Gyöngyhomok 95 csillagozás

Halász Margit: Gyöngyhomok

„Halász ​Margit témaválasztása, érdeklődési köre, befogadó készsége egyetemes. Nem tud, nem akar besorolódni semmiféle skatulyába. Független, egyenes derekú, szabad, pusztai ember, merthogy az Alföldön született, ahol a szél, a regösök és a táltosok, és ahol a kitekintő szem akadálytalanul a messzeségbe lát.”
Tar Sándor

A Kétvízközt áll egy hatalmas sárgabarackfa, melynek gyökerei alatt félzsáknyi kincs van elrejtve, a lápi sellő fia ásta el oda összegyűjtött gyöngyeit – meséli estéről estére a Homokhát egyik legendáját hét gyermekének Ördög Rozál, aki maga is mesésen kalandos élettel a háta mögött ismerkedett meg szerelmével, Négyökrű Mihállyal. A hét gyermek felnő, de a 20. század Magyarországán mindegyiküknek tapasztalnia kell, bármerre fordul is a történelem kereke, boldogulásuk kulcsát – a kincset – csak a mesék világában találhatják meg. Halász Margit édes-bús – egyszerre mitizáló és mítoszromboló – történetében a Duna-Tisza köze homokján élő család generációkon… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Geopen, Budapest, 2011
212 oldal · ISBN: 9789639973442

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

betyár


Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Az árvalányhajas, forgószeles kunsági Homokhátság balladája.
De vajon ballada-e valójában? Egyszerre szövevényes családregény és a népköltészettel rokon, lírai szépségű alkotás, mély és sokértelmű szimbólumrendszerrel, a mesehősök útját segítő vagy gátló, elvarázsolt növény- és állatvilággal, a népdalok áradó és a legtermészetesebb módon viszonzásra találó vágyakozásával, a népmesék csodavárásával. Véletlenül se számítsunk azonban túlságosan drámai atmoszférára, mert a szerző fergeteges humora alaposan próbára teszi a nevetőizmokat. Az alföldi tanyavilágából néha-néha gúnyosan kikacsint a mai kor emberére, ne lepődjünk meg tehát, ha a szereplők az eladhatóság kedvéért Rózsa Sándor betyár romantikáját Alexander Rose kalandjaiként kezdik terjeszteni.
Dús és gazdagon árnyalt nyelvi elemeket, népi ízeket és költészetet, sorsszerű tragédiát és felhőtlen szórakozást egyaránt találhatunk ebben a mesés fantáziával megkomponált kisregényben, olvasása garantáltan függőséget okoz.

meseanyu P>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Zseni ez a nő! Annyira szépen, ízesen, gördülékenyen és olvasmányosan ír. Olyan az egész, mint egy roppant élvezetes mese, tragikus és vicces elemekkel, nem hétköznapi emberekkel és mesebeli lényekkel. Néha egy kicsit szövevényes volt, elvesztettem a fonalat, de összességében nagyon szívesen olvasnék még ilyesmit. Sok szempontból engem Darvasi meseszövésére emlékeztet, csak rövidebb, kompaktabb.

Annamarie P>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Hosszú évek óta várólistámon volt ez a könyv, de valahogy sohasem volt bent a könyvtárban, másként se jutottam hozzá. Amíg csak most karácsonyra @szadrienn meg nem lepett vele. Ő nem rég olvasta, fantasztikus élmény volt számára, és gondolom elhatározta, hogy én sem élhetek tovább Gyöngyhomok nélkül.
A könyv olyan csodálatos, mint maga a címe.
A története rendkívül egyszerű. Él egy szájról szájra átörökített legenda a pusztán, mely szerint a Homokháton, Kétvízközt áll egy terebélyes barackfa, melynek gyökere alatt ásta el hajdan a lápi sellő fia a hatalmas kincset. Ezt a történetet meséli Ördög Rozália minden este csemetéinek, szám szerint hétnek. Az ő életük ezerszínű labirintusát követhetjük végig. Ezek a tekervények előbb-utóbb mindig a barackfa alá vezetnek, és ásót ragad itt már végül mindenki.
Hankiss János könyve jutott erről az eszembe. Nagyon régen olvastam, de annyira megmaradt belőle egy történet. A felnőtt férfi felmegy a padlásra, a régi lomok között pakolászik, amikor megtalálja a kisiskoláskori hátitáskáját. Kinyitja, és egy összelapult csoki maradványait találja benne. Ezt a csokoládét még az édesanyja adta neki, amikor minden nap szenvedés volt számára az iskola. Azt mondta neki az anyukája, hogy csak akkor egye meg az édességet, ha úgy érzi, hogy már nem bírja tovább az iskolában, amikor rosszabb már nem lehet. Sokszor elővette, de végül soha nem ette meg a csokit.
Valahogy így voltak ezzel Ördög Erzsébet, Mária, Illés, Irén, Miklós, József és Lajos, sőt szüleik Ördög Rozália és Négyökrű Misike is. Ők sem ették meg a csokijukat.
De nem is a ez az érdekes, hanem az, amit Halász Margit a magyar nyelvvel művel.
Olyan ez, mintha egy újabb rétegét találta volna meg a nyelvnek. Népies árnyalatban úszó, fűszeres humorral megbolondított balladaszerű végtelen homokdűne. Majd éles váltással, egy merőben más szókinccsel a mában találjuk magunkat. Ritka burjánzó fantáziával dicsekedhet az írónő, minden szava mágia. Nem is regény ez, hanem varázskönyv.
Halász Margit az tesz a szavakkal, amit akar. Kifordítja, véletlenszerűen egymás mögé dobálja, cifrázza és gyalulja, de a végeredmény egy homogén, tökéletes alkotás.
Aki csak teheti, ne fossza meg magát ettől az élménytől. Sőt, vackoljátok be magatokat egy kényelmes fotelbe, és olvassátok fel egymásnak!

4 hozzászólás
Jagika P>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Hinnye, a nemjóját! Ezt a csuda nyelvi leleményit nekije! Hát ilyet írni nem mindenki képes, úgyhogy tessék csak elolvasni! Ez maga a kétvízközi misztikum, ami a homokbuckák közötti történésekről mesél. Méghozzá jó adag humorral, mesésen és mégis tragikusan valóságosan…

2 hozzászólás
TiaRengia I>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Kinyitottam a könyvet, varázspor szállt fel belőle, én pedig hagytam, hadd járjon át Halász Margit kétvízközti varázslatos világa, telis-tele mesével, szenvedéllyel és emberi sorsokkal, mélyen beszívtam és hagytam, hogy a szívemig hatoljanak a gyönyörűszép mondatok, Ördög Rozál és Négyökrű Mihály szerelmének és gyermekeinek története, melyben csak úgy tobzódtak a minden érzékszervemet egyszerre simogató mélyen emberi, ízes, színes történések.

Így csak nagyon kevesek képesek mesélni. Még életemben nem hallottam Halász Margit hangját, mégis, olvasva a könyvet, már pontosan el tudom képzelni, milyen lenne, ha este a pattogó tűz mellett üldögélnénk és hagynám, hogy magával vigyen az ő meseországába, ki a természetbe, a gyarló emberek, a lágyan hajladozó virágok és a homokvidék megannyi kis és nagy állata közé. Csodálatos. Meseszép. És a humora is igazán kedvemre való!

5 hozzászólás
fulbea P>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Állítólag mindenki tudja, hogy a Homokhátra önszántából nem megy senki ember fia, oda csak születik, és ha mázlija van, időben dobbanthat. Akik viszont oda születtek, azoknak betemeti a síró homok a szerencsétlen életüket.

Kiszámíthatatlan pusztai szél fútta kétvízközti kincsek és csodák áradnak a szövegből, a szereplők egyedi, vidéki fizimiskák, akiknek vicces-szomorú meseszerű életük van.

Üdítően stresszoldó olvasmány számomra mindig a Halászmargitos szöveg. Bármit ír, az mindig élvezetes kikapcsolódás, és lubickolás a magyar nyelv szépségében. Jelen kötet talán túl sűrűre is sikerült.

4 hozzászólás
fülcimpa>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Ez igen! Félelmetes fantáziája van Halász Margitnak! Annyira dús ez a regényke, mint az esőerdő, amiben öt percenként új egyed fejlődik.
Nagyon érdekes humorban bővelkedő – igazán ez a megkapó benne –, a mai világot a múlttal összemixelő, roppant figyelemmel olvasós írás.

1 hozzászólás
tgorsy>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Magyar „Száz év magány” elmúlt éveinkről és jelenünkről.
Ami rám a legjobban hatott, az a szöveg ritmusa, lüktetése. Ezt érezheti egy hullámlovas mikor ráfekszik a hullámokra és magafeledten siklik. Ráfeküdtem a homokbuckákra és vitt, ringatott, siklatott.

1 hozzászólás
Rea>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Számomra Halász Margit neve eddig ismeretlen volt, de muszáj volt felfigyelnem rá, mivel az utóbbi napokban az ismerős molyok elárasztották a frissemet vele:)Mivel a könyvtárban is belebotlottam az új könyveknél, gondoltam akkor most kivételesen betervezetlen könyvet viszek haza. És már a buszon hazafelé örömködtem, annyira az újdonság erejével hatott ez a fajta stílus. Sodor magával letehetetlenül. Mondjuk hetet-havat homokot összehord az írónő , én meg szinte oldalanként nevettem fel valami pazar beszóláson. Pedig ez a kunsági pusztán zajló családtörténet nem lenne nevetős, mégis az fog megmaradni bennem a könyvről, hogy csuda jót szórakoztam.

1 hozzászólás
Honey_Fly P>!
Halász Margit: Gyöngyhomok

Halász Margit úgy mesél, úgy fűzi a szavakat, hogy az ember szinte belerészegül. Mondandója pedig pont olyan, mint egy rafinált kadarka. Csak még egy pohárkával, no, most már tényleg csak egy utolsóval! Táncmulatság, vigalom, de még milyen! Aztán meg is van a baj. A bor mámora időlegesen elfeledteti, hogy lesz másnap is. Pedig az mindig eljön, kivétel nélkül. Akkor meg csak ül az ember és néz maga elé révetegen. Pedig olyan szép mese lehetett volna…


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Ilyen lehet a Paradicsom, gondolta és befészkelődött a legidősebb fűz üreges odvába. Félig nyitott szájába valahonnan felülről a vadméhek homoki virágméze csöpögött, nem csoda hát, ha azt álmodta, kamillavirág-ruhában táncol az árvalányhajas buckák között, és milyen bolondság, gazdabácsi ostorát felkapja a forgószél és viszi-viszi a buckákon túlra, a tippanos, sziksós semlyékes felé.

166. oldal

Piintyő>!

Kávéfőző, mondta a batyujában kutakodó Franci néninek, kávéfőző, ha nem veszi meg, elapasztom a tehene tejét. Franci néni nem volt ijedős típus, látott már életében elég szart és vért, de az ezüstszínű pipás masina annyira megtetszett neki, hogy minden gorombáskodás nélkül egyszerűen csak azt válaszolta, apassza, szarok bele, akkor is megveszem. És ezzel maga sem sejtette, milyen keserűen édes, szagosan illatos terhet vesz a nyakába.

121-122. oldal

4 hozzászólás
fülcimpa>!

Mert az élet nagyon kegyetlen, nem olyan, mint a mesében, hogy hipp-hopp, az legyek, ami akarok, még a legjobb esetben is csak annyi, hogy lehetek valami, és kész.

160. oldal Geopen, 2011.

Kapcsolódó szócikkek: élet
2 hozzászólás
Piintyő>!

És hiába beszélt a fiatalember magyarul, deákul, németül, kunul, tótul, egy virágja múlt halasi céda asszonyság, aki a fiatalok összehozásával foglalkozott, magyarán gyalogsátánkodott, azt javasolta a lányoknak, hagyják az apostolt békében, nem ő az, akire vágynak, ő már csak tudja, sajnos nagyon is jól ismeri a férfiakat, ez a típus amolyan ágyban molyoló fajta, csak a tanyamentésben görögtüzes.

46. oldal

12 hozzászólás
Piintyő>!

Miska egyébként nem volt bőbeszédű, csendes volt, mint kaszapengetéskor a fürj.

113. oldal

5 hozzászólás
szadrienn P>!

Töpörtyű Gyuri volt az, a magát egyszerűen csak kun bárdusnak nevező dudás, aki a felesége hirtelen halála után nyugodalmát nem találván járta a kétvízközi tanyákat, és egy tányér meleg levesért magyar nótákat adott elő, melyek elfelejtett sorait időszerû, rögtönzött mondatokkal pótolt, végükön a leves mielőbbi tálalására tett virágnyelvű célzással.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: duda
janeeyre>!

[…] és tudjuk, hogy a majdnem egy gátlásos, szorongó, önmagát szégyellő nem.

18. oldal

tgorsy>!

[…] a halál az embernek túl nagy falat, állandóan megakad a torkán, mint az a bizonyos almacsutka, legjobb lesz Istenre bízni. Élni csak-csak lehet Isten nélkül, de halni nem, […]

18. oldal (Geopen, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: halál · Isten
egy_ember>!

[…] az egész világ rajong a giccsért, miért lennének kivételek éppen a kiskunsági pásztorok?

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: giccs
TiaRengia I>!

Két árva székely fiúval dolgozott, Leventével és Áronnal, s amikor az egyik fiút elkapta az első emeleti futókerék, és kiterítve feküdt a földszinten rögtönzött virágos kamrában, egy kis gyík jött, szájában virágot hozott, felsiklott a halottra, a szívére tette a kornistárnicsot, mire Levente felült, és azt kérdezte, van-e még abból a jó halasi paprikás abálszalonnából. Ott a koporsóban tálalták fel neki, bevágott egy féltenyérnyit, majd kiugrott a selyempárnák közül, és felháborodottan közölte, hogy az ünneplőbe öltözött civil népek takarodjanak haza a dolgukra, hétköznap van, vagy mi?, jár a kerék, nem?

147. oldal

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Vámos Miklós: Apák könyve
S. A. Locryn: Gyufaláng
Oravecz Imre: Ondrok gödre
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Tapodi Brigitta: A hajtű
B. E. Belle: Árvák
Kőrösi Zoltán: Magyarka
John Cure: Istentelen vidék
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Péntek Orsolya: Vénusz jegyében