Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Kölcsönkért szülők (Az utolsó padban 2.) 62 csillagozás
Ki emlékszik Katira, Az utolsó padban című regény hősére? Aki olvasta Halasi Mária nagy sikerű könyvét, bizonyára szívébe zárta az új környezetbe kerülő, nehezen alkalmazkodó cigány kislány figuráját. Kati története egy balatoni táborozással folytatódik. Az úttörőközösségbe sem könnyű a beilleszkedés Kati számára, de végül sikerül, s nemcsak új barátokat szerez, hanem még szülőket is kerít magának, ha csak rövid időre is. A nyár eseményei ráébresztik Katit és osztálytársait: szeretet nélkül senki sem élhet. A vidám és elgondolkodtató könyvet Zsoldos Vera illusztrációi díszítik.
Kiadói ajánlás: 9 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Pöttyös könyvek Móra
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 33
Kívánságlistára tette 23
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
„Ott érte utol őket,ahol kissé felfelé emelkedett az út, és már látni lehetett a Balatont.”
„Az anyukám is figyelmeztett, mondta nagyon komoly hangon- hogy csak ,addig menjek be,ameddig megengedik , mert a Balaton csalóka.Sima a víztükör, kék az ég, aztán egyszerre csak vihar kerekedik, nagy hullámok jönnek s elnyelik az embert.”
Nagyon örültem ismét találkoztam Lakatos Katival a sorok közt. Egy kalandos osztálykirándulásnak köszönhetően sikerült beilleszkednie az osztályba. Sokat tanult és fejlődőtt ez a kislány. Megtanulta értékelni a közösség erejét és önmagát is. Le a kalappal előtte!
Ismét találkozunk Az utolsó padban című kötetből megismert Lakatos Katival. Az iskolának vége, most jöhet a 2 hetes balatoni úttörő tábor. Persze Kati hozza a formáját és időnként bajba kerül. Nem egyszerű az élete származása és félárvasága miatt. Még szerencse, hogy ott van s barátnője Copfos és Györgyi néni. A végére az is kiderül, miért Kölcsönkért szülők a kötet címe. A könyv hozza a megszokott pöttyös könyv hangulatot és még tanít is. Közel ötven éves, de jó volt elmerülni a retro dolgokban.
Ezt előbb olvastam, mint az első kötetet, de ez semmit sem vont le az élvezeti értékéből. Az már sokkal inkább, hogy nyomdahiba miatt van három hiányzó oldal a példányomban, és már sosem tudom meg, hogy spoiler.
Imádtam ezt a könyvet, főleg azért, mert rendkívül szívszorító, és nagyon ajánlom gyerekeknek és felnőtteknek, főként azért, mert időtlen és azért is, mert még mindig szomorúan aktuális kérdést feszeget.
Tipikus példa arra, mikor NEM kellene folytatni egy könyvet:(
Jó újra találkozni Katival, de hol van az első rész üdesége, természetessége, őszintesége? Kár volt rávenni az írónőt a folytatásra, ez a kötet rám egyáltalán nem hatott olyan elemi módon, mint az első. Katit rendre kell tanítani: igen! Szeretne ő is szép dolgokat, de öntudatra ébredvén megdolgozik értük, miközben félreértik: igen! Kiskutyát találnak és rejtegetik: na és?! Még sok könyvben van így!
A cím is elhibázott, hiszen kb. 20 oldalon keresztül van szó a „kölcsönkért szülőkről” a 216-ból! És a fedőlap rajza sem tetszik, az általam elképzelt Kati az első kötet fedőlapján levő kislány! Pedig mindkét rész fedőlapját Zsoldos Vera rajzolta! Miért kellett megváltoztatnia?
A régi Kati alakja csak egy-egy pillanatra villant fel – féktelen boldogsága, mikor a nagy vizet meglátja, az, hogy nem érti, mi rosszat tett, mikor a kagylóvitorlásokat áruló fiú mellé szegődött és vele kószált egész délután, vagy ahogy az emberekkel könnyedén kapcsolatot teremt – ez rá vall.
Mikor egy antikváriumban felfedeztem ezt a 2. részt anno, boldogan vettem meg – lehet, nem kellett volna?!
Áááá, kibújt belőlem a felnőtt! Sajnos, most már csak pedagógus szemmel tudtam szemlélni a történteket. :( Egy gyerek eltűnik a balatoni strandon és órákon át nem kerül elő, aztán a szidás és ígérgetés ellenére ez többször is előfordul. Bizony, Katika már a vonaton ücsörgött volna hazafelé a második húzása után. De azt is tudom, hogy ma más világ van és persze értem én a kislány minden cselekményének a mozgatórugóját és miértjét. Kedves kis nyári történet. :)
Az előzménytörténetre nem emlékszem már, de az akkori értékelésemet visszaolvasva hasonló érzéseim lehettek, mint most. Zavart az időbeli előre- és visszaugrálás, Györgyi néni nagyon aranyos (kevesen lehetnek már a hasonló elhivatott tanító nénik). Kati azért rendesen kihúzta a gyufát néhányszor. :D
Idilli a történet: spoiler
A végére a könyv címe is értelmet nyer. Pozitívum, hogy nem volt benne zavaróan a kor ideológiája. „Zászlóhúzogatás” volt, de azt én sem értettem ennyi idősen a táborban, hogy miért történik.
Ahhoz képest, hogy mennyire szerettem Az utolsó padban-t, még csak nem is tudtam róla, hogy van folytatása. Most úgy kezdtem neki, hogy nem olvastam újra az első kötetet, de ahogy az első mondatban megláttam Fetter Ági nevét, nyomban újra ott álltam az osztályteremben Kati mellett, és jött az a jól ismert érzés, ahogy a könyv világa keveredik a saját iskolás világommal.
Az is hamar kiderült, hogy ez egy elejétől végigsírós-mosolygós könyv lesz.
Kati, a főszereplő életében csak egy pár hónap telt el azóta, hogy beült az utolsó padba, az én életemben viszont harminc év, mióta azzal a történettel találkoztam. És most, harminc évnyi rárakódott tapasztalatréteg alól Halasi Mária történetszövése szálanként fejtette elő a gyerekkorom, az olyan nagyívű emlékektől, mint amit a Balaton, vagy maga a táborozás jelent, egészen a félmondatokból váratlanul előbukkanó emlékfoszlányokig.
Méltó folytatása az első kötetnek. Ez a rész még jobban tetszett, mint az előző. Érdekes lehetett az úttörő tábor légköre. Arról én már lemaradtam, csak kisdobos lehettem, de a könyv által átélhettem egy kis szeletét.
Népszerű idézetek
[Kati a]zon töprengett, hogy van az, hogy minden jópofa dolog elmúlik. Már nem árulnak kecskekörmöt Tihanyban, mint Györgyi néni gyerekkorában még árultak, visszhang is csak egészen kicsike maradt, pedig régen milyen hosszú visszhang volt. Úgy látszik, a legérdekesebb dolgok a felnőttek gyerekkorában történtek. És mire ők mesélik tovább a gyerekeiknek, addigra az már el is múlik. Ő mit fog mesélni a gyerekeinek? És ha neki még lesz is mesélnivalója, az ő gyerekei mit mesélnek majd? Lehetséges, hogy egyszer elfogy a mesélnivaló?
155. oldal
Kati utálta a „már megint” kezdetű mondatokat, mert tapasztalatból tudta, hogy ezután soha nem jön semmi jó.
Először is ő nem vándorcigány, hanem cigány. Ez nem sértés, csak ha sértően mondják.
28. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fehér Klára: Négyen meg a Béka 94% ·
Összehasonlítás - Wéber Anikó: A platánsor rejtélye 93% ·
Összehasonlítás - Király Anikó: A balatoni sellő 92% ·
Összehasonlítás - Nemere István: A fantasztikus nagynéni 90% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Tüskevár 90% ·
Összehasonlítás - Nyulász Péter: Helka 88% ·
Összehasonlítás - Kertész Erzsébet: Zsuzsi vakációja 86% ·
Összehasonlítás - Fiala Borcsa: Balatoni nyomozás 85% ·
Összehasonlítás - Wéber Anikó: Anna Tükörképföldön 98% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Kehida! 96% ·
Összehasonlítás