve
Kun Árpád: Boldog Észak
Isabel Allende: Kísértetház
Elif Şafak: Az isztambuli fattyú
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Sarah Addison Allen: A barackfa titka
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány
Daína Chaviano: Az örök szerelem szigete
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai