Egyszer ​csak csöngetnek 25 csillagozás

Halasi Mária: Egyszer csak csöngetnek

Egy kislányt, Sárikát, karosszékhez köt a betegsége. Mégsem boldogtalan. A gondoskodó apai szeretet különös mesevilágot teremt számára, melyben a szoba tárgyai életre kelnek, és mulatságos kalandokba bonyolódnak. A másik kislány, Sárika öt évvel idősebb nővére, egészséges. Mégis boldogtalan. Minden szeretet a kis beteg kap meg, úgy érzi, őt elhanyagolják, és egyre jobban elvadul. Míg aztán… egy szép napon megoldódik a probléma. Aki elolvassa ezt a megkapó gyerekregényt, sok kedves, érdekes egyéniséggel találkozik, akik mind hozzájárulnak Sárika meggyógyulásához és Gabi visszatérő vidámságához. Kass János ihletett illusztrációi még színesebbé teszik az érdekes gyerektörténetet.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 1975
254 oldal · ISBN: 9631104753 · Illusztrálta: Kass János

Kedvencelte 2

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Boritek70>!
Halasi Mária: Egyszer csak csöngetnek

Fiatalkorom egyik emlékezetes olvasmánya volt Az utolsó padban című regény, ezért igencsak megörültem, mikor rátaláltam a szerző másik regényére. Könnyű lenne elítélnem a szülőket, akik kisebbik gyerekük, Sári betegsége miatt a nagyobbat, a kiskamasz Gabit elhanyagolják, ďe nem teszem, mert voltam hasonló helyzetben, és tudom, nagyon nehéz úgy lavírozni egy ilyen érzelmileg felfokozott helyzetben, hogy mindenki jól járjon. Sári képzeletbeli világa nem igazán fogott meg, de maga a tény, hogy az édesapa a gyerek szinte kizárólagos életterének megszokott tárgyaival teremtett egy mesevilágot, hogy szórakoztassa a mozgásképtelen kislányt, egészen fantasztikus. Egy mai, kütyük által túlingerelt gyerek számára szinte elképzelhetetlen, hogy Sári (még a televízió elterjedése előtti időkben) elégedett a helyzetével, boldogság számára a fantázia által teremtett történetben élni, érezni azt a szeretetteljes burkot és törődést, ami körbeveszi. Szerencsére a család, ha nem is korán, de még időben felismerte Gabi problémáját, ami az előzményekhez képest talán túl egyszerűen is oldódott meg, de a lényeg, hogy mindenkiben ott a jóság, csak ez nem mindig látszik, mert valahol félrecsúsznak a dolgok. Nagyon kedves történet, nem csalódtam az írónőben. :)

mohapapa I>!
Halasi Mária: Egyszer csak csöngetnek

Az előtörténet szokásos: az óbudai piac cserekönyves-kosarában leltem erre a kötetre. Akkor nem kapcsoltam, hogy szerzője, Halasi Mária az írója a viszonylag híres, Az utolsó padban című regénynek is.

Jelen kötet alapképlete egyszerű: átlagos, négytagú magyar család, papa, mama, gyerekek, csak nem „csupaszív szeretet”. Azért nem, mert a kisebb kölök gyermekparalízis miatt térdtől lefelé megbénul. Ez persze alaposan felkavarja a családi belviszonyokat, amikbe, a lebénult kislányt, Sárikát talán kivéve, mindenki beleteszi a maximális minimumot, és elbattya, amit csak lehet. Apu-anyu a lebénult kislányra koncentrál, elhanyagolja a nagyobbik kislányt, Gabit. Gabi aztán erre úgy dönt, mint Shakespeare II. Richard-ja: ő bizony gonosz lesz. S mivel minden csak döntés kérdés, hát az is lesz. Amire Anyu persze makarenkói módon reagál. Apuban bújdokol a gyanú. hogy itt elcsúszik valami, de ő sem kapcsol, miről is van szó valójában, és szerető módon de passzív marad.

A szerző, bár ifjúsági regényről van szó, nagyon ügyesen fogja meg az indítékokat, nagyon hihetőn vezeti a szereplőket, és ügyesen, finoman tálalja a motivációkat. Voltaképpen mindenki elfogadható, szerethető és érthető. Lehet haragudni mindenkire, de minden gond nélkül meg is lehet érteni bárkit. Mert a reakciók jobbára viszontreakciók. Az empátia nélküliség viszontreakciói. Anyu haragszik, mert Gabi olyan, amilyen. Gabi cirókaminuszban van, mert a betegsége folytán mindenki Sárikát babusgatja, de ezáltal tényleg minősíthetetlenül bünteti nemcsupán a szüleit, hanem Sárikát is; s ahhoz már elég nagy, hogy érezze ennek erkölcsi tarthatatlanságát. spoiler Apu feszül kettejük között, de ő is Sárikára fordít nagyobb figyelmet.

Főleg azért tetszett a könyv, mert nem a másság ájult tiszteletét sugallja: szeressük Sárikát, mert mozgáskorlátozott! Ezért volt anno bajom Az utolsó padban-nal, ami, ugye, egy cigány kislányról szól. Mert egyfelől valóban, csúf, gaz dolog az önmagában való faji megkülönböztetés, másfelől eddig én két cigánytól is hallottam, hogy ami előítélet van velük szemben, az a cigányoknak köszönhető elsősorban. [Részletekért, kérem a szerkesztőségben jelentkezni!] S én ráadásul kisgyerekkoromban legtöbbet talán Lakatos Kálmánkával és nővéreivel, Etával és Marival játszottam a Szerdahelyi utcában levő udvaron.) Hanem azt mondja, szeressük Sárikát, aki mozgáskorlátozott. S egyébként nagyon helyesen sikerül még Sárika jellemét is árnyalttá tennie: túlságosan megalkuvó a nővérével szemben, a béke érdekében még a komoly megaláztatásokat is simán eltűri tőle.

A legmeglepőbb viszont az volt, hogy Halasi Mária mennyire más követelmények szerint fogalmazhatott, mint ahogyan az ma kötelező lenne. Gabi kiváló versmondó. Az osztályban feleltetik egy versből, de az egyik antiszociális kisköcsög sokadszorra megzavarja az órát. A tannéni megállítja Gabit, és hosszú polémiába kezd a rendzavaróval. Gabi, nem kicsit Sárikára is gondolva levonja a következtetést: ha valakivel nincsen semmi gond, ha nem szorul plusz figyelemre, mert semmi nem gátolja a feladatai elvégzésében, s mert meg is csinálja azokat, nos ez a valaki simán benyalhatja, hogy a kutya sem fog ráfigyelni, az ő testi, lelki igényeit simán át lehet lépni, és az, aki tudatosan renitens vagy aki önhibáján kívül ugyan, de sokkal több figyelmet igényel, az bizony meg is fogja kapni a figyelmet is, meg a segítséget is. A normalitásnak nincsenek jogai, csak kötelességei. S ez nagyon igaz, döbbenetes üzenet. Gabi tehát e logika mentén harcolja ki a a figyelmet, s meg is kapja azt. Igaz, köszönet abban sincsen. De figyelnek rá.
Jómagam éppen a napokban tűnődtem azon, hogy ha valaki renitens, leszarja a szabályokat, az együttélés alapjait, semmit nem tesz bele a közösbe, de végre egyszer hajlandó valami közösért is megmozdulni, vagy akár csak tisztességesen megszólalni, mindenki elájul, oda van, elismer. Míg ha valaki, aki addig közösben gondolkodott, teljesen szocializáltan állt a dolgokhoz, szépen beszélt, segítőkész volt, de egyszerre nemet mond, az azonnal háborút vált ki, az azonnal a rossz oldalon találja magát, ő lesz a főszemét, közellenség. S no, htköznapi értelemben vajon melyik a kifizetődőbb, melyik igényel kevesebb energiát, odafigyelést? No, melyik?

Amit nem értettem, nem díjaztam, nem élveztem a könyvben: Sárika agyjátéka Szobária tárgyaival: az éltre kelt tárgyakkal, bútorokkal. Számomra teljesen feleslegesek, unalmasak voltak ezek az oldalak. Amikor harmadszor is erről olvastam: átlapoztam.

Aztán a végső megoldás is hihetően nyílt marad, van feloldás, de van tere annak is hogy eltűnődjünk, ki mit kezd vajon az új helyzettel? Csak mint az életben.

Parlandorka IP>!
Halasi Mária: Egyszer csak csöngetnek

Halasi Mária valahogy nagyon érti a gyerekek lelkét. Nagyon szépen, őszintén mutatja meg, mit él át a bénult lábú Sárika, és mit az egészséges Gabi. Mert nem csak annak rossz, aki beteg, de a mellette élő egészséges testvérnek se könnyű.
A megszemélyesített tárgyak meséi számomra egy kicsit bugyuták voltak off.

Vivogle>!
Halasi Mária: Egyszer csak csöngetnek

Tetszett, de korántsem volt olyan jó, mint Az utolsó padban. Nem igazán vettem észre különösebb jellemfejődést (na jó, esetleg Gabinál, de nála meg pont ezt a legérdekesebb, fejlődési folyamatot nem mutatja meg az írónő), pedig ezt nagyon elvártam volna. Ami még idegesített, az Sárika több oldalon leírt képzelt játékvilága volt. Most őszintén, kit érdekel, hogy melyik tárgyak házasodnak össze? Persze lehet, hogy csak én voltam már túl nagy ehhez… :) Ettől függetlenül gyorsan olvasható, tanulságos és aranyos könyv volt.

Lahara IP>!
Halasi Mária: Egyszer csak csöngetnek

Pedig én ezt már olvastam korábban!
Valóban, de nem emlékeztem rá igazán, vagyis tulajdonképpen fogalmam sem volt, hogy miről szól.
Nagyon jól van megírva, egyszerre két szemszög, két kislányé, a helyhezkötöttség miatt félig képzeletvilágban élő hétéves Sárika és tizenkét éves nénje, a vad Gabi, aki örül annak, ha fiúnak nézik, és úgy érzi, őt már nem is szeretik, csak Sárikát. Féltékeny? Talán. És a szüleinek csak milyen sokára esik ez le.

Ami untatott, pont Sárika képzelt történetei, ahol az őt körülvevő tárgyak életre kelnek meg néha táncra is.

Zakuro>!
Halasi Mária: Egyszer csak csöngetnek

Anno annyira tetszett, hogy én is elneveztem a szobámban lévő tárgyakat (kicsi voltam, naaaa). Egyszer anyukám leverte az egyik (egyébként saját készítésű-jártam kézműveskedni :)) gyertyámat, mire rémülten felkiáltottam „ Édesanya, mit művelsz, majdnem megölted Bélát!”
Egyébként nagyon sajnáltam Gabit, és talán pont miatta nem igazán kedveltem a szülőket, főleg az anyukát, őt már már utáltam.
Sárikát is szerettem, édes kislány, aki a helyzete ellenére nem szomorkodik.
A végén persze minden jóra fordul- de hát nem is vártunk mást és így van ez jól :)))

Zsuzsanna_Hernádi>!
Halasi Mária: Egyszer csak csöngetnek

Felemás érzelmekkel fejeztem be a könyvet. Valahogy nem lett vége a történetnek. Vagyis olyan szomorkásan fejeződött be, sok-sok kérdőjelet hagyva maga mögött.


Népszerű idézetek

AeS P>!

Ló elvigyorodott. Micsoda vétek lenne itt rendet tenni! Gyönyörűséggel pillantott körül. Szerszámfélék, gépfélék, ruhafélék, kosárfélék; Ló izgatott lett. Bekúszott egy izé alá, kidugta a fejét egy izé mögül, és megragadott egy kereket. Forgatni kezdte. A bajszos rászólt:
– Nem mégy onnan! Megvág. – Aztán Gabihoz fordult. – A barátod nagyon élénk. Te sokkal jobb kisfiú vagy.
Ló óriásit röhögött.
– Bácsi kérem, a Gabi lány.
Gabi villámló szemekkel nézett Lóra. Ronda, irigy kutya! Mit fáj neki, hogy a bajszos fiúnak nézte? Olyan jó, ha az embert fiúnak nézik!

132. oldal (Móra, 1975)

AeS P>!

Egy idő után a karjába törölte a szemét meg az orrát, és hazaindult Vilma nénihez. De a sírás nem akart elállni akkor sem, mikor villamosra szállt, akkor sem, amikor a második megállónál egy néni – aki derékig belógatta magát az ölében tartott üres piaci kosarába – megkérdezte;
– Miért sírsz, kislány?
– Valamiért – zokogta Gabi, és egy cirkuszi mutatványnak is beillő mozdulattal az orrát beletörölte a pöttyös ruha vállába.
– Ne sírj! – ajánlotta neki a néni, de hiába kapott Gabi ilyen bölcs tanácsot, tovább hüppögött.

132. oldal (Móra, 1975)

AeS P>!

Kissumák hosszan, elmerülten vizsgálta a térképet. Gabi megpróbálta Kissumák pillantását követni, de hamarosan táncolni kezdett a sok kis vonal a szeme előtt. Kissumák végre megszólalt:
– Érdekes, úgy emlékeztem, hogy Zugló Budán van.
Gabi tisztelettel nézett Kissumákra: milyen szépen fejezi ki magát!

55. oldal (Móra, 1975)

Cheril>!

Sárika ráhajtotta Apa vállára a fejét, hogy mélyebben beszívhassa Apa illatát. Sárika különben mindent és mindenkit megszagolt. Apának csuda jó illata volt, Margó néninek kövér szaga volt. Sárika megfigyelte, hogy más szaguk van a kövéreknek és más a soványoknak. Gabinak délután rosszkislány-szaga volt, este, ha Anya a fürdőszobába parancsolta, és utána rózsaszín hálóingben mindenkit megcsókolt, jókislány-szaga volt. Apa illatával nem lehetett betelni. Cigarettaszag, borotvaszappanszag, csíkosfürdőköpeny-szag, kicsit borostásarc-szag. Apa illatában benne volt az egész világ!

Cheril>!

Ramóna már csak hüppögött, Gabi is csuklott egyet-kettőt a rend kedvéért, meg azért, nehogy azt higgyék, hogy Ramónának volt igaza, csak azért, mert az tovább tud bőgni.

Cheril>!

– Bácsi kérem, magammal vihetem a macskát? –kérdezte Ló.
– Hagyd a csudába! – mordult vissza a bajszos.
Ló letette a földre a macskát. A macska egy kis résen, az ajtó alatt visszabújt az épületbe. Ló ábrándosan nézett utána. Hiába, szegény Lónak nincs szerencséje a macskákkal.

Cheril>!

Érdekes, ez olyan rossz szokása Anyának, Margó néninek meg az összes néninek a világon: ha jóízűen megeszik az ember valamit, ragaszkodnak hozzá, hogy még egy tányérral egyen. És sose akarnak belenyugodni, hogy elég volt.

Cheril>!

Sárika mindenre bólogatott. Nem szerette, ha kérdezgették, de tudta, hogy a kérdések előbb-utóbb abbamaradnak. Kifogynak belőle a felnőttek, és békénhagyják őt. Aztán összevissza imbolyognak a szobában, és az már nagyon szórakoztató.

Cheril>!

Furcsának találta, hogy van olyan doktor is, amelyik a rosszkedvet gyógyítja. Vajon hogyan? Grimaszokat vág, hogy a szomorú gyerekeket megnevettesse? Vagy színes sapkákat tesz a fejére? A szobája biztosan nem fehér, mint a többi orvosé, és fehér köpenyt sem hord, hanem mindenféle mókás holmik lóghatnak róla. Lehet, hogy még a nyelvét is kiölti…

Cheril>!

– Hogy érzed magad, kislány?
… Se jól, se rosszul… Sehogy érzi magát. Vajon mit kell válaszolni, ha az ember sehogy érzi magát?


Hasonló könyvek címkék alapján

Johanna Spyri: Heidi
Lucy Strange: A fülemüleerdő titka
Gail Carson Levine: Bamarre hercegnői
Dóka Péter: A kék hajú lány
Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek
Piret Raud: Segítség! Anyu összement!
Barbro Lindgren Enskog: Szigorúan bizalmas!
Jessica Townsend: Kámforkór
David Walliams: Az éjféli banda
Paola Peretti: Én és a cseresznyefa