Értékelések 5

postmodjane>!
Halász Margit: A vörös nyelvű párduc

„A nagyvilágot nem tudom definiálni, a kisvilágok érdekelnek. Ebben a regényemben, a hajdúsági patanyomok mélyére néztem: csillan-e bennük víz, látszik-e még bennük az égbolt. Meglepetve tapasztaltam, hogy látszik. Patanyomokat vizsgálgatni nem annyira divatos manapság. Hát istenem! Lokális nélkül mégsem létezik globális” – írja a szerző, Halász Margit regénye hátsó borítóján. És milyen igaza van!
A tanyavilághoz, vidéki élethez kötődő írónő szövege talán nehezen indul, ám hamar izgalmassá válik. A történet nagyon ötletes, egy szobor kapcsolja össze a fejezeteket, a fejezetekben megjelenő emberi sorsokat. Életszerűen és a szépirodalmi kötethez híven ezek a sorsok bizony szomorúak, ám emberek, állatok, a humánum és a természet, no meg némi misztikum mégis széppé, értékessé teszi a történetfolyamot.

Diosz P>!
Halász Margit: A vörös nyelvű párduc

Anyukám a puszta lánya, ritkán mesél róla. Többnyire a nehézségekről, mégis minden szavával nosztalgikusan. Ezt a kettősséget éreztem mindvégig olvasás közben, de a puszta sosem került hozzám igazán közel. Sem az otthon ritkán hallott emlékek, sem a regény által. Azt hiszem e tájat csak a beavatottak értik meg igazán, de ez a mesefolyam mégis megmutat belőle valamit. Egy szinte feledésbe merülő vilagba kalauzol minket, bújával, boldogságával, szikárságával együtt. Mégis benne van valami megfoghatatlan igaziság, valami nyers erő. Nem mindig esett jól, máskor meg csak úgy repültek a sorok. Ilyen hangulatú történettel még sosem találkoztam.

olvasóbarát P>!
Halász Margit: A vörös nyelvű párduc

„Csak azt nem értem, folytatta, hogy a legszebb dolgok miért ilyen szomorúak.”
Halász Margit remek mesélő, mesefolyama egy jelképes kis szoborra van felfűzve. A vörös nyelvű párduc megjelenik a pusztában, majd „leszáll a kénkőszagú iszap mélyére” közben azonban rengeteg ember kapcsolatba kerül vele, szerencsét vagy szerencsétlenséget hoz az éppen birtoklójára. Emberi sorsokat ismerhetünk meg, a pusztai élet rideg, nincs itt helye a másságnak, az érzelmeknek, ölelés helyett ölnek, és öl a természet is, néha az ellenséget veszejti el (a háborúban), néha az idegent, de belemerülhet bárki, aki nem ismeri eléggé, óvatlan, vigyázatlan. Mind a 8 fejezetnek állatok, madarak adják a címét, akik az emberekkel együtt élnek, figyelik őket, néha figyelmeztetnék őket, néha áldozatul esnek nekik.

OlvasóMókus>!
Halász Margit: A vörös nyelvű párduc

Az elején kicsit döcögősen indult számomra ez a regény, félre is tettem néhány napra. Aztán amikor újra elővettem, annyira magával ragadott, hogy már nem is tudtam letenni. Szeretem az olyan regényeket, amiknek az elején fogalmam sincs, hogy miről szól a történet, mire számíthatok és hát A vörös nyelvű párduc pontosan ilyen. Tetszett, hogy ahogy a párduc szobrocska végigkíséri sok-sok éven át a sok-sok szereplő sorsát, akiknek az életük így-úgy összefonódik. Mindenkinek mást jelentett a szobor, különféle módokon jutottak hozzá, de a miszticizmus mindig körüllengte. Szeretném egy kicsit én is birtokolni azt a szobrocskát.