A ​vitéz közalkalmazott 5 csillagozás

Halász Margit: A vitéz közalkalmazott

E ​tárcák hősnője mindennapjaink flaszterén bóklászik. Olykor egy veszteglő troliban szorong a többi utassal, új bevásárlókocsira, „banyatankra”, málnára, békére, Skóciára vágyva, máskor a gyerekkor kincseit, régvolt alakjait idézi fel magában a tanári szoba csendjében. Szóljon bár a humor, a derű, a remény vagy éppen a dráma, a kétségbeesés nyelvén, szavai közé mindig odaszövi azt az aranyfonalat, ami közös hajlékunkba, a mesébe vezet haza minket, hallgatóit. S onnan kitekintve máris otthonosabb a világ.
„Volt egyszer egy szegény közalkalmazott, aki beleunván szürke hétköznapjaiba, utazni indult. Nem titok, ez a közalkalmazott én voltam. Bejártam ungot-berket, Budapestet és a nagyvilágot. Még a gyermekkoromba is visszamentem. Láttam ezt, azt, amazt. Bicikliztem, metróztam, gyalogoltam, repültem. Ámultam. Bámultam. Mosolyogtam. Vicsorogtam. Aztán hetvenhét napon át megállás nélkül írtam. Hogy mindez igaz-e vagy sem, ki tudná azt megmondani? Te is tudod, kedves Olvasó, milyen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Kortárs, Budapest, 2019
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634350590

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Annamarie P>!
Halász Margit: A vitéz közalkalmazott

A Gyöngyhomok után ez volt a második találkozásom az írónővel. Ahogy kinyitottam a kötetet, az első írástól kezdve visszatért az a hangulat, amit a kunsági Homokháton tapasztalhattam meg. Egy kis mágikus por szabadult fel a lapokból, valami, ami tényleg képes elvarázsolni a hétköznapok prózai valóságát.
Ez alkalommal egy alapvetően más műfajba tartozó könyvről van szó, és ezzel mindenkinek számolnia kell. A vitéz közalkalmazott tárcákat és tárcanovellákat tartalmaz, annak irodalmi sajátosságaival. A rövid, olvasmányos, inkább csevegő hangnemű darabokhoz ötleteit a szerző a mindennapok sűrűjéből meríti. A tizenkét fejezet, egyenként 5-5 tárcát tartalmaz. A csoportosításban van némi összecsengés, ez különösen az útitárcáknál fedezhető fel, ahol a Hortobágy, vagy Finnország vagy Skócia a közös nevező.

Az első fejezetekben még nagyon is a magyar valóságban vagyunk, utazunk a buszon, állunk a Damjanich utcai trolibuszmegállóban, termékbemutatók forgatagában. Szenvedünk, csöpög rólunk a víz, küzdünk a karácsonyi bevásárlással és ide toppan be valami más, valami, ami megdöbbent. A fordulatot az események elszenvedője, jelen esetben az írónő szemlélete hozza be. Ez a helyzetben gyakran idegennek ható valósághoz való viszonyulás egyszerre mosolyogtatott és döbbentett meg. Amolyan jó érzéssel töltött el. Így sorakoztak egymás után a meghökkentőbbnél meghökkentőbb sztorik. A tárcák vagy karcolatok lehetnek ötletes kitalációk is, de pont az a sajátosságuk, hogy annyira a mindennapok talaján állnak, hogy teljesen hihetőek. Ezzel én is így voltam. Szinte mind egy szálig elhittem az olvasottakat, a betöréstől, a gyilkosságig. Olykor meghatódtam, majd mérgelődtem, de a legtöbb esetben jót szórakoztam a történeteken.
Az útitárcáknál is megmaradt ez a felhőtlen jókedv, és tényleg csak a lokáció más, a szemfüles megfigyelő itt is lecsap az érdekes eseményekre.

Nehéz kedvencet választani az olvasottak közül, tény, hogy van, ami kicsit jobban megmaradt bennem, de szerintem ezzel mindenki így lesz majd, aki olvassa a kötetet. A címadó darab, A vitéz közalkalmazott egyenletesen simul a többi darab közé, és hangulatos, kicsit cinikus, kicsit pikírt, de mindenképp pozitív hangnemet hoz magával.
Az egyetlen bajom a könyvvel maga a könyv volt. Ezeket a habkönnyű darabokat érzésem szerint valóban az újság hasábjain vagy egy blogbejegyzésben kellene olvasni, és nem kötetbe szerkesztve. Így nem tudja betölteni azt a szerepet, amire való. Odalesz az a sajátos plusz, amit maga a tárca műfaja jelent, hogy fűszer legyen a mindennapokban. Fűszert sem eszünk kilószám magában. Úgy egész más lenne. Elveszti csiklandós báját, bajusz alatt fülig szalajtó mosolyát.
Nem tudom, mi lenne erre a jó megoldás, hiszen én is igyekeztem lassan olvasni, de akkora önuralomra nem tettem szert, hogy két hónapig csemegézzem a novellákat. Annál is inkább, hiszen a legtöbbje alig 2-3 oldal terjedelmű. Így viszont tudom, hogy ha egy kis vidámságra vágyok, akkor csak le kell vennem a könyvet a polcról, és máris belophatok egy kis fénysugarat a napomba.
A könyv nagyon ízléses küllemű, jó kézbe venni, a benne található néhány illusztráció is kellemesen igazodik a kiadványhoz.

Egyszer hosszú évekkel ezelőtt, amikor meséltem valakinek Baricco Novecento regényéről, az illető rávágta, hogy „ez micsoda jó, csajozós történet”. Valahogy most én is így érzek, hogy bárkit le lehetne venni a lábáról ezekkel a tárcákkal.

https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/03/halasz-mar…

ppeva P>!
Halász Margit: A vitéz közalkalmazott

A tárcák nem különösebben tetszettek, a tárcanovellák egész jópofák voltak, az útitárcák pedig ilyenek is meg olyanok is.
Valahogy az volt az érzésem a könyv olvasása után, hogy az egyes szám első személyben írt írások voltak azok, amelyek kicsit modorosra sikerültek.

virezma P>!
Halász Margit: A vitéz közalkalmazott

Azt gondoltam, hogy jópofa lesz, ehelyett az első fele nagyon is modorosra sikerült, mintha feladat lett volna, hogy minden oldalon szerepeljen legalább három hetyke-ficki jelző. A világlátása pedig elég maradi: ne gyúrj, ne legyen okostelefonod stb. A második felétől már helyet kaptak igazi ízes, hangulatos történetek is, ott tényleg kincseket lehet találni, de ez a sok urbánus tárca nem kellett volna bele.

1 hozzászólás
Gádorka>!
Halász Margit: A vitéz közalkalmazott

Színes, tényszerű, élményszerű, szórakoztató, üdítő, a humort sem nélkülöző tárcák, tárcanovellák. Szépen sokszínűen fogalmazott mondatok. Lényegre törő kifejezések.
A témák sokrétűsége gyönyörködtet.
Köszönöm!
Tetszett a könyv borítója, és Bódi Kati rajzai is.


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Egyébként meg a hajnal a kedvenc napszakom. Ekkor történnek a nagy dolgok.

17. oldal

2 hozzászólás
Annamarie P>!

A nap hol előbújik, hol előkacsint. Nem fárad. Még ilyenkor is van kedve bújócskázni. Persze hogy van: ő nem földi, hanem égi test. Neki semmi pluszjelentéssel nem bír a péntek délután.

9. oldal

Annamarie P>!

Azt mondja, tanuljak meg magamnak örömet szerezni, ebben áll a boldogság, és a hosszú élet titka.

23. oldal Cukris nénik

Annamarie P>!

Mennyire vagy tökös csaj egy tízes listán?

33. oldal Tökös kisasszonyok

5 hozzászólás
Annamarie P>!

Mit érdekli az embert az eső, ha már szabad. Ha megszabadult a kíntól. Ha elvégeztetett.

26. oldal A galambvér színű sapka

Annamarie P>!

Tisztára Dél-Amerikában éreztem magam. Minden értelemben. De nem sokáig. De nem ám! A buszon a kocsim kereke véletlenül rágurult az egyik honpolgár cipőjére.

11. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szív Ernő: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?
Füller Tímea: Tócsatükörben
Schäffer Erzsébet: Káprázat az élet!
Czinki Ferenc: Egy kocsma város
Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Podmaniczky Szilárd: Feltétlen emberek
Németh Kriszta: Csücsök
Péterfy-Novák Éva: A rózsaszín ruha
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás